Katrin í Gongini hatvanéves volt, amikor elhagyta a férje, de attól a pillanattól fogva kezdett jobbra fordulni a sorsa.
Katrin egész életében az atlanti-óceáni – a valahol Izland és Skócia között elhelyezkedő – Feröer szigeteken található egyik kis gyógyszertár gyógyszerészeként dolgozott.
Hatvanéves volt, amikor elhagyta a férje. Harmincévnyi házasság után a férje arra jutott, hogy a kapcsolatuk már kiteljesítette fő célját, nincs már okuk együtt maradni: a gyerekeik már régen felnőttek, megházasodtak, és elköltöztek a családi fészekből. Így Katrin hirtelen olyan helyzetben találta magát, amelytől mindegyik érett nő retteg: egyik napról a másikra magára maradt egy üres házban.
Miután a férje elköltözött, Katrin számára minden adott volt ahhoz, hogy egész hátralévő életét az őt ért szerencsétlenség miatti panaszkodással, siránkozással és saját maga sajnáltatásával töltse, hiszen sokan tesznek így. Csakhogy Katrin ráeszmélt, hogy ez zsákutca, és elhatározta, hogy inkább a tettek mezejére lép.
Az első dolga az volt, hogy eladta a családi házat, és helyette vett egy kicsi, de kényelmes lakást. A házeladásból megmaradt összeget pedig saját vállalkozás indításába fektette. Felmondott a munkahelyén, és nyitott egy divatruházati cikkeket árusító butikot. Mindig is nagyon érdekelte a művészetek és a dizájn, így az egyedi tervezésű ruhákat árusító kis üzlet vezetése elfogadható kompromisszumnak tűnt.
Ebből azonban semmi nem lett. Miután még évekig próbálta – sikertelenül – az üzletet nyereségessé tenni, végül arra jutott, hogy lehet, a kompromisszumra törekvés mégsem volt olyan jó ötlet.
„Hatvanon túl egyáltalán még van elég időnk arra, hogy kompromisszumokat kössünk? Ha művészetet szeretnék tanulni, akkor azt kell tennem, nem pedig valamilyen kompromisszumot keresnem.”
Hatvanhat éves korában Katrin úgy döntött, a saját sorsa kovácsa lesz.
Talált az interneten egy modern művészeti iskolát, amely azonban a spanyolországi Barcelonában volt. Katrin nem beszélt spanyolul, de az iskolában angol nyelvű kurzusok is elérhetőek voltak. Úgy határozott, hogy nem is gondolkodik tovább a dolgon.
Összeszámolta a vállalkozása után megmaradt pénzét, és az elégnek bizonyult egy évi tandíjra és szerény megélhetési kiadásokra Spanyolországban. Ezután búcsút intett a butikjának, elbúcsúzott a gyerekeitől és az unokáitól, majd északról délre átszelte egész Európát.
A multimédiás művészeti formák nevű szakirányt választotta. Ebben a művészeti ágban különféle kortárs médium – például fénykép, videó, audioanyag, számítógéppel létrehozott grafika – felhasználásával készül el egy műalkotás. Lényegében ez egy új, modern művészeti forma, amely még gyermekcipőben jár. Emellett nagyon összetett művészeti forma is, mivel nemcsak művészi tehetséget, hanem a korszerű fényképészeti, videó- és hangtechnikák, továbbá a tervezőszoftverek alapos ismeretét is megköveteli az ebben a művészeti ágban alkotóktól.
Hát így csöppent bele Katrin a gondtalan diákéletbe hatvanhat éves korában. Összeköltözött néhány diáktársával is, hogy spóroljon a lakbéren. Elkezdett előadásokra és szemináriumokra járni. A szaktársai tizennyolc-húsz év körüliek voltak, de Katrint egyáltalán nem érdekelte, hogy sokkal idősebb a többieknél, szerinte ugyanis a divatüzlete (még ha sikertelen is) vezetése kapcsán szerzett tapasztalatai megtanították arra, hogy megtalálja a közös nyelvet a fiatalokkal.
Nagy nehézséget okozott számára, hogy egyedül volt egy idegen országban úgy, hogy még a nyelvet sem beszélte? Egyáltalán nem!
„Sosem éreztem magam magányosnak Barcelonában, olyan sok új élményben volt részem, és olyan sok új dolgot láttam! Mialatt ott tanultam, négyszer költöztem, és minden egyes alkalommal nagy mázlim volt, remek lakótársaim voltak végig.”
Új benyomások, új barátok, új hivatás: Katrin szerint érettebb korban mindenkinek élveznie kellene az életet, ez az időszak erre való.
„Ötvenéves kor felett az életünk csak egyre jobbra fordul, mivel már nem hárul ránk semmilyen, korábban a vállunkra nehezedő felelősség. Számomra jelenleg önmagam boldogsága a legfontosabb, hogy végre remekül szórakozzak. Azt tehetek szabadon, amit csak akarok.”
Katrin úgy határozott, hogy ha Barcelonában befejezte a tanulmányait, a nyarat otthon, a Feröer szigeteken tölti. A saját szavaival élve: „Fogytán a pénzem, így szeretnék egy kis pénzt keresni. Már szereztem is egy gyógyszerészeti állást néhány hónapra a nyáron. Ezután visszamegyek Barcelonába, és komolyan elkezdek spanyolul tanulni, ugyanis jól kell beszélnem, mire Mexikóba megyek. Ugyanis miután lediplomáztam, irány Mexikó, ahol a művészbarátaimmal fogunk együtt alkotni.”
***********
forrás: itt és fotó: Vladimir Yakovlev
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon