Mindenki ismeri Csontváry Kosztka Tivadar nevét, aki a magyar festészet történetének egyik legeredetibb alakja. Találgatták ugyan, hogy őrült volt-e vagy sem, de egy ilyen kiválóságnál nem számít, hiszen olyat alkotott, amiért több mint száz év után is rajonganak a művészetkedvelők.

Csontváry Kosztka Tivadar 1853. július 5-én született a Szlovákiában található Kisszebenben. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész volt, mellette pedig rendőrkapitányi és postai feladatokat is ellátott. A kis Tivadart már gyerekkorában hatalmas tragédia érte. A várost sújtó 1863-as tűzvész során, amíg édesapja épp a tűzoltás megszervezésével foglalkozott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Sokak szerint őt ábrázolja a rejtélyes, Pirosruhás gyermek c. festmény.

Később apja nyomdokai lépve, Budapesten járt egyetemre, hogy gyógyszerésznek tanuljon. Sikeresen meg is valósította a célját, és patikusként kezdett dolgozni az iskola után.

Patikusból világjáró festő lett

1880-ban egy őszi délutánon leült a patika elé, és lerajzolta egy vénycédula hátuljára a szemközti ökrös szekeret. A patikavezetőt teljesen ámulatba ejtette, és ahogy az Csontváry önéletrajzban olvasható, azt mondta: „Mit csinál: hisz maga festőnek született.” Ezután pedig egy hangot hallott, ami azt mondta: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.”

„Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.”

Egy évvel később már Rómában is találta magát, ahol a Vatikán képtáraiban a legnagyobb festőktől inspirálódott, köztük természetesen Raffaellotól. Ezután megjárta Párizst, ahol találkozott Munkácsy-val, majd visszatért Szentesre a patikába. Az volt az álma, hogy saját gyógyszertárat nyit Gácson, amihez meg is kapta az engedélyt. Még évekig dolgozott patikusként, hogy elegendő pénze legyen a további utazásokra, és elmerülhessen a festészetben, amit 41 éves korától kezdve meg is tett. Habár rövid ideig, de eleinte olyanok keze alatt tanult, mint Hollósy Simon és Friedrich Kallmorgen, majd Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát autodidakta módon. Megjárta Dalmáciát, Olaszországot, Németországot, később Egyiptomban, Palesztinában, és Athénban is járt. Időközben, 1902-ben megfestette a Selmecbánya látképe című művét. Az athéni útjáról a Kocsizás újholdnál Athénban, valamint a Jupiter-templom romjai Athénban című képei tanúskodnak. Minden egyes utazása inspiráló hatással volt rá, és néha akár több négyzetméteres vásznon örökítette meg a világ kis darabkáit, mint amilyen a Nagy-Tarpatak a Tátrában vagy A taorminai görög színház romjai.1906-ban festette meg a fő művének érzett legnagyobb képét, a Naptemplom Baalbekbent. A libanoni hegyekben töltött ideje ihlette másik két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához. Egy évvel később, 1908-ban festette meg a Mária kútja és a Marokkói tanító képeket. 1909-ben Nápolyban készült az utolsó befejezett festménye, a Sétalovaglás a tengerparton. Utána már főleg az írásnak szentelte az idejét, és filozófiai műveket, röpiratokat jelentetett meg, valamint előadásokat is tartott.

„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.”

A mai napig találgatják, hogy őrült volt-e

A kritikusok szerint az 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című képen már láthatók voltak a skizofrénia jelei. Ám a festőt sosem kezelték hivatalosan a nevezett betegség miatt. Czeizel Endre is tanulmányozta, és a boncolási jegyzőkönyv, valamint a kiterjedt kutatómunka végén arra a következtetésre jutott: Csontváry nem volt őrült. De az igaz, hogy 1915-től folyamatosan romlott az egészségi állapota. Két évvel később eladta patikáját, és 1919. június 20-án jobblétre szenderült a budapesti Új Szent János Kórházban. Az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nem olajfestéket használt

Tévesen olajfestményekként határozzák meg képeit, holott a saját maga által kevert festékkel alkotott, de mivel nem tudni pontosan miket használt, így az olajfesték maradt meg a köztudatban.  A Magyar Nemzeti Galéria két kutatást is támogatott a hatvanas években, és sikerült megállapítani, hogy egy temperához hasonlító festékkel dolgozott. Évtizedekkel később, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képeket is megvizsgálták és bebizonyosodott: olajmentes festékkel dolgozott.

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük.”

Saját maga nevezte el a stílusát

Kétség sem fér ahhoz, hogy mennyire egyedi, sajátos volt Csontváry stílusa, aki nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem. De lehet találni a képeiben egy kis szimbolizmust, realizmust, szürrealizmust, expresszionizmust, posztimpresszionizmust, ám ő „napút” festőként jellemezte önmagát. Szenvedélye volt a fény és a levegő együttesének megjelenítése, ugyanis kutatta a különböző napszakok színvilágát, és természetét. Ezek pedig mind-mind visszaköszönnek képei színvilágánál a ragyogó sárgától kezdve a tüzes pirosig. Sok esetben a harsány színeket a motívum felerősítésére használta, és gyakran a festékréteg vastagsága, a kidomborítás is ezt a célt szolgálta. De nemcsak a nap és a fények szerelmese volt, hanem gyerekkora óta az egész természeté, ami valamilyen formában minden képéről visszaköszön.

Tisztelgés a zseni előtt

Közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum a születésének 170 éves évfordulóját. A Szépművészetiben egyesült a két  gyűjtemény, ahol a zseniális festő 45 művét tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás 2023. július 16-ig látogatható, utána augusztusban Pécsre költözik, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. Legendássá vált, híres képei mellett helyet kapott az első figurális festménye, az 1894-es Almát hámozó öregasszony című alkotása is.

„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: Kiemelt kép/Wikipédia (Csontváry: Önarckép) és Szépművészeti Múzeum Facebook oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél