Ha inspirációra lenne szükséged a mozgás elkezdéséhez, akkor keresve sem találhatnál jobb példát Ernestine Shepherdnél, aki 56 éves kora óta két testépítő díjat nyert és kilenc maratont futott le. 87 éves elmúlt, és még mindig aktív életet él. Személyi edzőként dolgozik, edzésórákat tart idősebbeknek Baltimore-ban, és igyekszik minél több emberrel megosztani a titkait, hogy jobbá tegye az életüket. De hol kezdődött a világ egyik leghíresebb testépítőnőjének a története?

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ernestine Shepherd (@shepherdernestine) által megosztott bejegyzés

56 éves korában ért fordulóponthoz ez élete

Ernestine Shepherd 1936. június 16-án született. Hosszú éveken át modellkedett Baltimore-ban. A mai napig ad a megjelenésére – az edzésen kívül -, mivel minden futás előtt belövi a haját és a sminkjét. Súlyemelés közben is kiemelt figyelmet fordít a technikára, hiszen nem szeretné, ha letörnének a műkörmei.

Ami a versenyszerű body buildinget illeti: 56 évesen a nővérével, Mildred Blackwellel elmentek fürdőruhát próbálni, és a tükörből bizony nem túl hízelgő kép nézett vissza rájuk. Ekkor úgy döntöttek: elkezdenek aerobik órákra járni. Eleinte csak heti egyszer, de aztán ahogy formába lendültek, belevágtak a testépítésbe, elkezdtek súlyokat emelni. A testvére versenyeken is indult Velvet néven, és Ernestine-t is támogatta ebben, egészen az 1992-es haláláig, ugyanis sajnos agyi aneurizma következtében meghalt. Nehéz idők következtek Ernestine számára, aki utólag elismeri, hogy darabokra hullott, és nem akart semmit sem csinálni. Aztán egy hihetetlen dolog történt vele: Velvet meglátogatta álmában, és ezzel együtt a környezete támogatása mozgásba lendítette. Arra inspirálta, hogy nekivágjon a testépítő karriernek, és megdöntse a nővére világrekordját. A kitartása pedig elnyerte méltó jutalmát.

Bekerült a Guinness-rekordok könyvébe

2010-ben megszerezte a világ legidősebb élő női versenyző testépítője címet Miss Ernie néven, és bekerült a Guinness-rekordok könyvébe.

Soha nem felejtem el, hogy ott álltam a színpadon, miközben átvettem az érmemet és a bizonyítványomat. Megcsináltam, amit akartál, Velvet. – mesélt Ernestine a Mirrornak élete legmeghatározóbb élményéről.

A címet két éven át büszkén birtokolta, de aztán 2012-ben a 77 éves Edith Connort lett a Guinness-rekordok könyvében a legidősebb versenyző női testépítő, megdöntve Shepherd rekordját. Ernestine ma már nem sportol versenyszerűen, csak arra figyel, hogy jól érezze magát a bőrében. Az is sokat jelentett számára, hogy szerepelt Beyonce Black is King című filmjében.

Ezt a sikerekben gazdag utat nem egyedül járta be, és nővére mellett valaki más is jelen volt végig az életében, mivel több mint 67 évig volt házas. Ernestine és férje kapcsolata valóban példaértékű volt. Egy gyermekük született, akivel Baltimore-ban éltek, és állítólag 2011-ben látott napvilágot az unokájuk is. Sajnálatos módon Ernestine nemrég elvesztette másik támaszát is, mivel imádott férje 2019 szeptemberében elhunyt. Amíg házasok voltak, a világon semmi sem tudta őket elválasztani. Még a Daily Mailnek adott interjújában beszélt arról Collin Shepherd, milyen nehéz volt távol tartani a férfiakat a feleségétől. Ernestine is mesélt arról: miután nagy nehezen talpra állt a nővére halála után, mennyire megterhelő volt megküzdenie a férje elvesztésével is, akivel élete java részét eltöltötte. Végül minden bánat ellenére ismét sikerült felállnia.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ernestine Shepherd (@shepherdernestine) által megosztott bejegyzés

Ernestine Shepherd különleges diétája

A világhírű testépítő nemcsak a súlyemelésnek köszönheti fantasztikus alakját, ugyanis hetente körülbelül 80 mérföldet fut. Edzését Rocky ihlette, és azt mondja, hogy Sylvester Stallone az ő embere. Heti négyszer jár edzőterembe, külön edz a tricepszre, a bicepszre, a lábakra, a mellkasra, a törzsizmokra és a vállakra.

Mellette pedig odafigyel az étkezésére. Egy táplálkozási szakértő segítségével alakította ki a tökéletes étrendet. Minden kalóriát számol, és ragaszkodik az étrendjéhez. Naponta 4-5 alkalommal étkezik, és étrendje napi 1700 kalóriát tartalmaz, ami főleg főtt tojásból, csirkehúsból, pulykahúsból, tonhalból, zöldségekből, édesburgonyából, barnarizsből és magvakból áll. Legalább 120 gramm fehérjét eszik meg naponta, tíz tojásfehérjével kezdve napját a reggeli edzés előtt. Szinte ugyanazt eszi minden nap, és nem vágyik édességre. Ha mégis megkívánná, akkor cukormentes cseresznyelekvárral kényezteti magát. Az egyetlen táplálékkiegészítője a D-vitamin. Annak a híve, hogy a testmozgás az öregedés- és gyulladáscsökkentés titka.

Az egyik legjobb motivációs idézete az önbizalomról szól:

Évekkel ezelőtt aggódtam amiatt, hogy mit mondtak rólam az emberek. De, amikor az ember eléri a 70-et, és már nincs hátra annyi év, onnantól kezdve nem foglalkozik ezzel.

Shepherd szereti az életét, és örömmel tölti el, ha minél több emberhez eljut a története. Nem is csoda, hiszen az életmódváltása fantasztikus külsőhöz és egészséghez vezetett, amire büszke lehet.  A testépítőnő újra és újra megmutatta, valamint bebizonyította a kitartásával: az életkor valójában csak egy szám. Rendkívül kemény munka, illetve óriási kitartás kell ahhoz, hogy valaki elérje célját, de ő az élő példája annak, hogy 50 felett is lehet változtatni és aktív életet élni.
Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Források: itt, itt és innen, képek/E.Shepherd Instagram oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A két hölgy az élő bizonyítéka annak: a kor csak egy szám. Nyugdíjba menni nem azt jelenti, hogy véget ér az élet, vagy onnantól kezdve már csak a kertészkedésért, és az unokákért lehet élni. Az élet igazán csak ekkor kezdődik, pontosabban kezdődhet, ha elég bátor hozzá az ember! Ellie és Sally mert álmodni – méghozzá jó nagyot -, és annál is több bátorságuk volt ahhoz, hogy megvalósítsák!

Így kezdődött a két jó barátnő kalandja

Képzeld csak el, hogy a barátnőd egy szép napon azt kérdezi: „Figyelj csak, nincs kedved bejárni a világot 80 nap alatt, mikor 80 évesek leszünk?” Ez történt Ellie Hamby-vel is, miután Sandy Hazelip váratlanul előállt az ötletével.
Ellie és Sandy közel harminc éve ismerik egymást. Az egyikük nyugdíjas fotós, a másik pedig nyugdíjas fizika tanár, és férjük halála hozta közelebb őket egymáshoz. Néhány év különbséggel mindketten elveszítették házastársukat, és onnantól kezdve alakult ki még szorosabb barátság közöttük.
Bár a covid-19 okozta világjárvány miatt el kellett halasztaniuk terveiket a 80. életévük betöltése utánra, végül valóra váltották a nagy ötletet. Hátrahagyva a Texasban található dallasi otthonukat, 2023. január 11-én útjára indult a két barátnő.

5 kontinens, 18 ország, 80 nap alatt

Az első állomás mindjárt a roppant fagyos, de gyönyörű Antarktisz volt, ahol szemtanúi lehettek a mesés sarki fénynek is. Aztán a két nagymama huskyk húzta szánon is ült Finnországban, Egyiptomban pedig hőlégballonról csodálták meg a fenséges tájat. Útközben teljesítették Ellie régi vágyát, aki arról álmodott, hogy egy napon visszatér Zanzibárra. Utána Nepálban rátaláltak lelki békéjükre, Indiában pedig elrabolta a szívüket a költeménybe illő Tádzs Mahal. Tiszteletüket tették Japánban a Fuji-hegynél, majd hat nap alatt felfedezték Bali utcáit. Ausztráliában kengurukkal barátkoztak, és még arra is vállalkoztak, hogy bevállaljanak egy hajóutat, a sziklás, zord Drake-átjárón. Végül 80 nap után hazatértek Dallasba, kellemetlenségek, egészségügyi problémák és viták nélkül.
Mindezek után nem meglepő: a két nyolcvanas éveiben járó barátnő valósággal világszenzácó lett. Természetesen részletesen dokumentálták útjukat, és hamar népszerűvé váltak olyan platformokon, mint a Facebook, a Youtube, az Instagram és a TikTok. Nemcsak azért, mert két nagyon édes nagymama kalandos útjába, kedves történetébe kaphattunk bepillantást. Hanem kalandos beszámolóikkal azt üzenik: mindenki számára adott a lehetőség. Bárki mondhatja azt a legjobb barátnőjének, a párjának, akárkinek, hogy utazzák be a világot, hiszen nem egy lehetetlen álom!

Nincs szükség hozzá milliókra

A barátok, akik 23 évvel ezelőtt találkoztak Zambiában, a Today-nek meséltek arról, ami persze mindenkit foglalkoztat egy világkörüli út esetén: mégis mennyiből hozták ki? Az a legjobb a történetükben, hogy két teljesen átlagos hölgyről van szó, nem pedig lottó nyertesekről. A szállodáik átlagos éjszakánkénti költsége 29 dollár volt személyenként. Úgy döntöttek, kevesebb pénzt költenek a luxusszállodákból adódó kényelemre, és többet költenek az élményekre.
Talán, ahogy az sejthető is, a barátnők újabb utazást terveznek. Mikor 2024-ben 82 évesek lesznek, ismét nekivágnak a világnak. Már van is néhány ötletük, merre fognak menni, de ennél több részletet nem árultak el. Nincs is rá szükség, mivel a közösségi oldalakon biztos meg fogják osztani a következő kirándulásuk részleteit!
Mintha csak egy kalandregény lenne a két hölgy története, a valóságban sem marad el az utazás utáni pozitív végkifejlet: „80 napot töltöttünk együtt a nap 24 órájában, most volt egy nagy kalandunk” – mondta Hamby a Today-nek. „Ez valóban még közelebb hozott minket, mint voltunk. Mindketten – özvegyek lévén – valahogy egymásra találtunk, és megtaláltuk ezt a barátságot. Mindkettőnknek fenomenális házassága volt, a világ legjobb férjével. Aztán megtaláltuk a világ legjobb barátját.”

@aroundtheworldat80

BFFs Sandy & Ellie at 81 travel the world together on an epic adventure! #bffgoals #bfftravel #traveltiktok #bucketlistplaces #bestfriendgoals #sandyandellie

♬ I Hope You Dance – Lee Ann Womack

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Források: itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest

Brad és Joy Ryan szívmelengető története

Brad Ryan és a nagymamája, Joy Ryan, ugyanabban a kis ohiói városkában éltek, Duncan Falls-ban. Szinte sohasem tették ki a lábukat erről az aprócska településről. Brad legelőször 20 éves korában vetett véget ennek a hagyománynak, akkor is csak azért, hogy állatorvosi tanulmányait megkezdje, Joy pedig továbbra is évente kizárólag egyszer hagyta el a várost, amikor a férjével horgásztúrára indult Floridába.

Brad gyerekkorában, ők ketten, nagyon közel álltak egymáshoz, de a fiú szüleinek válása éket vert a kapcsolatukba. Az unoka tíz éven keresztül nem is beszélt apai nagymamájával, ugyanis a válást követően édesanyjánál maradt.

Brad Ryan az Ohiói Állami Egyetem állatorvosi karának másodéves hallgatója volt, amikor 2015-ben az egyik osztálytársa öngyilkosságot követett el. A hír mélyen lesújtotta Brad-et, mivel ő maga is depresszióval küzdött és gyakran foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata.

Brad számára az egyetlen helyet, ahol a lelke gyógyírra találhatott, a természet jelentette.

Emlékezett, hogy nagymamája egyszer szomorúan megjegyezte, még sohasem látta a hegyeket és az óceánt, csak a TV-ben. Úgy érezte, hogy meg akarja adni neki ezt az élményt, felhívta őt, és megkérdezte, van-e kedve vele tartani egy hétvégi kirándulásra a Great Smokey Mountain Nemzeti Parkba.

A nagymama, Joy Ryan már 20 éve özvegyen élte szerény életét. Három fia közül kettő még csak a 40-es éveiben járt, amikor elveszítette őket. Sikerült legyőznie a leukémiát és felépülnie a visszatérő tüdőgyulladásokból, és bár félretett pénze nem volt, amiből akárcsak egyetlen kirándulást is megengedhetett volna magának, mégis örömmel igent mondott unokájának.

Hajnali 1 órakor, szakadó esőben érkeztek meg a nemzeti park területén fekvő táborhelyre, a lelkes nagymama pedig esernyőt tartott Brad feje fölé, miközben a harmincas éveiben járó unoka a sátruk felállításán munkálkodott. Az akkor 85 éves Joy Ryan, élete első éjszakáját töltötte a szabad ég alatt, egy sátorban.

Az első kirándulásuk annyira jól sikerült, hogy elhatározták, együtt fognak ellátogatni az Egyesült Államok mind a 62 nemzeti parkjába.

Hirtelen jött ötlettől vezérelt, közösen megálmodott és megtervezett kiruccanásaikról, amelyek bővelkedtek fárasztó, örömteli, mulatságos és veszélyes helyzetekben egyaránt, Joy nagymama a következőképpen vélekedett:

„Persze, néha azért elfáradtam, de mi lett volna a másik lehetőség? Hogy otthon maradjak? Azt már nem! Várakozással tekintek az életemre. Elvesztettem a fiaimat és a férjemet, aztán lépésről lépésre haladtam és egy nap, amikor körbenéztem, ráébredtem, hogy mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint én. Azóta minden reggel, amikor felébredek, hálát adok Istennek, hogy egy újabb nappal ajándékoz meg, majd szép lassan továbbvánszorgok.” – fejtette ki életfilozófiáját a jelenleg 91 éves Joy Ryan.

Brad Ryan és nagymamája, Joy, jelenleg is életük legcsodálatosabb, kalandokkal teli utazásán vesznek részt, amely már hatodik éve tart. Elszántságukat nem volt képes megtörni sem a világjárvány, sem a térdműtét, amelyen Joy nagyinak át kellett esnie. Azóta botjára támaszkodva mássza meg a hegyeket, ügyelve arra, hogy a fájdalomcsillapító krém mindig a keze ügyében legyen.

„Az emberek talán azt mondhatják, ’Te már túl öreg vagy ehhez!’ Én pedig azt válaszolom: ’Felejtsd el! Mindenképpen meg kell próbálni. Tedd meg ma, vagy holnap már bánni fogod. Senkinek sem ártasz vele, ha legalább egyszer megpróbálod, és ha nincs kedvedre, akkor nem kell megtenned többé. De ha meg sem próbálod, akkor sohasem fogod megtudni, hogy élvezted volna, vagy sem.” – mondogatja Joy nagyi.

Grandma Joy’s Road Trip

Az országjáráshoz szükséges pénz előteremtése érdekében Brad elkezdett könyvet írni kalandjaikról és a csodálatos tájakról, amelyeket láthattak, létrehozta a „Grandma Joy’s Road Trip” közösségi finanszírozáson alapuló, GoFundMe oldalát és folyamatosan dokumentálja utazásaikat az Instagramon “Grandma Joy’s Road Trip” címmel, amelynek jelenleg több mint 57 000 követője van.

„Láttunk grizzliket és egyszer megkergetett minket egy jávorszarvas is… nagyon gázos helyzet volt!…és nagymama sajnálatos módon belefutott egy meztelen fürdőzőbe a Yellowstone Park egyik tavának partján,  nem messze onnan pedig egy bölénycsorda állta az utunkat, emiatt négy órán át szinte moccanni sem mertünk. De sétáltunk vörösfenyőerdőkben és megnéztük a naplementét a Grand Kanyonnál. A Channel Islands Nemzeti Parkban hosszúszárnyú bálnákkal és delfinekkel, az Everglades Nemzeti Parkban pedig aligátorokkal és lamantinokkal találkoztunk. És kiderült, hogy a nagyi kedvenc állata, mindazok közül, amiket eddig látott, a prérikutya, ami azért egy kicsit mulatságos.” – mesélte Brad.

A közösen eltöltött idő legértékesebb ajándékára azonban nem csupán a kalandozás és a rekordnak számító célkitűzés megvalósításában találtak rá. A nyílt és őszinte beszélgetések – amelyek sokszor nem voltak felhőtlennek mondhatók -, segítették őket ahhoz, hogy ismét egymásra találjanak, és lassan visszaépítsék egymás között azt a bizalmat, amely mára elválaszthatatlanná teszi őket.

„A parkok csak a hátterét adják azoknak a dolgoknak, amelyek a felszínre törtek az autóban eltöltött,  hosszú órák során. Előtörtek az emlékek, és a nagymamám olyan történeteket mesélt, például arról, hogyan ismerkedtek meg a nagyapámmal, amikről én nem is tudtam. Egy kész aranybánya van a nagyszülők fejében, tele családi sztorikkal. Végre szilárd talaj érzek a lábam alatt úgy, ahogyan korábban még soha. Ez az érzés, ez az öröm volt az, ami tényleg hiányzott az életemből. ” – magyarázta el Brad.

Egy idő után, ahogyan újabb és újabb meglátogatott parkot húztak ki a bakancslistájukról, Brad elkezdte a nagymamája szemén keresztül látni a környező világot. A nagymama tudatában volt, hogy minden egyes pillanatban először és valószínűleg utoljára látja a természetnek ezen csodáit, és ez teljesen megváltoztatta Brad természethez fűződő látásmódját is. A világot immár egy, a nyolcvanas-kilencvenes éveit taposó, kissé már lelassult tempót diktáló ember ütemében szemlélhette, így amikor Joy nagymama megállt, hogy megcsodálja a pókhálón szikrázó napsugarakat, akkor ő is így tett.

„Korábban a kapcsolatom a természettel kimerült abban. hogy ’hány hegyet és milyen gyorsan tudok megmászni, mondjuk öt nap alatt?’ Az ilyen és ehhez hasonló teljesítmények kitűzésével próbáltam kitölteni az űrt, ami akkoriban az életemben tátongott. Ahogy azonban lelassultam arra a tempóra, ami a nagymamámnak kényelmes volt, és közösen megvitattuk azokat a dolgokat, amelyeket az utunk során láttunk, a természet egy olyan világa nyílt meg számomra, ami mellett amúgy elszáguldottam volna.” – emlékezett vissza Brad.

Ez az intergenerációs páros eddig több mint 60 000 kilométert tett meg. Tavaly meglátogatták Alaszka nemzeti parkjait, és ahhoz, hogy megvalósítsák közös céljukat, most már csak egyetlen helyszín van hátra, az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó Amerikai Szamoa, valahol félúton Hawaii és Új-Zéland között.

**********
Képek forrása: innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

A szeretett nagyi, akit a családja kedvesen csak G-Mának hív, stílusosan ünnepelte meg, hogy a kilencvenes éveibe lép. A jó kedélyű idős hölgy királynőként fest rózsaszín tütüjében és műanyag koronájában, ahogy széles mosollyal néz a kamerába a születésnapja alkalmából készült fényképeken.

G-Ma családja egy trónt is felállított, de volt még torta, léggömbök és az ünnepelt arcát formázó aprósütemények is. Ezenkívül készíttettek egy egyedi, erre az alkalomra szóló, „Kilencvenéves koromig kellett várnom, hogy ilyen jól nézzek ki!” feliratú pólót is.

G-Ma unokája, a harminchárom éves Stephanie Perkins állt elő a hercegnős témájú születésnapi fotózás ötletével, és mindössze két és fél hét alatt megszervezett mindent az április 24-i eseményre.

„A nagymamám rendkívül fontos számomra, és a világjárvány meg a karantén idején alig tudtunk találkozni – mesélte Stephanie. – A kilencvenedik születésnapjára ezért valami különlegessel szerettük volna meglepni.”

A családtagok beoltatták magukat, ezért arra jutottak, így nem lehet gond abból, ha együtt ünneplik meg G-Ma születésnapját.

Stephanie ötletek után kutatva látta, hogy milyen népszerű az első vagy például a harmincadik születésnapon műtermi fotókat készíttetni, ezért arra gondolt, klassz lenne, ha G-Mának is hasonlóan különleges élményben lenne része a kilencvenedik születésnapja alkalmából.

És G-Ma szerencsére bevállalta!

„Nagy örömmel pózolt és követte az instrukcióinkat – mondta a fotózásról Stephanie. – Az egész fotózás alatt mosolygott és nevetgélt. Mindannyian nagyon jól szórakoztunk G-Ma születésnapi fotózásán.”

A harminchét éves fotós, Melissa Denny együtt járt Stephanie-val középiskolába, őt kérték fel G-Ma hercegnős tematikájú születésnapi fotói elkészítésére. A fotózásra végül az észak-karolinai Winston-Salemben található Reynolds-kertekben került sor.

„Nagyon jól éreztük magunkat, egész nap csak beszélgettünk, nevetgéltünk és táncoltunk. G-Ma nagyon vidám volt végig, és mindenben benne volt – mesélte Melissa. – G-Ma nagyon szeretetre méltó, jó kedélyű, ráadásul gyorsabban pattan fel a székről, mint én!”

„A családja láthatóan imádja, mindannyian olyan boldogok voltak, egész nap együtt nevetgéltek vele” – tette még hozzá.

Amikor megkérdezték tőle, hogy elvállalná-e a fotók elkészítését, elmondása szerint örömmel mondott igent.

„Egy kedves, nagyszerű kilencvenéves hölggyel tölthettem a napot, és hozzájárulhattam ahhoz, hogy nagyszerűen szórakozva és új élményeket szerezve ünnepelje meg ezt a kerek évszámos születésnapját” – mondta.

G-Mát a lánya, Debra, a veje és két unokája kísérte el a fotózásra. Mindannyian együtt buliztak a nagymamájukkal, és szívesen beálltak mellé néhány fotó erejéig.

Stephanie elmondása szerint az egész család együtt ünnepelte G-Ma születésnapját, mivel ő a család legidősebb tagja.

Mindannyiunk számára nagyon fontos, és különleges helyet foglal el a szívünkben, ezért valamennyien ott szerettünk volna lenni a nagy napján.

A fotózás napján iskolabálozók húzódtak félre autóval mellettük, hogy ők is boldog születésnapot kívánjanak G-Mának. Az ünnepeltet meghatotta a kedvességük.

G-Ma születésnapi ünneplésének csak az első felvonása volt a fotózás. Másnap a nagyit egy autós ünnepség keretében köszönthették fel biztonságos körülmények között a barátai.

**********
forrás: Melissa Denny képek és  itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Alig több mint egy évtizede Lorraine C. Ladish még a negyvenes évei közepén járó, pénztelen, egyedülálló, két gyermeket nevelő anyuka volt. Az egész addigi világa összeomlott: tönkrement a házassága, odalett a megtakarítása, és az írói karrierje is romokban hevert.

Annak ellenére, hogy minden pénzzé tehető holmiját el kellett adnia, hogy kifizesse az albérletet, és tudjon enni adni az akkor négy- és hétéves gyermekeinek, nem adta fel.

Negyvenöt évesen Lorraine-nek változtatnia kellett az életén, és gyorsan kezdenie kellett magával valamit.

Szilárd eltökéltségének, bátorságának és pozitív hozzáállásának köszönhetően kilábalt a nehézségekből, és jobb életet teremtett önmaga és a családja számára is.

Ma a Viva Fifty nevű, az ötven feletti életet ünneplő, csodás online magazint vezeti, igyekszik egyensúlyozni az anyaság, a munka és a partnerkapcsolat között, és elmondása szerint ennél jobb őszintén nem is lehetne az élete. Szerinte ráadásul ezt bárki utána tudja csinálni.

Az élete olyan, mint egy hullámvasút. Hogyan sikerült fordítania az életén? A pozitív hozzáállás a titok?

„Őszintén szólva, fogalmam sincs. Leküzdöttem a táplálkozási zavaraimat, a depressziót és a szorongásomat, túl vagyok egy váláson, voltam munkanélküli, éltem segélyen, anya nélkül nőttem fel, és így tovább. De valami mindig is arra ösztökélt, hogy egy ilyen helyzetből fel kell állni, és menni kell tovább – mesélte a Lumitynak a jelenleg Floridában élő, kétnyelvű szerző. – Ilyenkor mindig igyekszem olyanokra gondolni, akik nálam rosszabb helyzetben voltak, mégis sokra vitték. Amikor tizenegy évvel ezelőtt egyedülálló anyukaként ételjegyeken éltünk, a gyerekeim miatt voltam csak képes kikelni az ágyból minden reggel. Néha ez volt a legnagyobb érdemem, önmagában az, hogy egyáltalán kikászálódtam az ágyból.”

A természeténél fogva pozitív beállítottságú?

„Nem igazán mondanám, hogy született optimista lennék – ismerte el Lorraine. – Sőt, kimondottan neurotikus személyiség vagyok, a depresszió nálunk családi örökség. Inkább olyan embernek tartom magam, aki nem süpped bele az önsajnálatba, ha rosszul megy a sora. Az ilyen életszakaszokat mindig átmenetinek tekintem, ahogy a jókat is. A számtalan kudarcom és a néhány sikerem tett azzá, aki ma vagyok. A jó és a rossz időszakok egyaránt fontosak, innen nézve pedig máris könnyebb elfogadni, ha néha nehezebb időszakon megyünk keresztül.”

Mindent újra kellett kezdenie a negyvenes évei közepén, ami ijesztő lehetett. Mit tanácsolna azoknak a nőknek, akik nem mernek fejest ugrani a koruk miatt?

„Harmincéves koromig nem is tartottam magam felnőttnek, ötvenhat évesen pedig még mindig nem érzem magam öregnek. Ismerek olyan hetven- és nyolcvanéveseket is, akik bizony ennyi idősen kezdtek mindent újra. Hát akkor én miért ne tehetném az én koromban? Negyvenhat voltam, amikor áttértem a nyomtatott sajtóról az internetes tartalmak írására, és tíz évvel később ismét váltok, ezúttal jógaoktatónak állok. Az élet rövid, de néha nagyon hosszúnak tűnik: sok mindent kezdhetünk a saját életünkkel.

Lehet, hogy a félelem sosem tűnik el az életünkből, ezért én egyszerűen csak megtanultam együtt élni vele, és igyekszem nem túl sok figyelmet szentelni neki. Sok mindent annak ellenére teszek meg, hogy félek, leginkább attól, hogy nevetségessé válok, vagy kudarcot vallok. A félelem nem feltétlenül rossz. Ha bizonyos dolgokat nem teszünk meg annak ellenére, hogy nagyon vágyunk rájuk, akkor megfosztjuk magunkat az élet örömeitől. »Akkor is tedd meg!« – ez a mottóm.”

A zsúfolt napirendje ellenére fantasztikusan néz ki. Ön szerint mi a szépség és a jó közérzet titka? 

„A függő és kényszeres személyiségem miatt majdnem mindennap edzek, mióta az eszemet tudom, még az egyik terhességem alatt előírt ágynyugalom időszakában sem tudtam lemondani róla. Mondjuk akkor csak kar- és bokakörzést, valamint légzőgyakorlatokat végeztem, de akkor is mozognom kellett.

Huszonegy és harmincöt éves korom között fitneszoktató voltam (néhány évig teljes munkaidőben, azután csak részmunkaidőben). De emellett futottam, úsztam, táncoltam is, most pedig az ászanajóga lelkes gyakorlója vagyok, és idén okleveles jógaoktató lettem.

Majdnem mindennap nyolc órát alszom, délután szundizok is, ha szükségesnek érzem, gyakorlatilag mindenevő vagyok, mértékkel iszom, de ami a legfontosabb, nem veszem magam túl komolyan.”

Mikor van ideje mozogni?

„A testmozgás pont olyan fontos része az életemnek, mint a fogmosás vagy a zuhanyzás – magyarázta Lorraine. – Nem tudom elképzelni az életemet mozgás nélkül. Naponta edzek, és, őszintén szólva, egyáltalán nem kell rávennem magam a mozgásra, sőt ha egy nap kimarad, rosszul érzem magam: ingerlékeny és morcos leszek, az izmaim és az ízületeim elkezdenek fájni, és úgy érzem, hogy tompa köd homályosítja el az agyamat. A testmozgás mellett mindezt nem tapasztalom, sőt további jótékony hatásai is vannak.

A legnagyszerűbb az egészben az, hogy a gyerekeim úgy nőttek fel, hogy mindig jöttek velem az edzőterembe és a táncstúdiókba is. A ma már tizenöt és tizennyolc éves gyerekeim szintén mozgásőrültek. Én magam is korán kezdtem az édesapámnak köszönhetően, akivel tizenkét éves koromban kezdtünk el együtt futni. Nagyon hálás vagyok neki ezért, vagyis hogy én belső indíttatásból imádom csinálni azt, amire mások csak nagy nehezen tudják rávenni magukat, hiszen ez nem magától értetődő.”

Sajnálatos, hogy sok nő úgy érzi, ha betölti az ötvenet, akkor már túl késő egy új mozgásformát kipróbálni, formába hozni magát vagy kihozni magából a maximumot. Hogyan lehetne meggyőzni őket arról, hogy ez koránt sincs így? 

„Szerintem elég csak megnézni az idősebb nőket, mint például Kathy Smitht, akinek a fitneszvideójára terhesen tornáztam. Kathy most a hatvanas éveit tapossa, fantasztikusan néz ki, és úgy is érzi magát. Vagy például ismerek egy Josefina Monasterio nevű testépítőt, aki most a hetvenes éveiben jár, és a testépítésbe ötvenkilenc évesen vágott bele.

A testünk csodálatosan van összerakva, és gyorsan reagál a testmozgásra. Gondoljunk csak bele: akármit is teszünk vagy nem teszünk a testünkkel, az hatással lesz öt, tíz, tizenöt év múlva az életminőségünkre. A betegségeket nem számítva, amelyek, tudom jól, akkor is lecsaphatnak rám, ha fantasztikus kondiban vagyok, remélem, még sok aktív év áll előttem. Nem szeretnék a gyerekeimnek terhet jelenteni, és szeretnék majd könnyen felszaladni a lépcsőn vagy nehézség nélkül felállni a földről. Szerintem a mozgás a legjobb megelőzés.”

Ön szerint miért jó ötvenévesnek lenni?

„Magabiztosság, önszeretet és bölcsesség – ezek egyike sem volt rám jellemző harmincöt éves korom előtt, csak miután harminchét évesen anya lettem, majd negyvenévesen megszültem a második gyermekemet is. Nem gondolom, hogy ötvenévesnek lenni jobb vagy rosszabb, mint bármely más kor, mivel mindegyik kornak megvannak a maga szépségei. Magammal kapcsolatban azonban annyit mondhatok, hogy az ötvenes éveim az eddigi életem legboldogabb időszaka, sosem voltam elégedettebb. Tíz évvel ezelőtt találkoztam életem szerelmével, egy jövedelmező digitális kiadványt szerkesztek, mindennap jógázom, túl vagyok egy egészségügyi krízisen, amelyből vastagbélrák is lehetett volna, és a gyerekeim is egészségesek. Az élet szép.”

A mai társadalom túlságosan igyekszik visszaforgatni az idő kerekét ahelyett, hogy elfogadnánk a saját korunkat. Félt valaha az idő múlásától?

„Nem, nem igazán. Talán azért, mert nekem még nem fáj itt meg ott, amit az öregedés elkerülhetetlen velejárójának tartanak. Mivel egész életemben sportoltam, gyakran megsérültem, többek között volt porckorongsérvem, isiászom és ínhüvelygyulladásom. Egy-egy kimerítő edzés után gyakran van izomlázam, de ez számomra egyáltalán nem kellemetlen. Csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, hogy tíz vagy húsz év múlva milyen állapotba kerül majd a testem és az agyam, ha elhagyom magam.

Ezért komoly késztetést érzek arra, hogy ne nagyon halogassak semmit. A már majdnem hét éve futó VivaFifty.com mellett nemrég indítottam el a TheFlawedYogini.com oldalt is, jelenleg a következő könyvemen dolgozom (vannak még további könyvötletek is a tarsolyomban), és még tanulok az ötszáz óra után letehető jógaoktatói képesítés megszerzése érdekében.

A legjobb barátom tavaly halt meg rákban, és fiatalabb volt nálam. Az volt a leghőbb vágya, hogy szép kort érjen meg. Ez a vágya teljes mértékben eloszlatja az öregedéstől való minden félelmemet.”

A tervei szerint mit szeretne még elérni az elkövetkezendő évtizedekben?

„A kitűzött céljaim tartanak életben. Harmincéves korom előtt szerettem volna megírni és kiadni egy könyvet. Sikerült, és aztán még írtam egy csomót. Negyven voltam, amikor megszületett a második gyermekem. Ötvenévesen hozzámentem életem szerelméhez, és elindítottam a Viva Fifty nevű oldalamat. Hatvanévesen szeretném megcsinálni a szabad kézállást. Falnál már megy, de támasz nélkül még nem, nem vagyok elég erős hozzá. Még akkor is, ha sosem fog sikerülni, a kitűzött célom mindig előrevisz.”

Ha a fiatalabb énjének adhatna egy tanácsot, mi lenne az?

„Minden rendben lesz. MINDIG jobbra fordulnak a dolgok.”

**********
Források: képek itt valamint  innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

„Az ötvenes éveimben tanultam meg helikoptert vezetni. Drága férjem megvásárolta egy helikopter 50%-os tulajdoni hányadát, amit én igencsak furcsállottam, tekintve, hogy egyikünk sem volt pilóta. Azelőtt fel sem merült bennem, hogy repülőt vezessek, de ezek után beiratkoztam egy pilótaképzésre. Hamar feltűnt, hogy ez egy férfiak uralta szakma, ami egyáltalán nem tántorított el, sőt. Mivel a pilóták mindössze 2%-a nő, tenni szerettem volna valamit ez ellen, de persze a kaland sem volt számomra elhanyagolható szempont. Három évvel a pilótaengedély megszerzése után az oktatómmal körberepültem a földet, majd újabb három év elteltével már egyedül.

A legszebb hely, ahová eljutottam a helikopterrel, mindenképpen az Antarktisz volt: az a látvány mindent visz! Ráadásul olyan messze van mindentől, és a természet erői ott mindenek felett állnak – olyan spirituális! Életem eddigi legrosszabb pillanata az volt, amikor ott lezuhantunk. A helikopter darabokra hullott, gyakorlatilag isteni csoda volt, hogy egyáltalán túléltük. Ahogyan kinézett a lezuhant gép, nehéz volt elhinni, hogy élve szálltunk ki belőle. Ez persze az expedíció végét jelentette, de aztán még egy próbát tettünk, és ezúttal sikerrel jártunk. Ez a baleset nagyon megviselt, ezért a következő expedíció megtervezése és megszervezése számomra a gyógyulási folyamat része volt. És olyan optimista vagyok! Ez egyben a legjobb és legrosszabb tulajdonságom is.

Mindenhonnan az folyik, hogy hogyan maradjunk fiatalok. Szerintem pedig az a legfontosabb, hogy egészségesek és fittek maradjunk, és legyenek terveink, legyen mivel lefoglalni magunkat. A repülés kapcsán gyakorlatilag kizárólag nálam fiatalabbakkal kerülök kapcsolatba, ami ösztönzőleg hat rám. Mindannyian a saját személyiségünk rabjai vagyunk, amelyet ráadásul legnagyobb mértékben a génjeink határoznak meg – én pedig történetesen az a típus vagyok, aki nem tud egy helyben megülni.

Igenis egy olyan korban élünk, amelyben az időseknek számos előítélettel kell megküzdeniük, hiszen fiatalság mindenek felett, nem igaz? Valahányszor azt mondják nekem, hogy hadd segítsenek, attól annyira öregnek érzem magam. Sajnos már le kell beszélni magamat a sivatagi futóversenyekről és hasonlókról, de a repülést addig nem szeretném abbahagyni, ameddig az orvos szerint arra alkalmas vagyok, bár a szívroham veszélye már legalább nem fenyeget. Még nem mondtam le a félmaratonok lefutásáról; olyan jó ilyen nagy megmérettetésre készülni, van miért reggel felkelni.

Most érzem a legjobban magam a bőrömben, sosem voltam boldogabb. Nagyon szomorú lenne, ha nem így élném meg ezt az életszakaszt. Attól eltekintve, hogy a testem itt-ott egy kissé megereszkedett, nem is lehetnék boldogabb és elégedettebb. Nagyon gondtalan és örömteli időszak ez a számomra: a gyerekeim már kirepültek, így sok szabadidőm van, és olyan dolgokat is megtehetek, amelyeket korábban nem.

Sajnos azt látom, hogy nagyon sokan mondanak le az álmaik megvalósításáról. Tehát én azt mondom, mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ne mondjanak le az álmaikról, és másokat is biztassanak erre.

„Addig nem bukunk el, ameddig próbálkozunk.”

***********
Forrás: itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Katrin egész életében az atlanti-óceáni – a valahol Izland és Skócia között elhelyezkedő – Feröer szigeteken található egyik kis gyógyszertár gyógyszerészeként dolgozott.

Hatvanéves volt, amikor elhagyta a férje. Harmincévnyi házasság után a férje arra jutott, hogy a kapcsolatuk már kiteljesítette fő célját, nincs már okuk együtt maradni: a gyerekeik már régen felnőttek, megházasodtak, és elköltöztek a családi fészekből. Így Katrin hirtelen olyan helyzetben találta magát, amelytől mindegyik érett nő retteg: egyik napról a másikra magára maradt egy üres házban.

Miután a férje elköltözött, Katrin számára minden adott volt ahhoz, hogy egész hátralévő életét az őt ért szerencsétlenség miatti panaszkodással, siránkozással és saját maga sajnáltatásával töltse, hiszen sokan tesznek így. Csakhogy Katrin ráeszmélt, hogy ez zsákutca, és elhatározta, hogy inkább a tettek mezejére lép.

Az első dolga az volt, hogy eladta a családi házat, és helyette vett egy kicsi, de kényelmes lakást. A házeladásból megmaradt összeget pedig saját vállalkozás indításába fektette. Felmondott a munkahelyén, és nyitott egy divatruházati cikkeket árusító butikot. Mindig is nagyon érdekelte a művészetek és a dizájn, így az egyedi tervezésű ruhákat árusító kis üzlet vezetése elfogadható kompromisszumnak tűnt.

Ebből azonban semmi nem lett. Miután még évekig próbálta – sikertelenül – az üzletet nyereségessé tenni, végül arra jutott, hogy lehet, a kompromisszumra törekvés mégsem volt olyan jó ötlet.
„Hatvanon túl egyáltalán még van elég időnk arra, hogy kompromisszumokat kössünk? Ha művészetet szeretnék tanulni, akkor azt kell tennem, nem pedig valamilyen kompromisszumot keresnem.”

Katrin í Gongini

Hatvanhat éves korában Katrin úgy döntött, a saját sorsa kovácsa lesz.

Talált az interneten egy modern művészeti iskolát, amely azonban a spanyolországi Barcelonában volt. Katrin nem beszélt spanyolul, de az iskolában angol nyelvű kurzusok is elérhetőek voltak. Úgy határozott, hogy nem is gondolkodik tovább a dolgon.

Összeszámolta a vállalkozása után megmaradt pénzét, és az elégnek bizonyult egy évi tandíjra és szerény megélhetési kiadásokra Spanyolországban. Ezután búcsút intett a butikjának, elbúcsúzott a gyerekeitől és az unokáitól, majd északról délre átszelte egész Európát.

A multimédiás művészeti formák nevű szakirányt választotta. Ebben a művészeti ágban különféle kortárs médium – például fénykép, videó, audioanyag, számítógéppel létrehozott grafika – felhasználásával készül el egy műalkotás. Lényegében ez egy új, modern művészeti forma, amely még gyermekcipőben jár. Emellett nagyon összetett művészeti forma is, mivel nemcsak művészi tehetséget, hanem a korszerű fényképészeti, videó- és hangtechnikák, továbbá a tervezőszoftverek alapos ismeretét is megköveteli az ebben a művészeti ágban alkotóktól.

Hát így csöppent bele Katrin a gondtalan diákéletbe hatvanhat éves korában. Összeköltözött néhány diáktársával is, hogy spóroljon a lakbéren. Elkezdett előadásokra és szemináriumokra járni. A szaktársai tizennyolc-húsz év körüliek voltak, de Katrint egyáltalán nem érdekelte, hogy sokkal idősebb a többieknél, szerinte ugyanis a divatüzlete (még ha sikertelen is) vezetése kapcsán szerzett tapasztalatai megtanították arra, hogy megtalálja a közös nyelvet a fiatalokkal.

Nagy nehézséget okozott számára, hogy egyedül volt egy idegen országban úgy, hogy még a nyelvet sem beszélte? Egyáltalán nem!

„Sosem éreztem magam magányosnak Barcelonában, olyan sok új élményben volt részem, és olyan sok új dolgot láttam! Mialatt ott tanultam, négyszer költöztem, és minden egyes alkalommal nagy mázlim volt, remek lakótársaim voltak végig.”

Új benyomások, új barátok, új hivatás: Katrin szerint érettebb korban mindenkinek élveznie kellene az életet, ez az időszak erre való.

„Ötvenéves kor felett az életünk csak egyre jobbra fordul, mivel már nem hárul ránk semmilyen, korábban a vállunkra nehezedő felelősség. Számomra jelenleg önmagam boldogsága a legfontosabb, hogy végre remekül szórakozzak. Azt tehetek szabadon, amit csak akarok.”

Katrin úgy határozott, hogy ha Barcelonában befejezte a tanulmányait, a nyarat otthon, a Feröer szigeteken tölti. A saját szavaival élve: „Fogytán a pénzem, így szeretnék egy kis pénzt keresni. Már szereztem is egy gyógyszerészeti állást néhány hónapra a nyáron. Ezután visszamegyek Barcelonába, és komolyan elkezdek spanyolul tanulni, ugyanis jól kell beszélnem, mire Mexikóba megyek. Ugyanis miután lediplomáztam, irány Mexikó, ahol a művészbarátaimmal fogunk együtt alkotni.”

***********
forrás: itt és fotó: Vladimir Yakovlev
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Vajon sokan aggódnak amiatt, hogy idővel le kell mondaniuk szeretett hobbijaikról hajlottabb koruk miatt? Nos, ennek a cikknek három nyolcvan év feletti hölgy a főszereplője, akik őszintén hisznek abban, hogy a hosszú élet titka az aktív életmód.

A nyolcvanéves Barbara Webert korántsem könnyű elcsípni egy kis beszélgetésre, ahogy a kilencvenkét éves Harriet Freemant sem. A harmadik hölgy, a kilencvenhat éves Jeanne Caroline pedig szinte sosem tartózkodik otthon. Szerintük a hosszú és boldog élet titka az, hogy állandóan mozgásban kell lenni, ezért gyakorlatilag egy percre sem állnak meg. Ha éppen nem az ügyeiket intézik vagy a barátaikkal ebédelnek, akkor valószínűleg a helyi teniszklub pályáján lehet rájuk akadni.

„A legtöbb barátunk őrültnek tart minket – mondja nevetve Barbara. – És talán igazuk is van. De meg kell hogy mondjam, nagyon is egészségesnek, magabiztosnak és élettel telinek érzem magam.” Barbara nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy sosem késő teniszütőt ragadni. „Sosem voltam kifejezetten az a sportos alkat, de most egyszerűen imádok teniszezni. A testi, szellemi és szociális jóllétem szempontjából legfőképpen a testmozgásnak köszönhetem a jó formámat” – folytatja.

Harriet életének mindig is szerves része volt a mozgás, de huszonöt évvel ezelőttig, amikor meghalt a férje, nem is sejtette, hogy az valójában milyen sokat jelent neki. „Nagyon egyedül éreztem magam – emlékszik vissza. – De a teniszklubban megismert baráti köröm rengeteget segített abban, hogy visszazökkenjek a rendes kerékvágásba.” Harriet szerint leginkább a társaséletének, gyakori programjainak és állandó elfoglaltságának köszönheti életkedvének visszatértét, míg a legtöbb embert életuntnak tartja. „Az egyik barátom pontosan annyi idős, mint én, és egy idősek otthonában üldögélve várja a halált. Mégis hogyan lehetne valakinek pozitív életszemlélete és derűs kilátásai, amikor soha semmit nem csinál?” – teszi fel a költői kérdést.

Caroline nagyon is egyetért ezzel a kijelentéssel: „Nemcsak hogy korábban sosem hittem volna, hogy az életem kilencvenhat éves koromban ilyen is lehet – kezd bele ő is –, hanem őszintén úgy gondoltam, hogy ekkorra már biztosan rég halott leszek!” Ehelyett most mindennap egy vaskos teendőlista vár rá; nemcsak teniszezik, hanem úszik, vízi aerobikozik, bridzsezik, még mindig vezet, és imád olvasni is. „Meglepődne, ha tudná, milyen sokan aggódnak amiatt, hogy egyszer csak elesem és komolyan megsérülök – meséli. – De mégis mi értelme lenne az életemnek, ha sosem mozdulnék ki, és nem élvezném azt egy percig sem?”

Harriet ehhez még hozzáteszi: „Nézze, minél idősebb valaki, annál inkább elszigetelődik a külvilágtól: egyre több barátjának romlik meg az egészsége, egyre több barátja zárkózik el tőle, majd hal meg, így az ismeretségi köre egyre szűkebb lesz. Azért teniszezem, mert egyszerűen imádom az öreg barátnőimet. Képzelje, még mi történt velem egyik nap a teniszklubban: bemutattak egy nagyon kedves úriembernek. És most, kilencvenkét évesen van barátom!” Harriet számára az egyik legmeglepőbb teniszklubbeli élmény az volt, ahogy a fiatal játékosok bánnak vele és a barátnőivel.

Néha már-már úgy kezelnek minket, mintha valamiféle hírességek lennénk – meséli mosolyogva. – Képzelje, némelyikük azt is mondta, hogy remélik, ennyi idősen olyanok lesznek, mint mi. Annyira megható! Néhanapján egészen úgy érezzük magunkat, mintha másokat inspiráló példaképek lennénk!

forrás: kiemelt kép: canva.com és itt

***********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

1. Samuel L. Jackson

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Samuel L Jackson (@samuelljackson) által megosztott bejegyzés

A híres filmsztár negyvenhat éves volt, amikor eljátszotta Jules Winnfield szerepét a Ponyvaregényben. Ezt megelőzően a színész évekig drogproblémákkal küzdött, míg végül 1991-ben megkapta első nagyobb szerepét a Dzsungellázban.

2. Jack Cover

Jack Cover a NASA-nak és az IBM-nek is dolgozott, végül tudományos ismereteit hasznosítva fejlesztett ki egy olyan fegyvert, amely képes megbénítani egy személyt anélkül, hogy megölné. Manapság már szinte a világ összes rendőri szerve a találmányát, a Taser elektromos sokkolót használja a bűnözők erőszakmentes megfékezésére.

3. Ronald Reagan

Ronald Reagan nyilvánvalóan sikeres színészkarriert tudhatott a háta mögött, amikor ötvenhárom évesen az 1964-es választások alatt megkerülhetetlen politikai szereplővé lépett elő az Eljött a választás ideje című híres beszéde elmondása után. Színészi kvalitásait is kamatoztatta megválasztása érdekében, így ő lett a 20. század egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő elnöke.

4. Henry Ford

Henry Ford fiatal korában Thomas Edisonnak dolgozott mérnökként, és az akkor még újdonságnak számító automobil továbbfejlesztése volt a feladata. Negyvenéves korában alapította meg a Ford Motor vállalatot, majd öt évvel később készült el az első Ford T-modell.

5. Abraham Lincoln

Lincoln negyvenévesen otthagyta a képviselőházat, és visszatért ügyvédi hivatása gyakorlásához, ezzel látszólag véget vetve addigi rövid politikai pályafutásának. Hét évvel később belépett az újonnan alapított Republikánus Pártba, majd négy év múlva megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének.

6. Reid Hoffman

Nem mindegyik közösségimédia-weboldalt köszönhetjük egy fiatal techzseninek. Reid Hoffman 1997-ben alapította meg a socialnet.com-ot, amelyet a Facebook egyfajta előfutárának is tekinthetünk. Harmincöt éves korában, 2002-ben alapította meg a LinkedInt, de ezután még sokáig dolgozott az üzleti közösségi hálózatépítő oldal tökéletesítésén. Amikor aztán nyolc évvel később tőzsdére vitték a cég részvényeit, egy csapásra milliárdos lett.

7. R. Lee Ermey

R. Lee Ermey negyvenhárom éves korában kapta meg az Acéllövedékben Hartman tüzér őrmester szerepét, amely az első jelentősebb színészi szerepe volt. A színész eredetileg csupán katonai tanácsadóként csatlakozott a produkcióhoz, de végül ő maga játszhatta el a szerepet, miután Stanley Kubrickot teljesen lenyűgözte a tengerészgyalogsági életről első kézből szerzett tapasztalataival.

8. Ray Kroc

Ray Kroc sokféle területen próbálta ki magát, többek között dolgozott zongoristaként és tejturmixkészítő gépeket áruló utazó ügynökként is. Majd ötvenkét éves korában találkozott a McDonald testvérekkel, akiknek azzal a javaslattal állt elő, hogy étteremláncként az egész Egyesült Államokban nyithatnának egységeket. 1984-ben bekövetkezett halálakor a McDonald’s, nos, már az általunk ma ismert McDonald’s volt.

9. Richard Adams

Richard Adams brit köztisztviselőként dolgozott, amikor a két lányának elmesélt egy történetet egy nyúlról, akik végül meggyőzték, hogy azt mindenképpen jegyezze le. Két évvel később fejezte be az írást, majd megjelentette a Gesztenye, a honalapító (Watership Down) című kalandregényt, amely szinte azonnal gyermekirodalmi klasszikussá vált.

10. Martha Stewart

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Martha Stewart (@marthastewart) által megosztott bejegyzés

Martha Stewart hosszú ideig a vendéglátóiparban dolgozott. „Amerika háziasszonyának” szekere akkor indult be igazán, amikor a negyvenes éveiben szakács- és háztartásvezetési könyveket kezdett el írni.

11. Andó Momofuku

Amint Japán kezdett talpra állni az első világháború után, Andó célja egy gyorsan elkészíthető és olcsó tésztaétel megalkotása volt elszegényedett honfitársai számára. Negyvennyolc éves korában fejlesztette ki az instant ráment, amely az egyetemi hallgatók által leggyakrabban fogyasztott étellé vált világszerte.

12. Alan Rickman

Alan Rickman a húszas évei közepén otthagyta saját sikeres grafikai tervezőstúdióját, hogy a színészi karrierjének szentelje magát. Évekig színházi színészként dolgozott, majd felkérték a Die Hardban Hans Gruber szerepének eljátszására.

13. Sam Walton

Sam Walton számos boltot vezetett, és többször is kudarcot vallott. De tanult a hibáiból, levonta a tanulságokat, majd negyvennégy éves korában megnyitotta az első Wal-Mart üzletet, ami végül a világ egyik leggazdagabb emberévé tette. Az üzletpolitikája elég egyszerű volt: nagy tételben vásárolni és olcsón eladni. Manapság a Walmart üzletekben szinte minden kapható az élelmiszertől az elektromos gördeszkáig.

14. Miguel de Cervantes

A világirodalom első regényeként számontartott Don Quijote írója, Miguel de Cervantes harmincnyolc éves korában adta ki első írását, a leghíresebbet pedig ötvennyolc évesen. Ezt megelőzően a spanyol haditengerészetnél szolgált, majd évekig csak nagy nehézségek árán talált olyan munkát, amely mellett írni is tudott.

15. Julia Child

A nő, aki megismertette az amerikaiakkal a francia konyhaművészetet a televíziós főzőműsora révén, élete első francia ételét harminchat éves korában kóstolta meg, amikor a háború utáni Franciaországba küldték az amerikai katonai hírszerzés tisztjeként. Ám miután a francia ételek teljesen lenyűgözték, a konyhaművészetük tudományának elsajátítására fordította minden idejét, míg elegendő tudással nem vértezte fel magát ahhoz, hogy ötvenegy éves korában elindítsa a The French Chef főzőműsorát.

16. Harland Sanders „ezredes”

Harland Sanders egész életében különféle alkalmi munkákból élt. Első kísérlete egy étteremlánc indítására kudarcba fulladt; ekkor már hatvanöt éves volt. Ám az összes nyugdíját a Kentucky Fried Chicken (KFC) étteremlánc beindításába ölte, amivel, ahogy ma már tudjuk, hatalmas sikert ért el.

17. Tim és Nina Zagat

Ez a páros vállalati jogászként minden bizonnyal egész életében sikert sikerre halmozott. Miután az általuk kipróbált helyi éttermeket kiválóság szerint rangsorolták, az étteremlistájuk ötletére alapozva vállalkozást indítottak. Ma a Zagat-listán több mint hetven város éttermei szerepelnek.

18. Charles Darwin

Mindössze huszonegy éves korában vett részt a HMS Beagle második expedícióján. Egészségügyi problémái nagyban hátráltatták természettudományi munkáját, ezért végül csak ötvenéves korában sikerült kiadnia A fajok eredete című úttörő munkáját.

19. Peter Mark Roget

Peter Mark Roget-t egész életében nagyon érdekelték a listák és a rendszerezett szóanyagok. Amikor 1840-ben, hatvanegy éves korában visszavonult tudományos és mechanikai munkájától, belekezdett egy, a szavakat a meghatározásuk szerint rendszerező könyv előkészítő munkálataiba. Az első tezaurusz 1852-ben jelent meg.

20. Moses nagyi

Anna Moses nagyon szeretett hímezni, de amikor hetvennyolc éves korában az ujjai miatt ez egyre inkább nehezére esett, elkezdett festeni. Ma már Amerika egyik nagy népművészeként tartják számon, aki az amerikai vidéki életet örökítette meg számtalan festményén.

***********
forrás: képek: Canva, Martha Stewart és Samuel L. Jackson, Instagram valamint innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Az alábbi történet főszereplője az angol Ruth Flowers sem ábrándozott erről soha, bár egy igencsak zenekedvelő családban nőtt fel. Az apja tenorista volt, egy-egy bátyja zongora- és hegedűművész, kontratenor énekes, basszusgitáros és gitáros, míg a nővére zongorista-orgonista lett. Ruth első zenei élménye az énekléshez kötődött.

Sajnos Ruth már több éve nincs közöttünk, hiszen 2014. május 27.-én a foteljában ülve csendesen, örökre elszenderedett. Éppen a következő turnéjára készült…
A történetének üzenete viszont örökérvényű, elgondolkodtató, még mindig aktuális:

1. soha sem késő megvalósítani az álmainkat
2. a korunk bár sok aspektusból meghatározza az életünket, nem lehet akadálya a kiteljesedésünknek
3. ne foglalkozzunk mások véleményével

A kezdetek

Ruth mindig is úgy gondolta, hogy a kor nem lehet mentség arra, hogy bármit is feladjunk, így például ötvenhét éves korában lefutotta a berlini maratont.

Hetvennyolc évesen pedig úgy döntött, hogy klubokban szeretne DJ-ként zenélni. Nyolcvankét éves korában már elmondhatta magáról, hogy havi több DJ-show-t is adott, a világ legjobb szórakozóhelyein lépett fel, és gyakorlatilag repülőn élt, a világ egyik pontjából a másikba repkedve.

Az egész akkor kezdődött, amikor Ruth megözvegyült. Olyan hirtelen történt… Az előző nap Ruth még kimondottan elégedett volt az életével: nyugodt nyugdíjaséveit élte szeretett férjével egy portugáliai tengerparti üdülőfaluban. Azonban egy nap leforgása alatt a gyönyörű medencés háza, a kényelmes élete, a mindennapi teendői, mind-mind már csak a pótolhatatlan veszteségére emlékeztette. Ruth és a férje összesen negyven évet éltek le együtt, és halálával Ruth egész addigi élete összeomlott. Ugyanaz várt rá is, mint a többi özvegyre: csendesen megöregedni, a múlt emlékeivel körülvéve.

Ehelyett azonban Ruth a férje halála után pár évvel bejelentette, hogy klub-DJ szeretne lenni. Ekkor hetvennyolc éves volt, és nem volt semmiféle ez irányú tapasztalata.

Ruth barátai arra jutottak a terve hallatán, hogy biztos megőrült a bánattól. Az özvegy ugyanis addigi élete nagy részét azzal töltötte, hogy gyerekeket tanított énekelni, és Charles Dickens műveit tanulmányozta.

Azért Ruth őrült ötlete nem a semmiből jött. Akkor érlelődött meg benne a gondolat, amikor az unokája meghívta a születésnapi partijára, amelyet egy szórakozóhelyen tartott.

A kidobó leplezetlenül, bírálóan méregette, és ezt mondta neki: „Nem vagyok biztos benne, hogy egy korabeli hölgy jól érezné magát itt.”

„Én viszont biztos vagyok benne, hogy jól fogom magam érezni” – válaszolta Ruth.

A kidobó erre közönyösen vállat vont.

„Ha akarnám, akár DJ is lehetnék!” – vágott még vissza, mivel rosszulesett neki a férfi megjegyzése.

A kidobó válaszul olyan leereszkedően vigyorodott el, hogy Ruthban abban a pillanatban megfogalmazódott, hogy ezek után vagy DJ lesz belőle, vagy elveszti minden önbecsülését.

„Mégis miért gondolja azt mindenki, hogy a korombeliek nem szórakozhatnak, nem érezhetik jól magukat? – gondolkozott el Ruth másnap reggel. – Már miért kellene nekünk csak csendben otthon üldögélnünk, és miért ne táncolhatnánk mi is ilyen szórakozóhelyeken?”

A döntés

Ruth elhatározta, hogy DJ lesz egyrészt azért, hogy belevágjon valami újba, másrészt hogy bebizonyítsa, a vele egykorúak tudnak úgy bulizni, amiről a fiatalok álmodni sem mernek.

A kidobóval való közjáték után mindössze néhány nappal Ruth barátai (egy pillanat, nem ők titulálták korábban őrültnek?) bemutatták egy fiatal francia zenei producernek, Aurelien Simonnak. Aurelient érdekelte Ruth ötlete, és felajánlotta neki a segítségét is.

Ruth az elkövetkezendő két évben megtanulta, hogyan kell felvenni a számokat, és hogyan kell összerakni egy DJ-szettet, vagyis olyan ismereteket, amelyek kapcsán nem vette túl nagy hasznát az énekórák során szerzett tapasztalatainak.

Aurelien mindeközben sikertelenül próbált bármilyen fellépést is összehozni Mamy Rocknak (a Ruth és Aurelien által közösen kitalált művésznév), mivel a klubvezetők csak kinevették, hogy ki hallott már ilyenről, hogy egy nyolcvanéves Dickens-szakértő nagyi, egy volt zenetanár DJ-nek áll; ebből nem kérnek, köszönik szépen.

Az első komoly lehetőség, egyben talán az egyetlen esélyük, Cannes-ban adódott. Csodával határos módon Aureliennek sikerült Mamy Rock szettjét beszuszakolnia a filmfesztivál egyik partijának zenei programjába.

Aurelien és Ruth azon töprengett izgatottan, hogy hogyan fogja a közönség fogadni a mindennapinak nem mondható zenei előadást, de azonnal megnyugodtak Ruth első fellépése után: a közönség megőrült érte! A klubok felkérésekkel kezdték bombázni Mamy Rockot a világ minden tájáról.

Szóval minden így kezdődött.

A sikerek

Ruth hírneve egy éven belül mindenhova eljutott. A szórakozóhelyekre járó fiatalok imádták mind Ruth személyiségét, mind a zenei szettjeit.  Felismerték a klubokban és az utcán is, sőt gyakran kértek tőle autogramot is.

Ruthnak ezután nagyjából nyolcvan fellépése volt 2 év leforgása alatt. London, Ibiza, Párizs, New York, Los Angeles és Tokió legjobb klubjaiban játszott. Bejárta az egész világot Amerikától Japánon és Oroszországon keresztül Szingapúrig.

A fellépései általában éjfélkor kezdődtek, és egyórásak voltak. Ez alatt az egy óra alatt Ruthnak mindig sikerült megragadnia és végig lekötnie a kettő-ötezer főt számláló közönsége figyelmét.

A világ egyik legnagyobb klubjában, az ibizai Privilege-ben való különleges fellépése során több mint hétezer ember táncolt egyszerre a zenéjére.

Ruth egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy az állandó utazás egyáltalán nem megterhelő a számára. Általában elrepül egy városba, fellép, megissza a fellépés után kötelezően elfogyasztandó pezsgőjét, és indul is a következő célállomásra.

„Szeretem a reptereket – jelentette ki. – Szeretek körbesétálni, nézelődni a boltokban, és figyelni az embereket. Az egyetlen hátrány, hogy nem igazán marad időm Dickensszel foglalkozni.”

Ruthnak a klubélet minden varázsa ellenére nem volt része semmilyen románcban. Ezzel kapcsolatban teljes meggyőződéssel állította: „Nagyon boldog voltam a férjemmel. Nem szeretném háborgatni azokat az emlékeket.”

Miért választotta ezt a bátor, és egyben csodálatos kalandot?

Íme Mamy Rock őszinte, sokunk számára inspiráló vallomása:

„Minden azon az éjszakán kezdődött, amikor az unokám, akivel nagyon közeli a kapcsolatom, egy londoni diszkóban ünnepelte a születésnapját. Engem is meghívott, hogy csatlakozzak hozzá és a barátaihoz. Amikor megérkeztem, a kidobó nem akart beengedni. Igaz ami igaz, nem úgy néztem ki, mint egy átlagos szórakozni vágyó vendég… Végül is bejutottam… és bent teljesen elképedtem… az ottani felvillanyozó, dübörgő hangulattól! Olyan más volt minden, a tánc, a zene, mint amit fiatal koromban megszoktam. Úgy éreztem, hogy a zene és a fények egymással szimbiózisban pulzálnak, és ettől olyan energikusnak, elevennek éreztem magam… és annyival fiatalabbnak is!

Az az éjjel megváltoztatta a világról alkotott addigi képemet, különösen azzal kapcsolatban, amit a saját életemről gondoltam… Sok szabadidőm volt… Megbeszéltem a körvonalazódó tervemet az unokámmal, aki azt gondolta, hogy teljesen megőrültem. Nem sokkal a beszélgetésünk után az egyik ismerősöm összehozott egy fiatal francia producerrel, Aurelien Simonnal. Neki is elmondtam az ötletemet, és szerencsére nem ijedt meg a kihívástól. Közel sem voltam biztos abban, hogy be fog jönni, de szerettem volna magamnak egy esélyt adni, és  Aurelient is sikerült meggyőznöm, aki végül magával vitt. Azóta körbeutaztam a világot, és számtalan DJ-vel találkoztam.  Aurelien vezetett be az elektronikus zene és a house világába. Szórakozóhelyekre jártam, és rengeteget gyakoroltam a számomra teljesen új zenei felszereléssel, amit nagyon élveztem! Most már tudom, hogy mindenkit rá tudok venni, hogy rázza a fenekét a táncparketten – mondja nevetve…”

Legyen az utolsó mondat a végszava e fantasztikus sztorinak, és ne felejtsük el, hogy sosem késő megújulni, belevágni új kalandokba 40, 50…vagy akár 80 év felett sem!

***********
források: Facebook itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon