Bár ez egy 4 évvel ezelőtti megható történetről szóló cikk, de az üzenete örökérvényű, így gondoltam megosztom itt a Női Szalon oldalon is:
Egy nyolcvanas éveiket taposó pár kézen fogva futott át a célvonalon az utolsó maratonjukon.
A nyolcvanas éveikben járó ír házaspár éppen akkor ünnepelte az 57. házassági évfordulóját.
Kay és Joe O’Regan eddig több tucat versenyen vett részt a világ minden táján: Bostontól Athénon és Berlinen át Norvégia éjféli naptól ragyogó északi csúcsáig.
De ezek közül csak két maraton esetében futottak át a célvonalon kézen fogva. Először az 1986-os London-maratonon fűzték egymásba ujjaikat, amikor is egy versenyfotós készített róluk egy képet a célvonalnál álló, a lefutott időt mérő óra alatt. Ekkor mindketten ötvenévesek voltak, és ez volt az első maratonjuk.
A 2016. június 6-án Írország déli részén megrendezett Cork City-i maratonon ragadta meg Joe ismét Kay kezét, ezúttal azonban már a célvonal előtt majdnem egy kilométerrel, és egymás kezét fogva futották le a maradék távot. Nyolcvanéves korára Kay 113 maratont teljesített, Joe pedig a 29-et futott le. Megfogadták, hogy ez lesz az utolsó maratonjuk, a végső 42 kilométer és 195 méter távú futóverseny, amelyet teljesítenek az 57. házassági évfordulójuk megünneplése alkalmából.
„Kissé meglep minket, hogy felkeltette az érdeklődését a versenyen való részvételünk” – nyilatkozta telefonon Joe a Runner’s World magazin riporterének. Kay közben az írországi Enniscorthy – az ország nyugati részén található, egy kastély köré épült, folyó menti, tízezer lakosú város – külvárosában található otthonuk másik szobájában hallgatta az interjút, az ott lévő vezetékes telefonjukat tartva a füléhez. „Nem gondoljuk, hogy különlegesek vagy rendkívüliek lennénk, részünkről a futás csak szabadidős tevékenység, amelyet kedvtelésből űzünk” – magyarázta Joe.
A Cork City-i maratont 5:25:29 alatt teljesítették, a legjobbként a korcsoportjukban.
-
- Kay and Joe O’Regan kép forrása: today.com
Joe fontosnak tartotta a telefonban felsorolni a felesége által elért eredményeket: Kay megnyerte az írországi országos maratonbajnokságot a hatvan-, hatvanöt, hetven- és hetvenöt éves korcsoportban.
A többi maratonfutóhoz képest a pár aránylag későn, idősebb korban fedezte fel magának ezt a sportágat. Az akkor negyvenkilenc éves Kay emlékezetes közös ötvenedik születésnapra vágyott – mivel három hét különbséggel ünneplik a születésnapjukat –, ezért benevezte magukat az 1986-os London-maratonra.
Ekkor már huszonhét éve házasok voltak, két felnőtt gyermekük volt, és Joe is belement abba, hogy ad egy esélyt felesége új szenvedélyének. Miután a kilencvenes években mindketten nyugdíjba mentek, elkezdtek utazgatni a világ minden tájára, hogy futóversenyeken vegyenek részt. 1997-ben Enniscorthybe költöztek, ahol csatlakozni szerettek volna egy futóklubhoz.
„Az egyik külső városrészben élünk, és itt, a szomszédaink elmondása szerint, senki sem rótta az utcákat előttünk – mondta Joe. – Szerintem egy csomóan közülük először azt hitték, hogy megőrültünk.”
Ma pedig már a Slaney Olympic nevű helyi futóklub oszlopos tagjai, amely jelenleg százhatvan tagot számlál. Sok klubtársuk is elment, hogy támogassák a párt az utolsó maratonjukon.
„Sokakkal összebarátkoztunk a klubból, így mindig, amikor úgy éreztem, hogy mélypontra kerültem, ők segítettek továbblendülni” – folytatta Joe.
Joe-nak az is sok erőt adott, amikor megfogta a felesége kezét futás közben. „Úgy tűnt, hogy teljesen új erőre kapott – erősítette meg Kay. – Ezután gyakorlatilag végig sprinteltünk, egészen a célvonalig.”
A Cork City-i maraton azzal tisztelgett előttük, hogy mindketten ugyanazt a – 80-as – rajtszámot kapták a verseny előtt. Amikor együtt haladtak át a célvonalon, Joe azt mondta, úgy érezte, hogy valósággal letámadták őket a paparazzók.
Bár továbbra sem nagyon érti, mire fel ez a nagy felhajtás körülöttük, végül arra jutott, valóban nem mindennapi, hogy két nyolcvanéves együtt futja le a maratoni távot.
„Az a helyzet, lehet, hogy úgy nézek ki, mint egy nyolcvanéves, de egyáltalán nem érzem magam annyinak” – mondta.
Joe a verseny előtt néhány héttel utánanézett a legidősebb, maratont teljesítő pár Guinness-rekordjának, de sajnos mindössze kétszázötven nappal fiatalabbak voltak a rekordtartó párnál. Azt mondta, hogy november 5-től tudják majd megdönteni a Guinness-rekordot, erre pedig tökéletes alkalom a november 6-án megrendezett New York-i maraton, bár a „nyugalmazott” maratonfutó nem szívesen tervez előre.
„Soha ne mondd, hogy soha” – mondta azután.
Kay sem tervezte, hogy lefut még egy maratont, de ezzel kapcsolatban még megjegyezte, alig várja, hogy ismét futva róják a férjével együtt a kisvárosuk utcáit.
„A futás az életünk része, és remélem, hogy az is marad még sokáig – mondta. – Van nálunk egy mondás: akik együtt imádkoznak, azok együtt is maradnak. Nos, mi erre azt mondjuk, hogy akik együtt futnak, azok együtt is maradnak.”
forrás: kiemelt kép: TheCork.ie és itt
***********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon
