A jelenleg 41 éves Celeste Barber híres humoristának és tartalomgyártónak számít, aki akaratán kívül a body positivity mozgalom úttörője lett. Pedig egyáltalán nem ez volt a célja, egyszerűen csak szeretett volna másokat szórakoztatni. Mégis a tökéletesre tákolt sztárfotók kiparodizálója lett, aki egyetlen fényképpel képes az eredeti szétfilterezett, agyonretusált, szürreális pózba vágott sztárt nevetség tárgyává tenni. De honnan indult Celeste celeb-gúnyolása?

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

Mesteri szatíraszínész

Celeste Barber 1982. május 6-án született Új-Dél-Wales északi határán, Ausztráliában Terranorában. Az iskolában képtelen volt nyugodtan megülni a helyén, és 16 éves korában ADD-t diagnosztizálták nála. A suliban zaklatták, így a Jóbarátokkal, a drámaórával és tánccal vigasztalódott. 17 évesen otthagyta az iskolát, és színészetet tanult a Nyugat-Sydney Egyetem már azóta megszűnt Theatre Nepean színházában, ahol 2002-ben végzett. A diploma megszerzése után rengeteget szerepelt független produkciókban Sydneyben.

Végül Bree Matthews mentős szerepével vált ismertté a Szentek kórháza című tévéműsorban 2005 és 2009 között, valamint a How Not to Behave, ausztrál vígjátéksorozatban nyújtott szerepe miatt. Az orvosi dráma forgatásán töltött hosszú napok után poénos szkeccseket forgatott közeli barátjával és a Szentek kórháza egyik főszereplőjével, a néhai színésszel és komikussal Mark Priestley-vel.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

„Egyszer, amikor felvételt készítettünk, nagyon tétováztam, hogy mondjak-e valami vicceset, és ő akkor megállt, rám nézett, és azt mondta: „Abbahagynád ezt? …. Te vagy az egyik legviccesebb ember, akit ismerek, és már nagyon unom, hogy nem tudod, milyen jó vagy ebben.”

Ennek ellenére Barbernek néhány évbe telt, hogy ezt bebizonyítsa, mivel a színész a karrierrel és anyasággal egyszerre zsonglőrködött, ugyanis két mostohalánya és két fia van (2011-ben és 2014-ben születettek), a férjétől, Api Robintól. A pár már húsz éve együtt van, és 2019-ben házasodtak össze.

Végül Barber kitartása színészként is meghozta gyümölcsét. Óriási sikere volt a 2023-as Wellmania (Jóllét mindenáron) című vígjátéknak, amit a Netflix mutatott be. A nyolc epizódos sorozatban ő alakítja a főszereplőt Liv Healyt, egy 39 éves nőt, aki „súlyos egészségügyi válsággal” küzd, és mindenféle módszerekkel próbálja visszaszerezni a jólétét – miután évekig két végén égette a gyertyát -, miközben magánéleti krízisen megy át, de kibontakozóban van egy szerelem is az életében. Az alaptörténet Brigid Delaney újságírónő visszaemlékezéséből készült, a Wellmania: Misadventures in the Search for Wellness könyv alapján. Healy karakterét mintha ráöntötték volna Barberre, aki igazán zseniális szatíraszínész.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

A „komédia ausztrál királynője”

Így emlegetik Barbert, aki színészkedéssel kezdett foglalkozni, de később komika lett belőle. 2015. január elején kezdett el hírességekről készített fotókat fellőni az Instagramjára, miután ő és nővére, Olivia SMS-eket küldtek egymásnak arról, hogy egyes nők hogyan csinálják „mindennapi tevékenységeiket”, és poénkodni kezdtek rajtuk. Fényképeit „#celestechallengeaccepted” (Celeste kihívás elfogadva) hashtaggel tette közzé az Instagramon. Miután csak néhányat posztolt, elterjedt az egyik, amelyen Kim Kardashian fényképét imitálta vékony fehérneműben, amint egy koszhalmon fekszik. Bejegyzései megmutatták, milyen abszurdak, hamisak, irreálisak a hírességek közösségi média-fiókjai. Innentől kezdve nem volt megállás, és kiparodizálta Lady Gagát, Miley Cyrust, Blake Lively-t, Elisabeth Mosst, Rihannát, Gigi Hadidot és még hosszan lehetne sorolni „áldozatait”. Ebben pedig sokszor segítségére van a férje is, ha épp párokat kellene kifigurázni.

Barber 2015-ben azt mondta az ABC-nek: „Nagyon nőpárti vagyok. Nem akarok olyan embereket bántani, mint Kim K, valójában azt gondolom, hogy ő egy okos üzletasszony.” Majd azt is hozzátette: „De belefáradtam abba, hogy sok erősen szűrt és módosított képet „mindennapinak” adnak ki.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

Néhány híresség pedig kimondottan a közösségi média őszinte színfoltjának tartja, és olyanok készítettek vele interjút, mint Drew Barrymore és Jimmy Kimmel. Sőt, jó néhány sztár rajong érte és a munkásságáért, mint például Kris Jenner, Cindy Crawford, és Sharon Stone.

Időközben, 2015-ben a melbourne-i Nemzetközi Komédia Fesztivál állami döntőse volt, és elkezdett teltházas esteket adni. 2018-ban jelent meg első könyve, a Challenge Accepted (Kihívás elfogadva), amit két másik könyv követett. Sőt, két alkalommal ő maga is címlapra került: díszítette az ausztráliai és a portugáliai Vogue borítóját is.

2018-ban nem kisebb személyiséggel dolgozott össze, mint Tom Ford, akivel négy minivígjátékot készítettek a divattervező legújabb kollekciójához. A videókban Ford „megtanítja” Barbert sétálni a kifutón, ruhapróbákat tartanak, és Celeste lenyúlja a ruhákat, miután kimodellkedte magát.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

Celeste nemcsak Isten adta humorral van megáldva, hanem rendkívül intelligens, és elképesztően finoman képes a földbe döngölni a celebeket. Nem csoda, hogy több millió nő példaképe lett azzal, hogy felvállalva a tökéletlen testét, tökéletes paródiafotókat készít, lehozva a sztárokat a piedesztálról. Barber büszke arra, amit a testével elért. Negyven éves korára sikerült tökéletesen elfogadnia magát, és nem hajlandó már megerőszakolni magát azért, hogy jól nézzen ki. De arra is különösen büszke, hogy a Wellmaniában az összes mutatványát ő hajtotta végre, például mikor az első epizódban átesik egy üvegasztalon. Minden oka meg is van arra, hogy így érezzen, hiszen nők millió néznek fel rá!

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: Celeste Barber Instagram oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Ha inspirációra lenne szükséged a mozgás elkezdéséhez, akkor keresve sem találhatnál jobb példát Ernestine Shepherdnél, aki 56 éves kora óta két testépítő díjat nyert és kilenc maratont futott le. 87 éves elmúlt, és még mindig aktív életet él. Személyi edzőként dolgozik, edzésórákat tart idősebbeknek Baltimore-ban, és igyekszik minél több emberrel megosztani a titkait, hogy jobbá tegye az életüket. De hol kezdődött a világ egyik leghíresebb testépítőnőjének a története?

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ernestine Shepherd (@shepherdernestine) által megosztott bejegyzés

56 éves korában ért fordulóponthoz ez élete

Ernestine Shepherd 1936. június 16-án született. Hosszú éveken át modellkedett Baltimore-ban. A mai napig ad a megjelenésére – az edzésen kívül -, mivel minden futás előtt belövi a haját és a sminkjét. Súlyemelés közben is kiemelt figyelmet fordít a technikára, hiszen nem szeretné, ha letörnének a műkörmei.

Ami a versenyszerű body buildinget illeti: 56 évesen a nővérével, Mildred Blackwellel elmentek fürdőruhát próbálni, és a tükörből bizony nem túl hízelgő kép nézett vissza rájuk. Ekkor úgy döntöttek: elkezdenek aerobik órákra járni. Eleinte csak heti egyszer, de aztán ahogy formába lendültek, belevágtak a testépítésbe, elkezdtek súlyokat emelni. A testvére versenyeken is indult Velvet néven, és Ernestine-t is támogatta ebben, egészen az 1992-es haláláig, ugyanis sajnos agyi aneurizma következtében meghalt. Nehéz idők következtek Ernestine számára, aki utólag elismeri, hogy darabokra hullott, és nem akart semmit sem csinálni. Aztán egy hihetetlen dolog történt vele: Velvet meglátogatta álmában, és ezzel együtt a környezete támogatása mozgásba lendítette. Arra inspirálta, hogy nekivágjon a testépítő karriernek, és megdöntse a nővére világrekordját. A kitartása pedig elnyerte méltó jutalmát.

Bekerült a Guinness-rekordok könyvébe

2010-ben megszerezte a világ legidősebb élő női versenyző testépítője címet Miss Ernie néven, és bekerült a Guinness-rekordok könyvébe.

Soha nem felejtem el, hogy ott álltam a színpadon, miközben átvettem az érmemet és a bizonyítványomat. Megcsináltam, amit akartál, Velvet. – mesélt Ernestine a Mirrornak élete legmeghatározóbb élményéről.

A címet két éven át büszkén birtokolta, de aztán 2012-ben a 77 éves Edith Connort lett a Guinness-rekordok könyvében a legidősebb versenyző női testépítő, megdöntve Shepherd rekordját. Ernestine ma már nem sportol versenyszerűen, csak arra figyel, hogy jól érezze magát a bőrében. Az is sokat jelentett számára, hogy szerepelt Beyonce Black is King című filmjében.

Ezt a sikerekben gazdag utat nem egyedül járta be, és nővére mellett valaki más is jelen volt végig az életében, mivel több mint 67 évig volt házas. Ernestine és férje kapcsolata valóban példaértékű volt. Egy gyermekük született, akivel Baltimore-ban éltek, és állítólag 2011-ben látott napvilágot az unokájuk is. Sajnálatos módon Ernestine nemrég elvesztette másik támaszát is, mivel imádott férje 2019 szeptemberében elhunyt. Amíg házasok voltak, a világon semmi sem tudta őket elválasztani. Még a Daily Mailnek adott interjújában beszélt arról Collin Shepherd, milyen nehéz volt távol tartani a férfiakat a feleségétől. Ernestine is mesélt arról: miután nagy nehezen talpra állt a nővére halála után, mennyire megterhelő volt megküzdenie a férje elvesztésével is, akivel élete java részét eltöltötte. Végül minden bánat ellenére ismét sikerült felállnia.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Ernestine Shepherd (@shepherdernestine) által megosztott bejegyzés

Ernestine Shepherd különleges diétája

A világhírű testépítő nemcsak a súlyemelésnek köszönheti fantasztikus alakját, ugyanis hetente körülbelül 80 mérföldet fut. Edzését Rocky ihlette, és azt mondja, hogy Sylvester Stallone az ő embere. Heti négyszer jár edzőterembe, külön edz a tricepszre, a bicepszre, a lábakra, a mellkasra, a törzsizmokra és a vállakra.

Mellette pedig odafigyel az étkezésére. Egy táplálkozási szakértő segítségével alakította ki a tökéletes étrendet. Minden kalóriát számol, és ragaszkodik az étrendjéhez. Naponta 4-5 alkalommal étkezik, és étrendje napi 1700 kalóriát tartalmaz, ami főleg főtt tojásból, csirkehúsból, pulykahúsból, tonhalból, zöldségekből, édesburgonyából, barnarizsből és magvakból áll. Legalább 120 gramm fehérjét eszik meg naponta, tíz tojásfehérjével kezdve napját a reggeli edzés előtt. Szinte ugyanazt eszi minden nap, és nem vágyik édességre. Ha mégis megkívánná, akkor cukormentes cseresznyelekvárral kényezteti magát. Az egyetlen táplálékkiegészítője a D-vitamin. Annak a híve, hogy a testmozgás az öregedés- és gyulladáscsökkentés titka.

Az egyik legjobb motivációs idézete az önbizalomról szól:

Évekkel ezelőtt aggódtam amiatt, hogy mit mondtak rólam az emberek. De, amikor az ember eléri a 70-et, és már nincs hátra annyi év, onnantól kezdve nem foglalkozik ezzel.

Shepherd szereti az életét, és örömmel tölti el, ha minél több emberhez eljut a története. Nem is csoda, hiszen az életmódváltása fantasztikus külsőhöz és egészséghez vezetett, amire büszke lehet.  A testépítőnő újra és újra megmutatta, valamint bebizonyította a kitartásával: az életkor valójában csak egy szám. Rendkívül kemény munka, illetve óriási kitartás kell ahhoz, hogy valaki elérje célját, de ő az élő példája annak, hogy 50 felett is lehet változtatni és aktív életet élni.
Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Források: itt, itt és innen, képek/E.Shepherd Instagram oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

1. Ada Lovelace

Ada Lovelace (1838, W. H. Mote)

12 évesen sok gyerek álmát dédelgetve: repülni vágyott, így vizsgálódni, kutatni kezdett. Módszeresen megfigyelte a madarakat, és szemügyre vett minden olyan anyagot, mely a tervezett repülési vágy beteljesítéséhez szükséges potenciális segédeszközként szolgálhatott (pl. tollakat, vásznat, papírt). Minderről illusztrációkkal ellátott precíz feljegyzéseket, útmutatásokat készített, és a művet „Flyology” (Repüléstan) címmel látta el. E kezdeti izgalmas projektjét azonban közvetlen környezete nem fogadta lelkesen, mi több: édesanyja felhívta a figyelmét arra, hogy emiatt elhanyagolja fontos matematikai tanulmányait, és félő, hogy a tőle elvárt racionális útról a fantazmagóriák világába téved.
Nem elhanyagolható tény és érdekesség, hogy Augusta Ada Lovelace a neves angol költő, Lord Byron, és a matematikáért kiskorától fogva szenvedélyesen rajongó Anne Izabella Milbanke gyermekeként látta meg a napvilágot. Ada Lovelace érdeklődését már 1833-ban felkeltették Charles Babbage gépei. Később a fiatal Miss Byron felkereste a mechanikus összeadó- és kivonógép atyjának műhelyét, ahol rövidesen tanújelét adta matematikai hozzáértésének, éleselméjűségének azáltal, hogy kiismerte az „ősszámítógép” működési elvét. Babbage felismerve Ada géniuszát, jónak tartotta végigkísérni a lány tudományokban való fejlődését, mindeközben pedig a haladását elősegítő írásokat is küldött neki.
Később, immár Lovelace grófnőként, egy Babbage-nak címzett levelében azt nyilatkozta, hogy: úgy véli, az agy(a) jóval több, mint egy haldoklásra ítélt szubsztancia, továbbá, hogy lényében rettentő kiaknázatlan erő szunnyad. Végül sikerült felszínre hoznia a benne nyugvó tehetség egy részét, azáltal, hogy Babbage analitikai gépéhez segített megírni egy programot. A nem hétköznapi képességekkel felvértezett Ada Lovelace többek között eltöprengett olyan potenciális intelligens eszközök megalkotásán is, melyeknek működése akár az emberi gondolkodáséhoz is hasonlóvá válhat. Meglehet, hogy váteszként, kora tudományos berkekbeli prófétájaként előrevetítette a korunkban realizálódó mesterséges intelligenciát. Ámbár elvetette annak a lehetőségét, hogy ezek az emberkéz alkotta apparátusok egykor önálló tudatra ébredjenek. Elképzelése szerint ugyanis megmaradnak rendeltetésük útján, azaz nem lépik át a parancsteljesítő, beprogramozható eszközök szintjét.

2. Rosa Parks

Rosa Parks és Dr. Martin Luther King jr. (1955) Wikipédia

Különlegesen bátor története meglepően sok hasonlóságot mutat a hindu erőszakmentes mozgalom megalapozójáéhoz (Ghandi). Rosa Parks egyszerű alabamai varrónőként élte mindennapjait, ám 1955 decemberében örökre beírta magát az emberiség történelmébe. Minderre Montgomeryben egy tömegközlekedési eszközön került sor, amikor felszólításra sem volt szándékában átadni a helyét a vele utazó fehérbőrű embernek, miközben megjegyezte: fekete bőrű amerikaiként nem tűri tovább, hogy úgy tekintsenek rá, és úgy kezeljék őt, mint egy másodrendű embert és állampolgárt. A hivatalos közeg válaszképpen nemes egyszerűséggel letartóztatta és pénzbüntetésre ítélte.
A sorsfordító vélemény-kinyilvánítást megelőzően, férjével együtt, már több éve volt tagja egy szegregációs törvények ellen fellépő mozgalomnak. Mindez arról tanúskodik, hogy több sorstársára hatást gyakorolt ez a fajta ellenszenves, faji megkülönböztető bánásmód. Bár Parks felszólalása cseppnek tűnt a tengerben, mégis ennek hatására vette kezdetét az a nagy visszhangot keltő erőszakmentes afro-amerikai polgári engedetlenségi mozgalom, mely több mint egy évig tartott. Végül az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága meghozta a várva várt döntést, mely szerint a tömegközlekedésen korábban megvalósuló szegregációs törvény alkotmányellenesnek bizonyul. A 2005 októberében (92 évesen) elhunyt Rosa Parks élete végéig aktívan kiállt a minden embert egyenlően megillető jogokért, és az igazságosságért. Önéletrajza (Rosa Parks: My Story) 1992-ben jelent meg.

3. Betty Friedan

Betty Friedan (1978, Lynn Gilbert, Wikimedia)

Amerikai újságíró és nőjogi aktivista, a Nők Országos Szervezetének (National Organization for Women) egyik alapítója; aki az 1963-ban megjelent The Feminine Mystique című bestsellerré vált művében amerikai nők millióinak hangját képviselte, és hívta fel a társadalom figyelmét nemi szerepükből adódó csalódottságukra. Friedan a nőjogi mozgalom vezetőjeként harcolt a nemek közötti egyenlőtlenségek eltörlése érdekében.
A leendő neves újságírónő az 1942-ben megszerzett pszichológia diplomát követően New Yorkba költözött és riporterként kezdett el dolgozni. Később az UE News újságírójaként figyelme egyre inkább a nőket érintő jogok felé irányult. Nemsokára feleségül ment a színházi producer Carl Friedanhoz, és nagyvárosi nőből külvárosi háziasszonnyá lett, miközben a család bevételét szabadúszó íróként készített cikkeivel igyekezett kiegészíteni.
Ekkor kezdte meg kutatásait a könyvéhez, melynek fókuszában a modern amerikai nőt vastagon övező „háziasszony-ideál” kérdését, valamint az ezzel szorosan egybefonódó „háziasszony-szindróma” jelenséget járta körül. A szerző ebben a művében egy sor kényes témára rávilágítva úgy véli, hogy a nők életformáját egy listányi láthatatlan és gyakran még önmaguk előtt is titkolt kulturális norma és hatás köti gúzsba. Meglátása szerint a(z amerikai) nők többsége nem minden esetben éri be a háziasszony-lét kizárólagosságával, így jelentős részük érthetően nem érzi jól magát a kultúra által rászabott szerepben.
A Friedan által gyűjtött adatokból kiderül, hogy azok a nők, akik a háztartási tevékenységek mellett szabadon választanak maguknak egy munkát, hivatást, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak társaiknál. A The Feminine Mistique hatása nem hevert parlagon, hiszen megjelenését követően a New York-i újságok négy hónapot felölelő munkasztrájkba kezdtek, és végre kezdetét vette egy a női jogokat középpontba helyező nemzeti párbeszéd.

4. Sally Ride

Sally Ride (1984, NASA)

Ő volt az első amerikai nő, aki kijutott az űrbe, és akiről úgy emlékeznek, mint a Neil A. Armstrong utáni leghíresebb amerikai asztronautára. A Los Angeles-i Sally Ride kislányként és lelkes Dodgers-rajongóként arról álmodozott, hogy egyszer majd belőle is baseballsztár válik. Erről az álmáról az édesanyja rögtön igyekezett lebeszélni, mondván, hogy nem lányhoz illő elfoglaltság ez, és azt javasolta, hogy próbálja ki inkább a teniszt. Szülei hasonlóképpen vélekedtek a tudomány iránti érdeklődéséről is, ugyanakkor lányuk elszántságát látva biztosították bátorításukról és támogatásukról egyaránt – például kémia kísérleti készletet és távcsövet ajándékoztak neki, valamint előfizettek a Scientific American nevű népszerű tudományos magazinra is.
1977-ben doktori címet szerzett fizikából, és azt tervezte, hogy egyetemi tanárrá lesz. Azonban ezen döntését – egyelőre – fenekestül felborította egy újsághirdetés, melyet reggelizés közben egy kávézóban szúrt ki. A hirdetés arról szólt, hogy a NASA új űrhajósokat keres, és most először nem akadályozzák meg, ha a jelentkezők között nő is akad. Ride úgy érezte, hogy ez a felhívás neki szól, és tüstént jelentkező levelet írt a NASA-nak. 1978-ban a Ride család két lánya életében is nagy változás következett be, ugyanis Sally űrhajóssá lett, míg húgát, Bear-t, pappá szentelték, melyet anyjuk a következő szellemes megjegyzéssel summázott: „Meglátjuk, melyikük jut előbb a mennybe.”
Sally Ride asztronauta 1983 júniusában egy űrsikló-küldetés során repült az űrbe, és a NASA elhagyása után tanítani kezdett. Tanítása során arra törekedett, hogy segítse a természettudomány és matematika iránt érdeklődést mutató lányok és nők tanulási lehetőségeit. Ezen elhatározása mellett egészen 2012. július 23-án bekövetkezett haláláig kitartott.

Szerző: Gy. Linda
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Egy új életszakaszba lépni mindig komoly változás az ember életében – közben pedig az idő múlásával is meg kell küzdenünk. A könyv előszava az alábbi gondolat: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” Mikor és miért történhet meg, hogy az ember elfelejt játszani, elveszti a kapcsolatot a gyerekkori önmagával?

Jakupcsek Gabriella: Ha az ember eljut odáig, hogy ezt beismeri, az már egy nagyon jó kiindulópont, onnantól kezdve már könnyebb kitalálni azt is, mi legyen a következő lépése, és hogyan változtasson a helyzetén. A baj inkább azzal van, amikor az ember csak azt ismeri fel, hogy boldogtalan, és nem tudja, hogy mitől. Akkor kell gyanakodni erre, amit most Ön is kérdez: vajon mi tűnt el? Idáig kell eljutnunk, hogy ne a boldogtalanságban és a sikertelenségben éljük le az életünket, hanem felmérjük, hogy mi az, ami rajtunk múlik. A könyv erre született, ez a kötet és a későbbi folytatások is ebben szeretnének segíteni, hogy ráérezzünk, mi az, amit át kell gondolnunk az életünket illetően. Nem a megoldást hozom el, hanem szempontokat adok az újratervezéshez.

Afféle mélyebb önreflexió felé szeretné vezetni az olvasót ez a könyv?

JG: Így van, a könyv pont erről szól, hogy felismerjük: önreflexió nélkül nem tudunk boldogulni.

Vajon alapvetően mennyire jellemző ránk a mélyebb önismeret és önreflexió?

JG: A közeg nagyon sokat számít, és hajlamosak vagyunk lehúzni egymást. Ezért kell globális szemléletváltást provokálni, mert a közeg nagyban meghatározza, hogy az egyén hogy fog élni. Ez igaz a munkahelyre, a családra, a falura vagy a városra, ahol élünk. Azok az emberek, az a munka, akikkel és amivel a legtöbb időt töltjük, meghatározzák, hogy mivé, kivé válunk, és át fogja írni a személyiségünket. Ezeket szép sorban elkezdhetjük összerakosgatni. Nem az egésznek kell azonnal nekiállni, hanem mindig csak egy-egy dolognak. Ez nem köldöknézés, ez egyszerűen csak helyzetfelmérés: hol vagyunk épp, és merre tartunk.

Mi ihlette ezt a sorozatot, mi adta a lökést, hogy elkezdjen ezzel foglalkozni?

JG: Egyrészt az, hogy eddig is írtam, de most egy másfajta könyvet akartam írni. Befejeződött a műsorom, és itt rengeteg személyes történettel találkoztam, számos civil ember életét ismertem meg, amikből rengeteget tanultam. Ezzel most megpróbálok segíteni másoknak is. Valamint itt van az a mérhetetlen szabadság, amiben az ember 60 évesen azt mondhatja: én most már szembe tudok nézni azzal, hogy mit rontottam el, hogy meddig jutottam, és hogy mi van előttem. Én is ugyanúgy úton vagyok, mint mindenki más. Csak más talán csendben üli a 60. születésnapját, én pedig transzparens módon, ennyi a különbség.

Az egyetlen tényező, amin nem lehet változtatni, az idő múlása, ami a könyv egyik fókuszpontja. Ez a téma, ahogy az ismertető megfogalmazza, „a fiatalság talán mégsem olyan fájó elmúlása”. A kultúránkba, a kollektív öntudatunkba nagyon erősen beleivódott a fiatalság kultusza. Hogyan segít a könyv abban, hogy kicsit máshogy gondolkozzunk erről?

JG: A könyv abban segít, hogy ki-ki megtalálja, hogy mit tud élvezni az életből 50, 60, 70, vagy akár 80 évesen. Segíthet abban, hogy felkészüljünk, hogy az életünk végén ne legyünk terhére másoknak. Ezzel az egyes ember is boldogabb lesz, mert amikor valaki kiszolgáltatott, az az egyik legboldogtalanabb helyzet. Ez egy nagyon komoly felkészülést igénylő folyamat. A 40-es, 50-es, 60-as éveinkben azonban csakis és kizárólag rajtunk múlik, hogy jól tudjuk-e érezni magunkat. Az idő és a körülmények nem nekünk dolgoznak, tehát aki akarja, megtalálhatja azt is, ami nem jó, és ezt könnyebb is megtalálni az esetek többségében. Ahogy most is: háború van, COVID van, de tulajdonképpen minden időszaknak megvannak a maga nehézségei.

Valóban, mindig találhatunk külső körülményeket, amiket a nehézségeinkért okolhatunk.

JG: Így van, pontosan erről szól a könyv, hogy amin nem tudsz változtatni, azt engedd el és ne keseregj rajta, de amit tudsz, azt a saját hatáskörödben tedd meg.

Napjaink gondolkodásmódja, kultúrája nagyon fiatalságközpontú. Foglalkozik ezzel a könyv, hogy hogy tudjuk feldolgozni az idő múlásának lelki folyamatait, különösen nőként?

JG: Részletesen majd a következő rész foglalkozik ezzel, de természetesen már az első kötetben is van ilyen fejezet, és már itt is felmerül a kérdés, hogy miért kell dolgozni ezzel a kérdéskörrel. Én egyébként azt látom, hogy a szépséggel nem az idősödő emberek küzdenek, hanem a fiatalok, szerintem ők sokkal többet foglalkoznak a külsejükkel, mint az idősebbek. Az idősödő embernél inkább az a probléma, hogy vagy nem jól foglalkozik magával, vagy teljesen elengedi ezt a kérdést. És aki mégis foglalkozik a megjelenésével, azt megvetik, irigység övezi és értetlenség. Ez azonban számomra érthetetlen, hiszen az is magától értetődő, hogy elmosogatok, miután főztem, vagy hogy próbálok egészséges maradni, amíg lehet, mozogni – ha pedig ez nem magától értetődő, akkor vissza kell kérdeznem: mi szeretnél lenni, fekvőbeteg? A külsőnkkel való foglalkozás ugyanebbe a körbe tartozik.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Gabriella Jakupcsek (@jakupcsekgabi) által megosztott bejegyzés

Az idő múlásával átalakulnak bizonyos szerepek a szűkebb környezetünkben, a családon belül is. Mennyire érinti a könyv ezt a témát?

JG: Igen, ezekben a helyzetekben egyszer csak nem lesz ránk szükség abban a formánkban, amiben egyszer fontossá akartunk válni. Ilyenkor meg kell találni, hogy miben van ránk még szükség, nem pedig azon bánkódni, hogy már nem vagyunk fontosak, vagy esetleg a gyerekeink életét megkeseríteni. Én itt is csak kíméletlenül „bekérdezek”, a válaszokat már nem nekem kell megadni. A válaszkeresésben viszont hozok segítséget, hiszen rengeteg emberrel beszélgetek, akik szakértői ezeknek a témáknak, így ők hasznos támpontokat tudnak adni az olvasóknak is. Egy párbeszédet szeretnék elindítani ezekben a témákban, amik ma még mindig tabunak számítanak. Azt vállalom, hogy felteszem azokat a kérdéseket, amiket általában sem magunknak, sem másnak nem merünk feltenni.

Említhetünk néhány konkrét példát ezek közül a tabukérdések közül?

JG: Még ma is rengeteg a tabu. Tabu a szex, a pénz, a párkapcsolat, a hormonkezelés, a gyerekvállalás sikertelensége, a családi titkok. Millió tabu van, amiről az emberek nem tudnak beszélgetni, és megöli őket a sok éven keresztül tartó hallgatás és a ki nem beszélés.

Nagyon tetszik a könyv beszédes címe: A napos B oldal. Milyen tanulságot, útravalót vihet magával az, aki elolvassa a könyvet?

JG: Leginkább azt, hogy dolga van magával, hogy nincs egyedül, hogy vannak megoldások, és hogy érdemes tanulni másoktól. Ha már más megélt egy helyzetet, kipróbálta, esetleg elbukott benne, akkor én azt már ne csináljam meg, vagy ha épp mégis azt akarom csinálni, olyan akarok lenni, akkor nem kell mindent egymagamnak megoldani, nem kell mindent nekem kitalálni. Nézzünk körül a világban és ez alapján kövessük azt, amilyenné válni szeretnénk. Mindenre találhatunk követendő példákat. Ne a Kardashian lányokat próbáljuk követni, hanem válasszunk olyan valós, számunkra elérhető példaképeket, akik motivációt adnak arra, hogy változtassunk az életünkön.

Bassler Eszter Kinga

**********
Képek forrása: Jakupcsek Gabriella hivatalos Instagram oldala és 21. Század Kiadó
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Hollywood mindig hangos a botrányos válásaitól, és az újabb meg újabb esküvőitől. Gábor Zsazsa 9-szer ment férjhez, Elizabeth Taylor 7-szer, Larry King 8-szor házasodott, és Martin Scorsese-nek 5 felesége volt. Sokszor még a legígéretesebbnek tűnő kapcsolatok is zátonyra futnak, mert tönkreteszi őket a film- és zeneipar okozta stressz, a hírnév, a féltékenység, vagy egyszerűen nem a megfelelő partnert választották maguk mellé. Bár nincsenek sokan, de akad egy maroknyi hollywoodi páros, akik igenis azt bizonyítják: létezik az igaz szerelem. Közülük mutatunk meg 4 olyan házaspárt, akik már 4 évtizede imádják egymást szüntelenül.

Egy tragédia árnyékában bontakozott ki a szerelmük: Meryl Streep és Don Gummer

Meryl Streep és Don Gummer (kép forrása: thisisitaly.com)

A 74 éves, háromszoros Oscar-díjas filmsztár több mint 40 éve ment hozzá élete szerelméhez, a 76 éves Don Gummer szobrászhoz. A pár 1978-ban találkozott először, néhány héttel azután, hogy a 29 éves Streep akkori szerelmét gyászolta, John Cazale színészt, aki a karjai között halt meg tüdőrákban. Ha ez nem lett volna elég, arra kellett hazamennie egy kanadai utazást követően, hogy kilakoltatták abból a lakásból, ahol addig a kedvesével élt. A színésznő öccse, Harry sietett a segítségére, és barátját is magával vitte: Don Gummert. Milyen különös a sors, nem igaz? Körülbelül hat hónappal később Streep és Gummer összeházasodtak a filmcsillag szüleinek otthonának a kertjében, 1980 szeptemberében. A következő években négy gyerekük született: Henry, Mamie, Grace és Louisa. A pár gyakran mutatkozik együtt a vörös szőnyegen, de ennek ellenére a rajongókat kizárva élik visszafogottan a magánéletüket.

Azt kérdezed, mi lehet a házasságuk titka? A Cheatsheet megosztotta az olvasókkal színésznő válaszát: „Minden felmerülő kérdésről beszélni kell, még a legkisebb dolgokról is. Meg kell hallgatni a partnered problémáit, javaslatait és tanácsait, és el kell fogadni, ha nincs mindig igazad. A beszélgetés a sikeres házasság kulcsa.”

Egész gyerekkorukban ismerték egymást: Dustin és Lisa Hoffmann

Lisa és Dustin Hoffman (kép forrása: Getty Images/Tristan Fewings és Evan Agostini)

A 85 éves Dustin Hoffman és 68 éves felesége 43 éve házasok. „Keményen dolgozunk rajta” – mondta Lisa a Closer Weeklynek, amikor arról kérdezték, mi a házasságuk titka. Lisa és Dustin szerelme attól olyan különleges, hogy szinte egész életükben ismerték egymást, mert Dustin anyja barátja volt Lisa nagymamájának. Először egy családi grillezésen találkoztak, amikor Dustin 27, Lisa pedig 10 éves volt, aki még aznap kijelentette: Dustin lesz a férje, ha felnő. Egy időre elsodródtak egymástól, és mindketten megházasodtak, majd el is váltak. A páros Lisa nagyapjának temetésén találkozott legközelebb, amikor ő 22, Dustin pedig 38 éves volt. Azután elkezdtek randizni, és 1980-ban összeházasodtak. Négy gyerekük született: Jake, Rebecca, Maxwell és a legkisebb, Alexandra. Habár Lisa álma teljesült, nem mindig volt áloméletük, mivel egy időben a színészt szexuális zaklatással vádolták. Nehéz időszak volt számukra, de végig kitartottak egymás mellett, és teszik a mai napig is!

Már az első randin összevesztek: Denzel és Pauletta Washington

Pauletta és Denzel Washington (kép forrása: thisisitaly.com)

Pauletta és Denzel is egy forgatáson találkoztak, ahogy sok hollywoodi párral megesik. Mindketten szerepeltek a Wilma című tévéfilmben 1977-ben, amikor még pályafutásuk elején jártak. Később egy partin mutatták be őket egymásnak. Rövidesen sort kerítettek az első randevújukra, ahol Paulettának kellett fizetnie a taxiért, mert Denzelnek elfogyott a pénze, és emiatt csúnyán össze is vesztek, ám ez nem vetett gátat a szerelmüknek. Bár a pár majdnem 4 évtizede boldog házasságban él, de a kétszeres Golden Globe-díjas Denzelnek háromszor kellett megkérnie szerelme kezét, mire megkapta a vágyott „Igent”. Amikor Pauletta végül készen állt rá, a két sztár 1983-ban összeházasodott. Egy évvel a házasságkötés után megszületett első gyermekük, John David. Őt Katia követte, majd 1991-ben az ikrek, Olivia és Malcolm.

Az évek során Pauletta és Denzel is hangsúlyozta, hogy a sikeres házasságnak nincs egyetlen titka, de kulcsfontosságú az egymás iránti elkötelezettség és a felmerülő problémák megoldása. „Nem minden a nászutas szerelem, az nem tart örökké, szóval dolgoznotok kell rajta. És remélhetőleg először jó barátok vagytok, az segíthet!” – mondta Denzel Washington egy 2013-as interjúban.

A véletlen hozta őket össze: Jamie Lee Curtis és Christopher Guest

Jamie Lee Curtis és Christopher Guest (kép forrása: pinterest/ivillage.com)

1984-ben házasodtak össze, hat hónappal azután, hogy Jamie először meglátta Christophert, a színészt, forgatókönyvírót és zeneszerzőt a Rolling Stone magazinban. „Úgy ismerkedtem meg a férjemmel, hogy megláttam a képét egy magazinban, és hangosan azt mondtam egy barátomnak, hogy feleségül fogok mennek ehhez a fickóhoz, majd a felesége lettem… hónapokkal később” – idézi Curtist a Today. Mint kiderült, a barátja ismerte Guest ügynökét, és megpróbáltak vele kapcsolatba lépni, de végül meghagyták neki Jamie számát, de sose hívta fel. Viszont ezután nem sokkal, véletlenül találkoztak egy étteremben, és Jamie nem volt rest megjegyezni a három asztallal odébb ülő Guestnek, aki felismerte: ő kereste telefonon. Erre mit tett a férfi? Megvonta a vállát és elment. Másnap pedig felhívta Curtist, és onnantól kezdve felgyorsultak a dolgok köztük. Mindez júniusban történt és decemberben már egybe is keltek. A színésznő a saját bevallása szerint már az első randin érezte, hogy megtalálta az igazit. De nemcsak sztárok, és házastársak, hanem szülők is. A házaspárnak 1986. december 13-án született meg első gyermeke, Annie. Tíz évvel később, 1996 márciusában örökbe fogadták következő gyermeküket, Rubyt.

Kíváncsi vagy arra, mit tanácsol Jamie Lee Curtis annak, aki tartós házasságra vágyik? „Házasodj össze az ellentéteddel.” – mondta egy 2018-as interjúban – „ A férjemmel ellentétesek vagyunk. 33 éve azok vagyunk, és mindig is azok leszünk”. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben ellentétesek, mert nagyon is sok közös akad bennük. A színésznő arra céloz: így egészíthetik ki igazán egymást a párok.
Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Kiemelt kép: thisisitaly.com
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A nulladik perc – Orlai Produkció (fotó: Takács Attila)A nulladik perc egyik főszereplője egy gyönyörű fiatal lány, aki hozzámegy egy nála kétszer idősebb férfihoz – és ott van Madame Pie, az Ön karaktere, aki egyfajta pótanyaként terelgeti őt. Mi az, ami a korabeli női sorsokról kiderülhet ebből a darabból?

Udvaros Dorottya: Nem ez a fő fókusza a darabnak, a történet inkább arról szól, mennyi reménnyel vágott neki az emberiség a 20. századnak. A társadalom minden szintjén őszintén hitték, hogy beköszönt a béke kora, vége lesz a nélkülözésnek, eltűnnek a gondok, és mindenre találnak megoldást. A nulladik perc Szajna-parti hajósait, zsibárus és hajléktalan asszonyait is felizgatja a párizsi világkiállítás, kíváncsiak az ott látható csoda dolgokra, a különleges épületekre és találmányokra. És bár valóban robbanásszerű volt a fejlődés, a remények hamar elszálltak, hiszen alig telt el egy évtized, kitört az első világháború.  Tehát nem kifejezetten a női sorsokról van szó a darabban, hanem inkább arról, hogyan próbálnak hőseink, ezek a nehéz sorsú hajósok, rakodómunkások egymásba kapaszkodva túlélni.

Az én figurám, Madame Pie megpróbál minden körülmények között talpon maradni. Afféle Kurázsi mamára emlékeztető figura, akinek megvan az ereje és ami ugyanolyan fontos: megvan a kedve is a túléléshez. Nincs családja, nagy nehézségeken ment keresztül, átélt jó néhány tragédiát, mégsem egy megkeseredett, hanem egy reményekkel, pozitív várakozással teli embert látunk. Talán ő az, akit a szereplők közül a leginkább lenyűgöz a világkiállítás, és aki – többek között a technikai újdonságok miatt – a legtöbb optimizmussal szemléli a jövőt.

A nulladik perc – Orlai Produkció (fotó: Takács Attila)

Nagyon szimbolikus az 1900-as dátum, és visszatekintve hátborzongató, hogy mi az, ami ezután következett, annak ellenére, hogy a darab szereplői is milyen lelkesedéssel várják a 20. századot. Azért is kérdeztem rá a női sorsokra, mert engem nagyon megfogott a történetben, hogy itt van egy fiatal lány, Georgette, aki hozzámegy egy nála jóval idősebb férfihoz, és itt van Madame Pie, egy másik generáció, aki kicsit anyáskodik is a fiatal lány felett. Izgalmas ő kapcsolatuk. Vajon mi az oka Madame Pie ragaszkodásának és érzéseinek Georgette felé?

UD: Madame Pie rakodómunkások, hajósok között él, munkája ehhez a közeghez köti. Marcelt egészen fiatal korától ismeri, úgy tekint rá, mintha a „mentoráltja” lenne. Amikor elveszi Georgette-et, ezt a nála fiatalabb, nagyon szép, jó környékről való fiatal lányt, ő is örül, mert látja, hogy ez a két ember a kor- és a társadalmi különbség ellenére valóban szereti egymást. Becsüli és szereti Georgette-et azért, mert elhagyta a családját, odaköltözött a hajóra, jóval keményebb életkörülmények közé, hiszen neki is ugyanúgy ki kell venni a részét a cipekedésből, a rakodásból, mint a férfiaknak. Madame Pie úgy tekint a párra, mintha a gyerekei lennének, és nagyon igyekszik egyengetni a boldogságukat.

Aztán egyszer csak belép egy fiatalember a képbe. Hogy reagál erre a helyzetre a pótanya szerepben lévő Madame Pie?

UD: Női bölcsességgel. Pontosan tisztában van azzal, hogy egy házasság elfárad, ha a két embernek túl sok a teher, a munka, és túl nehéz az élet, ilyenkor pedig könnyen megtörténhet, hogy a kapcsolatba belép egy harmadik személy. Madame Pie viszont azt is látja, mennyire szoros a kötelék Georgette és Marcel között, és bízik abban, hogy kapcsolatuk helyreáll. Finoman terelgeti őket, de nem akar igazságot osztani. Nem hibáztat senkit, megérti Georgette-ot, Marcelt, de a „harmadikat”, Henryt, a rakodómunkás fiút is, és a maga élettapasztalatával megpróbálja a konfliktusokat elsimítani.

A nulladik perc – Orlai Produkció (fotó: Takács Attila)

Vajon az, hogy nincs családja, és Madame Pie mégsem keseredett meg, minek köszönhető? Ez egy afféle „morális” tartás, vagy egyszerűen adottság, esetleg az élettapasztalat?

UD: Ez mind együtt tette őt túlélővé. Ahhoz, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekből képes legyen kimászni és továbblépni, szükséges az örökölt morális tartás, és biztosan kell ehhez az élettapasztalatokon nyugvó belső erő is, mert a történetből kiderül, hogy nagyon fiatalon elveszítette mindenkijét, és egyedül kellett neki megharcolni a nehézségekkel.

Mi az, ami Önnek a legérdekesebb, legszerethetőbb ebben a figurában?

UD: Az, hogy nem veszítette el a derűjét annak ellenére sem, hogy mindig küzdelmes volt az élete. Ez a derű pedig másokra is átsugárzik, ami nagyon szerethetővé teszi őt nem csupán a közvetlen környezetében, de feltételezhetően a szélesebb ismeretségi körében is.  Az sem véletlen, hogy általában olyan emberekhez vonzódunk, akikből sugárzik a pozitív életszemlélet. Ennek a kapcsolódásnak az igénye pedig, mint ahogy az igazán fontos emberi dolgok, mit sem változtak az évszázadok alatt.

Az Orlai Produkció A nulladik perc című előadása június 16-án volt látható először Göttinger Pál szerző rendezésében. Főszerepben: Udvaros Dorottya (Madame Pie), Pataki Ferenc (Marcel), László Lili (Georgette), Rohonyi Barnabás (Henry), Ficzere Béla (MÔle) és Grisnik Petra (Pötyi mama).

Bassler Eszter Kinga
**********
Képek forrása: Orlai Produkció/Takács Attila
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A kíváncsiság, a tudásszomj, a megismerni akarás már a tántoríthatatlan kisgyermekkori érdeklődésekben tetten érhető.  Ki ne találta volna szembe magát a gyermekek fürkésző tekintetével, szívós kíváncsiságaival, melyek olyan kérdésekbe burkolva lépnek színre, mint például a „miért kék az ég, zöld a fű, színes a szivárvány, esik az eső?” A makacsul halmozódó de miért?-ekben térdig gázolva talán magunk is visszanyerjük lelkes gyermeki kutatóvágyunk szikráit, melyek mint valamely ős-mozgatórugók újra aktiválódni látszanak e friss kérdészáporok közepette.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a felfedezők és utazók csupáncsak önnön folyton szomjúhozó kíváncsiságukat indultak el csillapítani a világjárás, és -feltérképezés kalandjára. Ám, mivel az ember társas lény, mibenlétének egyik alapeleme az élmények megosztása, a tudás átadása, ezért már a korai utazók is gondoskodtak arról, hogy tapasztalataik ne heverjenek magányos fiókok porlepte rejtekében. Útinaplók, útleírások, visszaemlékezések és beszámolók formájában adták át mind a kortársaknak, mind pedig az utókornak élményeiket. (A fogadtatások igen széles skálán mozogtak.) Mindaz, amit ma evidenciaként, vagy műveltségünk részeként kezelünk, a felfedező- és utazóelődök „kincsgyűjtögető” szorgalmának köszönhető.  Az alábbiakban három olyan bátor felfedező- és utazónőt mutatunk be, akik ma is példaként állhatnak előttünk.

Jeanne Baret – az első nő, aki körbeutazta kerek e világot

Jeanne Baret

A 18. század Franciaországának Poil nevű vidékén született Jeanne Baret életkörülményeit tekintetbe véve nem az lett volna az első gondolatkipattanásunk, hogy: valószínűleg ő lesz az első női világjáró, aki örökre beírja magát az emberiség történelmébe. Mit is remélhetett egy Loire-völgyi szegény család sarja, a merev szemléletű 1700-as évek közepén, főként lányként? Szűkölködő kisfalujából egy közeli városba, Toulon-aux-Arroix-ba menekült, ahol egy Philibert Commerson nevű botanikus és természettudós házvezetőnőjeként jutott munkához. Munkaadója rövid idő alatt bevonta a fiatal, ambiciózus Jeanne-t a botanikai munkáiba. Jeanne minden alkalmat megragadva autodidakta módon botanikussá érlelte magát, így nemsokára a Commerson házvezetőnője szerepet felcserélhette botanikai asszisztensire, és ezzel elindult példaértékű pályafutása.

Commerson betegeskedései miatt nélkülözhetetlenné vált Jeanne munkája, így amikor a természettudóst felkérték, hogy csatlakozzon a Bougainville-i expedícióhoz, eltökélt szándéka volt Jeanne-t is magával vinni az útra. A rendkívül intelligens és megingathatatlan fiatal (27 éves) nő elvarázsolta (a 40 éves) Commercont. Olyannyira, hogy az immár mind a szakmában, mind a magánéletben egymásra talált botanikus-pár, mintegy dacolva a francia haditengerészet azon rendeletével, mely megtiltotta a nők itteni részvételét kidolgozott egy merész tervet.  A terv úgy festett, hogy Commercon állandósult betegségére hivatkozva asszisztense nélkül nem kívánta elvállalni a felfedezőutat. Jeanne így férfiruhát öltve magára 1766 decemberében szállt végül a felfedezők Etoile névre keresztelt hajójára (ahol Jean-ként mutatkozott be). Az expedíció során a Commercon és Jeanne alkotta felfedezőpáros két év alatt több mint hatezer növényt gyűjtött és azonosított.

Harriet Chalmers Adams – az amerikai Mrs. Marco Polo

Harriet Chalmers Adams

Az 1875-ben napvilágot látott Harriet Chalmers Adams felfedezővé válását nagymértékben befolyásolták a gyermekkori impressziók. A kíváncsi természetű apjával töltött idő, a magánoktatás és a rengeteg olvasás ugrókötelező, kézimunkázó kislányból világot látni és érteni kívánó utazóvá formálták. A vágymegvalósítás érdekében kész volt lépéseket tenni, ezért megtanulta a spanyol, francia, portugál, olasz és német nyelveket.

Geográfusként, újságíróként, felfedezőként több mint 160 ezer km dél-amerikai utat tett meg. Két évtizedet felölelő Latin-Amerikával kapcsolatos tudását és szakértelmét több területen is gyümölcsöztetni tudta (köztük a tudomány és a magánipar). Akár egy 21. századi világjáró blogger is büszkélkedhetne a földrajzi társaság berkeiben Mrs. Marco Poloként, és a megtisztelő „a világ legnagyobb felfedezőnőjeként” is emlegetett Harriet eredményeivel. Az 1900-as évek elején Franklin Pierce Adams feleségeként egy gőzhajóra szálltak és a San Francisco-öbölből Dél-Amerika országainak bebarangolására utaztak.  Útjairól naplót vezetett, előadásokat tartott és megosztó cikkeket írt – a kulturális hasonlóságokról és különbözőségekről – a National Geographicnál. Az első világháború alatt a Harper Magazine egyetlen női haditudósítójaként csatajeleneteket fotózott. Halála előtt azt nyilatkozta, hogy egy a különös, a titokzatos felfedezésére vágyó nőt nem lehet otthon marasztalni, hiszen ugyanúgy elmegy felfedezni, kíváncsiságát csillapítani bárhová, ahogy férfitársai teszik.

Sarah Marquis – az apostolok lován világutazó

Sarah Marquis

A gyalogosan megtett felfedezőutaknak ma is rendkívüli erejük van. Különlegessé, személyessé, életízűbbé teszik az utazást. Erről tanúskodik Sarah Marquis, az 1972-ben Svájcban született  rettenthetetlen gyalogkalandor is, aki 2010 és 2013 között  Oroszországból Ausztráliába sétált. Útját a test fájdalmának és kényelemvágyával való harcolás, a veszélyes vadállatokkal, drogcsempészekkel és trópusi betegségekkel való folyamatos farkasszemnézés kísérte. 2014-ben a National Geographic az év kalandorai közé sorolta. Útjairól beszámolókat, könyveket ír – többek között a Wild by Nature címűt. Az internetszerte fellelhető több mint 300 inspiráló előadását magunk is megtekinthetjük. Többek között ezt a 2015-ben, Genfben készült TED talk ( https://www.youtube.com/watch?v=caA5YRF6S9Q ) élménybeszámolójából is erőt, ihletet meríthetünk. Beszédében többek között az is elhangzik, hogy nem vált felfedezővé, hanem annak született. Ahogy minden emberben kisgyerekként még ott virul a felfedezés, a mindent tudni akarás vágya. Éppen ezért mindig is rajongott azért a saját belső gyermeki énjéért, akinek a szavára, ösztönzésére hallgatva végül világutazóvá válhatott.

 Gy. Linda
**********
Képek forrása: Canva valamint itt, itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Paul Leonard Newman 1925. január 26-án született az ohiói Cleveland Heights-ben, Theresa Fecko és Arthur Sigmund Newman második fiaként. Nagyszülei, Neumann Simon (Simon Newman) és Hannah Cohn, Magyarországról, valamint Lengyelországból érkezett zsidók voltak.

Fia halála teljesen összetörte

Newman korán érdeklődni kezdett a színház iránt. Első szerepét hét évesen kapta, amikor az udvari bolondot alakította a Robin Hood című iskolai produkcióban. Nem sokkal azután, hogy megkezdte egyetemi éveit, behívták katonának, és az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált a második világháborúban. A háború után 1949-ben lediplomázott dráma és közgazdaságtan szakon. Hogy színészi karrierjét beindíthassa 1951-ben New Yorkba költözött első feleségével, Jackie Witte-tal. A házasságuk nem volt felhőtlen a férfi szenvedélybetegsége miatt, aki nem vetette meg az italt. Egy fiuk, Scott, és két lányuk született, Susan és Stephanie Kendall. Scott nem bírta feldolgozni a szülei válását, és a drogokhoz fordult. Szülei igyekeztek a segítségére lenni, de sajnos 1978 novemberében meghalt kábítószer-túladagolás következtében. Az összetört apa fia emlékére alapította meg a Scott Newman Központot a kábítószerrel való visszaélés megelőzésére. Ezenkívül rengeteg pénzzel támogatta azokat a szervezeteket, ahol drogfüggőket kezeltek, valószínűleg azért is, hogy vezekeljen, amiért nem tudott segíteni a fián.

Színpadi színészként 1953-ban debütált a Broadway-n, William Inge Piknikjében. Mialatt a produkción dolgozott, megismerkedett Joanne Woodwardal, a feltörekvő színésznővel, akivel később 16 filmben szerepeltek együtt. Öt évig folytattak titkos viszonyt, majd nem sokkal a Hosszú, forró nyár 1957-es forgatása után elvált első feleségétől, hogy elvehesse Woodwardot, akivel 50 évig voltak együtt, egészen a filmszínész halála napjáig. Három lányuk született: Elinor Teresa, Melissa Stewart és Claire Olivia.

A vadnyugati filmek sztárja lett

Miközben a Brodway-n szerepelt, szép lassan sikerült betörnie a mozi világába is. Az első hollywoodi filmje az 1954-es Ezüst kehely volt, ami ugyan megbukott a pénztáraknál, viszont az 1956-ban a Valaki odafent szeret engem, amiben Rocky Grazianót alakította, meghozta a kívánt sikert. Két évvel később szerepelt a Macska a forró bádogtetőn című produkcióban Elizabeth Taylor oldalán. A film nagy sikert aratott, és Newman megszerezte első Oscar-jelölését. Ezután jött a Hosszú, forró nyár, amiért a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Olyan kiváló alkotásokban is szerepelt, mint az Exodus, A hallgatag ember, de aztán az 1969-es Butch Cassidy és a Sundance kölyökkel sikeresen beírták magukat a filmtörténelembe Robert Redforddal együtt. A vadnyugati filmek sztárjaként óriási sikert aratott még a Roy Bean élete és korával, valamint a Buffalo Bill és az indiánokkal. Végül az Oscar-díjat 1987-ben kapta A pénz színe c. filmben nyújtott alakításáért.

Addigra már a rendezéssel is próbálkozott, és a legnagyobb sikert az 1972-es A Gamma-sugarak hatása a százszorszépekre hozta meg. A filmcsillag utolsó filmje a 2002-es A kárhozat útja volt. 2007-ben vonult vissza, és egy évvel később, 2008. szeptember 26-án hunyt el a színészóriás Connecticuti otthonában tüdőrák következtében.

Az autóversenyzés szerelmese volt

A versenyzés iránti szeretete és szenvedélye miatt kezdett versenyezni a hetvenes években, és négy országos bajnokságot nyert. 70 éves és nyolc napos korában Newman lett a legidősebb pilóta, akinek addigra saját autóversenyző csapata is volt, a Newman Freeman Racing. A filmsztár 2008-ban hagyta abba versenyzői karrierjét, amiről 2015-ben film is készült, a Winning: The Racing Life of Paul Newman.

Aranyból volt a szíve

E. Hotchner íróval együtt Newman 1982-ben megalapította a Newman’s Own élelmiszeripari termékcsaládot. A márka salátaöntetekkel indult, és kibővült többek között tésztaszósszal, limonádéval, pattogatott kukoricával, salsával és borral. Newman az összes bevételt, az adók után, jótékony célra fordította. Súlyosan beteg gyerekeket támogatott, iskolákat, mindig különféle jótékonysági szervezetek között osztották fel a pénzt. Ha egy igazán jó könyvet szeretnél olvasni az életéről, akkor jó választás lehet a barátja, Stewart Stern által írt Egy hétköznapi ember különleges élete, ami 2022-ben jelent meg.

Paul Newman mindenkit megtévesztett?

Newman nemcsak a színészi tehetségéről volt híres, hanem felesége és családja iránti odaadásáról is. Saját bevallása szerint sosem csalta meg feleségét, és nemhogy Hollywood, de az egész világ irigy volt az álompárra, meg a tökéletesnek tűnő házasságukra. De minden jel arra mutat, hogy ez nem teljesen igaz.

Shawn Levy filmkritikus a Paul Newman: A Life című életrajzi könyvében azt állította: a filmsztárnak az 1960-as évek végén viszonya volt Nancy Baconnal, egy hollywoodi újságírónővel, ami másfél évig tartott, és ezt az újságírónő is igazolta.

Darwin Porter író a Paul Newman: The Man Behind The Baby Blues c. könyvében Marlon Brando szavait idézte: „Engem sosem vert át Paul. Épp annyi kalandja volt a forgatásokon, mint bármelyikünknek… és ő is biszexuális volt, akárcsak én. Ám míg engem folyton rajtakaptak, ő ügyesen titokban tartotta a viszonyait.”

Végezetül ott van Ethan Hawke hatrészes dokumentumfilmje, Az utolsó filmcsillagok, ami az özvegy és a gyerekek kérésére készült. A sorozat feltárja Newman és Woodward szerelmi történetét és életük legsötétebb időszakait. A család beszámol Newman durva alkoholizmusáról, aki állítólag csak akkor találta meg a lelki békéjét, ha ivott vagy versenyzett.

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: innen és itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Csontváry Kosztka Tivadar 1853. július 5-én született a Szlovákiában található Kisszebenben. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész volt, mellette pedig rendőrkapitányi és postai feladatokat is ellátott. A kis Tivadart már gyerekkorában hatalmas tragédia érte. A várost sújtó 1863-as tűzvész során, amíg édesapja épp a tűzoltás megszervezésével foglalkozott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Sokak szerint őt ábrázolja a rejtélyes, Pirosruhás gyermek c. festmény.

Később apja nyomdokai lépve, Budapesten járt egyetemre, hogy gyógyszerésznek tanuljon. Sikeresen meg is valósította a célját, és patikusként kezdett dolgozni az iskola után.

Patikusból világjáró festő lett

1880-ban egy őszi délutánon leült a patika elé, és lerajzolta egy vénycédula hátuljára a szemközti ökrös szekeret. A patikavezetőt teljesen ámulatba ejtette, és ahogy az Csontváry önéletrajzban olvasható, azt mondta: „Mit csinál: hisz maga festőnek született.” Ezután pedig egy hangot hallott, ami azt mondta: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.”

„Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.”

Egy évvel később már Rómában is találta magát, ahol a Vatikán képtáraiban a legnagyobb festőktől inspirálódott, köztük természetesen Raffaellotól. Ezután megjárta Párizst, ahol találkozott Munkácsy-val, majd visszatért Szentesre a patikába. Az volt az álma, hogy saját gyógyszertárat nyit Gácson, amihez meg is kapta az engedélyt. Még évekig dolgozott patikusként, hogy elegendő pénze legyen a további utazásokra, és elmerülhessen a festészetben, amit 41 éves korától kezdve meg is tett. Habár rövid ideig, de eleinte olyanok keze alatt tanult, mint Hollósy Simon és Friedrich Kallmorgen, majd Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát autodidakta módon. Megjárta Dalmáciát, Olaszországot, Németországot, később Egyiptomban, Palesztinában, és Athénban is járt. Időközben, 1902-ben megfestette a Selmecbánya látképe című művét. Az athéni útjáról a Kocsizás újholdnál Athénban, valamint a Jupiter-templom romjai Athénban című képei tanúskodnak. Minden egyes utazása inspiráló hatással volt rá, és néha akár több négyzetméteres vásznon örökítette meg a világ kis darabkáit, mint amilyen a Nagy-Tarpatak a Tátrában vagy A taorminai görög színház romjai.1906-ban festette meg a fő művének érzett legnagyobb képét, a Naptemplom Baalbekbent. A libanoni hegyekben töltött ideje ihlette másik két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához. Egy évvel később, 1908-ban festette meg a Mária kútja és a Marokkói tanító képeket. 1909-ben Nápolyban készült az utolsó befejezett festménye, a Sétalovaglás a tengerparton. Utána már főleg az írásnak szentelte az idejét, és filozófiai műveket, röpiratokat jelentetett meg, valamint előadásokat is tartott.

„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.”

A mai napig találgatják, hogy őrült volt-e

A kritikusok szerint az 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című képen már láthatók voltak a skizofrénia jelei. Ám a festőt sosem kezelték hivatalosan a nevezett betegség miatt. Czeizel Endre is tanulmányozta, és a boncolási jegyzőkönyv, valamint a kiterjedt kutatómunka végén arra a következtetésre jutott: Csontváry nem volt őrült. De az igaz, hogy 1915-től folyamatosan romlott az egészségi állapota. Két évvel később eladta patikáját, és 1919. június 20-án jobblétre szenderült a budapesti Új Szent János Kórházban. Az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nem olajfestéket használt

Tévesen olajfestményekként határozzák meg képeit, holott a saját maga által kevert festékkel alkotott, de mivel nem tudni pontosan miket használt, így az olajfesték maradt meg a köztudatban.  A Magyar Nemzeti Galéria két kutatást is támogatott a hatvanas években, és sikerült megállapítani, hogy egy temperához hasonlító festékkel dolgozott. Évtizedekkel később, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képeket is megvizsgálták és bebizonyosodott: olajmentes festékkel dolgozott.

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük.”

Saját maga nevezte el a stílusát

Kétség sem fér ahhoz, hogy mennyire egyedi, sajátos volt Csontváry stílusa, aki nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem. De lehet találni a képeiben egy kis szimbolizmust, realizmust, szürrealizmust, expresszionizmust, posztimpresszionizmust, ám ő „napút” festőként jellemezte önmagát. Szenvedélye volt a fény és a levegő együttesének megjelenítése, ugyanis kutatta a különböző napszakok színvilágát, és természetét. Ezek pedig mind-mind visszaköszönnek képei színvilágánál a ragyogó sárgától kezdve a tüzes pirosig. Sok esetben a harsány színeket a motívum felerősítésére használta, és gyakran a festékréteg vastagsága, a kidomborítás is ezt a célt szolgálta. De nemcsak a nap és a fények szerelmese volt, hanem gyerekkora óta az egész természeté, ami valamilyen formában minden képéről visszaköszön.

Tisztelgés a zseni előtt

Közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum a születésének 170 éves évfordulóját. A Szépművészetiben egyesült a két  gyűjtemény, ahol a zseniális festő 45 művét tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás 2023. július 16-ig látogatható, utána augusztusban Pécsre költözik, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. Legendássá vált, híres képei mellett helyet kapott az első figurális festménye, az 1894-es Almát hámozó öregasszony című alkotása is.

„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: Kiemelt kép/Wikipédia (Csontváry: Önarckép) és Szépművészeti Múzeum Facebook oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél

Az alábbiakban három Magyarországon született, ám nem magyar nevével ismertté vált művész bemutatására vállalkozunk – természetesen a teljesség igénye nélkül.

1. Fried Vilmos, alias a filmmogul William Fox

Fried Vilmos azaz William Fox (1921)
forrás: Wikipédia

A 20th Century Fox filmstúdió ikonikus és monumentális art deco monolitja láttán, valamint az utánozhatatlan intro hallatán szinte varázsütésre filmnézés-kész állapotban találjuk magunkat.

Az endorfin örömhormonok továbbtermelődése útjába azonban itt nem gördül akadály, ha arra gondolunk, hogy a filmstúdió – sőt, a ma is ismert szórakoztatóipar – megalapításában is úttörő szerepet játszó William Fox mögött magyar háttér lapul.

A William Fox néven világhírre szert tett filmmogul ugyanis a tokaji borvidék Tolcsva nevű kistelepülésén, Fried Vilmos néven látta meg a napvilágot (1879. január 1-jén). Magyarországon azonban nem sok gyermekkori élményben és emlékben részesülhetett, lévén, hogy már egyéves kora előtt családja az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

Az amerikai álomért azonban keményen meg kellett küzdenie. William New Yorkban született tizenhárom kisebb testvére közül mindössze hat élte túl az akkor uralkodó körülményeket. Korán kezdte a munkát, hiszen alig nyolc évesen mosodai inasként segített családjának a kenyérkeresésben. Erről a szintről dolgozta fel magát első cégvásárlásáig, és a Fox Film Corporant megalapításáig. A később már hírlapíróként dolgozó 21 éves férfiú az édesanyja német családnevének apró módosítását követően (Fuchs) Fox néven kezdte meg új, reményteljesnek ígérkező életét. Meglehet, hogy kezdetben még maga sem mert álmodni arról, hogy a nevét szerte a világban ismerni fogják – főként a filmrajongók körében. Sokat elárul a munkamoráljáról és céltudatosságáról az a becenév, amivel életében illették: „az ember, aki elfelejt aludni” („the man who forgets to sleep”).

Megálmodta és lépésenként meg is valósította a filmipar radikális átszervezését, hogy tudniillik a filmforgatástól a filmvetítésig minden egy rendszer részeként mehessen végbe. Tulajdonképpen ő volt az, aki „feltalálta” a mai sztárság fogalmát is, midőn kiötlötte, hogy elsődlegesen ne magát a filmet promotálják, hanem a film szereplőit.

Ahogy Fox színre lépett a némafilmek korának leáldozott, és egy új éra vette kezdetét a mozgóképiparban: a hangosfilmeké, melynek azóta is tapasztalhatjuk megállíthatatlan felívelését.

A filmipar óriása 1952-ben (73 évesen) csendesen és szinte észrevétlenül lépett át egy másik világban zajló „filmforgatásra”.

2. Vásárhelyi Győző, akit a művészvilág Victor Vasarely néven, az op-art atyjaként ismert meg

Vásárhelyi Győző azaz Victor Vasarely
forrás: fondationvasarely.org/Werner Hannappel

Ha szembe találtuk magunkat olyan szokatlan művészeti alkotásokkal, melyek mustrálása közben az az érzésünk támadt, hogy a kép megmozdult, kidudorodott, furcsamód hullámzott, vibrált, vagy éppen örvénylett, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az úgynevezett op-art művészeti irányzat egyik példányával volt dolgunk. Az op-art tulajdonképpen nem más, mint az optical art, azaz optikai festészet rövidített változata, ahol a művészek olyan illuzióformálásra törekednek, melyek képesek  kreatív módon „átverni” a látásunkat. Ha például ezt a képet  figyeljük, egy ideig különféle mértani formák, alakzatok kísérik a látásunkat.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Fondation Vasarely (@fondation_vasarely) által megosztott bejegyzés

Az említett festészeti ágazat egyik prominens képviselője – akit művészberkekben a mozgalom „nagyapjaként” emlegetnek – nem más, mint a magyar származású Victor Vasarely. A Pécs városában 1906. április 9-én világra jött és Vásárhelyi Győző névvel felruházott újszülöttre rögtön rápecsételődött a törvénytelen gyermek címke. Mindezzel szinte „dacolva” sikerült később figyelemre méltóan termékeny karriert befutnia, olyannyira, hogy a 20. századi művészeti mozgalom egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát. Érdekes módon a fiatal Vasarely nem „festett” kimagasló művésztehetségnek a kortársai között. Rendkívül intelligens fiatalként (1925-ben) az ELTE orvostudományi karán kezdi meg felsőfokú tanulmányait, amit két évvel később abba is hagyott, hogy a Podolini-Volkman Akadémián ismerkedhessen meg a hagyományos művészetekkel. 1928-ban útja Bortnyik Sándor reklámgrafikai műhelyébe vezetett, ahol beleásta magát a modern dizájn- és reklámgrafika birodalmának feltérképezésébe. Az itt szerzett tudás nagymértékben befolyásolta az op-arthoz vezető útját. Első újszerű művét követően, amely a világ első op-art alkotásának minősült, úgy döntött, hogy Franciaországba költözik. Itt ismerte meg az ugyancsak művészi vénával rendelkező Claire Spinnert, akit később feleségül is vett. Stílusát Franciaországban edzette különlegessé, és az optikai illúziókkal való kísérletezései hatására megalapította az op-art mozgalmat.
1997. március 15-én Párizsban intett örök búcsút a világnak.

3. Friedmann Endre Ernő, ismertebb nevén: Robert Capa

Friedmann Endre azaz Robert Capa (1937)
Kép: Gerda Taro/Wikipédia

A világ leghíresebb háborús fotósa titulusával rendelkező Robert Capa (magyar neve: Friedmann Endre Ernő) 1913. október 22-én Budapesten született. A tinédzserként még írói álmokat dédelgető Capaval a sorsnak más tervei voltak. Az akkor Magyarországon uralkodó kormányrendszer elől jónak látta Berlinbe költözni, ahol viszont – kezdeti tervei ellenére, és mivel szabadúszó újságíróként nehézkesen tudott megélni – nem íróként kezdte meg a pályafutását, hanem fotósként. Megismerve és megszeretve a fényképezés művészetét egy újabb meghatározó lépésre szánta el magát – ám az ok nagyjából a régi maradt, hiszen Németországból is az akkor már egyre erőteljesebben terjeszkedő elnyomó rendszer elől keresett kiutat. 1933-ban Franciaországban nyitotta meg élete egy újabb fejezetét, amit egy amerikai hangzású névváltoztatással pecsételt meg. Ekkor vált Friedmann Endréből Robert Capává, és megtette a biztos, ám legkevésbé sem veszélymentes lépéseit a világhírnév irányába. Fotóriporterként, háborús fotósként öt borzalmas háború szemtanújává és közvetítőjévé vált.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Robert Capa (@endreernofriedmann) által megosztott bejegyzés

1936-ban Capa a The Falling Soldier – A milicista halála című fotójával került a figyelem homlokterébe, egyúttal megalkotta a háborúábrázolás legikonikusabb képét, amelyen egy spanyol polgárháborúban harcoló köztársasági katonát örökít meg éppen a halál pillanatában. A fényképfelvétel felbecsülhetetlen fotótörténeti értéknek örvend. A háborúk fotósa, akinek az elmondások szerint az volt a jelmondata, hogy Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel, maga is egy harcmezőn veszítette el az életét. Negyven éves volt, amikor 1954 májusában az Indokínában zajló függetlenségi háborúba érkezett tudósítóként. Munka közben, egy taposóaknára lépve, érte a hirtelen és szörnyű halál.

 Gy. Linda

 **********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest