Az életnek abban a szakaszában, amikor az emberek többnyire nyugdíjas éveik mindennapjait kezdik el tervezgetni, Dél-Kalifornia egy kis vidéki városkájában, Somerset-ben, Greta Pontarelli, egy a korosztálya számára felfedezetlen területre merészkedett – a rúdtánc világába.

A családjában többszörösen is előforduló – bár az ő esetében még csak kezdődő stádiumú – csontritkulástól való félelemtől vezérelve, 2010-ben az akkor 59 éves Greta ráébredt arra, hogy testének feltétlenül szüksége van a mozgásra. Pontarelli, aki 25 éven át volt életmód tanácsadó és tréner, mindig is rugalmas volt. Testben és lélekben egyaránt. Porcszöveteinek folyamatosan romló és leépülő állapota miatt azonban a kemény talajon végzett tornagyakorlatokat többé már nem végezhette káros következmények nélkül úgy, ahogyan azt fiatalabb korában tette. Feladni korábbi, aktív testedzéssel eltöltött mindennapjait, nem nyújtott elfogadható opciót számára. Miközben a csontok erősítését szolgáló gyakorlatok után kutatott, váratlanul rúdtáncot bemutató videókba botlott a YouTube-on.

Az akkor ugyancsak 59 éves férje, Louis, a nyugalmazott cégvezető, és 26 éves, zenész és producer fiúk, Antonio, eleinte kicsit szkeptikusak voltak abban a tekintetben, vajon Greta mennyire fogja majd megkedvelni ezt a merőben újfajta tevékenységet. Hiszen a korából adódóan csupán egyetlen rossz mozdulat is okozhatott olyan sérülést, amelyből a felgyógyulás sokkal több időbe telt volna, mint egy fiatal rúdtáncos esetében. De miután látták, hogy micsoda élvezettel űzi a családanya a testmozgásnak ezt a kissé extrém változatát, rendkívül segítővé és támogatóvá váltak.

A Greta Pontarellivel nemrégiben készült interjúban, az örökifjú rúdtáncos ekképpen mesélt az életről alkotott elképzeléséről, gondolatairól és hitvallásáról.

„Csak a képzelőerőm szabhat határt annak, hogy mi az, ami lehetséges és ahhoz, hogy az első lépést megtegyem, nincs szükségem arra, hogy az egész utat a végéig lássam.”

 „A testmozgás olyan formáját kerestem, amely segít megtartani a súlyomat és kellően hatékony ahhoz, hogy megfékezze a kezdődő csontritkulás elhatalmasodását, amikor rábukkantam a rúdtáncművészetet bemutató, ámulatba ejtő videókra a YouTube-on. Ettől kezdve a rúdtánc vált a Mount Everest-té, amelyet megmászhattam. A szenvedélyem és a lelkesedésem ellenére, ami afelé vitt, hogy mindezt mielőbb elérhessem, olyan kihívásokkal kellett szembenéznem, amelyekhez rendkívüli türelem szükségeltetett. Annyira nehéznek tűnt minden, és csak az apróbb győzelmek éltettek. Nap, mint nap nehézségeknek álcázott hatalmas lehetőségekkel kell szembenéznünk. Csupán arra van szükségünk, hogy képesek legyünk más szemszögből meglátni ezeket a dolgokat.”

Volt valamilyen táncos vagy fitneszmúltja?

„A középiskolában, majd az egyetemen tornászversenyeken indultam, és még néhány évig táncoltam, de a küzdősportba is belekóstoltam. De ugye ez mind negyven-ötven évvel ezelőtt volt, így ma már inkább úgy érzem, mintha mindez egy másik életben történt volna.”

Mivel foglalkozott a rúdtánckarrierje előtt?

„Az egyetemen pszichológiát tanultam, majd átfogó képzéseken vettem részt a gyógyászat, fizikoterápia és vezetői coaching terén.”

Miben kell változtatnia az étrendjén és az életmódján, ha rúdtáncversenyre készül?

„Az egészséges táplálkozás mindig is fontos volt számomra, így gyakorlatilag nem sok mindenen kell változtatnom, amikor éppen intenzívebben edzek egy fellépésre. Alapvetően paleodiétát követek, tehát bioélelmiszereket, frissen kifogott halat és szabadban tartott csirkét fogyasztok. Imádom a sajtot, így azt néhanapján felveszem az étrendembe, ahogy alkalmanként egy pohár vörösbort is megiszok. Nagyon kevés glutént fogyasztok, hogy a gyulladás ne lobbanjon be a szervezetemben, emellett nagyon sok vizet iszom.”

„Csak akkor tanulunk meg élni, amikor képessé válunk arra, hogy legyőzzük a félelmeinket.”

„Ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem olyan kihívásokat keresni, amelyeket koromhoz mérten megvalósíthatónak véltem. A keleti filozófiák alapján megpróbáltam egyensúlyt teremteni az életemben, a negatív dolgokat pozitívvá átalakítani és az életemet a lelkem mélyéből megélni. Figyelemreméltó helyezéseket értem el különféle nemzetközi versenyeken, de messze a legfontosabb az elismerés jutalma volt, amit azzal értem el, hogy legyőztem a félelmeimet. Ez megtanított engem arra, milyen értéket képvisel egyensúlyban lenni az univerzummal és hogyan alakíthatok ki olyan mindennapi szokásokat, amelyekkel kifejezhetem az álmaimat.”

„Az életed építőmestere Te magad vagy. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik abba a magasságba emelnek, ahol megépítheted álmaid házát.”

Ki a tanára, és hogyan inspirálódik, miből merít ihletet egy-egy fontosabb rúdtáncelőadás előtt?

„Otthon edzek, a Home Pole Studio nevű stúdiómban. A Skype-on keresztül tartok órákat a tanítványaimnak, és ugyanígy tartom a kapcsolatot számtalan művésszel is. Olyan sokan támogatnak a világ minden tájáról! Filozófusoknak, vizuális és más művészeknek rengeteg a hozzáadott értéke egy-egy előadásom kapcsán. Önmagunk mély ismeretének, elfogadásának és a múzsáinktól kapott ihletnek köszönhetően történik meg a varázslat egy előadás során, így nemcsak a mozdulatok, de maga az előadó művész is megtelik élettel.”

„Minden nap tégy meg egy olyan dolgot, amiről azt gondoltad, hogy képtelen vagy rá, vagy valamilyen módon megrémiszt, és le fogod aratni a magabiztosság gyümölcsét.”

A korabeli barátainak mi a véleménye a hobbijából a foglalkozásává vált rúdtáncszenvedélyéről?

„A barátaim is mindig mellettem álltak és állnak. Bár kissé csodabogárnak tartanak, hogy az én koromban pont ezt a mozgásformát választottam, de szerintem ebben nincs igazuk, mert ha azt csináljuk, ami kimondhatatlanul boldoggá tesz minket, akkor kortalannak érezzük magunkat.”

„Nem kell nagynak lenned valamiben ahhoz, hogy belekezdj, de bele kell kezdened ahhoz, hogy naggyá válhass benne.”

 „2012 tavaszán részt vettem az amerikai Ninja Warrior versenyen, amely kitartásom legnagyobb próbája és életem legnagyobb kihívása volt. Mindeközben azt is megtudtam, hogy én vagyok a legidősebb versenyző, aki valaha is szerepelt ezen a megmérettetésen. Akkor egyfajta megvilágosodást éreztem. Inspirálnom kell másokat arra, hogy kövessék az álmaikat, és ez ösztönzött abban, hogy rúdtáncosként versenybe szálljak és az üzenetemet látható formába öltsem mások számára is.”

Mit mondana azoknak a hölgyeknek, akik még nem próbálták a rúdtáncot, és idegenkednek tőle egy kicsit?  

„Sokan mondták már nekem, hogy a példámat látva nem tudtak újabb kifogásokat felhozni arra vonatkozóan, hogy miért halogatnák tovább álmaik megvalósítását, így végre sikerült változtatniuk az életükön. Ha ezt hallom, az mindig nagyon meghat, mert küldetésemnek tekintem, hogy reményeim szerint, ha csak kicsit is, de ösztönzőleg hassak mások életére. Ha pedig megtaláljuk az életünk igazi célját, akkor a motiváltsággal már biztosan nem lesz probléma. Az olyan, mintha felébrednénk egy mély álomból. Kifogást mindig lehet találni, és talán a félelem a leggyakoribb kifogás. Azonban én már megtanultam, hogy ha elhessegetjük magunktól a kifogásokat, és magunk mögött hagyjuk a félelmeinket, csodálatos dolgokra leszünk képesek.”

„Ne hagyd, hogy a korod vagy bármi más korlátot szabjon az álmaid megélésében.”

Miért választotta éppen ezt a mozgásformát, a rúdtáncot?

„Amikor kezdeti, kismértékű csontritkulást fedeztek fel nálam, tudtam, hogy tennem kell valamit, mivel édesanyám e betegség súlyos formájával küzdött.  Kicsit utánanéztem a dolgoknak, és arra jutottam, hogy nagyobb súlyokkal végzett gyakorlatokat kell csinálnom, hogy ne romoljon nagyon a helyzet. Vagy súlyzóznom kellett, vagy a saját súlyommal dolgoznom, és így jött képbe a rúdtánc. Elkezdtem rúdtáncórákra járni, és azonnal beleszerettem; lenyűgözött az akrobatikus elemek művésziessége, és hogy milyen gyorsan formába lehet így lendülni.

Ettől függetlenül sosem gondoltam a versenyzésre, de amikor az American Ninja Warrior felvételén a műsorvezető úgy jelentett be, mint az akadálypálya-verseny eddigi legidősebb indulója, teljesen ledöbbentem. A szavai elindítottak bennem valamit, és hirtelen arra döbbentem rá, hogy a versenyen való részvételemmel arra kell ösztönöznöm másokat, ne hagyják, hogy a kor vagy bármilyen nehézség megakadályozza őket álmaik megvalósításában.”

„Akik a boldogságukat követik, azok ajtókat találnak ott, ahol mások csak falakra lelnek.”

„Az amerikai Ninja Warrior, a Csendes-óceáni Rúdtánc Bajnokság és az Észak-Amerikai Bajnokság első helyezettjeként az üzenetemet immár szemmel láthatóvá tettem, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megkerestek a „The Age of Happiness Project” ( A boldogság kora projekt) szervezői, azzal a céllal, hogy interjút készítsenek velem a könyvük számára, amelyet arról a 100 emberről írtak, akik álmaikat 60. életévük után valósították meg. Ekkor szereztem tudomást – mély tiszteletet érezve -, azokról az emberekről, akik 90 vagy akár 100 évesen váltották valóra álmaikat. Ez bizonyította számomra, hogy valóban azzá válunk, amilyennek gondoljuk és hisszük magunkat.”

„Tudom, hogy képes vagyok szinte bármit a tökéletesig fejleszteni, ha sohasem adom fel és elégszer csinálom.”

Ki és mi alapján választja ki egy előadáshoz a megfelelő zenét?

„Zenészcsaládból származom, tehát számomra alapvető fontosságú az előadást alapjaiban meghatározó, megfelelő zene megtalálása. Általában a filmek betétdalai – vagy olyan számok, amelyek azok lehetnének – vannak rám a legnagyobb hatással. Gyakorlatilag egy rúdtánc előadás is egy forgatókönyvön alapul, csak ebben az esetben a varázslat mindössze négy-öt percig tart: kell hogy legyen benne konfliktus (ellentét, kontraszt), csúcspont, a kihívást jelentő epizódokat keretező pillanatok és felemelő, a közönséget megindító, győzedelmes, csúcsponthoz érkező befejezés.”

Greta Pontarelli, akit nemcsak többszörös rúdtánc világbajnokként, de az önmegvalósítás győztes hőseként is emlegethetnénk, arra a kérdésre, hogy mi lenne az az egyvalami, amit megváltoztatna a testén, így válaszolt:

„Nagyon szeretnék egy tökéletesen működő csípőt és olyan izmokat, mint amilyenek fiatal koromban voltak, hogy át tudjak fordulni a rúdon, és újra sprintelhessek. Két csípőprotézis-beültetés után magabiztosabban mozgok a rúdon, de a porc nélküli csípőm miatt nincs meg bennem az a kirobbanó erő, amely a rúdon való átforduláshoz kellene.”

Greta a tavalyi évben – a járvány miatt elmaradt versenyek miatt – a 10. és 11. világbajnoki címeit is megnyerte a Masters Elite 50+-os kategóriában.

A novemberben megrendezett PoleArt Italy rúdtánc világbajnokságon teljesen magával ragadta a közönséget. A saját maga által kidolgozott koreográfiát adta elő,  amellyel egy főnixmadarat elevenített meg és táncolta el az átalakulás és az újjászületés felemelő érzését.

**********
Források (képek is): itt, innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon