Tegyük a szívünkre a kezünket, vajon hányan szövünk álmokat arról, hogy nyugdíjas korunkban, közel 80 évesen klubokban szeretnénk több ezer bulizó fiatal előtt lemezlovasként fellépni? Szerintem nem sokan kacérkodunk ezzel a gondolattal!
Az alábbi történet főszereplője az angol Ruth Flowers sem ábrándozott erről soha, bár egy igencsak zenekedvelő családban nőtt fel. Az apja tenorista volt, egy-egy bátyja zongora- és hegedűművész, kontratenor énekes, basszusgitáros és gitáros, míg a nővére zongorista-orgonista lett. Ruth első zenei élménye az énekléshez kötődött.
Sajnos Ruth már több éve nincs közöttünk, hiszen 2014. május 27.-én a foteljában ülve csendesen, örökre elszenderedett. Éppen a következő turnéjára készült…
A történetének üzenete viszont örökérvényű, elgondolkodtató, még mindig aktuális:
- soha sem késő megvalósítani az álmainkat
- a korunk bár sok aspektusból meghatározza az életünket, nem lehet akadálya a kiteljesedésünknek
- ne foglalkozzunk mások véleményével
A kezdetek
Ruth mindig is úgy gondolta, hogy a kor nem lehet mentség arra, hogy bármit is feladjunk, így például ötvenhét éves korában lefutotta a berlini maratont.
Hetvennyolc évesen pedig úgy döntött, hogy klubokban szeretne DJ-ként zenélni. Nyolcvankét éves korában már elmondhatta magáról, hogy havi több DJ-show-t is adott, a világ legjobb szórakozóhelyein lépett fel, és gyakorlatilag repülőn élt, a világ egyik pontjából a másikba repkedve.
Az egész akkor kezdődött, amikor Ruth megözvegyült. Olyan hirtelen történt… Az előző nap Ruth még kimondottan elégedett volt az életével: nyugodt nyugdíjaséveit élte szeretett férjével egy portugáliai tengerparti üdülőfaluban. Azonban egy nap leforgása alatt a gyönyörű medencés háza, a kényelmes élete, a mindennapi teendői, mind-mind már csak a pótolhatatlan veszteségére emlékeztette. Ruth és a férje összesen negyven évet éltek le együtt, és halálával Ruth egész addigi élete összeomlott. Ugyanaz várt rá is, mint a többi özvegyre: csendesen megöregedni, a múlt emlékeivel körülvéve.
Ehelyett azonban Ruth a férje halála után pár évvel bejelentette, hogy klub-DJ szeretne lenni. Ekkor hetvennyolc éves volt, és nem volt semmiféle ez irányú tapasztalata.
Ruth barátai arra jutottak a terve hallatán, hogy biztos megőrült a bánattól. Az özvegy ugyanis addigi élete nagy részét azzal töltötte, hogy gyerekeket tanított énekelni, és Charles Dickens műveit tanulmányozta.
Azért Ruth őrült ötlete nem a semmiből jött. Akkor érlelődött meg benne a gondolat, amikor az unokája meghívta a születésnapi partijára, amelyet egy szórakozóhelyen tartott.
A kidobó leplezetlenül, bírálóan méregette, és ezt mondta neki: „Nem vagyok biztos benne, hogy egy korabeli hölgy jól érezné magát itt.”
„Én viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogom magam érezni” – válaszolta Ruth.
A kidobó erre közönyösen vállat vont.
„Ha akarnám, akár DJ is lehetnék!” – vágott még vissza, mivel rosszulesett neki a férfi megjegyzése.
A kidobó válaszul olyan leereszkedően vigyorodott el, hogy Ruthban abban a pillanatban megfogalmazódott, hogy ezek után vagy DJ lesz belőle, vagy elveszti minden önbecsülését.
„Mégis miért gondolja azt mindenki, hogy a korombeliek nem szórakozhatnak, nem érezhetik jól magukat? – gondolkozott el Ruth másnap reggel. – Már miért kellene nekünk csak csendben otthon üldögélnünk, és miért ne táncolhatnánk mi is ilyen szórakozóhelyeken?”
A döntés
Ruth elhatározta, hogy DJ lesz egyrészt azért, hogy belevágjon valami újba, másrészt hogy bebizonyítsa, a vele egykorúak tudnak úgy bulizni, amiről a fiatalok álmodni sem mernek.
A kidobóval való közjáték után mindössze néhány nappal Ruth barátai (egy pillanat, nem ők titulálták korábban őrültnek?) bemutatták egy fiatal francia zenei producernek, Aurelien Simonnak. Aurelient érdekelte Ruth ötlete, és felajánlotta neki a segítségét is.
Ruth az elkövetkezendő két évben megtanulta, hogyan kell felvenni a számokat, és hogyan kell összerakni egy DJ-szettet, vagyis olyan ismereteket, amelyek kapcsán nem vette túl nagy hasznát az énekórák során szerzett tapasztalatainak.
Aurelien mindeközben sikertelenül próbált bármilyen fellépést is összehozni Mamy Rocknak (a Ruth és Aurelien által közösen kitalált művésznév), mivel a klubvezetők csak kinevették, hogy ki hallott már ilyenről, hogy egy nyolcvanéves Dickens-szakértő nagyi, egy volt zenetanár DJ-nek áll; ebből nem kérnek, köszönik szépen.
Az első komoly lehetőség, egyben talán az egyetlen esélyük, Cannes-ban adódott. Csodával határos módon Aureliennek sikerült Mamy Rock szettjét beszuszakolnia a filmfesztivál egyik partijának zenei programjába.
Aurelien és Ruth azon töprengett izgatottan, hogy hogyan fogja a közönség fogadni a mindennapinak nem mondható zenei előadást, de azonnal megnyugodtak Ruth első fellépése után: a közönség megőrült érte! A klubok felkérésekkel kezdték bombázni Mamy Rockot a világ minden tájáról.
Szóval minden így kezdődött.
A sikerek
Ruth hírneve egy éven belül mindenhova eljutott. A szórakozóhelyekre járó fiatalok imádták mind Ruth személyiségét, mind a zenei szettjeit. Felismerték a klubokban és az utcán is, sőt gyakran kértek tőle autogramot is.
Ruthnak ezután nagyjából nyolcvan fellépése volt 2 év leforgása alatt. London, Ibiza, Párizs, New York, Los Angeles és Tokió legjobb klubjaiban játszott. Bejárta az egész világot Amerikától Japánon és Oroszországon keresztül Szingapúrig.
A fellépései általában éjfélkor kezdődtek, és egyórásak voltak. Ez alatt az egy óra alatt Ruthnak mindig sikerült megragadnia és végig lekötnie a kettő-ötezer főt számláló közönsége figyelmét.
A világ egyik legnagyobb klubjában, az ibizai Privilege-ben való különleges fellépése során több mint hétezer ember táncolt egyszerre a zenéjére.
Ruth egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy az állandó utazás egyáltalán nem megterhelő a számára. Általában elrepül egy városba, fellép, megissza a fellépés után kötelezően elfogyasztandó pezsgőjét, és indul is a következő célállomásra.
„Szeretem a reptereket – jelentette ki. – Szeretek körbesétálni, nézelődni a boltokban, és figyelni az embereket. Az egyetlen hátrány, hogy nem igazán marad időm Dickensszel foglalkozni.”
Ruthnak a klubélet minden varázsa ellenére nem volt része semmilyen románcban. Ezzel kapcsolatban teljes meggyőződéssel állította: „Nagyon boldog voltam a férjemmel. Nem szeretném háborgatni azokat az emlékeket.”
Miért választotta ezt a bátor, és egyben csodálatos kalandot?
Íme Mamy Rock őszinte, sokunk számára inspiráló vallomása:
„Minden azon az éjszakán kezdődött, amikor az unokám, akivel nagyon közeli a kapcsolatom, egy londoni diszkóban ünnepelte a születésnapját. Engem is meghívott, hogy csatlakozzak hozzá és a barátaihoz. Amikor megérkeztem, a kidobó nem akart beengedni. Igaz ami igaz, nem úgy néztem ki, mint egy átlagos szórakozni vágyó vendég… Végül is bejutottam… és bent teljesen elképedtem… az ottani felvillanyozó, dübörgő hangulattól! Olyan más volt minden, a tánc, a zene, mint amit fiatal koromban megszoktam. Úgy éreztem, hogy a zene és a fények egymással szimbiózisban pulzálnak, és ettől olyan energikusnak, elevennek éreztem magam… és annyival fiatalabbnak is!
Az az éjjel megváltoztatta a világról alkotott addigi képemet, különösen azzal kapcsolatban, amit a saját életemről gondoltam… Sok szabadidőm volt… Megbeszéltem a körvonalazódó tervemet az unokámmal, aki azt gondolta, hogy teljesen megőrültem. Nem sokkal a beszélgetésünk után az egyik ismerősöm összehozott egy fiatal francia producerrel, Aurelien Simonnal. Neki is elmondtam az ötletemet, és szerencsére nem ijedt meg a kihívástól. Közel sem voltam biztos abban, hogy be fog jönni, de szerettem volna magamnak egy esélyt adni, és Aurelient is sikerült meggyőznöm, aki végül magával vitt. Azóta körbeutaztam a világot, és számtalan DJ-vel találkoztam. Aurelien vezetett be az elektronikus zene és a house világába. Szórakozóhelyekre jártam, és rengeteget gyakoroltam a számomra teljesen új zenei felszereléssel, amit nagyon élveztem! Most már tudom, hogy mindenkit rá tudok venni, hogy rázza a fenekét a táncparketten – mondja nevetve…”
Legyen az utolsó mondat a végszava e fantasztikus sztorinak, és ne felejtsük el, hogy sosem késő megújulni, belevágni új kalandokba 40, 50…vagy akár 80 év felett sem!
***********
források: Facebook itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon
