“Kétszer is belém szeretett” – szerelem az Alzheimer-kór árnyékában

Női Szalon

Egy alzheimeres férfi elfelejtette, hogy házas, és újra beleszeretett a feleségébe

Tavaly decemberben egyik szombat este Peter és Lisa Marshall a kanapén összebújva nézték a kedvenc műsorukat a tévében, amikor Peter mélyen Lisa szemébe nézve megkérte a kezét.

Az egyetlen apróság, amit az ötvenhat éves Peter elfelejtett, hogy ők már régóta házasok.

Petert három évvel korábban korai stádiumú Alzheimer-kórral diagnosztizálták, így szépen lassan kezdte elveszíteni az emlékeit, a tündérmesébe illő románcuk is kitörlődött a fejéből.

Elfelejtette, hogy hogyan ismerték meg egymást, mikor fogta meg először a leendő felesége kezét, és mikor csattant el közöttük az első csók. Az esküvőjükre sem emlékezett.

„Olyan szívszorító! – mondta az ötvennégy éves Lisa a CNN-nek. – Persze vannak új, közös emlékeink, de azért nem könnyű, például mindig azt akarom mondani, hogy »emlékszel, amikor…«. Olyan jó lenne vele együtt nosztalgiázni, de Peter már semmire sem emlékszik a közös életünkből, nem beszélve arról, ami húsz éve történt.”

A tizenkét évvel ezelőtt frigyre lépő pár a pennsylvaniai Harrisburgben egymás szomszédai voltak. Akkoriban mindketten házasságban éltek, csak éppen mással, nevelték a gyerekeiket, de mély barátság kovácsolódott közöttük, és egészen addig közel álltak egymáshoz, amíg Peter a családjával Connecticutba nem költözött.

Egy évig nem is beszéltek egymással, de aztán felvették egymással a kapcsolatot, így derült ki, hogy éppen mindketten válnak. Egyetlen harrisburgi randevút követően máris elválaszthatatlanok lettek, és az elkövetkezendő nyolc évben távkapcsolatot tartottak fenn addig, amíg az összes gyerekük egyetemre nem ment.

Lisa elsöprő szerelemként írta le kapcsolatukat. Arra a kérdésre, hogy mit szeret a legjobban a férjében, elhallgatott, majd a könnyeivel küszködve ezt válaszolta:

„Azt, hogy mennyire szeret engem. Annyira kedves, annyira gyengéd, annyira rámenős, vicces és romantikus! Mindig is szenvedélyesen szeretett engem, valósággal rajong értem.”

2009-ben Lisa Connecticutbe költözött, és ezután össze is házasodtak.

 

„Valami nem stimmelt.”

Lisa azt mesélte, nem volt nehéz észrevenni, hogy valami megváltozott, de az új helyzet elfogadása már sokkal nehezebbnek bizonyult.

Azzal kezdődött, hogy Peter folyton elhagyta a kulcsait, majd a pénztárcáját is. Aztán nem jutottak eszébe bizonyos szavak, és elfelejtette azok jelentését is, sőt időnként nehezére esett teljes mondatokban beszélni.

Lisa azt mondogatta magának, hogy mindez a korosodás számlájára írható.

„Nem voltam hajlandó tudomást venni a problémáról, mígnem a barátainknak és a családtagjainknak is egyértelműen feltűnt. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem söpörhetem tovább a szőnyeg alá – mondta. – Azok az ismerőseink, akik egy ideje már nem találkoztak Peterrel, rögtön észrevették, hogy valami baj van.”

Egy alapos kivizsgálást követően Peternél 2018. április 30-án Alzheimer-kórt állapítottak meg.

„Addig, amíg alaposan utána nem néztem ennek a betegségnek, nem is fogtam fel igazán, hogy alapvetően meg fogja változtatni az életünket, és el fogja venni tőlem a férjemet.”

A betegség hamar átvette az irányítást a pár élete felett. Azok az emlékek, amelyekről azt hitték, hogy halálukig velük maradnak, Peter számára hamar semmivé foszlottak. Az egyik legkedvesebb emléke az esküvőjük volt.

Az első alkalom, amikor elfelejtette, hogy Lisa a felesége, akkor volt, amikor a Rhode Island-i bérelt házukba tartottak vissza, ahova gyakran elugrottak egy kis tengerparti kiruccanásra.

„Egyik nap éppen hazafelé tartottunk, és Peter elkezdett útba igazítani, és folyton azt mondogatta, hogy erre kell menni a házához, és itt forduljak jobbra, mintha csak furikáznám őt, és nem tudnám, hogy hol lakunk. Amikor odaértünk a házhoz, kiugrott a kocsiból, hogy kinyissa nekem az ajtót, majd bekísért a házba, és izgatottan körbevezetett. Imádni való volt, de folyton csak arra vártam, hogy visszatérjen a valóságba, és újra önmaga legyen, de ez nem történt meg.”

„Kétszer is belém szeretett.”

2020. december 12-én Peter és Lisa összebújva nézte az Új csaj című sorozatot, és Lisát megríkatta egy megható esküvői jelenet. Peter észrevette, hogy könnyekre fakadt, felnevetett, és a tévére mutatva ezt mondta: „Csináljuk!”

Lisa értetlenkedve kérdezte, hogy mégis mire gondol, mire Peter fülig érő szájjal azt mondta, hogy hát házasodjanak ők is össze.

Azt is hozzátette, hogy biztosan nem lesz könnyű menet, nem is tudva arról, hogy az imént valójában a felesége kezét kérte meg.

„Olyan megható volt! Kétszer is belém szeretett. Megtisztelve érzem magam, úgy érzem magam, mint egy hercegnő, mint Hamupipőke. Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon” – mesélte tovább Lisa.

A lánykérés utáni pillanatokat videóra vették, majd elküldték a gyerekeiknek, akik arra biztatták a szüleiket, hogy ünnepeljék meg rendíthetetlen szerelmüket az esküvői fogadalmuk megújításával. Lisa habozott egy kis ideig, de aztán belement, mivel nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy egy újabb csodálatos élményre tegyenek szert a férjével.

Lisa rendezvényszervező lánya felhívta a család néhány barátját, hogy segítsenek nekik, és ők örömmel ajánlották fel szolgálataikat a szertartáshoz.

Április 26-án Peter és Lisa ismét az oltár előtt találta magát. Egy demenciaspecialista segítségével, aki a szertartást is levezényelte, mindketten elmondták egyszerű fogadalmukat.

„Semmiféle elvárást nem támasztottam a szertartással szemben, mivel ez a betegség nagyon kiszámíthatatlan. Végig pillangók repkedtek a gyomromban, amíg kisminkeltem magam, és felöltöztem. Varázslatos volt minden pillanata” – számolt be Lisa a nagy napról.

„Peter végig csodálatos volt, egész nap jelen volt. Annyira boldognak tűnt! A fogadalma így szólt: »Lisa, szeretlek.« És nekem ennyi elég is volt.”

Lisa tisztában volt vele, hogy a férje a szertartás alatt bármikor elfelejtheti, hogy a felesége ki is valójában, de emiatt aggódott a legkevésbé.

„Én vagyok a kedvence – mesélte tovább Lisa. – Nincs szükségem címkékre, nem kell, hogy a feleségének hívjon, vagy hogy a korábban használt beceneveimen szólítson. A kettőnk szíve összeforrt, és én mindössze annyit szeretnék, hogy a férjem biztonságban érezze magát, és ezt biztosítom is a számára. Ő szeret engem, én pedig szeretem őt, és csak ez számít.”

Lisa jelenleg Peternek szenteli minden idejét, emellett egy blogot vezet, ahol Alzheimer-kórban szenvedőket gondozó sorstársainak igyekszik segíteni. Ahogy a férje állapota folyamatosan romlik, a betegség lassan hallucinációkat, paranoiát és súlyos emlékezetkiesést okozva, napról napra kell szembenéznie a betegség okozta újabb és újabb problémákkal.

Bármi történjék – attól függetlenül, hogy Peter otthon marad, vagy egy memóriagondozó intézménybe költözik be –, ők összetartoznak.

„Együtt maradunk, ameddig élünk – mondta Lisa. – Semmi sem választhat el minket egymástól, az égvilágon semmi.”

Neked ajánlott >
3 japán fogalom a tartalmasabb életért

Neked ajánlott >
Gracie, a golden retriever kölyök boldogsággal tölti meg ezt az idősek otthonát

**********
Források: képek Facebook valamint  innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Női Szalon ajánló