A The Culture Trip nevű utazási tartalomgyártó felület Magyarország látványosságairól, kulturális érdekességeiről és természetesen világhírnévnek örvendő tehetségeiről sem feledkezett meg informálni olvasóit. Egy ízben 12 olyan hírességről adott hírt, akikről sokan nem is feltételezik, hogy tulajdonképpen magyar gyökerekkel (is) rendelkeznek. A listán olyan nevek és vázlatos élettörténeteik szerepeltek, mint Goldie Hawn, Harry Houdini, Drew Barrymore, vagy éppen Calvin Klein. Őket nem kell bemutatni – mondhatnánk. Leginkább mégis a bűnügyi sorozatok kedvelői kaphatták fel a fejüket, ugyanis a lista (élén!) szerepelt a sokak szívébe magát belopó Columbo szerepét játszó Peter Falk neve is.
Az alábbiakban három Magyarországon született, ám nem magyar nevével ismertté vált művész bemutatására vállalkozunk – természetesen a teljesség igénye nélkül.
1. Fried Vilmos, alias a filmmogul William Fox
Fried Vilmos azaz William Fox (1921)
forrás: Wikipédia
A 20th Century Fox filmstúdió ikonikus és monumentális art deco monolitja láttán, valamint az utánozhatatlan intro hallatán szinte varázsütésre filmnézés-kész állapotban találjuk magunkat.
Az endorfin örömhormonok továbbtermelődése útjába azonban itt nem gördül akadály, ha arra gondolunk, hogy a filmstúdió – sőt, a ma is ismert szórakoztatóipar – megalapításában is úttörő szerepet játszó William Fox mögött magyar háttér lapul.
A William Fox néven világhírre szert tett filmmogul ugyanis a tokaji borvidék Tolcsva nevű kistelepülésén, Fried Vilmos néven látta meg a napvilágot (1879. január 1-jén). Magyarországon azonban nem sok gyermekkori élményben és emlékben részesülhetett, lévén, hogy már egyéves kora előtt családja az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
Az amerikai álomért azonban keményen meg kellett küzdenie. William New Yorkban született tizenhárom kisebb testvére közül mindössze hat élte túl az akkor uralkodó körülményeket. Korán kezdte a munkát, hiszen alig nyolc évesen mosodai inasként segített családjának a kenyérkeresésben. Erről a szintről dolgozta fel magát első cégvásárlásáig, és a Fox Film Corporant megalapításáig. A később már hírlapíróként dolgozó 21 éves férfiú az édesanyja német családnevének apró módosítását követően (Fuchs) Fox néven kezdte meg új, reményteljesnek ígérkező életét. Meglehet, hogy kezdetben még maga sem mert álmodni arról, hogy a nevét szerte a világban ismerni fogják – főként a filmrajongók körében. Sokat elárul a munkamoráljáról és céltudatosságáról az a becenév, amivel életében illették: „az ember, aki elfelejt aludni” („the man who forgets to sleep”).
Megálmodta és lépésenként meg is valósította a filmipar radikális átszervezését, hogy tudniillik a filmforgatástól a filmvetítésig minden egy rendszer részeként mehessen végbe. Tulajdonképpen ő volt az, aki „feltalálta” a mai sztárság fogalmát is, midőn kiötlötte, hogy elsődlegesen ne magát a filmet promotálják, hanem a film szereplőit.
Ahogy Fox színre lépett a némafilmek korának leáldozott, és egy új éra vette kezdetét a mozgóképiparban: a hangosfilmeké, melynek azóta is tapasztalhatjuk megállíthatatlan felívelését.
A filmipar óriása 1952-ben (73 évesen) csendesen és szinte észrevétlenül lépett át egy másik világban zajló „filmforgatásra”.
2. Vásárhelyi Győző, akit a művészvilág Victor Vasarely néven, az op-art atyjaként ismert meg
Vásárhelyi Győző azaz Victor Vasarely
forrás: fondationvasarely.org/Werner Hannappel
Ha szembe találtuk magunkat olyan szokatlan művészeti alkotásokkal, melyek mustrálása közben az az érzésünk támadt, hogy a kép megmozdult, kidudorodott, furcsamód hullámzott, vibrált, vagy éppen örvénylett, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az úgynevezett op-art művészeti irányzat egyik példányával volt dolgunk. Az op-art tulajdonképpen nem más, mint az optical art, azaz optikai festészet rövidített változata, ahol a művészek olyan illuzióformálásra törekednek, melyek képesek kreatív módon „átverni” a látásunkat. Ha például ezt a képet figyeljük, egy ideig különféle mértani formák, alakzatok kísérik a látásunkat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az említett festészeti ágazat egyik prominens képviselője – akit művészberkekben a mozgalom „nagyapjaként” emlegetnek – nem más, mint a magyar származású Victor Vasarely. A Pécs városában 1906. április 9-én világra jött és Vásárhelyi Győző névvel felruházott újszülöttre rögtön rápecsételődött a törvénytelen gyermek címke. Mindezzel szinte „dacolva” sikerült később figyelemre méltóan termékeny karriert befutnia, olyannyira, hogy a 20. századi művészeti mozgalom egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát. Érdekes módon a fiatal Vasarely nem „festett” kimagasló művésztehetségnek a kortársai között. Rendkívül intelligens fiatalként (1925-ben) az ELTE orvostudományi karán kezdi meg felsőfokú tanulmányait, amit két évvel később abba is hagyott, hogy a Podolini-Volkman Akadémián ismerkedhessen meg a hagyományos művészetekkel. 1928-ban útja Bortnyik Sándor reklámgrafikai műhelyébe vezetett, ahol beleásta magát a modern dizájn- és reklámgrafika birodalmának feltérképezésébe. Az itt szerzett tudás nagymértékben befolyásolta az op-arthoz vezető útját. Első újszerű művét követően, amely a világ első op-art alkotásának minősült, úgy döntött, hogy Franciaországba költözik. Itt ismerte meg az ugyancsak művészi vénával rendelkező Claire Spinnert, akit később feleségül is vett. Stílusát Franciaországban edzette különlegessé, és az optikai illúziókkal való kísérletezései hatására megalapította az op-art mozgalmat.
1997. március 15-én Párizsban intett örök búcsút a világnak.
3. Friedmann Endre Ernő, ismertebb nevén: Robert Capa
Friedmann Endre azaz Robert Capa (1937)
Kép: Gerda Taro/Wikipédia
A világ leghíresebb háborús fotósa titulusával rendelkező Robert Capa (magyar neve: Friedmann Endre Ernő) 1913. október 22-én Budapesten született. A tinédzserként még írói álmokat dédelgető Capaval a sorsnak más tervei voltak. Az akkor Magyarországon uralkodó kormányrendszer elől jónak látta Berlinbe költözni, ahol viszont – kezdeti tervei ellenére, és mivel szabadúszó újságíróként nehézkesen tudott megélni – nem íróként kezdte meg a pályafutását, hanem fotósként. Megismerve és megszeretve a fényképezés művészetét egy újabb meghatározó lépésre szánta el magát – ám az ok nagyjából a régi maradt, hiszen Németországból is az akkor már egyre erőteljesebben terjeszkedő elnyomó rendszer elől keresett kiutat. 1933-ban Franciaországban nyitotta meg élete egy újabb fejezetét, amit egy amerikai hangzású névváltoztatással pecsételt meg. Ekkor vált Friedmann Endréből Robert Capává, és megtette a biztos, ám legkevésbé sem veszélymentes lépéseit a világhírnév irányába. Fotóriporterként, háborús fotósként öt borzalmas háború szemtanújává és közvetítőjévé vált.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
1936-ban Capa a The Falling Soldier – A milicista halála című fotójával került a figyelem homlokterébe, egyúttal megalkotta a háborúábrázolás legikonikusabb képét, amelyen egy spanyol polgárháborúban harcoló köztársasági katonát örökít meg éppen a halál pillanatában. A fényképfelvétel felbecsülhetetlen fotótörténeti értéknek örvend. A háborúk fotósa, akinek az elmondások szerint az volt a jelmondata, hogy Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel, maga is egy harcmezőn veszítette el az életét. Negyven éves volt, amikor 1954 májusában az Indokínában zajló függetlenségi háborúba érkezett tudósítóként. Munka közben, egy taposóaknára lépve, érte a hirtelen és szörnyű halál.
Gy. Linda
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
