Betty és Peter – egymásra találás 50 év után

Női Szalon

A középiskolából ismerték egymást, és ötven évvel később a pandémia alatt jöttek rá arra, hogy összetartoznak.

A koronavírus-járvány kezdetén Betty Conner, egy hetvenegy éves nyugdíjas hölgy újra fiatalnak érezhette magát: valósággal elemésztette a szerelem, miután teljesen belezúgott egy, a múltjából felbukkanó, kissé titokzatos fiúba (elnézést, férfiba). Peter Nickless ekkor Alsó-Kaliforniában élt az Expectation nevű vitorlásán.

Betty majdhogynem gyerekkora óta ismerte Petert, aki kezdetben csak egy volt a között a több száz ismeretlen ismerőse között, akikkel egész addigi életében összehozta a sors. De ahhoz már a járvány kellett, valamint el kellett telnie egy fél évszázadnak is, hogy Betty rádöbbenjen: Peterrel szeretne lenni.

Egy középiskolába jártak Richmondban az 1960-as évek végén; ekkoriban Betty Peter legjobb barátjával, Peter pedig Betty legjobb barátnőjével járt. Peter a Huguenot High School futballcsapat másodkapitánya volt, míg Betty az iskolai jótékonysági klubok aktív tagja, amolyan csendes és félénk lány.

Az érettségi után megszakadt a kapcsolatuk. „Talán 1967-ben egy szilveszteri bulin láttam utoljára – emlékezett vissza Betty nemrégiben. – Ekkor már egyetemre jártunk, az első félévben lehetett. Ő nem emlékszik erre a bulira, de én igen.”

Az egyetemi évek után mindketten beindították a karrierjüket, megházasodtak, majd elváltak.

Végül bejelölték egymást Facebookon. De Betty csak nemrégiben – Peter 2018-ban és 2019-ben tett családlátogatásai alkalmával, továbbá a hosszú telefonbeszélgetéseknek és e-mail-váltásoknak köszönhetően – kezdte jobban megismerni régi iskolástársát, és rájött, hogy valójában egy remek humorérzékkel megáldott, elbűvölő és intelligens férfi.

Olyan témákról beszélgettek, amelyek mindkettőjüket érdekelték: hogyan megy a közös barátaik sora, mennyire hiányoznak nekik a már elhunyt ismerőseik, a meditáció iránti szenvedélyükről, és hogy mi történik velünk a halálunk után. Fiatal koruk egy részét együtt töltötték, de még bőven volt mit felfedezniük a másikban, így a kapcsolatukra az ismerős régi és az érdekes újdonság furcsa keveréke volt jellemző, ami nagyon ritka kombináció, ha az aranyéveinkben ismerkedünk.

Ahogy súlyosbodott a járvány, a kapcsolatuk egyre szorosabbá vált: Peter küldött egy Valentin-napi kártyát, Betty pedig néhány héttel később megköszöntötte Petert a születésnapján.

Aztán amikor március közepén karantént rendeltek el, Betty elkezdett nagyon aggódni Peterért. Úgy döntött, eljött az ideje, hogy megvallja érzéseit.

Nem várt sokat a vallomásától, ugyanis mindketten a magas kockázatú korcsoportba tartoztak a Covid19 szempontjából, ráadásul mindkettőjük aktív életet élt az ország két átellenes pontján. De Betty egyszerűen úgy érezte, nem hallgathat tovább.

Az e-mail tárgyaként ezt írta: „A bennem élő tinédzser Betty vallomásai”.

Nem szerepelt a terveim között, hogy ennyire megkedvellek – mégis így alakult. Igyekszem, hogy ne kedveljelek túlságosan, de ez sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint gondoltam. És ha kedvelünk valakit, akkor aggódunk érte. Ezért kérlek, könyörgöm, hallgass rám, és vedd komolyan a karanténszabályokat. Tudom, hogy milyen lazán veszel mindent, és nem vagy olyan aggódó típus, mint én, ezért csak arra szeretnélek kérni, légy egy kicsit óvatosabb. Mindeközben igyekszem majd téged kevésbé kedvelni, hogy ne tarts istenverésének, gáznak, bolondnak, dilisnek stb.

Betty azzal fejezte be a levelét, hogy „realista”, így nem dédelget nagy álmokat arra vonatkozóan, hogy majd egyikőjük otthagy csapot-papot a másik kedvéért. (Arra is megkérte Petert, hogy mindezt inkább ne említse egy bizonyos közös ismerősüknek: a volt középiskolai barátjának.)

Peter egyáltalán nem gondolta azt róla, hogy egy istenverése, gázos, bolond vagy dilis lenne – épp ellenkezőleg.

„Egyre közelebb kerültem hozzá a telefonbeszélgetéseink során, és az iránta táplált szerelmem és vonzalmam egyre csak erősödött” – idézte fel Peter. Ezek a beszélgetések annak átgondolására késztették mindkettőjüket, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel, esetleg együtt szeretnék-e tölteni az életük hátralevő részét, és hogyan tudnák a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni.

Arra jutottak, hogy Peter Mexikóban hagyja a hajóját, elrepül Virginiába, és Bettyvel marad egy kis ideig. „Egyszerűen csak odautazom – mondta Bettynek. – Egyáltalán nem esik nehezemre elképzelni, hogy együtt éljük le életünk hátralévő részét.”

Az, ha hetvenéves korban találunk egymásra valakivel, nagyban különbözik attól, amikor kamaszként ismerkedünk: nincs semmi értelme szemérmeskedni vagy játszadozni a másikkal, különösen egy világjárvány alatt, amikor lehet, hogy nem lesz még egy dobásunk legalább egy, kettő vagy akár tíz évig. Peter azért tett óvintézkedéseket a Richmondba tett látogatása előtt arra az esetre, ha esetleg nem menne minden simán: arra gondolt, ha szükség lenne rá, az anyjánál meghúzhatja magát.

De miután július végén Betty elhozta Petert a richmondi reptérről, azonnal tudták, hogy most egy új fejezetet kezdenek az életükben, együtt. „Szerintem nagyon sokat segített, hogy már eleve barátok voltunk, ismertük egymást, és a barátság alakult át lassan szerelemmé, miközben rájöttünk, milyen sok közös van bennünk, például hogy hogyan látjuk a világot” – mondta Betty.

Persze közel sem mindenben értenek egyet: „Nálam sokkal hippisebb, lazább szemléletet képvisel – jegyezte meg Betty, hozzátéve, hogy Peter rendmániás. – Szerintem leginkább azért, mert egy hajón élt.” Betty inkább éjjeli bagoly, Peter korán kelő, így reggelente Bettynek ágyba viszi a reggelit a szokásos sétája előtt.

Szerencsésnek tartják magukat, hogy ezekben a magányos és nehéz időkben egymásra találtak. Peter az érkezése után „karanténba vonult” Bettynél az egyik vendégszobába – egy éjszakára. Másnap Betty már módosította is a Facebookon a kapcsolati állapotát. „Néha a szoros barátságból váratlanul valami sokkal több lesz – írta Betty. – Biztosíthatunk, hogy ezen nálunk senki sem lepődött meg jobban.”

Fél év együttélés után Peter eddig még egyszer sem aludt az édesanyjánál – sőt, igazából épp árulja a hajóját.

forrás: kiemelt kép/Betty Conner and Peter Nickless. (John McDonnell/The Washington Post) és innen

**********

Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Női Szalon ajánló