Visszanézve a régi fényképeket, vegyes érzelmek keríthetnek bennünket a hatalmukba – nosztalgia, büszkeség amiatt, ahogyan felnőttünk, hitetlenkedés egykori divathóbortjaink láttán. Az amputált lábú ultramaratonistának, Jacky Hunt-Broersma-nak (44) pedig azt juttatja az eszébe, milyen drámai módon más volt az élete a futás nélkül.
2001-ben, Hunt-Broersma felfedezett egy csomót a lábában, amelyről kiderült, hogy Ewing-szarkóma és a lábfejében lévő idegszálra tapadt. Miután mérlegelte a lehetőségeit, úgy döntött, hogy térdtől lefelé amputáltatja a lábát, majd később azt is megtudta, hogy a rák így nem terjedt tovább és sikeresen felgyógyult súlyos betegségéből.
Hunt-Broersma legelőször 2016-ban 40 évesen vágott bele a futásba gondolván, ez valami olyan, amit a férjével együtt tud csinálni, mivel ő ugyancsak fut. Hamarosan Ő is a futás szerelmese lett, olyannyira, hogy 2016 decemberében lefutott egy félmaratont. Egy évvel később pedig teljesítette a Chicago Maratont.
forrás: ultraspire.com
Hunt-Broersma azt mesélte, többen is próbálták lebeszélni arról, hogy bevállalja a terepfutást egy lábszár protézissel – vagy azért, mert ha mégis megtenné, akkor biztosan elesne és megsérülne vagy mert, hogy képtelen lenne bármilyen versenyt is teljesíteni. Ő azonban ezeket a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyta, és 2018-ban elindult élete első ultramaraton futóversenyén – ami egy több mint 64 kilométeres terepfutó versenyt jelentett Észak-Karolinában. Jacky bevallotta, hogy szénszálas penge- vagy más néven párduclába, különösen megnehezítette számára a futást, de mégsem tudta megállítani őt azon a napon.
Olyan nagy volt a sár, és volt néhány lejtős szakasz is, ahol nem tudtam a pengelábamon állva maradni, így hát a fenekemen csúszva kellett megtennem lefelé az utamat. De végigcsináltam.
Azóta, Hunt-Broersma számos különböző ultramaraton versenyen vett már részt, köztük tavaly Coloradóban a TransRockies Run három útszakaszán, ahol is ő lett az első amputált, aki ezen az eseményen versenyzett.
Jacky szereti nézegetni a régi fényképeit, amelyek arra emlékeztetik, mennyire megváltozott az élete.
Azért szeretem újra végignézni az amputációm előtt készült fotóimat, mert büszkeséggel tölt el amikor azt látom, milyen messzire jutottam el. Az életem teljesen más irányt vett, mint amire számítottam, de kimondottan szeretem ezt az őrült utazást. Sohasem gondoltam volna, hogy egy nap majd ultramaratonista leszek. Amikor mindkét lábam meg volt, még 1-2 kilométert sem voltam képes lefutni.
forrás: shape.com
Jacky azt állítja, hogy nem csupán fizikai változáson ment át a két fotó készítése között eltelt idő alatt; egyfajta mentális átalakulást is megtapasztalt.
Az első fotón látható lány félvállról vette az életet és nagyon torz volt az énképe. Imádom azt az embert, aki most vagyok. Úgy élem végig minden egyes napomat, mintha az utolsó lenne, és teljes hálával teszem mindezt. Túléltem a rákot, van egy nagyon menő pengelábam, a testem pedig – minden hiányosságával együtt – képes akár 80 kilométert is lefutni.
Jacky, 6 éves kislányával és 9 éves kisfiával forrás: Amp Human Facebook oldala
2020-hoz elérkezve, a 44 éves Hunt-Broersma az első 160 km-es versenyére edzett, amit április elején kellett volna teljesítenie, de a versenyt törölték a COVID-19 járvány miatt. Amikor tudomást szerzett az Aravaipa Strong virtuálisan megrendezett futóversenyről, úgy gondolta, hogy mivel kellő erőnlétre tett szert és az edzést is végigcsinálta, ad magának egy esélyt. És amikor ráadásul még azt is megtudta, hogy eddig még amputált lábbal senki sem volt képes 160 kilométert teljesíteni a futópadon, az még vonzóbbá tette számára a kihívást.
Április 24-én reggel 8 órakor kezdte meg a futást, és másnap reggel fejezte be; a hivatalos időmérés alapján 23 óra 38 perc 44 másodperc alatt tette meg ezt a távot, bár a 100 kilométeres jelzésnél majdnem feladta. A teljes távot a saját futópadján futotta végig, és csak akkor tartott szünetet, amikor egy kis enni- és innivalót vett magához vagy a mosdóba ment.
forrás: theinstaprofile.com
A maraton után, Jacky megosztott magáról egy fényképet az Instagramon, amint éppen a futópadján ül, és rendkívül lazának néz ki ahhoz képest, hogy közel egy teljes napon és éjszakán át csak futott.
Megcsináltam! Ez volt messze a legkeményebb dolog, amit valaha is tettem. Szép kihívás volt!…Miközben a futópadon futottam, azt mondtam magamban: Soha többé nem teszek ilyet! De egy nappal később, miközben csoszogva közlekedtem a környékünkön, arra gondoltam, talán még egyet végigcsinálok!
forrás: kiemelt kép: bullcityrunning.com valamint runningmagazine.ca és womenshealthmag.com
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon
