Szabadon szárnyalok…Boglárka története

Nem olyan régen közzétettem egy felhívást. Olyan korunkbeli, 40 év feletti nők történeteit vártam/várom, akik valamilyen módon változtattak az addigi életükön vagy új dolgokba fogtak.
A részleteket itt olvashatjátok.

Boglárka története

Következzen most Boglárka története, írása! Történet a kitartásról, hitről, mélységekről-magasságokról és arról, hogy soha sem szabad feladnunk a reményt!

„Azt mondják, ha százszor esel el, az élet százszor akar megtanítani neked valamit. A húszas éveim végén ezt én még nem így gondoltam….

Két bőrönddel és az akkor 4 éves kislányommal vágtam bele az ismeretlenbe. Magam se gondoltam volna, hogy egyetlen nagy váltás-egyik városból a másikba költözés-újabbnál újabb dolgokat hoz az életembe!

Két diplomával és egy nyelvvizsgával a kezemben, a pedagógusi képességektől igen csak eltérő szakmai kihívások elé állított az élet. Egyetlen perc alatt döntöttem, beleállok a feladatba, egy építőipari RT. képviselőjeként. A kezdeti nehézségekkel megbirkózva álltam/állom a sarat ebben a tesztoszterontól dübörgő, férfias szakmában, amiben a siker ára Nőként, bizony nem az adottságaid, hanem a buksiba gyömöszölt tudás. Nem volt mindig könnyű….Teltek el napok, hetek, hónapok napi 12 óra munkával, sok utazással, hiszen az eredményekért nekem kellett lebonyolítani fontos tárgyalásokat. Korrekt hozzáállás, céltudatosság, határozottság, segítőkészség-ezek vittek mindig előbbre! A felelősségvállalás az önfenntartásért, az egyedül nevelt lányomért, meg úgy mindenért, amit évről-évre elértem, mindennél erősebb hajtómotor volt.

Azóta eltelt 17 év…Képviseltem több európai nagyvállalatot, jelenleg egy magyar, egyszemélyes tulajdonú, többmilliárdos gyártó és forgalmazó  cégnek vagyok a szóvivője, még mindig az építőiparban, sikeresen! Hogy hol bújkál a siker bennem? Nem szeretnék a manapság oly’ divatos, hangzatos bullshit “sztárok” aforizmáival ékeskedni, ezért csak annyit tudok mondani, a siker a zsigereimben van, talán gyerekkoromtól kezdve…
Persze, ez nem azt jelenti, hogy nekem az élet mindig csak a jót adta. Voltak kemény évek, a magánéletemben is.
2016-ban, a számomra kedves, életvidám párom, azonnali szívmegállással hagyta itt ezt a földi életét és vele együtt engem is egy focimeccs hatvanadik percében.
Romokban hevertem több, mint egy évig! Testi-lelki problémáim teljesen elhomályosították az Élet valódi értékét. Sokáig csak bolyongtam az emberek közt, mint egy kívülálló. Nem tudtam merre tartok, mit akarok és azt sem, hogy fogok ebből kimászni, újra talpra állni. A jóakaró “barátok” is kikoptak mellőlem, annyira voltak jóbarátok, hogy a temetésre se jöttek el. Hosszú ideig biztos lelki támasz a testvérem volt, 3000 km-ről, amit azóta is köszönök neki!

Aztán jött egy lehetőség, elkezdtem tanulni egy olyan ősi, tibeti módszert, amellyel változott a világom és vele együtt én is! Ezt a tanfolyamot az idén fejeztem be, ugyanis elértem azt a legmagasabb fokozatot, amit Magyarországon a Mesterem meg tudott tanítani, át tudott adni nekem!
Ahogy gyógyult a lelkem, a testem is követte. Újra sportoltam és újra tanultam mosolyogni is! Kezdtem kinyílni, végre élni, nem csak létezni…aztán egy szép nyári napon, a nemvártnál is nagyobb váratlansággal belépett az életembe az a Férfi, akivel azóta is fogjuk egymás kezét.

A stabil lelki háttér nagyon fontos, hogy az ember a munkáját is kellő odafigyeléssel tudja végezni,

Azt gondolom, az építőipar a fénykorát éli és ennek még a részese vagyok, de elfáradtam…

A lelkem sokkal inkább, mint a testem. Érzem, muszáj teret adnom valami újnak, valami másnak, hiszen új céloktól, más fajta kihívásoktól színesebbé válnak a napok.

….tehát így, a negyvenes éveim derekán, ez év szeptemberétől újra iskolapadban ülök és olyan régi, megfakult készségeket porolok le magamban, amit régóta nem használtam! Festek, rajzolok, tervezek, tanulok…Egy szegedi iskola lakberendező szakos hallgatója vagyok levelező tagozaton.

 

Az ihletet gyerekkoromból hoztam, a ’80-as években anyuval faltuk a magazinokat és próbáltuk követni a trendet.
Ez egy olyan szakma, amiben az ember bátran lehet kreatív és ha ügyes is, át tudja adni a megbízónak azt, ami “belül” van. Lehet igazodni különböző stílusokhoz, de az a legjobb, amivel a megrendelő is elégedett!
Különösen közel áll hozzám az olasz design. Olaszország a formatervezés és a művészet fellegvára! Minden bútorukat az egyszerű elegancia hatja át, a kivitelezésnél használt anyagokkal szemben pedig rendkívül magas az elvárás!
Több olasz gyártóval vagyok online kapcsolatban. A megértésben segít, hogy egy éve tanulom az olaszt, magántanárnál. Szeretnék részt venni majd az egyik legnagyobb bútorkiállításon Milánóban is!

Terveim közt már ott lebeg egy saját vállalkozás létrehozása is.

Mindezt azért, hogy lakberendező-enteriőr tervezőként átadhassam szellemi termékemet és OTTHONNÁ varázsoljam azt a teret, ahová pihenni, regenerálódni megyünk HAZA!”