Jennifer Murray (74) eddig három repülési Guinness-rekordot állított fel: például ő volt az első nő, aki egy helikopterrel egyedül repülte körbe a földet úgy, hogy csak ötvennégy éves korában tanult meg repülőt vezetni. Írt már három könyvet a tapasztalatairól, emellett ő illusztrálta a lánya könyvét is.
„Az ötvenes éveimben tanultam meg helikoptert vezetni. Drága férjem megvásárolta egy helikopter 50%-os tulajdoni hányadát, amit én igencsak furcsállottam, tekintve, hogy egyikünk sem volt pilóta. Azelőtt fel sem merült bennem, hogy repülőt vezessek, de ezek után beiratkoztam egy pilótaképzésre. Hamar feltűnt, hogy ez egy férfiak uralta szakma, ami egyáltalán nem tántorított el, sőt. Mivel a pilóták mindössze 2%-a nő, tenni szerettem volna valamit ez ellen, de persze a kaland sem volt számomra elhanyagolható szempont. Három évvel a pilótaengedély megszerzése után az oktatómmal körberepültem a földet, majd újabb három év elteltével már egyedül.
A legszebb hely, ahová eljutottam a helikopterrel, mindenképpen az Antarktisz volt: az a látvány mindent visz! Ráadásul olyan messze van mindentől, és a természet erői ott mindenek felett állnak – olyan spirituális! Életem eddigi legrosszabb pillanata az volt, amikor ott lezuhantunk. A helikopter darabokra hullott, gyakorlatilag isteni csoda volt, hogy egyáltalán túléltük. Ahogyan kinézett a lezuhant gép, nehéz volt elhinni, hogy élve szálltunk ki belőle. Ez persze az expedíció végét jelentette, de aztán még egy próbát tettünk, és ezúttal sikerrel jártunk. Ez a baleset nagyon megviselt, ezért a következő expedíció megtervezése és megszervezése számomra a gyógyulási folyamat része volt. És olyan optimista vagyok! Ez egyben a legjobb és legrosszabb tulajdonságom is.
Mindenhonnan az folyik, hogy hogyan maradjunk fiatalok. Szerintem pedig az a legfontosabb, hogy egészségesek és fittek maradjunk, és legyenek terveink, legyen mivel lefoglalni magunkat. A repülés kapcsán gyakorlatilag kizárólag nálam fiatalabbakkal kerülök kapcsolatba, ami ösztönzőleg hat rám. Mindannyian a saját személyiségünk rabjai vagyunk, amelyet ráadásul legnagyobb mértékben a génjeink határoznak meg – én pedig történetesen az a típus vagyok, aki nem tud egy helyben megülni.
Igenis egy olyan korban élünk, amelyben az időseknek számos előítélettel kell megküzdeniük, hiszen fiatalság mindenek felett, nem igaz? Valahányszor azt mondják nekem, hogy hadd segítsenek, attól annyira öregnek érzem magam. Sajnos már le kell beszélni magamat a sivatagi futóversenyekről és hasonlókról, de a repülést addig nem szeretném abbahagyni, ameddig az orvos szerint arra alkalmas vagyok, bár a szívroham veszélye már legalább nem fenyeget. Még nem mondtam le a félmaratonok lefutásáról; olyan jó ilyen nagy megmérettetésre készülni, van miért reggel felkelni.
Most érzem a legjobban magam a bőrömben, sosem voltam boldogabb. Nagyon szomorú lenne, ha nem így élném meg ezt az életszakaszt. Attól eltekintve, hogy a testem itt-ott egy kissé megereszkedett, nem is lehetnék boldogabb és elégedettebb. Nagyon gondtalan és örömteli időszak ez a számomra: a gyerekeim már kirepültek, így sok szabadidőm van, és olyan dolgokat is megtehetek, amelyeket korábban nem.
Sajnos azt látom, hogy nagyon sokan mondanak le az álmaik megvalósításáról. Tehát én azt mondom, mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne mondjanak le az álmaikról, és másokat is biztassanak erre.
„Addig nem bukunk el, ameddig próbálkozunk.”
***********
Forrás: itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon
