Lorraine: A korom nem akadályoz meg semmiben

Női Szalon

A most középkorú, mentorként tevékenykedő Lorraine C. Ladish megfogadta, hogy a kora nem akadályozza majd meg semmiben. Annak ellenére, hogy őt sem kerülték el a megpróbáltatások, egy sikeres, az ötven feletti nőket ünneplő vállalkozást épített fel, és ötvenhat éves korában új fába vágva a fejszéjét másodállásban jógaoktatónak állt. A Lumity magazinnak mesélt a nehézségeken való túljutásról, a pozitív öregedésről és a fiatalos külső megőrzéséről. 

Alig több mint egy évtizede Lorraine C. Ladish még a negyvenes évei közepén járó, pénztelen, egyedülálló, két gyermeket nevelő anyuka volt. Az egész addigi világa összeomlott: tönkrement a házassága, odalett a megtakarítása, és az írói karrierje is romokban hevert.

Annak ellenére, hogy minden pénzzé tehető holmiját el kellett adnia, hogy kifizesse az albérletet, és tudjon enni adni az akkor négy- és hétéves gyermekeinek, nem adta fel.

Negyvenöt évesen Lorraine-nek változtatnia kellett az életén, és gyorsan kezdenie kellett magával valamit.

Szilárd eltökéltségének, bátorságának és pozitív hozzáállásának köszönhetően kilábalt a nehézségekből, és jobb életet teremtett önmaga és a családja számára is.

Ma a Viva Fifty nevű, az ötven feletti életet ünneplő, csodás online magazint vezeti, igyekszik egyensúlyozni az anyaság, a munka és a partnerkapcsolat között, és elmondása szerint ennél jobb őszintén nem is lehetne az élete. Szerinte ráadásul ezt bárki utána tudja csinálni.

Az élete olyan, mint egy hullámvasút. Hogyan sikerült fordítania az életén? A pozitív hozzáállás a titok?

„Őszintén szólva, fogalmam sincs. Leküzdöttem a táplálkozási zavaraimat, a depressziót és a szorongásomat, túl vagyok egy váláson, voltam munkanélküli, éltem segélyen, anya nélkül nőttem fel, és így tovább. De valami mindig is arra ösztökélt, hogy egy ilyen helyzetből fel kell állni, és menni kell tovább – mesélte a Lumitynak a jelenleg Floridában élő, kétnyelvű szerző. – Ilyenkor mindig igyekszem olyanokra gondolni, akik nálam rosszabb helyzetben voltak, mégis sokra vitték. Amikor tizenegy évvel ezelőtt egyedülálló anyukaként ételjegyeken éltünk, a gyerekeim miatt voltam csak képes kikelni az ágyból minden reggel. Néha ez volt a legnagyobb érdemem, önmagában az, hogy egyáltalán kikászálódtam az ágyból.”

A természeténél fogva pozitív beállítottságú?

„Nem igazán mondanám, hogy született optimista lennék – ismerte el Lorraine. – Sőt, kimondottan neurotikus személyiség vagyok, a depresszió nálunk családi örökség. Inkább olyan embernek tartom magam, aki nem süpped bele az önsajnálatba, ha rosszul megy a sora. Az ilyen életszakaszokat mindig átmenetinek tekintem, ahogy a jókat is. A számtalan kudarcom és a néhány sikerem tett azzá, aki ma vagyok. A jó és a rossz időszakok egyaránt fontosak, innen nézve pedig máris könnyebb elfogadni, ha néha nehezebb időszakon megyünk keresztül.”

Mindent újra kellett kezdenie a negyvenes évei közepén, ami ijesztő lehetett. Mit tanácsolna azoknak a nőknek, akik nem mernek fejest ugrani a koruk miatt?

„Harmincéves koromig nem is tartottam magam felnőttnek, ötvenhat évesen pedig még mindig nem érzem magam öregnek. Ismerek olyan hetven- és nyolcvanéveseket is, akik bizony ennyi idősen kezdtek mindent újra. Hát akkor én miért ne tehetném az én koromban? Negyvenhat voltam, amikor áttértem a nyomtatott sajtóról az internetes tartalmak írására, és tíz évvel később ismét váltok, ezúttal jógaoktatónak állok. Az élet rövid, de néha nagyon hosszúnak tűnik: sok mindent kezdhetünk a saját életünkkel.

Neked ajánlott >
Gracie, a golden retriever kölyök boldogsággal tölti meg ezt az idősek otthonát

Lehet, hogy a félelem sosem tűnik el az életünkből, ezért én egyszerűen csak megtanultam együtt élni vele, és igyekszem nem túl sok figyelmet szentelni neki. Sok mindent annak ellenére teszek meg, hogy félek, leginkább attól, hogy nevetségessé válok, vagy kudarcot vallok. A félelem nem feltétlenül rossz. Ha bizonyos dolgokat nem teszünk meg annak ellenére, hogy nagyon vágyunk rájuk, akkor megfosztjuk magunkat az élet örömeitől. »Akkor is tedd meg!« – ez a mottóm.”

A zsúfolt napirendje ellenére fantasztikusan néz ki. Ön szerint mi a szépség és a jó közérzet titka? 

„A függő és kényszeres személyiségem miatt majdnem mindennap edzek, mióta az eszemet tudom, még az egyik terhességem alatt előírt ágynyugalom időszakában sem tudtam lemondani róla. Mondjuk akkor csak kar- és bokakörzést, valamint légzőgyakorlatokat végeztem, de akkor is mozognom kellett.

Huszonegy és harmincöt éves korom között fitneszoktató voltam (néhány évig teljes munkaidőben, azután csak részmunkaidőben). De emellett futottam, úsztam, táncoltam is, most pedig az ászanajóga lelkes gyakorlója vagyok, és idén okleveles jógaoktató lettem.

Majdnem mindennap nyolc órát alszom, délután szundizok is, ha szükségesnek érzem, gyakorlatilag mindenevő vagyok, mértékkel iszom, de ami a legfontosabb, nem veszem magam túl komolyan.”

Mikor van ideje mozogni?

„A testmozgás pont olyan fontos része az életemnek, mint a fogmosás vagy a zuhanyzás – magyarázta Lorraine. – Nem tudom elképzelni az életemet mozgás nélkül. Naponta edzek, és, őszintén szólva, egyáltalán nem kell rávennem magam a mozgásra, sőt ha egy nap kimarad, rosszul érzem magam: ingerlékeny és morcos leszek, az izmaim és az ízületeim elkezdenek fájni, és úgy érzem, hogy tompa köd homályosítja el az agyamat. A testmozgás mellett mindezt nem tapasztalom, sőt további jótékony hatásai is vannak.

A legnagyszerűbb az egészben az, hogy a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy mindig jöttek velem az edzőterembe és a táncstúdiókba is. A ma már tizenöt és tizennyolc éves gyerekeim szintén mozgásőrültek. Én magam is korán kezdtem az édesapámnak köszönhetően, akivel tizenkét éves koromban kezdtünk el együtt futni. Nagyon hálás vagyok neki ezért, vagyis hogy én belső indíttatásból imádom csinálni azt, amire mások csak nagy nehezen tudják rávenni magukat, hiszen ez nem magától értetődő.”

Sajnálatos, hogy sok nő úgy érzi, ha betölti az ötvenet, akkor már túl késő egy új mozgásformát kipróbálni, formába hozni magát vagy kihozni magából a maximumot. Hogyan lehetne meggyőzni őket arról, hogy ez koránt sincs így? 

„Szerintem elég csak megnézni az idősebb nőket, mint például Kathy Smitht, akinek a fitneszvideójára terhesen tornáztam. Kathy most a hatvanas éveit tapossa, fantasztikusan néz ki, és úgy is érzi magát. Vagy például ismerek egy Josefina Monasterio nevű testépítőt, aki most a hetvenes éveiben jár, és a testépítésbe ötvenkilenc évesen vágott bele.

A testünk csodálatosan van összerakva, és gyorsan reagál a testmozgásra. Gondoljunk csak bele: akármit is teszünk vagy nem teszünk a testünkkel, az hatással lesz öt, tíz, tizenöt év múlva az életminőségünkre. A betegségeket nem számítva, amelyek, tudom jól, akkor is lecsaphatnak rám, ha fantasztikus kondiban vagyok, remélem, még sok aktív év áll előttem. Nem szeretnék a gyerekeimnek terhet jelenteni, és szeretnék majd könnyen felszaladni a lépcsőn vagy nehézség nélkül felállni a földről. Szerintem a mozgás a legjobb megelőzés.”

Neked ajánlott >
14 találó idézet az öregedésről

Ön szerint miért jó ötvenévesnek lenni?

„Magabiztosság, önszeretet és bölcsesség – ezek egyike sem volt rám jellemző harmincöt éves korom előtt, csak miután harminchét évesen anya lettem, majd negyvenévesen megszültem a második gyermekemet is. Nem gondolom, hogy ötvenévesnek lenni jobb vagy rosszabb, mint bármely más kor, mivel mindegyik kornak megvannak a maga szépségei. Magammal kapcsolatban azonban annyit mondhatok, hogy az ötvenes éveim az eddigi életem legboldogabb időszaka, sosem voltam elégedettebb. Tíz évvel ezelőtt találkoztam életem szerelmével, egy jövedelmező digitális kiadványt szerkesztek, mindennap jógázom, túl vagyok egy egészségügyi krízisen, amelyből vastagbélrák is lehetett volna, és a gyerekeim is egészségesek. Az élet szép.”

A mai társadalom túlságosan igyekszik visszaforgatni az idő kerekét ahelyett, hogy elfogadnánk a saját korunkat. Félt valaha az idő múlásától?

„Nem, nem igazán. Talán azért, mert nekem még nem fáj itt meg ott, amit az öregedés elkerülhetetlen velejárójának tartanak. Mivel egész életemben sportoltam, gyakran megsérültem, többek között volt porckorongsérvem, isiászom és ínhüvelygyulladásom. Egy-egy kimerítő edzés után gyakran van izomlázam, de ez számomra egyáltalán nem kellemetlen. Csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, hogy tíz vagy húsz év múlva milyen állapotba kerül majd a testem és az agyam, ha elhagyom magam.

Ezért komoly késztetést érzek arra, hogy ne nagyon halogassak semmit. A már majdnem hét éve futó VivaFifty.com mellett nemrég indítottam el a TheFlawedYogini.com oldalt is, jelenleg a következő könyvemen dolgozom (vannak még további könyvötletek is a tarsolyomban), és még tanulok az ötszáz óra után letehető jógaoktatói képesítés megszerzése érdekében.

A legjobb barátom tavaly halt meg rákban, és fiatalabb volt nálam. Az volt a leghőbb vágya, hogy szép kort érjen meg. Ez a vágya teljes mértékben eloszlatja az öregedéstől való minden félelmemet.”

A tervei szerint mit szeretne még elérni az elkövetkezendő évtizedekben?

„A kitűzött céljaim tartanak életben. Harmincéves korom előtt szerettem volna megírni és kiadni egy könyvet. Sikerült, és aztán még írtam egy csomót. Negyven voltam, amikor megszületett a második gyermekem. Ötvenévesen hozzámentem életem szerelméhez, és elindítottam a Viva Fifty nevű oldalamat. Hatvanévesen szeretném megcsinálni a szabad kézállást. Falnál már megy, de támasz nélkül még nem, nem vagyok elég erős hozzá. Még akkor is, ha sosem fog sikerülni, a kitűzött célom mindig előrevisz.”

Ha a fiatalabb énjének adhatna egy tanácsot, mi lenne az?

„Minden rendben lesz. MINDIG jobbra fordulnak a dolgok.”

 

**********
Források: képek itt valamint  innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Női Szalon ajánló