Ha inspirációra lenne szükséged a mozgás elkezdéséhez, akkor keresve sem találhatnál jobb példát Ernestine Shepherdnél, aki 56 éves kora óta két testépítő díjat nyert és kilenc maratont futott le. 87 éves elmúlt, és még mindig aktív életet él. Személyi edzőként dolgozik, edzésórákat tart idősebbeknek Baltimore-ban, és igyekszik minél több emberrel megosztani a titkait, hogy jobbá tegye az életüket. De hol kezdődött a világ egyik leghíresebb testépítőnőjének a története?

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ernestine Shepherd (@shepherdernestine) által megosztott bejegyzés

56 éves korában ért fordulóponthoz ez élete

Ernestine Shepherd 1936. június 16-án született. Hosszú éveken át modellkedett Baltimore-ban. A mai napig ad a megjelenésére – az edzésen kívül -, mivel minden futás előtt belövi a haját és a sminkjét. Súlyemelés közben is kiemelt figyelmet fordít a technikára, hiszen nem szeretné, ha letörnének a műkörmei.

Ami a versenyszerű body buildinget illeti: 56 évesen a nővérével, Mildred Blackwellel elmentek fürdőruhát próbálni, és a tükörből bizony nem túl hízelgő kép nézett vissza rájuk. Ekkor úgy döntöttek: elkezdenek aerobik órákra járni. Eleinte csak heti egyszer, de aztán ahogy formába lendültek, belevágtak a testépítésbe, elkezdtek súlyokat emelni. A testvére versenyeken is indult Velvet néven, és Ernestine-t is támogatta ebben, egészen az 1992-es haláláig, ugyanis sajnos agyi aneurizma következtében meghalt. Nehéz idők következtek Ernestine számára, aki utólag elismeri, hogy darabokra hullott, és nem akart semmit sem csinálni. Aztán egy hihetetlen dolog történt vele: Velvet meglátogatta álmában, és ezzel együtt a környezete támogatása mozgásba lendítette. Arra inspirálta, hogy nekivágjon a testépítő karriernek, és megdöntse a nővére világrekordját. A kitartása pedig elnyerte méltó jutalmát.

Bekerült a Guinness-rekordok könyvébe

2010-ben megszerezte a világ legidősebb élő női versenyző testépítője címet Miss Ernie néven, és bekerült a Guinness-rekordok könyvébe.

Soha nem felejtem el, hogy ott álltam a színpadon, miközben átvettem az érmemet és a bizonyítványomat. Megcsináltam, amit akartál, Velvet. – mesélt Ernestine a Mirrornak élete legmeghatározóbb élményéről.

A címet két éven át büszkén birtokolta, de aztán 2012-ben a 77 éves Edith Connort lett a Guinness-rekordok könyvében a legidősebb versenyző női testépítő, megdöntve Shepherd rekordját. Ernestine ma már nem sportol versenyszerűen, csak arra figyel, hogy jól érezze magát a bőrében. Az is sokat jelentett számára, hogy szerepelt Beyonce Black is King című filmjében.

Ezt a sikerekben gazdag utat nem egyedül járta be, és nővére mellett valaki más is jelen volt végig az életében, mivel több mint 67 évig volt házas. Ernestine és férje kapcsolata valóban példaértékű volt. Egy gyermekük született, akivel Baltimore-ban éltek, és állítólag 2011-ben látott napvilágot az unokájuk is. Sajnálatos módon Ernestine nemrég elvesztette másik támaszát is, mivel imádott férje 2019 szeptemberében elhunyt. Amíg házasok voltak, a világon semmi sem tudta őket elválasztani. Még a Daily Mailnek adott interjújában beszélt arról Collin Shepherd, milyen nehéz volt távol tartani a férfiakat a feleségétől. Ernestine is mesélt arról: miután nagy nehezen talpra állt a nővére halála után, mennyire megterhelő volt megküzdenie a férje elvesztésével is, akivel élete java részét eltöltötte. Végül minden bánat ellenére ismét sikerült felállnia.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ernestine Shepherd (@shepherdernestine) által megosztott bejegyzés

Ernestine Shepherd különleges diétája

A világhírű testépítő nemcsak a súlyemelésnek köszönheti fantasztikus alakját, ugyanis hetente körülbelül 80 mérföldet fut. Edzését Rocky ihlette, és azt mondja, hogy Sylvester Stallone az ő embere. Heti négyszer jár edzőterembe, külön edz a tricepszre, a bicepszre, a lábakra, a mellkasra, a törzsizmokra és a vállakra.

Mellette pedig odafigyel az étkezésére. Egy táplálkozási szakértő segítségével alakította ki a tökéletes étrendet. Minden kalóriát számol, és ragaszkodik az étrendjéhez. Naponta 4-5 alkalommal étkezik, és étrendje napi 1700 kalóriát tartalmaz, ami főleg főtt tojásból, csirkehúsból, pulykahúsból, tonhalból, zöldségekből, édesburgonyából, barnarizsből és magvakból áll. Legalább 120 gramm fehérjét eszik meg naponta, tíz tojásfehérjével kezdve napját a reggeli edzés előtt. Szinte ugyanazt eszi minden nap, és nem vágyik édességre. Ha mégis megkívánná, akkor cukormentes cseresznyelekvárral kényezteti magát. Az egyetlen táplálékkiegészítője a D-vitamin. Annak a híve, hogy a testmozgás az öregedés- és gyulladáscsökkentés titka.

Az egyik legjobb motivációs idézete az önbizalomról szól:

Évekkel ezelőtt aggódtam amiatt, hogy mit mondtak rólam az emberek. De, amikor az ember eléri a 70-et, és már nincs hátra annyi év, onnantól kezdve nem foglalkozik ezzel.

Shepherd szereti az életét, és örömmel tölti el, ha minél több emberhez eljut a története. Nem is csoda, hiszen az életmódváltása fantasztikus külsőhöz és egészséghez vezetett, amire büszke lehet.  A testépítőnő újra és újra megmutatta, valamint bebizonyította a kitartásával: az életkor valójában csak egy szám. Rendkívül kemény munka, illetve óriási kitartás kell ahhoz, hogy valaki elérje célját, de ő az élő példája annak, hogy 50 felett is lehet változtatni és aktív életet élni.
Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Források: itt, itt és innen, képek/E.Shepherd Instagram oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

1. Ada Lovelace

Ada Lovelace (1838, W. H. Mote)

12 évesen sok gyerek álmát dédelgetve: repülni vágyott, így vizsgálódni, kutatni kezdett. Módszeresen megfigyelte a madarakat, és szemügyre vett minden olyan anyagot, mely a tervezett repülési vágy beteljesítéséhez szükséges potenciális segédeszközként szolgálhatott (pl. tollakat, vásznat, papírt). Minderről illusztrációkkal ellátott precíz feljegyzéseket, útmutatásokat készített, és a művet „Flyology” (Repüléstan) címmel látta el. E kezdeti izgalmas projektjét azonban közvetlen környezete nem fogadta lelkesen, mi több: édesanyja felhívta a figyelmét arra, hogy emiatt elhanyagolja fontos matematikai tanulmányait, és félő, hogy a tőle elvárt racionális útról a fantazmagóriák világába téved.
Nem elhanyagolható tény és érdekesség, hogy Augusta Ada Lovelace a neves angol költő, Lord Byron, és a matematikáért kiskorától fogva szenvedélyesen rajongó Anne Izabella Milbanke gyermekeként látta meg a napvilágot. Ada Lovelace érdeklődését már 1833-ban felkeltették Charles Babbage gépei. Később a fiatal Miss Byron felkereste a mechanikus összeadó- és kivonógép atyjának műhelyét, ahol rövidesen tanújelét adta matematikai hozzáértésének, éleselméjűségének azáltal, hogy kiismerte az „ősszámítógép” működési elvét. Babbage felismerve Ada géniuszát, jónak tartotta végigkísérni a lány tudományokban való fejlődését, mindeközben pedig a haladását elősegítő írásokat is küldött neki.
Később, immár Lovelace grófnőként, egy Babbage-nak címzett levelében azt nyilatkozta, hogy: úgy véli, az agy(a) jóval több, mint egy haldoklásra ítélt szubsztancia, továbbá, hogy lényében rettentő kiaknázatlan erő szunnyad. Végül sikerült felszínre hoznia a benne nyugvó tehetség egy részét, azáltal, hogy Babbage analitikai gépéhez segített megírni egy programot. A nem hétköznapi képességekkel felvértezett Ada Lovelace többek között eltöprengett olyan potenciális intelligens eszközök megalkotásán is, melyeknek működése akár az emberi gondolkodáséhoz is hasonlóvá válhat. Meglehet, hogy váteszként, kora tudományos berkekbeli prófétájaként előrevetítette a korunkban realizálódó mesterséges intelligenciát. Ámbár elvetette annak a lehetőségét, hogy ezek az emberkéz alkotta apparátusok egykor önálló tudatra ébredjenek. Elképzelése szerint ugyanis megmaradnak rendeltetésük útján, azaz nem lépik át a parancsteljesítő, beprogramozható eszközök szintjét.

2. Rosa Parks

Rosa Parks és Dr. Martin Luther King jr. (1955) Wikipédia

Különlegesen bátor története meglepően sok hasonlóságot mutat a hindu erőszakmentes mozgalom megalapozójáéhoz (Ghandi). Rosa Parks egyszerű alabamai varrónőként élte mindennapjait, ám 1955 decemberében örökre beírta magát az emberiség történelmébe. Minderre Montgomeryben egy tömegközlekedési eszközön került sor, amikor felszólításra sem volt szándékában átadni a helyét a vele utazó fehérbőrű embernek, miközben megjegyezte: fekete bőrű amerikaiként nem tűri tovább, hogy úgy tekintsenek rá, és úgy kezeljék őt, mint egy másodrendű embert és állampolgárt. A hivatalos közeg válaszképpen nemes egyszerűséggel letartóztatta és pénzbüntetésre ítélte.
A sorsfordító vélemény-kinyilvánítást megelőzően, férjével együtt, már több éve volt tagja egy szegregációs törvények ellen fellépő mozgalomnak. Mindez arról tanúskodik, hogy több sorstársára hatást gyakorolt ez a fajta ellenszenves, faji megkülönböztető bánásmód. Bár Parks felszólalása cseppnek tűnt a tengerben, mégis ennek hatására vette kezdetét az a nagy visszhangot keltő erőszakmentes afro-amerikai polgári engedetlenségi mozgalom, mely több mint egy évig tartott. Végül az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága meghozta a várva várt döntést, mely szerint a tömegközlekedésen korábban megvalósuló szegregációs törvény alkotmányellenesnek bizonyul. A 2005 októberében (92 évesen) elhunyt Rosa Parks élete végéig aktívan kiállt a minden embert egyenlően megillető jogokért, és az igazságosságért. Önéletrajza (Rosa Parks: My Story) 1992-ben jelent meg.

3. Betty Friedan

Betty Friedan (1978, Lynn Gilbert, Wikimedia)

Amerikai újságíró és nőjogi aktivista, a Nők Országos Szervezetének (National Organization for Women) egyik alapítója; aki az 1963-ban megjelent The Feminine Mystique című bestsellerré vált művében amerikai nők millióinak hangját képviselte, és hívta fel a társadalom figyelmét nemi szerepükből adódó csalódottságukra. Friedan a nőjogi mozgalom vezetőjeként harcolt a nemek közötti egyenlőtlenségek eltörlése érdekében.
A leendő neves újságírónő az 1942-ben megszerzett pszichológia diplomát követően New Yorkba költözött és riporterként kezdett el dolgozni. Később az UE News újságírójaként figyelme egyre inkább a nőket érintő jogok felé irányult. Nemsokára feleségül ment a színházi producer Carl Friedanhoz, és nagyvárosi nőből külvárosi háziasszonnyá lett, miközben a család bevételét szabadúszó íróként készített cikkeivel igyekezett kiegészíteni.
Ekkor kezdte meg kutatásait a könyvéhez, melynek fókuszában a modern amerikai nőt vastagon övező „háziasszony-ideál” kérdését, valamint az ezzel szorosan egybefonódó „háziasszony-szindróma” jelenséget járta körül. A szerző ebben a művében egy sor kényes témára rávilágítva úgy véli, hogy a nők életformáját egy listányi láthatatlan és gyakran még önmaguk előtt is titkolt kulturális norma és hatás köti gúzsba. Meglátása szerint a(z amerikai) nők többsége nem minden esetben éri be a háziasszony-lét kizárólagosságával, így jelentős részük érthetően nem érzi jól magát a kultúra által rászabott szerepben.
A Friedan által gyűjtött adatokból kiderül, hogy azok a nők, akik a háztartási tevékenységek mellett szabadon választanak maguknak egy munkát, hivatást, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak társaiknál. A The Feminine Mistique hatása nem hevert parlagon, hiszen megjelenését követően a New York-i újságok négy hónapot felölelő munkasztrájkba kezdtek, és végre kezdetét vette egy a női jogokat középpontba helyező nemzeti párbeszéd.

4. Sally Ride

Sally Ride (1984, NASA)

Ő volt az első amerikai nő, aki kijutott az űrbe, és akiről úgy emlékeznek, mint a Neil A. Armstrong utáni leghíresebb amerikai asztronautára. A Los Angeles-i Sally Ride kislányként és lelkes Dodgers-rajongóként arról álmodozott, hogy egyszer majd belőle is baseballsztár válik. Erről az álmáról az édesanyja rögtön igyekezett lebeszélni, mondván, hogy nem lányhoz illő elfoglaltság ez, és azt javasolta, hogy próbálja ki inkább a teniszt. Szülei hasonlóképpen vélekedtek a tudomány iránti érdeklődéséről is, ugyanakkor lányuk elszántságát látva biztosították bátorításukról és támogatásukról egyaránt – például kémia kísérleti készletet és távcsövet ajándékoztak neki, valamint előfizettek a Scientific American nevű népszerű tudományos magazinra is.
1977-ben doktori címet szerzett fizikából, és azt tervezte, hogy egyetemi tanárrá lesz. Azonban ezen döntését – egyelőre – fenekestül felborította egy újsághirdetés, melyet reggelizés közben egy kávézóban szúrt ki. A hirdetés arról szólt, hogy a NASA új űrhajósokat keres, és most először nem akadályozzák meg, ha a jelentkezők között nő is akad. Ride úgy érezte, hogy ez a felhívás neki szól, és tüstént jelentkező levelet írt a NASA-nak. 1978-ban a Ride család két lánya életében is nagy változás következett be, ugyanis Sally űrhajóssá lett, míg húgát, Bear-t, pappá szentelték, melyet anyjuk a következő szellemes megjegyzéssel summázott: „Meglátjuk, melyikük jut előbb a mennybe.”
Sally Ride asztronauta 1983 júniusában egy űrsikló-küldetés során repült az űrbe, és a NASA elhagyása után tanítani kezdett. Tanítása során arra törekedett, hogy segítse a természettudomány és matematika iránt érdeklődést mutató lányok és nők tanulási lehetőségeit. Ezen elhatározása mellett egészen 2012. július 23-án bekövetkezett haláláig kitartott.

Szerző: Gy. Linda
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Hollywood mindig hangos a botrányos válásaitól, és az újabb meg újabb esküvőitől. Gábor Zsazsa 9-szer ment férjhez, Elizabeth Taylor 7-szer, Larry King 8-szor házasodott, és Martin Scorsese-nek 5 felesége volt. Sokszor még a legígéretesebbnek tűnő kapcsolatok is zátonyra futnak, mert tönkreteszi őket a film- és zeneipar okozta stressz, a hírnév, a féltékenység, vagy egyszerűen nem a megfelelő partnert választották maguk mellé. Bár nincsenek sokan, de akad egy maroknyi hollywoodi páros, akik igenis azt bizonyítják: létezik az igaz szerelem. Közülük mutatunk meg 4 olyan házaspárt, akik már 4 évtizede imádják egymást szüntelenül.

Egy tragédia árnyékában bontakozott ki a szerelmük: Meryl Streep és Don Gummer

Meryl Streep és Don Gummer (kép forrása: thisisitaly.com)

A 74 éves, háromszoros Oscar-díjas filmsztár több mint 40 éve ment hozzá élete szerelméhez, a 76 éves Don Gummer szobrászhoz. A pár 1978-ban találkozott először, néhány héttel azután, hogy a 29 éves Streep akkori szerelmét gyászolta, John Cazale színészt, aki a karjai között halt meg tüdőrákban. Ha ez nem lett volna elég, arra kellett hazamennie egy kanadai utazást követően, hogy kilakoltatták abból a lakásból, ahol addig a kedvesével élt. A színésznő öccse, Harry sietett a segítségére, és barátját is magával vitte: Don Gummert. Milyen különös a sors, nem igaz? Körülbelül hat hónappal később Streep és Gummer összeházasodtak a filmcsillag szüleinek otthonának a kertjében, 1980 szeptemberében. A következő években négy gyerekük született: Henry, Mamie, Grace és Louisa. A pár gyakran mutatkozik együtt a vörös szőnyegen, de ennek ellenére a rajongókat kizárva élik visszafogottan a magánéletüket.

Azt kérdezed, mi lehet a házasságuk titka? A Cheatsheet megosztotta az olvasókkal színésznő válaszát: „Minden felmerülő kérdésről beszélni kell, még a legkisebb dolgokról is. Meg kell hallgatni a partnered problémáit, javaslatait és tanácsait, és el kell fogadni, ha nincs mindig igazad. A beszélgetés a sikeres házasság kulcsa.”

Egész gyerekkorukban ismerték egymást: Dustin és Lisa Hoffmann

Lisa és Dustin Hoffman (kép forrása: Getty Images/Tristan Fewings és Evan Agostini)

A 85 éves Dustin Hoffman és 68 éves felesége 43 éve házasok. „Keményen dolgozunk rajta” – mondta Lisa a Closer Weeklynek, amikor arról kérdezték, mi a házasságuk titka. Lisa és Dustin szerelme attól olyan különleges, hogy szinte egész életükben ismerték egymást, mert Dustin anyja barátja volt Lisa nagymamájának. Először egy családi grillezésen találkoztak, amikor Dustin 27, Lisa pedig 10 éves volt, aki még aznap kijelentette: Dustin lesz a férje, ha felnő. Egy időre elsodródtak egymástól, és mindketten megházasodtak, majd el is váltak. A páros Lisa nagyapjának temetésén találkozott legközelebb, amikor ő 22, Dustin pedig 38 éves volt. Azután elkezdtek randizni, és 1980-ban összeházasodtak. Négy gyerekük született: Jake, Rebecca, Maxwell és a legkisebb, Alexandra. Habár Lisa álma teljesült, nem mindig volt áloméletük, mivel egy időben a színészt szexuális zaklatással vádolták. Nehéz időszak volt számukra, de végig kitartottak egymás mellett, és teszik a mai napig is!

Már az első randin összevesztek: Denzel és Pauletta Washington

Pauletta és Denzel Washington (kép forrása: thisisitaly.com)

Pauletta és Denzel is egy forgatáson találkoztak, ahogy sok hollywoodi párral megesik. Mindketten szerepeltek a Wilma című tévéfilmben 1977-ben, amikor még pályafutásuk elején jártak. Később egy partin mutatták be őket egymásnak. Rövidesen sort kerítettek az első randevújukra, ahol Paulettának kellett fizetnie a taxiért, mert Denzelnek elfogyott a pénze, és emiatt csúnyán össze is vesztek, ám ez nem vetett gátat a szerelmüknek. Bár a pár majdnem 4 évtizede boldog házasságban él, de a kétszeres Golden Globe-díjas Denzelnek háromszor kellett megkérnie szerelme kezét, mire megkapta a vágyott „Igent”. Amikor Pauletta végül készen állt rá, a két sztár 1983-ban összeházasodott. Egy évvel a házasságkötés után megszületett első gyermekük, John David. Őt Katia követte, majd 1991-ben az ikrek, Olivia és Malcolm.

Az évek során Pauletta és Denzel is hangsúlyozta, hogy a sikeres házasságnak nincs egyetlen titka, de kulcsfontosságú az egymás iránti elkötelezettség és a felmerülő problémák megoldása. „Nem minden a nászutas szerelem, az nem tart örökké, szóval dolgoznotok kell rajta. És remélhetőleg először jó barátok vagytok, az segíthet!” – mondta Denzel Washington egy 2013-as interjúban.

A véletlen hozta őket össze: Jamie Lee Curtis és Christopher Guest

Jamie Lee Curtis és Christopher Guest (kép forrása: pinterest/ivillage.com)

1984-ben házasodtak össze, hat hónappal azután, hogy Jamie először meglátta Christophert, a színészt, forgatókönyvírót és zeneszerzőt a Rolling Stone magazinban. „Úgy ismerkedtem meg a férjemmel, hogy megláttam a képét egy magazinban, és hangosan azt mondtam egy barátomnak, hogy feleségül fogok mennek ehhez a fickóhoz, majd a felesége lettem… hónapokkal később” – idézi Curtist a Today. Mint kiderült, a barátja ismerte Guest ügynökét, és megpróbáltak vele kapcsolatba lépni, de végül meghagyták neki Jamie számát, de sose hívta fel. Viszont ezután nem sokkal, véletlenül találkoztak egy étteremben, és Jamie nem volt rest megjegyezni a három asztallal odébb ülő Guestnek, aki felismerte: ő kereste telefonon. Erre mit tett a férfi? Megvonta a vállát és elment. Másnap pedig felhívta Curtist, és onnantól kezdve felgyorsultak a dolgok köztük. Mindez júniusban történt és decemberben már egybe is keltek. A színésznő a saját bevallása szerint már az első randin érezte, hogy megtalálta az igazit. De nemcsak sztárok, és házastársak, hanem szülők is. A házaspárnak 1986. december 13-án született meg első gyermeke, Annie. Tíz évvel később, 1996 márciusában örökbe fogadták következő gyermeküket, Rubyt.

Kíváncsi vagy arra, mit tanácsol Jamie Lee Curtis annak, aki tartós házasságra vágyik? „Házasodj össze az ellentéteddel.” – mondta egy 2018-as interjúban – „ A férjemmel ellentétesek vagyunk. 33 éve azok vagyunk, és mindig is azok leszünk”. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben ellentétesek, mert nagyon is sok közös akad bennük. A színésznő arra céloz: így egészíthetik ki igazán egymást a párok.
Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Kiemelt kép: thisisitaly.com
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A kíváncsiság, a tudásszomj, a megismerni akarás már a tántoríthatatlan kisgyermekkori érdeklődésekben tetten érhető.  Ki ne találta volna szembe magát a gyermekek fürkésző tekintetével, szívós kíváncsiságaival, melyek olyan kérdésekbe burkolva lépnek színre, mint például a „miért kék az ég, zöld a fű, színes a szivárvány, esik az eső?” A makacsul halmozódó de miért?-ekben térdig gázolva talán magunk is visszanyerjük lelkes gyermeki kutatóvágyunk szikráit, melyek mint valamely ős-mozgatórugók újra aktiválódni látszanak e friss kérdészáporok közepette.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a felfedezők és utazók csupáncsak önnön folyton szomjúhozó kíváncsiságukat indultak el csillapítani a világjárás, és -feltérképezés kalandjára. Ám, mivel az ember társas lény, mibenlétének egyik alapeleme az élmények megosztása, a tudás átadása, ezért már a korai utazók is gondoskodtak arról, hogy tapasztalataik ne heverjenek magányos fiókok porlepte rejtekében. Útinaplók, útleírások, visszaemlékezések és beszámolók formájában adták át mind a kortársaknak, mind pedig az utókornak élményeiket. (A fogadtatások igen széles skálán mozogtak.) Mindaz, amit ma evidenciaként, vagy műveltségünk részeként kezelünk, a felfedező- és utazóelődök „kincsgyűjtögető” szorgalmának köszönhető.  Az alábbiakban három olyan bátor felfedező- és utazónőt mutatunk be, akik ma is példaként állhatnak előttünk.

Jeanne Baret – az első nő, aki körbeutazta kerek e világot

Jeanne Baret

A 18. század Franciaországának Poil nevű vidékén született Jeanne Baret életkörülményeit tekintetbe véve nem az lett volna az első gondolatkipattanásunk, hogy: valószínűleg ő lesz az első női világjáró, aki örökre beírja magát az emberiség történelmébe. Mit is remélhetett egy Loire-völgyi szegény család sarja, a merev szemléletű 1700-as évek közepén, főként lányként? Szűkölködő kisfalujából egy közeli városba, Toulon-aux-Arroix-ba menekült, ahol egy Philibert Commerson nevű botanikus és természettudós házvezetőnőjeként jutott munkához. Munkaadója rövid idő alatt bevonta a fiatal, ambiciózus Jeanne-t a botanikai munkáiba. Jeanne minden alkalmat megragadva autodidakta módon botanikussá érlelte magát, így nemsokára a Commerson házvezetőnője szerepet felcserélhette botanikai asszisztensire, és ezzel elindult példaértékű pályafutása.

Commerson betegeskedései miatt nélkülözhetetlenné vált Jeanne munkája, így amikor a természettudóst felkérték, hogy csatlakozzon a Bougainville-i expedícióhoz, eltökélt szándéka volt Jeanne-t is magával vinni az útra. A rendkívül intelligens és megingathatatlan fiatal (27 éves) nő elvarázsolta (a 40 éves) Commercont. Olyannyira, hogy az immár mind a szakmában, mind a magánéletben egymásra talált botanikus-pár, mintegy dacolva a francia haditengerészet azon rendeletével, mely megtiltotta a nők itteni részvételét kidolgozott egy merész tervet.  A terv úgy festett, hogy Commercon állandósult betegségére hivatkozva asszisztense nélkül nem kívánta elvállalni a felfedezőutat. Jeanne így férfiruhát öltve magára 1766 decemberében szállt végül a felfedezők Etoile névre keresztelt hajójára (ahol Jean-ként mutatkozott be). Az expedíció során a Commercon és Jeanne alkotta felfedezőpáros két év alatt több mint hatezer növényt gyűjtött és azonosított.

Harriet Chalmers Adams – az amerikai Mrs. Marco Polo

Harriet Chalmers Adams

Az 1875-ben napvilágot látott Harriet Chalmers Adams felfedezővé válását nagymértékben befolyásolták a gyermekkori impressziók. A kíváncsi természetű apjával töltött idő, a magánoktatás és a rengeteg olvasás ugrókötelező, kézimunkázó kislányból világot látni és érteni kívánó utazóvá formálták. A vágymegvalósítás érdekében kész volt lépéseket tenni, ezért megtanulta a spanyol, francia, portugál, olasz és német nyelveket.

Geográfusként, újságíróként, felfedezőként több mint 160 ezer km dél-amerikai utat tett meg. Két évtizedet felölelő Latin-Amerikával kapcsolatos tudását és szakértelmét több területen is gyümölcsöztetni tudta (köztük a tudomány és a magánipar). Akár egy 21. századi világjáró blogger is büszkélkedhetne a földrajzi társaság berkeiben Mrs. Marco Poloként, és a megtisztelő „a világ legnagyobb felfedezőnőjeként” is emlegetett Harriet eredményeivel. Az 1900-as évek elején Franklin Pierce Adams feleségeként egy gőzhajóra szálltak és a San Francisco-öbölből Dél-Amerika országainak bebarangolására utaztak.  Útjairól naplót vezetett, előadásokat tartott és megosztó cikkeket írt – a kulturális hasonlóságokról és különbözőségekről – a National Geographicnál. Az első világháború alatt a Harper Magazine egyetlen női haditudósítójaként csatajeleneteket fotózott. Halála előtt azt nyilatkozta, hogy egy a különös, a titokzatos felfedezésére vágyó nőt nem lehet otthon marasztalni, hiszen ugyanúgy elmegy felfedezni, kíváncsiságát csillapítani bárhová, ahogy férfitársai teszik.

Sarah Marquis – az apostolok lován világutazó

Sarah Marquis

A gyalogosan megtett felfedezőutaknak ma is rendkívüli erejük van. Különlegessé, személyessé, életízűbbé teszik az utazást. Erről tanúskodik Sarah Marquis, az 1972-ben Svájcban született  rettenthetetlen gyalogkalandor is, aki 2010 és 2013 között  Oroszországból Ausztráliába sétált. Útját a test fájdalmának és kényelemvágyával való harcolás, a veszélyes vadállatokkal, drogcsempészekkel és trópusi betegségekkel való folyamatos farkasszemnézés kísérte. 2014-ben a National Geographic az év kalandorai közé sorolta. Útjairól beszámolókat, könyveket ír – többek között a Wild by Nature címűt. Az internetszerte fellelhető több mint 300 inspiráló előadását magunk is megtekinthetjük. Többek között ezt a 2015-ben, Genfben készült TED talk ( https://www.youtube.com/watch?v=caA5YRF6S9Q ) élménybeszámolójából is erőt, ihletet meríthetünk. Beszédében többek között az is elhangzik, hogy nem vált felfedezővé, hanem annak született. Ahogy minden emberben kisgyerekként még ott virul a felfedezés, a mindent tudni akarás vágya. Éppen ezért mindig is rajongott azért a saját belső gyermeki énjéért, akinek a szavára, ösztönzésére hallgatva végül világutazóvá válhatott.

 Gy. Linda
**********
Képek forrása: Canva valamint itt, itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Az alábbiakban három Magyarországon született, ám nem magyar nevével ismertté vált művész bemutatására vállalkozunk – természetesen a teljesség igénye nélkül.

1. Fried Vilmos, alias a filmmogul William Fox

Fried Vilmos azaz William Fox (1921)
forrás: Wikipédia

A 20th Century Fox filmstúdió ikonikus és monumentális art deco monolitja láttán, valamint az utánozhatatlan intro hallatán szinte varázsütésre filmnézés-kész állapotban találjuk magunkat.

Az endorfin örömhormonok továbbtermelődése útjába azonban itt nem gördül akadály, ha arra gondolunk, hogy a filmstúdió – sőt, a ma is ismert szórakoztatóipar – megalapításában is úttörő szerepet játszó William Fox mögött magyar háttér lapul.

A William Fox néven világhírre szert tett filmmogul ugyanis a tokaji borvidék Tolcsva nevű kistelepülésén, Fried Vilmos néven látta meg a napvilágot (1879. január 1-jén). Magyarországon azonban nem sok gyermekkori élményben és emlékben részesülhetett, lévén, hogy már egyéves kora előtt családja az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

Az amerikai álomért azonban keményen meg kellett küzdenie. William New Yorkban született tizenhárom kisebb testvére közül mindössze hat élte túl az akkor uralkodó körülményeket. Korán kezdte a munkát, hiszen alig nyolc évesen mosodai inasként segített családjának a kenyérkeresésben. Erről a szintről dolgozta fel magát első cégvásárlásáig, és a Fox Film Corporant megalapításáig. A később már hírlapíróként dolgozó 21 éves férfiú az édesanyja német családnevének apró módosítását követően (Fuchs) Fox néven kezdte meg új, reményteljesnek ígérkező életét. Meglehet, hogy kezdetben még maga sem mert álmodni arról, hogy a nevét szerte a világban ismerni fogják – főként a filmrajongók körében. Sokat elárul a munkamoráljáról és céltudatosságáról az a becenév, amivel életében illették: „az ember, aki elfelejt aludni” („the man who forgets to sleep”).

Megálmodta és lépésenként meg is valósította a filmipar radikális átszervezését, hogy tudniillik a filmforgatástól a filmvetítésig minden egy rendszer részeként mehessen végbe. Tulajdonképpen ő volt az, aki „feltalálta” a mai sztárság fogalmát is, midőn kiötlötte, hogy elsődlegesen ne magát a filmet promotálják, hanem a film szereplőit.

Ahogy Fox színre lépett a némafilmek korának leáldozott, és egy új éra vette kezdetét a mozgóképiparban: a hangosfilmeké, melynek azóta is tapasztalhatjuk megállíthatatlan felívelését.

A filmipar óriása 1952-ben (73 évesen) csendesen és szinte észrevétlenül lépett át egy másik világban zajló „filmforgatásra”.

2. Vásárhelyi Győző, akit a művészvilág Victor Vasarely néven, az op-art atyjaként ismert meg

Vásárhelyi Győző azaz Victor Vasarely
forrás: fondationvasarely.org/Werner Hannappel

Ha szembe találtuk magunkat olyan szokatlan művészeti alkotásokkal, melyek mustrálása közben az az érzésünk támadt, hogy a kép megmozdult, kidudorodott, furcsamód hullámzott, vibrált, vagy éppen örvénylett, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az úgynevezett op-art művészeti irányzat egyik példányával volt dolgunk. Az op-art tulajdonképpen nem más, mint az optical art, azaz optikai festészet rövidített változata, ahol a művészek olyan illuzióformálásra törekednek, melyek képesek  kreatív módon „átverni” a látásunkat. Ha például ezt a képet  figyeljük, egy ideig különféle mértani formák, alakzatok kísérik a látásunkat.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Fondation Vasarely (@fondation_vasarely) által megosztott bejegyzés

Az említett festészeti ágazat egyik prominens képviselője – akit művészberkekben a mozgalom „nagyapjaként” emlegetnek – nem más, mint a magyar származású Victor Vasarely. A Pécs városában 1906. április 9-én világra jött és Vásárhelyi Győző névvel felruházott újszülöttre rögtön rápecsételődött a törvénytelen gyermek címke. Mindezzel szinte „dacolva” sikerült később figyelemre méltóan termékeny karriert befutnia, olyannyira, hogy a 20. századi művészeti mozgalom egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát. Érdekes módon a fiatal Vasarely nem „festett” kimagasló művésztehetségnek a kortársai között. Rendkívül intelligens fiatalként (1925-ben) az ELTE orvostudományi karán kezdi meg felsőfokú tanulmányait, amit két évvel később abba is hagyott, hogy a Podolini-Volkman Akadémián ismerkedhessen meg a hagyományos művészetekkel. 1928-ban útja Bortnyik Sándor reklámgrafikai műhelyébe vezetett, ahol beleásta magát a modern dizájn- és reklámgrafika birodalmának feltérképezésébe. Az itt szerzett tudás nagymértékben befolyásolta az op-arthoz vezető útját. Első újszerű művét követően, amely a világ első op-art alkotásának minősült, úgy döntött, hogy Franciaországba költözik. Itt ismerte meg az ugyancsak művészi vénával rendelkező Claire Spinnert, akit később feleségül is vett. Stílusát Franciaországban edzette különlegessé, és az optikai illúziókkal való kísérletezései hatására megalapította az op-art mozgalmat.
1997. március 15-én Párizsban intett örök búcsút a világnak.

3. Friedmann Endre Ernő, ismertebb nevén: Robert Capa

Friedmann Endre azaz Robert Capa (1937)
Kép: Gerda Taro/Wikipédia

A világ leghíresebb háborús fotósa titulusával rendelkező Robert Capa (magyar neve: Friedmann Endre Ernő) 1913. október 22-én Budapesten született. A tinédzserként még írói álmokat dédelgető Capaval a sorsnak más tervei voltak. Az akkor Magyarországon uralkodó kormányrendszer elől jónak látta Berlinbe költözni, ahol viszont – kezdeti tervei ellenére, és mivel szabadúszó újságíróként nehézkesen tudott megélni – nem íróként kezdte meg a pályafutását, hanem fotósként. Megismerve és megszeretve a fényképezés művészetét egy újabb meghatározó lépésre szánta el magát – ám az ok nagyjából a régi maradt, hiszen Németországból is az akkor már egyre erőteljesebben terjeszkedő elnyomó rendszer elől keresett kiutat. 1933-ban Franciaországban nyitotta meg élete egy újabb fejezetét, amit egy amerikai hangzású névváltoztatással pecsételt meg. Ekkor vált Friedmann Endréből Robert Capává, és megtette a biztos, ám legkevésbé sem veszélymentes lépéseit a világhírnév irányába. Fotóriporterként, háborús fotósként öt borzalmas háború szemtanújává és közvetítőjévé vált.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Robert Capa (@endreernofriedmann) által megosztott bejegyzés

1936-ban Capa a The Falling Soldier – A milicista halála című fotójával került a figyelem homlokterébe, egyúttal megalkotta a háborúábrázolás legikonikusabb képét, amelyen egy spanyol polgárháborúban harcoló köztársasági katonát örökít meg éppen a halál pillanatában. A fényképfelvétel felbecsülhetetlen fotótörténeti értéknek örvend. A háborúk fotósa, akinek az elmondások szerint az volt a jelmondata, hogy Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel, maga is egy harcmezőn veszítette el az életét. Negyven éves volt, amikor 1954 májusában az Indokínában zajló függetlenségi háborúba érkezett tudósítóként. Munka közben, egy taposóaknára lépve, érte a hirtelen és szörnyű halál.

 Gy. Linda

 **********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest

A két hölgy az élő bizonyítéka annak: a kor csak egy szám. Nyugdíjba menni nem azt jelenti, hogy véget ér az élet, vagy onnantól kezdve már csak a kertészkedésért, és az unokákért lehet élni. Az élet igazán csak ekkor kezdődik, pontosabban kezdődhet, ha elég bátor hozzá az ember! Ellie és Sally mert álmodni – méghozzá jó nagyot -, és annál is több bátorságuk volt ahhoz, hogy megvalósítsák!

Így kezdődött a két jó barátnő kalandja

Képzeld csak el, hogy a barátnőd egy szép napon azt kérdezi: „Figyelj csak, nincs kedved bejárni a világot 80 nap alatt, mikor 80 évesek leszünk?” Ez történt Ellie Hamby-vel is, miután Sandy Hazelip váratlanul előállt az ötletével.
Ellie és Sandy közel harminc éve ismerik egymást. Az egyikük nyugdíjas fotós, a másik pedig nyugdíjas fizika tanár, és férjük halála hozta közelebb őket egymáshoz. Néhány év különbséggel mindketten elveszítették házastársukat, és onnantól kezdve alakult ki még szorosabb barátság közöttük.
Bár a covid-19 okozta világjárvány miatt el kellett halasztaniuk terveiket a 80. életévük betöltése utánra, végül valóra váltották a nagy ötletet. Hátrahagyva a Texasban található dallasi otthonukat, 2023. január 11-én útjára indult a két barátnő.

5 kontinens, 18 ország, 80 nap alatt

Az első állomás mindjárt a roppant fagyos, de gyönyörű Antarktisz volt, ahol szemtanúi lehettek a mesés sarki fénynek is. Aztán a két nagymama huskyk húzta szánon is ült Finnországban, Egyiptomban pedig hőlégballonról csodálták meg a fenséges tájat. Útközben teljesítették Ellie régi vágyát, aki arról álmodott, hogy egy napon visszatér Zanzibárra. Utána Nepálban rátaláltak lelki békéjükre, Indiában pedig elrabolta a szívüket a költeménybe illő Tádzs Mahal. Tiszteletüket tették Japánban a Fuji-hegynél, majd hat nap alatt felfedezték Bali utcáit. Ausztráliában kengurukkal barátkoztak, és még arra is vállalkoztak, hogy bevállaljanak egy hajóutat, a sziklás, zord Drake-átjárón. Végül 80 nap után hazatértek Dallasba, kellemetlenségek, egészségügyi problémák és viták nélkül.
Mindezek után nem meglepő: a két nyolcvanas éveiben járó barátnő valósággal világszenzácó lett. Természetesen részletesen dokumentálták útjukat, és hamar népszerűvé váltak olyan platformokon, mint a Facebook, a Youtube, az Instagram és a TikTok. Nemcsak azért, mert két nagyon édes nagymama kalandos útjába, kedves történetébe kaphattunk bepillantást. Hanem kalandos beszámolóikkal azt üzenik: mindenki számára adott a lehetőség. Bárki mondhatja azt a legjobb barátnőjének, a párjának, akárkinek, hogy utazzák be a világot, hiszen nem egy lehetetlen álom!

Nincs szükség hozzá milliókra

A barátok, akik 23 évvel ezelőtt találkoztak Zambiában, a Today-nek meséltek arról, ami persze mindenkit foglalkoztat egy világkörüli út esetén: mégis mennyiből hozták ki? Az a legjobb a történetükben, hogy két teljesen átlagos hölgyről van szó, nem pedig lottó nyertesekről. A szállodáik átlagos éjszakánkénti költsége 29 dollár volt személyenként. Úgy döntöttek, kevesebb pénzt költenek a luxusszállodákból adódó kényelemre, és többet költenek az élményekre.
Talán, ahogy az sejthető is, a barátnők újabb utazást terveznek. Mikor 2024-ben 82 évesek lesznek, ismét nekivágnak a világnak. Már van is néhány ötletük, merre fognak menni, de ennél több részletet nem árultak el. Nincs is rá szükség, mivel a közösségi oldalakon biztos meg fogják osztani a következő kirándulásuk részleteit!
Mintha csak egy kalandregény lenne a két hölgy története, a valóságban sem marad el az utazás utáni pozitív végkifejlet: „80 napot töltöttünk együtt a nap 24 órájában, most volt egy nagy kalandunk” – mondta Hamby a Today-nek. „Ez valóban még közelebb hozott minket, mint voltunk. Mindketten – özvegyek lévén – valahogy egymásra találtunk, és megtaláltuk ezt a barátságot. Mindkettőnknek fenomenális házassága volt, a világ legjobb férjével. Aztán megtaláltuk a világ legjobb barátját.”

@aroundtheworldat80

BFFs Sandy & Ellie at 81 travel the world together on an epic adventure! #bffgoals #bfftravel #traveltiktok #bucketlistplaces #bestfriendgoals #sandyandellie

♬ I Hope You Dance – Lee Ann Womack

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Források: itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest

A családjában többszörösen is előforduló – bár az ő esetében még csak kezdődő stádiumú – csontritkulástól való félelemtől vezérelve, 2010-ben az akkor 59 éves Greta ráébredt arra, hogy testének feltétlenül szüksége van a mozgásra. Pontarelli, aki 25 éven át volt életmód tanácsadó és tréner, mindig is rugalmas volt. Testben és lélekben egyaránt. Porcszöveteinek folyamatosan romló és leépülő állapota miatt azonban a kemény talajon végzett tornagyakorlatokat többé már nem végezhette káros következmények nélkül úgy, ahogyan azt fiatalabb korában tette. Feladni korábbi, aktív testedzéssel eltöltött mindennapjait, nem nyújtott elfogadható opciót számára. Miközben a csontok erősítését szolgáló gyakorlatok után kutatott, váratlanul rúdtáncot bemutató videókba botlott a YouTube-on.

Az akkor ugyancsak 59 éves férje, Louis, a nyugalmazott cégvezető, és 26 éves, zenész és producer fiúk, Antonio, eleinte kicsit szkeptikusak voltak abban a tekintetben, vajon Greta mennyire fogja majd megkedvelni ezt a merőben újfajta tevékenységet. Hiszen a korából adódóan csupán egyetlen rossz mozdulat is okozhatott olyan sérülést, amelyből a felgyógyulás sokkal több időbe telt volna, mint egy fiatal rúdtáncos esetében. De miután látták, hogy micsoda élvezettel űzi a családanya a testmozgásnak ezt a kissé extrém változatát, rendkívül segítővé és támogatóvá váltak.

A Greta Pontarellivel nemrégiben készült interjúban, az örökifjú rúdtáncos ekképpen mesélt az életről alkotott elképzeléséről, gondolatairól és hitvallásáról.

„Csak a képzelőerőm szabhat határt annak, hogy mi az, ami lehetséges és ahhoz, hogy az első lépést megtegyem, nincs szükségem arra, hogy az egész utat a végéig lássam.”

 „A testmozgás olyan formáját kerestem, amely segít megtartani a súlyomat és kellően hatékony ahhoz, hogy megfékezze a kezdődő csontritkulás elhatalmasodását, amikor rábukkantam a rúdtáncművészetet bemutató, ámulatba ejtő videókra a YouTube-on. Ettől kezdve a rúdtánc vált a Mount Everest-té, amelyet megmászhattam. A szenvedélyem és a lelkesedésem ellenére, ami afelé vitt, hogy mindezt mielőbb elérhessem, olyan kihívásokkal kellett szembenéznem, amelyekhez rendkívüli türelem szükségeltetett. Annyira nehéznek tűnt minden, és csak az apróbb győzelmek éltettek. Nap, mint nap nehézségeknek álcázott hatalmas lehetőségekkel kell szembenéznünk. Csupán arra van szükségünk, hogy képesek legyünk más szemszögből meglátni ezeket a dolgokat.”

Volt valamilyen táncos vagy fitneszmúltja?

„A középiskolában, majd az egyetemen tornászversenyeken indultam, és még néhány évig táncoltam, de a küzdősportba is belekóstoltam. De ugye ez mind negyven-ötven évvel ezelőtt volt, így ma már inkább úgy érzem, mintha mindez egy másik életben történt volna.”

Mivel foglalkozott a rúdtánckarrierje előtt?

„Az egyetemen pszichológiát tanultam, majd átfogó képzéseken vettem részt a gyógyászat, fizikoterápia és vezetői coaching terén.”

Miben kell változtatnia az étrendjén és az életmódján, ha rúdtáncversenyre készül?

„Az egészséges táplálkozás mindig is fontos volt számomra, így gyakorlatilag nem sok mindenen kell változtatnom, amikor éppen intenzívebben edzek egy fellépésre. Alapvetően paleodiétát követek, tehát bioélelmiszereket, frissen kifogott halat és szabadban tartott csirkét fogyasztok. Imádom a sajtot, így azt néhanapján felveszem az étrendembe, ahogy alkalmanként egy pohár vörösbort is megiszok. Nagyon kevés glutént fogyasztok, hogy a gyulladás ne lobbanjon be a szervezetemben, emellett nagyon sok vizet iszom.”

„Csak akkor tanulunk meg élni, amikor képessé válunk arra, hogy legyőzzük a félelmeinket.”

„Ahogy egyre idősebb lettem, elkezdtem olyan kihívásokat keresni, amelyeket koromhoz mérten megvalósíthatónak véltem. A keleti filozófiák alapján megpróbáltam egyensúlyt teremteni az életemben, a negatív dolgokat pozitívvá átalakítani és az életemet a lelkem mélyéből megélni. Figyelemreméltó helyezéseket értem el különféle nemzetközi versenyeken, de messze a legfontosabb az elismerés jutalma volt, amit azzal értem el, hogy legyőztem a félelmeimet. Ez megtanított engem arra, milyen értéket képvisel egyensúlyban lenni az univerzummal és hogyan alakíthatok ki olyan mindennapi szokásokat, amelyekkel kifejezhetem az álmaimat.”

„Az életed építőmestere Te magad vagy. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik abba a magasságba emelnek, ahol megépítheted álmaid házát.”

Ki a tanára, és hogyan inspirálódik, miből merít ihletet egy-egy fontosabb rúdtáncelőadás előtt?

„Otthon edzek, a Home Pole Studio nevű stúdiómban. A Skype-on keresztül tartok órákat a tanítványaimnak, és ugyanígy tartom a kapcsolatot számtalan művésszel is. Olyan sokan támogatnak a világ minden tájáról! Filozófusoknak, vizuális és más művészeknek rengeteg a hozzáadott értéke egy-egy előadásom kapcsán. Önmagunk mély ismeretének, elfogadásának és a múzsáinktól kapott ihletnek köszönhetően történik meg a varázslat egy előadás során, így nemcsak a mozdulatok, de maga az előadó művész is megtelik élettel.”

„Minden nap tégy meg egy olyan dolgot, amiről azt gondoltad, hogy képtelen vagy rá, vagy valamilyen módon megrémiszt, és le fogod aratni a magabiztosság gyümölcsét.”

A korabeli barátainak mi a véleménye a hobbijából a foglalkozásává vált rúdtáncszenvedélyéről?

„A barátaim is mindig mellettem álltak és állnak. Bár kissé csodabogárnak tartanak, hogy az én koromban pont ezt a mozgásformát választottam, de szerintem ebben nincs igazuk, mert ha azt csináljuk, ami kimondhatatlanul boldoggá tesz minket, akkor kortalannak érezzük magunkat.”

„Nem kell nagynak lenned valamiben ahhoz, hogy belekezdj, de bele kell kezdened ahhoz, hogy naggyá válhass benne.”

 „2012 tavaszán részt vettem az amerikai Ninja Warrior versenyen, amely kitartásom legnagyobb próbája és életem legnagyobb kihívása volt. Mindeközben azt is megtudtam, hogy én vagyok a legidősebb versenyző, aki valaha is szerepelt ezen a megmérettetésen. Akkor egyfajta megvilágosodást éreztem. Inspirálnom kell másokat arra, hogy kövessék az álmaikat, és ez ösztönzött abban, hogy rúdtáncosként versenybe szálljak és az üzenetemet látható formába öltsem mások számára is.”

Mit mondana azoknak a hölgyeknek, akik még nem próbálták a rúdtáncot, és idegenkednek tőle egy kicsit?  

„Sokan mondták már nekem, hogy a példámat látva nem tudtak újabb kifogásokat felhozni arra vonatkozóan, hogy miért halogatnák tovább álmaik megvalósítását, így végre sikerült változtatniuk az életükön. Ha ezt hallom, az mindig nagyon meghat, mert küldetésemnek tekintem, hogy reményeim szerint, ha csak kicsit is, de ösztönzőleg hassak mások életére. Ha pedig megtaláljuk az életünk igazi célját, akkor a motiváltsággal már biztosan nem lesz probléma. Az olyan, mintha felébrednénk egy mély álomból. Kifogást mindig lehet találni, és talán a félelem a leggyakoribb kifogás. Azonban én már megtanultam, hogy ha elhessegetjük magunktól a kifogásokat, és magunk mögött hagyjuk a félelmeinket, csodálatos dolgokra leszünk képesek.”

„Ne hagyd, hogy a korod vagy bármi más korlátot szabjon az álmaid megélésében.”

Miért választotta éppen ezt a mozgásformát, a rúdtáncot?

„Amikor kezdeti, kismértékű csontritkulást fedeztek fel nálam, tudtam, hogy tennem kell valamit, mivel édesanyám e betegség súlyos formájával küzdött.  Kicsit utánanéztem a dolgoknak, és arra jutottam, hogy nagyobb súlyokkal végzett gyakorlatokat kell csinálnom, hogy ne romoljon nagyon a helyzet. Vagy súlyzóznom kellett, vagy a saját súlyommal dolgoznom, és így jött képbe a rúdtánc. Elkezdtem rúdtáncórákra járni, és azonnal beleszerettem; lenyűgözött az akrobatikus elemek művésziessége, és hogy milyen gyorsan formába lehet így lendülni.

Ettől függetlenül sosem gondoltam a versenyzésre, de amikor az American Ninja Warrior felvételén a műsorvezető úgy jelentett be, mint az akadálypálya-verseny eddigi legidősebb indulója, teljesen ledöbbentem. A szavai elindítottak bennem valamit, és hirtelen arra döbbentem rá, hogy a versenyen való részvételemmel arra kell ösztönöznöm másokat, ne hagyják, hogy a kor vagy bármilyen nehézség megakadályozza őket álmaik megvalósításában.”

„Akik a boldogságukat követik, azok ajtókat találnak ott, ahol mások csak falakra lelnek.”

„Az amerikai Ninja Warrior, a Csendes-óceáni Rúdtánc Bajnokság és az Észak-Amerikai Bajnokság első helyezettjeként az üzenetemet immár szemmel láthatóvá tettem, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy megkerestek a „The Age of Happiness Project” ( A boldogság kora projekt) szervezői, azzal a céllal, hogy interjút készítsenek velem a könyvük számára, amelyet arról a 100 emberről írtak, akik álmaikat 60. életévük után valósították meg. Ekkor szereztem tudomást – mély tiszteletet érezve -, azokról az emberekről, akik 90 vagy akár 100 évesen váltották valóra álmaikat. Ez bizonyította számomra, hogy valóban azzá válunk, amilyennek gondoljuk és hisszük magunkat.”

„Tudom, hogy képes vagyok szinte bármit a tökéletesig fejleszteni, ha sohasem adom fel és elégszer csinálom.”

Ki és mi alapján választja ki egy előadáshoz a megfelelő zenét?

„Zenészcsaládból származom, tehát számomra alapvető fontosságú az előadást alapjaiban meghatározó, megfelelő zene megtalálása. Általában a filmek betétdalai – vagy olyan számok, amelyek azok lehetnének – vannak rám a legnagyobb hatással. Gyakorlatilag egy rúdtánc előadás is egy forgatókönyvön alapul, csak ebben az esetben a varázslat mindössze négy-öt percig tart: kell hogy legyen benne konfliktus (ellentét, kontraszt), csúcspont, a kihívást jelentő epizódokat keretező pillanatok és felemelő, a közönséget megindító, győzedelmes, csúcsponthoz érkező befejezés.”

Greta Pontarelli, akit nemcsak többszörös rúdtánc világbajnokként, de az önmegvalósítás győztes hőseként is emlegethetnénk, arra a kérdésre, hogy mi lenne az az egyvalami, amit megváltoztatna a testén, így válaszolt:

„Nagyon szeretnék egy tökéletesen működő csípőt és olyan izmokat, mint amilyenek fiatal koromban voltak, hogy át tudjak fordulni a rúdon, és újra sprintelhessek. Két csípőprotézis-beültetés után magabiztosabban mozgok a rúdon, de a porc nélküli csípőm miatt nincs meg bennem az a kirobbanó erő, amely a rúdon való átforduláshoz kellene.”

Greta a tavalyi évben – a járvány miatt elmaradt versenyek miatt – a 10. és 11. világbajnoki címeit is megnyerte a Masters Elite 50+-os kategóriában.

A novemberben megrendezett PoleArt Italy rúdtánc világbajnokságon teljesen magával ragadta a közönséget. A saját maga által kidolgozott koreográfiát adta elő,  amellyel egy főnixmadarat elevenített meg és táncolta el az átalakulás és az újjászületés felemelő érzését.

**********
Források (képek is): itt, innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Brad és Joy Ryan szívmelengető története

Brad Ryan és a nagymamája, Joy Ryan, ugyanabban a kis ohiói városkában éltek, Duncan Falls-ban. Szinte sohasem tették ki a lábukat erről az aprócska településről. Brad legelőször 20 éves korában vetett véget ennek a hagyománynak, akkor is csak azért, hogy állatorvosi tanulmányait megkezdje, Joy pedig továbbra is évente kizárólag egyszer hagyta el a várost, amikor a férjével horgásztúrára indult Floridába.

Brad gyerekkorában, ők ketten, nagyon közel álltak egymáshoz, de a fiú szüleinek válása éket vert a kapcsolatukba. Az unoka tíz éven keresztül nem is beszélt apai nagymamájával, ugyanis a válást követően édesanyjánál maradt.

Brad Ryan az Ohiói Állami Egyetem állatorvosi karának másodéves hallgatója volt, amikor 2015-ben az egyik osztálytársa öngyilkosságot követett el. A hír mélyen lesújtotta Brad-et, mivel ő maga is depresszióval küzdött és gyakran foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata.

Brad számára az egyetlen helyet, ahol a lelke gyógyírra találhatott, a természet jelentette.

Emlékezett, hogy nagymamája egyszer szomorúan megjegyezte, még sohasem látta a hegyeket és az óceánt, csak a TV-ben. Úgy érezte, hogy meg akarja adni neki ezt az élményt, felhívta őt, és megkérdezte, van-e kedve vele tartani egy hétvégi kirándulásra a Great Smokey Mountain Nemzeti Parkba.

A nagymama, Joy Ryan már 20 éve özvegyen élte szerény életét. Három fia közül kettő még csak a 40-es éveiben járt, amikor elveszítette őket. Sikerült legyőznie a leukémiát és felépülnie a visszatérő tüdőgyulladásokból, és bár félretett pénze nem volt, amiből akárcsak egyetlen kirándulást is megengedhetett volna magának, mégis örömmel igent mondott unokájának.

Hajnali 1 órakor, szakadó esőben érkeztek meg a nemzeti park területén fekvő táborhelyre, a lelkes nagymama pedig esernyőt tartott Brad feje fölé, miközben a harmincas éveiben járó unoka a sátruk felállításán munkálkodott. Az akkor 85 éves Joy Ryan, élete első éjszakáját töltötte a szabad ég alatt, egy sátorban.

Az első kirándulásuk annyira jól sikerült, hogy elhatározták, együtt fognak ellátogatni az Egyesült Államok mind a 62 nemzeti parkjába.

Hirtelen jött ötlettől vezérelt, közösen megálmodott és megtervezett kiruccanásaikról, amelyek bővelkedtek fárasztó, örömteli, mulatságos és veszélyes helyzetekben egyaránt, Joy nagymama a következőképpen vélekedett:

„Persze, néha azért elfáradtam, de mi lett volna a másik lehetőség? Hogy otthon maradjak? Azt már nem! Várakozással tekintek az életemre. Elvesztettem a fiaimat és a férjemet, aztán lépésről lépésre haladtam és egy nap, amikor körbenéztem, ráébredtem, hogy mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint én. Azóta minden reggel, amikor felébredek, hálát adok Istennek, hogy egy újabb nappal ajándékoz meg, majd szép lassan továbbvánszorgok.” – fejtette ki életfilozófiáját a jelenleg 91 éves Joy Ryan.

Brad Ryan és nagymamája, Joy, jelenleg is életük legcsodálatosabb, kalandokkal teli utazásán vesznek részt, amely már hatodik éve tart. Elszántságukat nem volt képes megtörni sem a világjárvány, sem a térdműtét, amelyen Joy nagyinak át kellett esnie. Azóta botjára támaszkodva mássza meg a hegyeket, ügyelve arra, hogy a fájdalomcsillapító krém mindig a keze ügyében legyen.

„Az emberek talán azt mondhatják, ’Te már túl öreg vagy ehhez!’ Én pedig azt válaszolom: ’Felejtsd el! Mindenképpen meg kell próbálni. Tedd meg ma, vagy holnap már bánni fogod. Senkinek sem ártasz vele, ha legalább egyszer megpróbálod, és ha nincs kedvedre, akkor nem kell megtenned többé. De ha meg sem próbálod, akkor sohasem fogod megtudni, hogy élvezted volna, vagy sem.” – mondogatja Joy nagyi.

Grandma Joy’s Road Trip

Az országjáráshoz szükséges pénz előteremtése érdekében Brad elkezdett könyvet írni kalandjaikról és a csodálatos tájakról, amelyeket láthattak, létrehozta a „Grandma Joy’s Road Trip” közösségi finanszírozáson alapuló, GoFundMe oldalát és folyamatosan dokumentálja utazásaikat az Instagramon “Grandma Joy’s Road Trip” címmel, amelynek jelenleg több mint 57 000 követője van.

„Láttunk grizzliket és egyszer megkergetett minket egy jávorszarvas is… nagyon gázos helyzet volt!…és nagymama sajnálatos módon belefutott egy meztelen fürdőzőbe a Yellowstone Park egyik tavának partján,  nem messze onnan pedig egy bölénycsorda állta az utunkat, emiatt négy órán át szinte moccanni sem mertünk. De sétáltunk vörösfenyőerdőkben és megnéztük a naplementét a Grand Kanyonnál. A Channel Islands Nemzeti Parkban hosszúszárnyú bálnákkal és delfinekkel, az Everglades Nemzeti Parkban pedig aligátorokkal és lamantinokkal találkoztunk. És kiderült, hogy a nagyi kedvenc állata, mindazok közül, amiket eddig látott, a prérikutya, ami azért egy kicsit mulatságos.” – mesélte Brad.

A közösen eltöltött idő legértékesebb ajándékára azonban nem csupán a kalandozás és a rekordnak számító célkitűzés megvalósításában találtak rá. A nyílt és őszinte beszélgetések – amelyek sokszor nem voltak felhőtlennek mondhatók -, segítették őket ahhoz, hogy ismét egymásra találjanak, és lassan visszaépítsék egymás között azt a bizalmat, amely mára elválaszthatatlanná teszi őket.

„A parkok csak a hátterét adják azoknak a dolgoknak, amelyek a felszínre törtek az autóban eltöltött,  hosszú órák során. Előtörtek az emlékek, és a nagymamám olyan történeteket mesélt, például arról, hogyan ismerkedtek meg a nagyapámmal, amikről én nem is tudtam. Egy kész aranybánya van a nagyszülők fejében, tele családi sztorikkal. Végre szilárd talaj érzek a lábam alatt úgy, ahogyan korábban még soha. Ez az érzés, ez az öröm volt az, ami tényleg hiányzott az életemből. ” – magyarázta el Brad.

Egy idő után, ahogyan újabb és újabb meglátogatott parkot húztak ki a bakancslistájukról, Brad elkezdte a nagymamája szemén keresztül látni a környező világot. A nagymama tudatában volt, hogy minden egyes pillanatban először és valószínűleg utoljára látja a természetnek ezen csodáit, és ez teljesen megváltoztatta Brad természethez fűződő látásmódját is. A világot immár egy, a nyolcvanas-kilencvenes éveit taposó, kissé már lelassult tempót diktáló ember ütemében szemlélhette, így amikor Joy nagymama megállt, hogy megcsodálja a pókhálón szikrázó napsugarakat, akkor ő is így tett.

„Korábban a kapcsolatom a természettel kimerült abban. hogy ’hány hegyet és milyen gyorsan tudok megmászni, mondjuk öt nap alatt?’ Az ilyen és ehhez hasonló teljesítmények kitűzésével próbáltam kitölteni az űrt, ami akkoriban az életemben tátongott. Ahogy azonban lelassultam arra a tempóra, ami a nagymamámnak kényelmes volt, és közösen megvitattuk azokat a dolgokat, amelyeket az utunk során láttunk, a természet egy olyan világa nyílt meg számomra, ami mellett amúgy elszáguldottam volna.” – emlékezett vissza Brad.

Ez az intergenerációs páros eddig több mint 60 000 kilométert tett meg. Tavaly meglátogatták Alaszka nemzeti parkjait, és ahhoz, hogy megvalósítsák közös céljukat, most már csak egyetlen helyszín van hátra, az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó Amerikai Szamoa, valahol félúton Hawaii és Új-Zéland között.

**********
Képek forrása: innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

A szeretett nagyi, akit a családja kedvesen csak G-Mának hív, stílusosan ünnepelte meg, hogy a kilencvenes éveibe lép. A jó kedélyű idős hölgy királynőként fest rózsaszín tütüjében és műanyag koronájában, ahogy széles mosollyal néz a kamerába a születésnapja alkalmából készült fényképeken.

G-Ma családja egy trónt is felállított, de volt még torta, léggömbök és az ünnepelt arcát formázó aprósütemények is. Ezenkívül készíttettek egy egyedi, erre az alkalomra szóló, „Kilencvenéves koromig kellett várnom, hogy ilyen jól nézzek ki!” feliratú pólót is.

G-Ma unokája, a harminchárom éves Stephanie Perkins állt elő a hercegnős témájú születésnapi fotózás ötletével, és mindössze két és fél hét alatt megszervezett mindent az április 24-i eseményre.

„A nagymamám rendkívül fontos számomra, és a világjárvány meg a karantén idején alig tudtunk találkozni – mesélte Stephanie. – A kilencvenedik születésnapjára ezért valami különlegessel szerettük volna meglepni.”

A családtagok beoltatták magukat, ezért arra jutottak, így nem lehet gond abból, ha együtt ünneplik meg G-Ma születésnapját.

Stephanie ötletek után kutatva látta, hogy milyen népszerű az első vagy például a harmincadik születésnapon műtermi fotókat készíttetni, ezért arra gondolt, klassz lenne, ha G-Mának is hasonlóan különleges élményben lenne része a kilencvenedik születésnapja alkalmából.

És G-Ma szerencsére bevállalta!

„Nagy örömmel pózolt és követte az instrukcióinkat – mondta a fotózásról Stephanie. – Az egész fotózás alatt mosolygott és nevetgélt. Mindannyian nagyon jól szórakoztunk G-Ma születésnapi fotózásán.”

A harminchét éves fotós, Melissa Denny együtt járt Stephanie-val középiskolába, őt kérték fel G-Ma hercegnős tematikájú születésnapi fotói elkészítésére. A fotózásra végül az észak-karolinai Winston-Salemben található Reynolds-kertekben került sor.

„Nagyon jól éreztük magunkat, egész nap csak beszélgettünk, nevetgéltünk és táncoltunk. G-Ma nagyon vidám volt végig, és mindenben benne volt – mesélte Melissa. – G-Ma nagyon szeretetre méltó, jó kedélyű, ráadásul gyorsabban pattan fel a székről, mint én!”

„A családja láthatóan imádja, mindannyian olyan boldogok voltak, egész nap együtt nevetgéltek vele” – tette még hozzá.

Amikor megkérdezték tőle, hogy elvállalná-e a fotók elkészítését, elmondása szerint örömmel mondott igent.

„Egy kedves, nagyszerű kilencvenéves hölggyel tölthettem a napot, és hozzájárulhattam ahhoz, hogy nagyszerűen szórakozva és új élményeket szerezve ünnepelje meg ezt a kerek évszámos születésnapját” – mondta.

G-Mát a lánya, Debra, a veje és két unokája kísérte el a fotózásra. Mindannyian együtt buliztak a nagymamájukkal, és szívesen beálltak mellé néhány fotó erejéig.

Stephanie elmondása szerint az egész család együtt ünnepelte G-Ma születésnapját, mivel ő a család legidősebb tagja.

Mindannyiunk számára nagyon fontos, és különleges helyet foglal el a szívünkben, ezért valamennyien ott szerettünk volna lenni a nagy napján.

A fotózás napján iskolabálozók húzódtak félre autóval mellettük, hogy ők is boldog születésnapot kívánjanak G-Mának. Az ünnepeltet meghatotta a kedvességük.

G-Ma születésnapi ünneplésének csak az első felvonása volt a fotózás. Másnap a nagyit egy autós ünnepség keretében köszönthették fel biztonságos körülmények között a barátai.

**********
forrás: Melissa Denny képek és  itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Alig több mint egy évtizede Lorraine C. Ladish még a negyvenes évei közepén járó, pénztelen, egyedülálló, két gyermeket nevelő anyuka volt. Az egész addigi világa összeomlott: tönkrement a házassága, odalett a megtakarítása, és az írói karrierje is romokban hevert.

Annak ellenére, hogy minden pénzzé tehető holmiját el kellett adnia, hogy kifizesse az albérletet, és tudjon enni adni az akkor négy- és hétéves gyermekeinek, nem adta fel.

Negyvenöt évesen Lorraine-nek változtatnia kellett az életén, és gyorsan kezdenie kellett magával valamit.

Szilárd eltökéltségének, bátorságának és pozitív hozzáállásának köszönhetően kilábalt a nehézségekből, és jobb életet teremtett önmaga és a családja számára is.

Ma a Viva Fifty nevű, az ötven feletti életet ünneplő, csodás online magazint vezeti, igyekszik egyensúlyozni az anyaság, a munka és a partnerkapcsolat között, és elmondása szerint ennél jobb őszintén nem is lehetne az élete. Szerinte ráadásul ezt bárki utána tudja csinálni.

Az élete olyan, mint egy hullámvasút. Hogyan sikerült fordítania az életén? A pozitív hozzáállás a titok?

„Őszintén szólva, fogalmam sincs. Leküzdöttem a táplálkozási zavaraimat, a depressziót és a szorongásomat, túl vagyok egy váláson, voltam munkanélküli, éltem segélyen, anya nélkül nőttem fel, és így tovább. De valami mindig is arra ösztökélt, hogy egy ilyen helyzetből fel kell állni, és menni kell tovább – mesélte a Lumitynak a jelenleg Floridában élő, kétnyelvű szerző. – Ilyenkor mindig igyekszem olyanokra gondolni, akik nálam rosszabb helyzetben voltak, mégis sokra vitték. Amikor tizenegy évvel ezelőtt egyedülálló anyukaként ételjegyeken éltünk, a gyerekeim miatt voltam csak képes kikelni az ágyból minden reggel. Néha ez volt a legnagyobb érdemem, önmagában az, hogy egyáltalán kikászálódtam az ágyból.”

A természeténél fogva pozitív beállítottságú?

„Nem igazán mondanám, hogy született optimista lennék – ismerte el Lorraine. – Sőt, kimondottan neurotikus személyiség vagyok, a depresszió nálunk családi örökség. Inkább olyan embernek tartom magam, aki nem süpped bele az önsajnálatba, ha rosszul megy a sora. Az ilyen életszakaszokat mindig átmenetinek tekintem, ahogy a jókat is. A számtalan kudarcom és a néhány sikerem tett azzá, aki ma vagyok. A jó és a rossz időszakok egyaránt fontosak, innen nézve pedig máris könnyebb elfogadni, ha néha nehezebb időszakon megyünk keresztül.”

Mindent újra kellett kezdenie a negyvenes évei közepén, ami ijesztő lehetett. Mit tanácsolna azoknak a nőknek, akik nem mernek fejest ugrani a koruk miatt?

„Harmincéves koromig nem is tartottam magam felnőttnek, ötvenhat évesen pedig még mindig nem érzem magam öregnek. Ismerek olyan hetven- és nyolcvanéveseket is, akik bizony ennyi idősen kezdtek mindent újra. Hát akkor én miért ne tehetném az én koromban? Negyvenhat voltam, amikor áttértem a nyomtatott sajtóról az internetes tartalmak írására, és tíz évvel később ismét váltok, ezúttal jógaoktatónak állok. Az élet rövid, de néha nagyon hosszúnak tűnik: sok mindent kezdhetünk a saját életünkkel.

Lehet, hogy a félelem sosem tűnik el az életünkből, ezért én egyszerűen csak megtanultam együtt élni vele, és igyekszem nem túl sok figyelmet szentelni neki. Sok mindent annak ellenére teszek meg, hogy félek, leginkább attól, hogy nevetségessé válok, vagy kudarcot vallok. A félelem nem feltétlenül rossz. Ha bizonyos dolgokat nem teszünk meg annak ellenére, hogy nagyon vágyunk rájuk, akkor megfosztjuk magunkat az élet örömeitől. »Akkor is tedd meg!« – ez a mottóm.”

A zsúfolt napirendje ellenére fantasztikusan néz ki. Ön szerint mi a szépség és a jó közérzet titka? 

„A függő és kényszeres személyiségem miatt majdnem mindennap edzek, mióta az eszemet tudom, még az egyik terhességem alatt előírt ágynyugalom időszakában sem tudtam lemondani róla. Mondjuk akkor csak kar- és bokakörzést, valamint légzőgyakorlatokat végeztem, de akkor is mozognom kellett.

Huszonegy és harmincöt éves korom között fitneszoktató voltam (néhány évig teljes munkaidőben, azután csak részmunkaidőben). De emellett futottam, úsztam, táncoltam is, most pedig az ászanajóga lelkes gyakorlója vagyok, és idén okleveles jógaoktató lettem.

Majdnem mindennap nyolc órát alszom, délután szundizok is, ha szükségesnek érzem, gyakorlatilag mindenevő vagyok, mértékkel iszom, de ami a legfontosabb, nem veszem magam túl komolyan.”

Mikor van ideje mozogni?

„A testmozgás pont olyan fontos része az életemnek, mint a fogmosás vagy a zuhanyzás – magyarázta Lorraine. – Nem tudom elképzelni az életemet mozgás nélkül. Naponta edzek, és, őszintén szólva, egyáltalán nem kell rávennem magam a mozgásra, sőt ha egy nap kimarad, rosszul érzem magam: ingerlékeny és morcos leszek, az izmaim és az ízületeim elkezdenek fájni, és úgy érzem, hogy tompa köd homályosítja el az agyamat. A testmozgás mellett mindezt nem tapasztalom, sőt további jótékony hatásai is vannak.

A legnagyszerűbb az egészben az, hogy a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy mindig jöttek velem az edzőterembe és a táncstúdiókba is. A ma már tizenöt és tizennyolc éves gyerekeim szintén mozgásőrültek. Én magam is korán kezdtem az édesapámnak köszönhetően, akivel tizenkét éves koromban kezdtünk el együtt futni. Nagyon hálás vagyok neki ezért, vagyis hogy én belső indíttatásból imádom csinálni azt, amire mások csak nagy nehezen tudják rávenni magukat, hiszen ez nem magától értetődő.”

Sajnálatos, hogy sok nő úgy érzi, ha betölti az ötvenet, akkor már túl késő egy új mozgásformát kipróbálni, formába hozni magát vagy kihozni magából a maximumot. Hogyan lehetne meggyőzni őket arról, hogy ez koránt sincs így? 

„Szerintem elég csak megnézni az idősebb nőket, mint például Kathy Smitht, akinek a fitneszvideójára terhesen tornáztam. Kathy most a hatvanas éveit tapossa, fantasztikusan néz ki, és úgy is érzi magát. Vagy például ismerek egy Josefina Monasterio nevű testépítőt, aki most a hetvenes éveiben jár, és a testépítésbe ötvenkilenc évesen vágott bele.

A testünk csodálatosan van összerakva, és gyorsan reagál a testmozgásra. Gondoljunk csak bele: akármit is teszünk vagy nem teszünk a testünkkel, az hatással lesz öt, tíz, tizenöt év múlva az életminőségünkre. A betegségeket nem számítva, amelyek, tudom jól, akkor is lecsaphatnak rám, ha fantasztikus kondiban vagyok, remélem, még sok aktív év áll előttem. Nem szeretnék a gyerekeimnek terhet jelenteni, és szeretnék majd könnyen felszaladni a lépcsőn vagy nehézség nélkül felállni a földről. Szerintem a mozgás a legjobb megelőzés.”

Ön szerint miért jó ötvenévesnek lenni?

„Magabiztosság, önszeretet és bölcsesség – ezek egyike sem volt rám jellemző harmincöt éves korom előtt, csak miután harminchét évesen anya lettem, majd negyvenévesen megszültem a második gyermekemet is. Nem gondolom, hogy ötvenévesnek lenni jobb vagy rosszabb, mint bármely más kor, mivel mindegyik kornak megvannak a maga szépségei. Magammal kapcsolatban azonban annyit mondhatok, hogy az ötvenes éveim az eddigi életem legboldogabb időszaka, sosem voltam elégedettebb. Tíz évvel ezelőtt találkoztam életem szerelmével, egy jövedelmező digitális kiadványt szerkesztek, mindennap jógázom, túl vagyok egy egészségügyi krízisen, amelyből vastagbélrák is lehetett volna, és a gyerekeim is egészségesek. Az élet szép.”

A mai társadalom túlságosan igyekszik visszaforgatni az idő kerekét ahelyett, hogy elfogadnánk a saját korunkat. Félt valaha az idő múlásától?

„Nem, nem igazán. Talán azért, mert nekem még nem fáj itt meg ott, amit az öregedés elkerülhetetlen velejárójának tartanak. Mivel egész életemben sportoltam, gyakran megsérültem, többek között volt porckorongsérvem, isiászom és ínhüvelygyulladásom. Egy-egy kimerítő edzés után gyakran van izomlázam, de ez számomra egyáltalán nem kellemetlen. Csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, hogy tíz vagy húsz év múlva milyen állapotba kerül majd a testem és az agyam, ha elhagyom magam.

Ezért komoly késztetést érzek arra, hogy ne nagyon halogassak semmit. A már majdnem hét éve futó VivaFifty.com mellett nemrég indítottam el a TheFlawedYogini.com oldalt is, jelenleg a következő könyvemen dolgozom (vannak még további könyvötletek is a tarsolyomban), és még tanulok az ötszáz óra után letehető jógaoktatói képesítés megszerzése érdekében.

A legjobb barátom tavaly halt meg rákban, és fiatalabb volt nálam. Az volt a leghőbb vágya, hogy szép kort érjen meg. Ez a vágya teljes mértékben eloszlatja az öregedéstől való minden félelmemet.”

A tervei szerint mit szeretne még elérni az elkövetkezendő évtizedekben?

„A kitűzött céljaim tartanak életben. Harmincéves korom előtt szerettem volna megírni és kiadni egy könyvet. Sikerült, és aztán még írtam egy csomót. Negyven voltam, amikor megszületett a második gyermekem. Ötvenévesen hozzámentem életem szerelméhez, és elindítottam a Viva Fifty nevű oldalamat. Hatvanévesen szeretném megcsinálni a szabad kézállást. Falnál már megy, de támasz nélkül még nem, nem vagyok elég erős hozzá. Még akkor is, ha sosem fog sikerülni, a kitűzött célom mindig előrevisz.”

Ha a fiatalabb énjének adhatna egy tanácsot, mi lenne az?

„Minden rendben lesz. MINDIG jobbra fordulnak a dolgok.”

**********
Források: képek itt valamint  innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon