Ludmila Smirnova egész életét a gyermekeinek szentelte, csak értük élt, sosem számított, hogy ő maga mit szeretne vagy mire vágyik. Soha még csak fel sem merült, hogy magát helyezze előtérbe. Gondnokként és árukereskedőként is dolgozott, az élete összességében egy vég nélküli mókuskerék volt.
Miután betöltötte az ötvenet, megállt egy pillanatra, körülnézett, és ráeszmélt, hogy a gyerekei már rég felnőttek, így eljött az ideje, hogy végre a saját életét élje. Ma már hobbiból versenyez, a mókuskereket gokartkormányra cserélve.
Egyszer, ötvenkilenc éves korában Ludmila egy moszkvai vidámparkban egy gokartpálya mellett sétált el. Hirtelen ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy menjen egy kört, bár korábban soha nem ült gokartban, sőt még autót se vezetett. A biztonságos pályaelemek sem hiányoztak, a kanyargós pályát végig gumiabroncs kordon és ütközésvédő zsákok határolták. Ludmila beült egy gokartba.
És elindult…
Azt mondta, olyan volt, mintha repülne. Abban a pillanatban elhatározta, hogy versenyezni fog. Valójában a legtöbb gokartozó csak szórakozásból vezet, és nem hajt nagyobb sportteljesítményre, kivéve néha a barátaikkal egy-egy verseny erejéig. De általában túl fiatalok ahhoz, hogy komolyan vegyék ezt a sportot.
„Nem szeretnék amatőr lenni – határozta el magát Ludmila. – Ha csinálunk valamit, azt csináljuk rendesen, úgy, ahogy kell.” Talált néhány gokartklubot, ahol kikérte az ott dolgozók tanácsát azzal kapcsolatban, kit ajánlanának neki gokartedzőnek. Így ötvenkilenc éves korában Ludmila elkezdett komolyan készülni élete első sportversenyére.
Moszkvában az amatőr-gokartversenyeken nincsenek korcsoportok, így Ludmilának nála fiatalabbakkal kellett megmérkőznie. Bronzérmes lett, bár szerinte ez nem volt igazságos… a fiatalabb résztvevőkkel szemben.
„Kényelmetlenül éreztem magam attól, hogy harmincéves lányokat győztem le – mondta –, mivel a korom hatalmas előnynek számít velük szemben. Hiszen minél idősebb valaki, annál ügyesebb és gyakorlottabb. És minél nagyobb a korkülönbség, annál jelentősebb az előnyöm. Biztosan folytatni fogom az edzéseket, és öt éven belül még jobb, gyorsabb és pontosabb versenyző leszek.”
Azonban egy kis ideig pihentetnie kellett a gokartedzéseket; túl sok a dolga, és túl kevés az ideje. Fiatal korában mindenféle munkát elvállalt: volt gondok, kertész, külföldről nagy, kockás műanyag táskákban behozott árukat értékesítő kereskedő és szupermarketben árufeltöltő is.
„A fiatal koromban megszerzett készségeket remekül tudom most kamatoztatni” – folytatta. Ötvenévesen egy levesfőzőket áruló üzletet nyitott, elmondása szerint azért, hogy segítsen a lányainak, akik mindig annyira belemerültek a leveskészítésbe, hogy az egész lakás tiszta leves lett.
Ma Ludmila a lányaival együtt vezeti az üzletet. Nemrég úgy döntött, hogy egy nagyobb üzlethelyiségbe költözik, emiatt a felújítás, az áthelyezés és a legkisebb, két hónapos unokájára való vigyázás minden idejét felemészti.
Sose gondoltam volna, hogy az életem ennyire izgalmas és mozgalmas is lehet ötven felett – mondta. – Arra számítottam, hogy főként kertészkedni fogok, esetleg csirkéket nevelek. De annyira jól alakult minden!
forrás: itt
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon
