Milyen nehéz lehet átúszni a La Manche csatornát? Gondoljunk bele: csak 2018-ban 807-en jutottak fel a Mount Everest csúcsára, de mindössze 1832-en úszták át a La Manche csatornát összesen 1875 óta. De 2019. július 22-én egy hat nőből – pontosabban a legjobb hat amerikai szenior hosszútávúszóból – álló váltócsapat megpróbálkozott a lehetetlennel. Az úszónőket így, együtt a Csodálatos Sellőknek is nevezik.

De kik is a Csodálatos Sellők? Ugorjunk vissza 1 évet az időben, és ismerjük meg történetüket:

A Sellők csapatát erősíti Christie Ciraulo (65), a kaliforniai Veronica „Roni” Hibben (63), a New York-i Jenny Cook (61), a floridai Karen Einsidler (63), a New Hampshire-i Tracy Grilli (62) és a New Jersey-i Nancy Steadman Martin (64). Évekig csak hírből ismerték egymást, miután mindannyian komoly eredményeket értek el a sportágukban. Korcsoportjukban a világ legjobb hosszútávúszói között tartják számon a réges-régi versenytársakat, akik mindannyian az amerikai szenior úszókat támogató United States Masters Swimming (USMS) tagjai.

Összeáll a csapat

2005-ben Christie az ötvenedik születésnapjához közeledve hozta össze a csapatot. „Még további negyven évig szerettem volna folytatni az úszást, de elég magányos sport az enyém – emlékezett vissza az úszónő arra a bizonyos, Santa Monica-i tengerparton töltött felhős napra. – Azon gondolkoztam, mit tehetnék annak érdekében, hogy kevésbé érezzem magam ennyire egyedül sportolás közben.”

Azt a megoldást ötölte ki, hogy megszervez egy, „gyors karú, jókedvű és ötven feletti” nőkből álló váltócsapatot, hogy az részt vegyen az évente egyszer megrendezett nyílt vízi úszóversenyen. Kimondottan versengő típusú nők jelentkezését várta.  Végül a korábban PR-szakemberként dolgozó Christie összerántott egy, egymástól igen különböző, dolgozó nőkből – rajta kívül egy utazási tanácsadóból, egy ügyvezetői titkárból, egy ügyvédből, egy életbiztosítási ügynökből és egy techvezetőből – álló sokszínű csapatot, amelynek tagjai szívesen cserélik fürdőruhára kosztümjüket.  A csapatnak még három évre volt szüksége ahhoz, hogy az összes tag betöltse az ötvenet (mivel az 50–59 éves korcsoportban volt a legnagyobb esélyük a győzelemre), igazi csapattá kovácsolódjanak, és közösen kiötöljék, melyik versenyekre nevezzenek be. Arra jutottak, hogy 2008-ban átússzák a Tahoe-tavat, és azóta soha nem is néztek vissza.

Ezután a Sellők bevették Manhattant, közel negyvenhat kilométert leúszva a sziget körül. A következő évben a Catalina-szigetről indulva úsztak el Kalifornia déli részéig. És ez így ment tovább: Tampa-öböl-, a New Hampshire-i Winnipesaukee-tó-átúszás, leúsztak a hatalmas Vörös-folyón a Minnesotától Észak-Dakotáig tartó, hatvan kilométeres távú versenyen.

Csatornaátúszás

A La Manche csatorna átúszása lesz a tizenkettedik váltóúszásuk együtt, amelyet a nyílt vízi hosszútávúszás végső megmérettetésének szokás tekinteni, mivel a vállalkozókedvű úszóknak közel harmincnégy kilométert kell leúszniuk erősen hullámzó vízben, miközben bármikor az útjukba kerülhetnek medúzák, sűrű hínárszőnyeg, vízen úszó deszkahalmok és hatalmas tartályhajók, minthogy nagyjából hatszáz ilyen hajó közlekedik ezen a forgalmas hajózási útvonalon több száz, a csatornát naponta átszelő komppal és más hajókkal egyetemben. Mindegyik csapattag, egymást váltva, egy órán keresztül fog úszni a csatornában, míg el nem érik Franciaországot. Váltócsapatok átlagosan tizenkét óra alatt szokták átúszni a csatornát.

Készen fognak állni, mindig is készen álltak. A Sellők számára az úszás nemcsak holmi időtöltés, hanem életforma. Mindannyian hetente nagyjából tíz órát úsznak az otthonukhoz közeli USMS-klubban, egyénileg edzenek és indulnak versenyeken, ahogy az idejük engedi. A legtöbbjük hetente négy-hét napon úszik, a saját edzéstervüket és -programjukat követve, medencében és nyílt vízen egyaránt.

Szinkronúszás

Tizenkét év elteltével a csoportdinamikájukat egy olajozottan működő gépezethez lehetne hasonlítani. A sellőügyeiket háromhetente vitatják meg konferenciahívás keretében, amelyet csak kagylóhívásnak neveznek maguk között. Christie szokta összeállítani a napirendet, miután mindenki megosztotta vele a javaslatait és kérdéseit (például melyik váltóversenyekre nevezzenek be, vagy családi kötelezettségek). Nancy gyakran látja el egy operatív működésért felelős vezető feladatait, például ő szokta kiosztani a többiek között a nyílt vízi úszást segítő különféle eszközöket (világítórudak, lanolin, vazelin és a csatorna átúszáshoz vegyi kézmelegítők).

Az utazási tanácsadóként dolgozó Jenny szokott dönteni a szállás ügyében (a csapat néha tesz még egy kisebb kiruccanást a környéken egy-egy verseny után).  Mindenkinek megvan a maga feladata, például a megfelelő színű körömlakkok és a csapatruha beszerzése (mindegyik versenyhez új kinézet dukál, így mindig új csapatruhát készíttetnek maguknak). A csatorna átúszásához megrendelésre készült, fehér alapon piros és kék csíkos úszódresszt húznak magukra, és a Sea Satin nevű kísérőhajójuk fedélzetén fognak bemelegíteni, kék melegítőnadrágot és amerikaizászló-címkével díszített, piros melegítőfelsőt viselve.

Ki kell tartaniuk

A Sellők teljes mértékben megbíznak egymásban, csak az időjárási viszonyok miatt aggódnak, hiszen az eleinte kis hullámzásból váratlanul kétméteres hullámok kerekedhetnek. Lehet, hogy a víz „kellemes” 15 fokos lesz, de az is lehet, hogy 11 fokos fagyos vízhőmérsékletet kell majd kibírniuk úgy, hogy neoprén úszóoverall viselése nem megengedett.

„Mindannyian veteránnak számítunk a nyílt vízen, számtalan alkalommal úsztunk már két órán keresztül 16 fokos vagy annál hidegebb vízben – mondta Christie. – De jelenleg a csatorna vize mindössze 14 fokos – ez pedig igencsak megnehezíti a dolgunkat.” A csatornaátúszás során a hipotermia kialakulása az egyik legnagyobb veszély; ez egy olyan sürgős orvosi beavatkozást igénylő állapot, amikor a szervezet gyorsabban veszít a testhőjéből, mint hogy a hőveszteséget pótolni tudná.

Azonban ezek a kiváló sportolók nem igazán gondolkodnak azon, hogy „mi lenne, ha”. Közülük ketten egyéniben már átúszták a csatornát. Nancy a jelenlegi egyéni csúcstartó a korcsoportjában (tizenegy óra húsz perc), Karen pedig anno a 14 fokos vízben teljesítette az extrém kihívást, így ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mi vár rájuk. „A legnehezebb az lesz az egészben, hogy nem érezzük, hogy haladnánk előre, hiszen túlságosan messze vagyunk kint a nyílt vízen ahhoz, hogy lássuk a partot – mondta erről Karen. – És őszintén szólva, itt a hullámzás sokkal rosszabb, mint bármi, amivel korábban meg kellett küzdenünk.” A többi Sellő nagyon hálás azért, hogy egyáltalán megadatott nekik a lehetőség, hogy átússzák a csatornát. „Számomra ez egy olyan nagy lehetőség, amelyre soha nem nyílt volna alkalmam a csapat nélkül – mondta Jenny. – Egységben az erő.”

Megingathatatlan nővériség

A Sellők nagyban támaszkodnak a több mint egy évtized alatt köztük szövődött barátságra, és ez mindig erőt ad nekik, nem csak a vízben. Sokat segítettek egymásnak sérülésből való felgyógyulásban vagy egy veszteségből való kilábalásban, hogy megerősödve kerüljenek ki az ilyen helyzetekből. A Sellők Karen mellrákkal való megküzdését követően kutatási célú pénzgyűjtésbe kezdtek, Jenny pedig a vállműtéte után Roni otthonában lábadozott. „A köztünk lévő kötelék mindig változik és átalakul, ebben nagyon hasonlít a vízre: kicsit eltávolodunk egymástól, mint apálykor a parttól a víz, de mindig kapcsolatban maradunk egymással, és mindig számíthatunk egymásra” – foglalta össze a lényeget.

Vagy ahogy Nancy fogalmazta meg velősen: „Azt mondják, hogy a vér nem válik vízzé, és a vér mindennél erősebb kötést jelent, de esetünkben a víz is elég erősen összeköt minket.”

A Csodálatos Sellők végül sikeresen átúszták a La Manche csatornát: „Megcsináltuk!”

Ma este a doveri White Horse Inn nevű fogadó falára hat új nevet írnak fel, ha a Csodálatos Sellőknek sikerül felkerülniük a La Manche csatornát átúszók listájára, ami már évtizedes hagyomány itt. Végül kiérdemelték ezt a megtiszteltetést, miután sikeresen teljesítették a rendkívül kimerítő harmincnégy kilométeres csatornaátúszást a jó eredménynek számító tíz óra harminchat perc alatt. „Megcsináltuk!” – mondta a végén a Sellők egyike, a Los Angeles-i Christie.

Július 23-án hajnali 2:07-kor, még koromsötétben merült a vízbe Karen úgy, hogy az úszódressze hátuljához egy világítórudat erősítettek. Őt Nancy váltotta le, aki még szintén végig sötétben úszott. Christie még sötétben teljesítette a rá eső első szakaszt, de már pirkadatkor jött ki a vízből. Roni a vízből nézhette végig a napfelkeltét, Jenny és Tracy pedig már világosban úszott. A hatvan feletti szenior úszóbajnok Sellők egymást váltva úsztak, szakaszonként és személyenként egy órán keresztül. Közülük négyen úsztak kétszer.

„Kissé meghökkentünk a teherhajók hatalmas méretén, és az általuk keltett sodrással is sikerült megbirkóznunk” – mondta Christie a körülményekről. Úszás közben négy medúzafélével akadtak össze, és némelyiküket még azelőtt megcsípték, hogy bekenhették volna magukat medúzariasztó zselével. A víz viszont hidegebb volt a vártnál, időnként 15,5 fokos, de azért kibírhatónak minősítették utólag.

A megfelelő útvonal megtalálása

A kijelölt érkezési pontra, vagyis a Franciaország északi partjainál lévő Cap Gris-Nez fokra való eljutás már önmagában is kihívást jelent az árapályviszonyok miatt. A Sellőknek sikerült az átúszást még az áramlás megfordulása előtt teljesíteniük, ami igazán figyelemreméltó eredmény, de ehhez Dovertől majdnem egyenes vonalban kellett úszniuk. Az utolsó úszó, Tracy belehúzott az utolsó huszonnyolc percben, és elérte a fokot az árapályváltozás előtt. A többi csapattag, akik a közelből, egy révkalauzhajóról figyelték, az utolsó métereken már mögötte úszott partra. A csatornaátúszási szabályoknak megfelelően Tracy felrohant a partra, és felemelte a kezét, a csapat többi tagjával a háta mögött.

Még nagyobb sikernek érezték a teljesítményüket, miután kevésen múlt, hogy egyáltalán elindulhassanak. A Sea Satin révkalauzhajó neve se hozott nekik szerencsét, ugyanis a tenger távolról sem volt csendes és sima az indulásuk előtt egy nappal, amikor a Sellők először kísérelték volna meg az átúszást. 50 km/h erősségű szél fújt, és a fehéren tajtékzó kétméteres hullámok láttán a kapitány úgy döntött, hogy aznap nem biztonságos úszniuk. „Majd’ megszakadt a szívünk – mondta Christie, de aznap késő este visszamentek a kikötőbe, és ekkor a tenger már nyugodt volt, az idő pedig szélcsendes. – Minden tekintetben készen álltunk a megmérettetésre. Végre lehetőség kínálkozott, és nem késlekedtünk kihasználni az alkalmat.” És sikerrel is jártak, tökéletesen példázva, hogyan kell szépen és méltósággal, sőt bátran megöregedni.

***********
forrás: kiemelt kép: Open Water Swimming és itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon