A jelenleg 41 éves Celeste Barber híres humoristának és tartalomgyártónak számít, aki akaratán kívül a body positivity mozgalom úttörője lett. Pedig egyáltalán nem ez volt a célja, egyszerűen csak szeretett volna másokat szórakoztatni. Mégis a tökéletesre tákolt sztárfotók kiparodizálója lett, aki egyetlen fényképpel képes az eredeti szétfilterezett, agyonretusált, szürreális pózba vágott sztárt nevetség tárgyává tenni. De honnan indult Celeste celeb-gúnyolása?

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

Mesteri szatíraszínész

Celeste Barber 1982. május 6-án született Új-Dél-Wales északi határán, Ausztráliában Terranorában. Az iskolában képtelen volt nyugodtan megülni a helyén, és 16 éves korában ADD-t diagnosztizálták nála. A suliban zaklatták, így a Jóbarátokkal, a drámaórával és tánccal vigasztalódott. 17 évesen otthagyta az iskolát, és színészetet tanult a Nyugat-Sydney Egyetem már azóta megszűnt Theatre Nepean színházában, ahol 2002-ben végzett. A diploma megszerzése után rengeteget szerepelt független produkciókban Sydneyben.

Végül Bree Matthews mentős szerepével vált ismertté a Szentek kórháza című tévéműsorban 2005 és 2009 között, valamint a How Not to Behave, ausztrál vígjátéksorozatban nyújtott szerepe miatt. Az orvosi dráma forgatásán töltött hosszú napok után poénos szkeccseket forgatott közeli barátjával és a Szentek kórháza egyik főszereplőjével, a néhai színésszel és komikussal Mark Priestley-vel.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

„Egyszer, amikor felvételt készítettünk, nagyon tétováztam, hogy mondjak-e valami vicceset, és ő akkor megállt, rám nézett, és azt mondta: „Abbahagynád ezt? …. Te vagy az egyik legviccesebb ember, akit ismerek, és már nagyon unom, hogy nem tudod, milyen jó vagy ebben.”

Ennek ellenére Barbernek néhány évbe telt, hogy ezt bebizonyítsa, mivel a színész a karrierrel és anyasággal egyszerre zsonglőrködött, ugyanis két mostohalánya és két fia van (2011-ben és 2014-ben születettek), a férjétől, Api Robintól. A pár már húsz éve együtt van, és 2019-ben házasodtak össze.

Végül Barber kitartása színészként is meghozta gyümölcsét. Óriási sikere volt a 2023-as Wellmania (Jóllét mindenáron) című vígjátéknak, amit a Netflix mutatott be. A nyolc epizódos sorozatban ő alakítja a főszereplőt Liv Healyt, egy 39 éves nőt, aki „súlyos egészségügyi válsággal” küzd, és mindenféle módszerekkel próbálja visszaszerezni a jólétét – miután évekig két végén égette a gyertyát -, miközben magánéleti krízisen megy át, de kibontakozóban van egy szerelem is az életében. Az alaptörténet Brigid Delaney újságírónő visszaemlékezéséből készült, a Wellmania: Misadventures in the Search for Wellness könyv alapján. Healy karakterét mintha ráöntötték volna Barberre, aki igazán zseniális szatíraszínész.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

A „komédia ausztrál királynője”

Így emlegetik Barbert, aki színészkedéssel kezdett foglalkozni, de később komika lett belőle. 2015. január elején kezdett el hírességekről készített fotókat fellőni az Instagramjára, miután ő és nővére, Olivia SMS-eket küldtek egymásnak arról, hogy egyes nők hogyan csinálják „mindennapi tevékenységeiket”, és poénkodni kezdtek rajtuk. Fényképeit „#celestechallengeaccepted” (Celeste kihívás elfogadva) hashtaggel tette közzé az Instagramon. Miután csak néhányat posztolt, elterjedt az egyik, amelyen Kim Kardashian fényképét imitálta vékony fehérneműben, amint egy koszhalmon fekszik. Bejegyzései megmutatták, milyen abszurdak, hamisak, irreálisak a hírességek közösségi média-fiókjai. Innentől kezdve nem volt megállás, és kiparodizálta Lady Gagát, Miley Cyrust, Blake Lively-t, Elisabeth Mosst, Rihannát, Gigi Hadidot és még hosszan lehetne sorolni „áldozatait”. Ebben pedig sokszor segítségére van a férje is, ha épp párokat kellene kifigurázni.

Barber 2015-ben azt mondta az ABC-nek: „Nagyon nőpárti vagyok. Nem akarok olyan embereket bántani, mint Kim K, valójában azt gondolom, hogy ő egy okos üzletasszony.” Majd azt is hozzátette: „De belefáradtam abba, hogy sok erősen szűrt és módosított képet „mindennapinak” adnak ki.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

Néhány híresség pedig kimondottan a közösségi média őszinte színfoltjának tartja, és olyanok készítettek vele interjút, mint Drew Barrymore és Jimmy Kimmel. Sőt, jó néhány sztár rajong érte és a munkásságáért, mint például Kris Jenner, Cindy Crawford, és Sharon Stone.

Időközben, 2015-ben a melbourne-i Nemzetközi Komédia Fesztivál állami döntőse volt, és elkezdett teltházas esteket adni. 2018-ban jelent meg első könyve, a Challenge Accepted (Kihívás elfogadva), amit két másik könyv követett. Sőt, két alkalommal ő maga is címlapra került: díszítette az ausztráliai és a portugáliai Vogue borítóját is.

2018-ban nem kisebb személyiséggel dolgozott össze, mint Tom Ford, akivel négy minivígjátékot készítettek a divattervező legújabb kollekciójához. A videókban Ford „megtanítja” Barbert sétálni a kifutón, ruhapróbákat tartanak, és Celeste lenyúlja a ruhákat, miután kimodellkedte magát.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Celeste Barber (@celestebarber) által megosztott bejegyzés

Celeste nemcsak Isten adta humorral van megáldva, hanem rendkívül intelligens, és elképesztően finoman képes a földbe döngölni a celebeket. Nem csoda, hogy több millió nő példaképe lett azzal, hogy felvállalva a tökéletlen testét, tökéletes paródiafotókat készít, lehozva a sztárokat a piedesztálról. Barber büszke arra, amit a testével elért. Negyven éves korára sikerült tökéletesen elfogadnia magát, és nem hajlandó már megerőszakolni magát azért, hogy jól nézzen ki. De arra is különösen büszke, hogy a Wellmaniában az összes mutatványát ő hajtotta végre, például mikor az első epizódban átesik egy üvegasztalon. Minden oka meg is van arra, hogy így érezzen, hiszen nők millió néznek fel rá!

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: Celeste Barber Instagram oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A nulladik perc – Orlai Produkció (fotó: Takács Attila)A nulladik perc egyik főszereplője egy gyönyörű fiatal lány, aki hozzámegy egy nála kétszer idősebb férfihoz – és ott van Madame Pie, az Ön karaktere, aki egyfajta pótanyaként terelgeti őt. Mi az, ami a korabeli női sorsokról kiderülhet ebből a darabból?

Udvaros Dorottya: Nem ez a fő fókusza a darabnak, a történet inkább arról szól, mennyi reménnyel vágott neki az emberiség a 20. századnak. A társadalom minden szintjén őszintén hitték, hogy beköszönt a béke kora, vége lesz a nélkülözésnek, eltűnnek a gondok, és mindenre találnak megoldást. A nulladik perc Szajna-parti hajósait, zsibárus és hajléktalan asszonyait is felizgatja a párizsi világkiállítás, kíváncsiak az ott látható csoda dolgokra, a különleges épületekre és találmányokra. És bár valóban robbanásszerű volt a fejlődés, a remények hamar elszálltak, hiszen alig telt el egy évtized, kitört az első világháború.  Tehát nem kifejezetten a női sorsokról van szó a darabban, hanem inkább arról, hogyan próbálnak hőseink, ezek a nehéz sorsú hajósok, rakodómunkások egymásba kapaszkodva túlélni.

Az én figurám, Madame Pie megpróbál minden körülmények között talpon maradni. Afféle Kurázsi mamára emlékeztető figura, akinek megvan az ereje és ami ugyanolyan fontos: megvan a kedve is a túléléshez. Nincs családja, nagy nehézségeken ment keresztül, átélt jó néhány tragédiát, mégsem egy megkeseredett, hanem egy reményekkel, pozitív várakozással teli embert látunk. Talán ő az, akit a szereplők közül a leginkább lenyűgöz a világkiállítás, és aki – többek között a technikai újdonságok miatt – a legtöbb optimizmussal szemléli a jövőt.

A nulladik perc – Orlai Produkció (fotó: Takács Attila)

Nagyon szimbolikus az 1900-as dátum, és visszatekintve hátborzongató, hogy mi az, ami ezután következett, annak ellenére, hogy a darab szereplői is milyen lelkesedéssel várják a 20. századot. Azért is kérdeztem rá a női sorsokra, mert engem nagyon megfogott a történetben, hogy itt van egy fiatal lány, Georgette, aki hozzámegy egy nála jóval idősebb férfihoz, és itt van Madame Pie, egy másik generáció, aki kicsit anyáskodik is a fiatal lány felett. Izgalmas ő kapcsolatuk. Vajon mi az oka Madame Pie ragaszkodásának és érzéseinek Georgette felé?

UD: Madame Pie rakodómunkások, hajósok között él, munkája ehhez a közeghez köti. Marcelt egészen fiatal korától ismeri, úgy tekint rá, mintha a „mentoráltja” lenne. Amikor elveszi Georgette-et, ezt a nála fiatalabb, nagyon szép, jó környékről való fiatal lányt, ő is örül, mert látja, hogy ez a két ember a kor- és a társadalmi különbség ellenére valóban szereti egymást. Becsüli és szereti Georgette-et azért, mert elhagyta a családját, odaköltözött a hajóra, jóval keményebb életkörülmények közé, hiszen neki is ugyanúgy ki kell venni a részét a cipekedésből, a rakodásból, mint a férfiaknak. Madame Pie úgy tekint a párra, mintha a gyerekei lennének, és nagyon igyekszik egyengetni a boldogságukat.

Aztán egyszer csak belép egy fiatalember a képbe. Hogy reagál erre a helyzetre a pótanya szerepben lévő Madame Pie?

UD: Női bölcsességgel. Pontosan tisztában van azzal, hogy egy házasság elfárad, ha a két embernek túl sok a teher, a munka, és túl nehéz az élet, ilyenkor pedig könnyen megtörténhet, hogy a kapcsolatba belép egy harmadik személy. Madame Pie viszont azt is látja, mennyire szoros a kötelék Georgette és Marcel között, és bízik abban, hogy kapcsolatuk helyreáll. Finoman terelgeti őket, de nem akar igazságot osztani. Nem hibáztat senkit, megérti Georgette-ot, Marcelt, de a „harmadikat”, Henryt, a rakodómunkás fiút is, és a maga élettapasztalatával megpróbálja a konfliktusokat elsimítani.

A nulladik perc – Orlai Produkció (fotó: Takács Attila)

Vajon az, hogy nincs családja, és Madame Pie mégsem keseredett meg, minek köszönhető? Ez egy afféle „morális” tartás, vagy egyszerűen adottság, esetleg az élettapasztalat?

UD: Ez mind együtt tette őt túlélővé. Ahhoz, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekből képes legyen kimászni és továbblépni, szükséges az örökölt morális tartás, és biztosan kell ehhez az élettapasztalatokon nyugvó belső erő is, mert a történetből kiderül, hogy nagyon fiatalon elveszítette mindenkijét, és egyedül kellett neki megharcolni a nehézségekkel.

Mi az, ami Önnek a legérdekesebb, legszerethetőbb ebben a figurában?

UD: Az, hogy nem veszítette el a derűjét annak ellenére sem, hogy mindig küzdelmes volt az élete. Ez a derű pedig másokra is átsugárzik, ami nagyon szerethetővé teszi őt nem csupán a közvetlen környezetében, de feltételezhetően a szélesebb ismeretségi körében is.  Az sem véletlen, hogy általában olyan emberekhez vonzódunk, akikből sugárzik a pozitív életszemlélet. Ennek a kapcsolódásnak az igénye pedig, mint ahogy az igazán fontos emberi dolgok, mit sem változtak az évszázadok alatt.

Az Orlai Produkció A nulladik perc című előadása június 16-án volt látható először Göttinger Pál szerző rendezésében. Főszerepben: Udvaros Dorottya (Madame Pie), Pataki Ferenc (Marcel), László Lili (Georgette), Rohonyi Barnabás (Henry), Ficzere Béla (MÔle) és Grisnik Petra (Pötyi mama).

Bassler Eszter Kinga
**********
Képek forrása: Orlai Produkció/Takács Attila
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Napjainkra Demi Moore több, mint egy egyszerű hollywoodi sztár, Ő egy élő legenda, aki rendre beírta magát a filmtörténelembe. A hollófekete hajú szépség több egy csodálatos színésznőnél: igazi túlélő.

Nehéz gyerekkora volt

1962-es roswealli születésű Moore-nak nem volt könnyű gyermekkora. Szülei még a születése előtt elváltak, anyja és mostohaapja, Virginia és Danny Guynes nevelte fel, de mindketten sokat ittak. Több mint 30-szor költöztek, mire a fiatal lány betöltötte 14. életévét, és végül Los Angelesben telepedtek le. 16 évesen abbahagyta a középiskolát, és kipróbálta a modellkedést, ám gyakran még a ruháját is levetette egy-egy munkáért, ráadásul kokain-, és drogfüggő lett.

De kiutat jelentett neki a pokolból az 1981-ben kötött házassága Freddie Moore zenésszel, akivel négy évig rendkívül boldogok voltak, de mivel a fekete szépség képtelen volt végleg felhagyni a káros szenvedélyével, válás majd elvonó lett a vége.

A Ghost tette naggyá

A filmcsillagot már fiatal korában is foglalkoztatta a színészet, és tehetségének megvillanására nem kellett sokáig várni, hiszen már tinédzserként szerepelt a General Hospital című szappanoperában, majd a Riói románcban, és a Szent Elmo tüze című filmekben. Ám a Ghost volt az, amivel sikerült meghódítania Hollywood és a világ szívét. A halhatatlan szerelmi történet azóta örökzölddé vált, és a sokadik alkalommal is végignézi az ember, mert olyan megindító, és annyira fantasztikusan játszanak benne együtt Patrick Swayze-vel és Whoopi Goldberggel.

A következő években sorra jöttek a jobbnál jobb filmek, mint az Egy becsületbeli ügy, a Tisztességtelen ajánlat, a Zaklatás, A skarlát betű vagy a G.I. Jane. Ezutóbbi szerepe különleges felkészülést igényelt, és Moore keményen edzett, napi két órát emelt súlyokat, és rengeteget futott. Egy jelenethez még a haját is leborotválta.

Sokak szerint a törést a karrierjében az 1996-os Sztriptíz okozta, ami sem a mozikban, sem a kritikusok előtt nem teljesített jól, viszont ennek köszönhette, hogy a legjobban fizetett színésznő lett Hollywoodban. Persze a későbbiekben is fel-feltűnt néhány jobb filmben, mint amilyen a Mr. Brooks, a Krízispont, a Trükkös gyémántrablás, de már egyikkel sem tudta túlszárnyalni a korábbi sikereit.

Nem alakult szerencsésen a szerelmi élete

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Demi Moore (@demimoore) által megosztott bejegyzés

Miután elvált Moore-tól, rövid ideig randevúzott Emilio Estevez-zel, közben pedig megismerkedett Bruce Willisszel a Zsarules premierjén, akivel 1987-ben összeházasodtak. Három lányuk született, Rumer, Scout és Tallulah. Ez évek alatt teljesen elhidegült édesanyjától, akinél 1997-ben agyrákot diagnosztizáltak, ami egy rövid időre újra összehozta őket. Végül Virginia Guynes 1998-ban belehalt a betegségébe. Ugyanakkor Moore-nak egy újabb veszteséggel kellett megbirkóznia. Ő és Willis több mint 10 évnyi házasság után bejelentették a válásukat. Egy rövid ideig szünetet tartott a színészetben és a szerelemben is, majd jött a 15 évvel fiatalabb Ashton Kutcher, akivel 2005-ben egybekeltek. Sajnos ez a házasság sem bizonyult sírig tartónak, így 2013-ban elváltak. Utána sokáig nem volt kapcsolata, viszont egy újabb rehabilitációs programnak köszönhetően sikerült talpa állnia.

Habár a szerelemmel azóta is hadilábon áll – tavaly egy év után szakított Daniel Humm svájci séffel -, és már ritkán látni a képernyőn, még mindig egy csillogó személyiség.

Kívül-belül

Forrás: libri.hu

A 2019-ben megjelent Kívül-belül memoárjában kendőzetlenül mesél szörnyű gyerekkoráról, annak tragikus részleteiről, és kudarcba fulladt házasságairól is. Megrázó részletek láttak napvilágot arról, hogy még mielőtt otthagyta volna az iskolát, 15 évesen megerőszakolta egy férfi, méghozzá az anyja tudomásával! Az eset az otthonukban történt, és a férfi utána 500 dollárt adott Moore anyjának. Ha nem lett volna elég ez a szörnyű incidens, újra és újra tanúja volt anyja öngyilkossági kísérleteinek, aki rendszeresen magával vitte a bárokba, hogy a férfiak észrevegyék.

Az is kiderül a könyvből, hogy a Kutcherrel való házasságuk előtt elveszítette hat hónapos gyermeküket, ami után inni kezdett. Végül az alkoholizmusa egyre csak súlyosbodott, és fájdalomcsillapítókon élt. Mindennek a tetejében a férje is hűtlennek bizonyult az évek alatt, és ezek összessége vezetett a válásukhoz. A színésznőnek, a saját bevallása szerint a könyv segített feldolgozni a sikereit, a kudarcait, és begyógyítani a lelki sebeit. Ezek után csak még csodálatra méltóbb, egy igazi erős nő, aki képes volt újra meg újra talpra állni.

Wadolowski-Balogh Orsolya

A 20-as éveiben olyan súlyos bulimiától szenvedett, amely a fogait is szinte teljesen tönkre tette, és bár sohasem volt igazán elégedett a külsejével, mégsem feküdt soha kés alá csak azért, hogy plasztikai műtéttel tegyék csinosabbá a testét.

Humoros, szókimondó, imádja az életet, de soha nem érezte szükségét annak, hogy életét egy férfi sorsához kösse és a mai napig nem is ment férjhez.

A fent leírtakkal egy világhírű amerikai színésznőt lehetne igen röviden, de talán annál sokatmondóbban jellemezni, aki nem más, mint Diane Keaton.

Egy csomó időt töltöttem el azzal, hogy védelmezzem magam. Úgy értem, rengeteg rendkívüli emberrel találkoztam az évek alatt – és csak azt kívánom, bárcsak képes lettem volna jobban megnyílni előttük.

Diane Keaton Kaliforniában Diane Hall néven látta meg a napvilágot. Édesanyja, Dorothy Deane Keaton, háziasszony és amatőr fotós volt, édesapja, John Newton Ignatius “Jack” pedig ingatlanügynökként és építőmérnökként tevékenykedett. A családban négyen voltak testvérek, köztük Diane volt a legidősebb.

Túl sok idő ment el az életemből a várakozással, hogy észrevegyenek. Reménykedve, hogy végre meglátnak és felkapnak. Amikor ráébredsz, hogy többé már nem is fognak rád így tekinteni, akkor újabb dolgok történnek, és onnantól a boldogulásod ezektől kezd el függeni.

Diane színészkarrierje kezdetén kénytelen volt megváltoztatni a vezetéknevét, mivel akkoriban már szerepelt a Diane Hall név az Amerikai Színészek Szövetségének hivatalos listáján. A másik Diane Hall meglehetősen rövid színészkarriert tudhat magáénak. Mindössze egyetlen szerep fémjelzi a filmvilághoz köthető munkásságát, a „Tíz parancsolat” című bibliai eposzban nyújtott alakítása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Diane Keaton (@diane_keaton) által megosztott bejegyzés

Így történt, hogy az általunk megismert és számtalan filmben, fergetegesen játszó Diane felvette édesanyja vezetéknevét, és Diane Keaton néven írta be magát örökre a filmipar történelmébe.

A szabadság érzése valami olyan, ami boldogan jön el a korral és az élettapasztalattal.

A Diane Keaton rajongók biztosan tudják, hogy a színésznő híres pályafutásának egyik legkiemelkedőbb alakítását az 1977-ben bemutatott „Annie Hall” című filmben láthattuk, amelyet volt barátja, Woody Allen rendezett.

Az viszont talán kevesek számára közismert, hogy a család és a barátok igen gyakran szólították Diane-t a becenevén, ami nem volt mást, mint „Annie”. Woody Allen pedig ezt a becenevet kapcsolta hozzá Diane eredeti vezetéknevéhez és így alkotta meg főszereplőjét és egyben a film címét is.

Az anyám igazi társam volt minden dologba, amibe belekezdtem. Igazából ő volt az álmaim nagy megvalósítója.

Keaton több interjúban is mesélt gyerekkoráról és a szülei egymáshoz való viszonyáról. Édesapja szerető férj és családfő volt. Diane – magától értetődő módon – nagyon szerette őt is, de mindig úgy emlékezett vissza rá, mint aki folyton csak dolgozott. Az édesanyja viszont állandó támaszt jelentett számára. Minden helyzetben mellette állt, hogy támogassa és segíthessen neki, ha éppen arra volt szüksége.

Nem gondolom, hogy az életem bármennyire is kevesebb lenne azért, mert nem vagyok férjnél. Ez a vénlány mítosz csak egy süket duma.

Diane 9 éves volt, amikor édesanyja első helyezést ért el a „Mrs. Amerika” versenyen, amelyre a legcsodálatosabb háziasszony cím elnyeréséért nevezhettek be a családanyák. Ahogyan édesanyja a színpadon állt és fejére helyezték a koronát, Diane azonnal eldöntötte, hogy neki is a színpadon a helye. Annak viszont akkor még nem volt tudatában, hogy mindezt előadóművészként fogja majd elérni és megvalósítani.

Édesanyja részéről ez volt az első és az utolsó olyan lépés, amelyet az önmegvalósítás felé vezető úton megtett. Többé nem próbált ki semmiféle új dolgot. A legjobb édesanya volt, aki a saját álmait háttérbe szorítva, a családot választotta. Diane Keaton saját bevallása szerint, édesanyja önfeláldozó élete láttán határozott úgy, hogy soha sem fog férjhez menni, mert nem akarta feladni a függetlenségét.

A kapcsolatok kemények. Szerencsés vagy, ha találsz valakit.

Bár Diane Keaton valóban sohasem ment férjhez, számos nagy horderejű románcot folytatott A-listás színészekkel és hírességekkel. Szó esett már Woody Allen-ről, de köztük volt Warren Beatty Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer, forgatókönyvíró is. 1971-ben a „Keresztapa” című film forgatása során habarodott bele Al Pacino-ba, akinek „elveszettnek tűnő árvagyerek tekintete” teljesen magával ragadta.

A „Minden végzet nehéz” (Something’s Gotta Give – 2003.) című romantikus vígjáték forgatását követően hírbe hozták Jack Nicholson-nal is, de Keaton többször hangoztatta, hogy a „kamerán kívül semmi más” nem volt köztük. A film bemutatását követően Keanu Reeves-hez fűződő kapcsolata is képbe került az interjúk során, azonban ezt a szerelmi viszonyt mindketten cáfolták.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Diane Keaton (@diane_keaton) által megosztott bejegyzés

A volt pasim, Warren Beatty, mondta mindig, hogy én egy későn érő típus vagyok. Igaza volt. 50 évembe telt, hogy rátaláljak az anyaságra és a feltétel nélküli szeretetre.

Keaton-nak nincsenek saját gyermekei, mégis boldog édesanyjának mondhatja magát. Lányát, Dexter-t, aki 1995-ben született, alig 1 évesen, fiát, Duke-ot pedig a születése után néhány hónappal, 2001-ben fogadta örökbe.

Az élet engem teljesen lenyűgöz, és komolyan vigyázni akarok rá.

Diane Keaton vonzódása a magas nyakú pulóverekhez, a sálakhoz és a kalapokhoz nem pusztán divathóbort. Ez a rá jellemző stílus célvezérelt és gyakorlatias is egyben, amely elsősorban a bőrrák elleni védekezést szolgálja.

Családjában ez a fajta betegség több ízben felütötte a fejét. Keaton-nál legelső alkalommal 21 éves korában diagnosztizáltak bőrrákot, majd évekkel később ugyancsak át kellett esnie egy kisebb beavatkozáson.

Milyen igaz, hogy teljesen eltűnsz a bolygóról, ha egy középkorú nő vagy, de ez néhány előnnyel is jár.

A „Minden végzet nehéz” című filmben Keaton kendőzetlenül tárja fel előttünk a fent említett előnyök egyikét. És ez a lehetőség egy 45 év feletti nő számára nem más, mint hogy egy nem kívánt terhesség ellen önfeledten védekezhet klimaxszal is.

Sohasem értettem azt a gondolatot, hogy az embernek le kell eresztenie, ahogy öregszik. A lelassulás egyáltalán nem olyan dolog, ami jellemző lenne rám. A cél az, hogy jóban és rosszban ugyanúgy folytasd az egészet.

Diane Keaton már több mint 50 éve igazi, vérbeli színésznő. Az extravagancia nem csak az öltözködésében, de az életstílusában is nyomon követhető, hiszen örökbefogadott gyermekeit is olyan idős korában vállalta, amikor a nők már inkább az unokájuk érkezését várják.

Jelenleg 76 éves és tervei között több dolog szerepel, mint eddig bármikor.

Magyarországon két életrajzi ihletésű könyve jelent meg, az „Elég volt a bújócskából” (2014) és a „Játszd újra, Diane” (2012).

**********
források: kiemelt kép/Canva   és itt, itt, itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

De barna szemeihez társuló, igéző és hipnotikus tekintetét megcsodálhattuk a Hegylakó, a Magnum, a Gyilkos sorok vagy éppen a Knight Rider különböző epizódjaiban is.

Öt nyelven beszél folyékonyan, így pályafutása alatt az Indiában beszélt nyelveken (malajálam, telugu és hindi) kívül nemcsak angolul, de olaszul is kiválóan alakította az éppen ráosztott szerepeket.

Karrierje három évtizeden keresztül ívelt át a szórakoztatóipar három médiumán – a mozivásznon, a tv képernyőn és a színház világában, három kontinensen.  A hindi nyelvű filmgyártás Mumbaiban található, egyik legnagyobb központjából, Bollywoodból indult el, majd Hollywoodban dolgozott és végül Európa sztárjává vált.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kabir Bedi (@ikabirbedi) által megosztott bejegyzés

„Freda, Baba és a gyökerek”

Talán kevésbé közismert, hogy Kabir Bedi igen nemes felmenőkkel rendelkezik. Egy olyan családba született, amely India brit gyarmatosítóinak uralma alóli felszabadulásának szentelte életét.

Édesanyja, Freda Marie Houlston, brit származású volt. Angliában született, Derby városában. Neve azonban Freda Bedi-ként vált ismertté és vonult be a történelembe, akit Mahatma Gandhi személyesen választott ki maga mellé, az India szabadságáért folytatott erőszakmentes ellenállás képviselőjeként. Emiatt aztán mindkettejüknek éveket kellett börtönben eltölteniük.

Később a legmagasabb rangú buddhista apácaként, 1960-ban a 14. Dalai Lámával közösen alapította meg a Fiatal Lámák otthoni iskoláját Delhiben, ahol ezt követően az intézmény igazgatójaként tevékenykedett.

Pandzsábi szikh származású édesapja, Baba Pyare Lal Bedi pedig a szikh vallás alapítójának, Nának gurunak (Baba Guru Nanak Sat – 1469-1539) 16. leszármazottja volt. India függetlenségének ugyancsak elkötelezett híveként, évekre börtönbe került. Ősi szanszkrit szövegeket fordított, valamint első feleségével – Kabir Bedi édesanyjával – közösen, több művet is írt és publikált.

Baba Bedi 1972-ben Olaszországba települt, és itt élt és dolgozott, mint költő, író, filozófus és szociológus.

Freda Houlston és Baba Pyare Lal Bedi egyetemi tanulmányaikat folytatva ismerkedtek meg Angliában, majd 1933 júniusában, Oxfordban össze is házasodtak. Miután amolyan nászútként motorral végigutaztak Európán, megérkeztek Berlinbe, ahol Baba Pyare Lal kutatói ösztöndíjat kapott. Freda addigra már első gyermekét várta, így történt, hogy Kabir Bedi bátyja, Ranga, a német fővárosban látta meg a napvilágot.

Később szülei és bátyja visszatértek Indiába, majd 1946. január 16-án Pandzsáb állam területén, Lahore-ban, megszületett a család második fiúgyermeke, Kabir, három évvel később pedig húguk, Gulhima.

Kabir Bedi tanulmányait Indiában folytatta. Nainital városában (Uttarakhand) a Sherwood College bentlakásos kollégium diákja volt, majd Delhiben, a St. Stephen’s College-ban diplomázott.

Fivére, Ranga, eleinte a teaültetvényeken dolgozott, majd később bizonyos tekintetben édesanyjuk, Freda, nyomdokaiba lépett. Húguk, Gulhima, tanulmányai során professzori címet szerzett, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol New Hampshire második legnagyobb városában, Nashua-ban, tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket tanított.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kabir Bedi (@ikabirbedi) által megosztott bejegyzés

Bollywood-tól Hollywood-ig

Kabir Bedi, szerepeinek köszönhetően, tagadhatatlanul számos hírességgel találkozott és játszott együtt, köztük Michael Caine, Audrey Hepburn, Sean Connery, Roger Moore vagy Omar Sharif csak hogy néhányat említsünk a sok név közül.

Gyermekéveiben játszótársa, majd később barátja volt Rajiv és Sanjay Gandhi, de történelmünk több neves személyiségével is találkozott, így például a 14. dalai lámával, Tendzin Gyaco-val és II. János Pál pápával, valamint az All India Radio ifjú riportereként, a Beatles-szel is. Az interjú során merészen megkérdezte John Lennon-tól, hogy milyen érzéssel tölti el egy LSD utazás, Lennon azonban ügyesen kitért a válaszadás elől. Csakúgy, ahogyan ezt Elizabeth Taylor is tette, amikor Kabir riportalanyától találóan, bár kissé indiszkrét módon azokról a férfiakról érdeklődött, akikkel szexuális kapcsolata volt a színésznőnek.

1982-ben választották be az Oscar-díjakról döntő amerikai filmakadémia szavazati joggal rendelkező tagjai közé, 2010 óta pedig Olaszország legmagasabb polgári kitüntetésének, a „cavaliere” vagyis a „lovag” megszólításnak büszke tulajdonosa.

„Mérhetetlen magasságokból a végtelen mélységekig az érzelmek hullámvasútján”

Kabir Bedi első házasságát Protima Gaurival kötötte 1969-ben. Megismerkedésükkor Protima hivatásos táncos és színésznő volt, később pedig az indiai hagyományok megőrzését tűzve ki életcéljául, a tradicionális indiai tánc, az Odissi tanításával foglalkozott.

1970-ben megszületett lányuk, Pooja, majd 1972-ben fiúk, Siddharth.

Protima-val nyitott házasságban élt, ami eleinte nagyszerű megoldásnak tűnt, ám később inkább csak nyugtalanságot és szorongást jelentett a színész számára. Többé már nem érezte azt a fajta szerelmet felesége iránt, amelyet korábban. A varázslatos szerelem elillant és végül útjaik 1977-ben ketté váltak.

Mindez azután történt, hogy  Kabir Bedi szerelemre lobbant Parveen Babi, a 80-as és 90-es években a mozifilmek nézőit elbűvölő indiai színésznő és modell iránt. Kapcsolatát Parveen-nal maga Protima bátorította. A színész saját bevallása szerint az első házasságában keletkezett ürességet Parveen töltötte be, eltörölve Bedi levertségét, csüggedését és magányát. Bár nem házasodtak össze, Parveen Babi-val folytatott kapcsolata új fejezetet nyitott az életében, és Bedi idősebb korában is mély érzelemmel emlékezett vissza a néhai Bollywood-i dívára.

Parveen egy rendkívüli érzékenységgel és intelligenciával megáldott személyiség volt, aki hatalmas szeretetén és szerelmén keresztül ajándékozta meg a színészt az összetartozás érzésével. Parveen életének dicső és sikerekkel övezett szakaszait azonban mindvégig mentális problémák kísérték, majd komoly mentális zavarok és skizofrénia lépett fel nála. Parveen mentális egészsége éppen akkor súlyosbodott, amikor Bedi Európában az ikonikus olasz tv sorozatban főszereplőként forgatott, Sandokan-t alakítva.

A körülmények és Parveen egészségének romlása túlságosan nagy tehernek bizonyult kapcsolatukra nézve.

Kabir Bedi évekkel később feleségül vette a brit származású divattervezőt, Susan Humphreys-t, de ez a házassága is kudarcba fulladt. Második házasságából egy fiú gyermeke született, Adam Bedi, aki karrierét nemzetközi modellként kezdte, első filmszerepét pedig egy Bollywood-i thrillerben, a 2006-ban bemutatott „Hello? Kaun Hai!” című filmben játszotta.

Harmadik felesége a televíziós és rádiós műsorvezető, Nikki Bedi volt, azonban boldog együttlétük 2005-ben ismét csak válással végződött.

Kabir Bedi 70 évesen nősült meg negyedszer, amikor is 2016-ban a társadalomkutató végzettséggel rendelkező Parveen Dusanj-t vette feleségül, aki 29 évvel volt fiatalabb nála, vagyis még Bedi lányánál, Pooja-nál is fiatalabb volt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kabir Bedi (@ikabirbedi) által megosztott bejegyzés

Kabir Bedi azonban nem mindig ügyelt rá kínosan, hogy a szebbnél szebb nőkkel folytatott minden egyes viszonyát törvényes keretek közé szorítsa. Néhány intim kapcsolata csupán pikáns szerelmi kalandként számíthatott némi figyelemre. Ilyen volt például az indiai modellel és színésznővel, Persis Khambatta-val, folytatott afférja, akire leginkább az Ilia hadnagyot alakító szereplőként emlékezhetünk a Star Trek: Csillagösvény című tudományos-fantasztikus filmből, de megemlíthetjük Jaye-Leanne Hopewel-t is, aki Miss Ausztráliaként 1977-ben 6. helyezett lett a Miss World szépségversenyen.

„A sérülés begyógyul, de a sebhely mindig megmarad.”

Miközben Kabir Bedi szerelmi életében egymást követték a lélegzetelállító külsejű modellek és elbűvölően szép színésznők, első házasságából 1972-ben született, briliáns elméjű fia, Siddharth, mentális problémákkal küzdött.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Kabir Bedi (@ikabirbedi) által megosztott bejegyzés

A család már három éven át harcolt a fiú gondolataiba beférkőző, láthatatlan szellemek ellen. Egy alkalommal, amikor Siddhart éppen Montreal utcáit járta, betegsége egy rendkívül erőszakos dühkitöréshez vezetett. Nyolc rendőr ereje kellett ahhoz, hogy dühöngését sikerüljön megfékezni. Az orvosok skizofréniát diagnosztizáltak nála. Nem sokkal ezt követően Siddharth 25 évesen, saját maga vetett véget életének.

Protima-t fia öngyilkossága mély depresszióba sodorta, és fájdalmától vezérelve 1998-ban zarándoklatra indult a Himalájára. Útja éppen arra vezetett, ahol éppen akkor India egyik legsúlyosabb ökológiai katasztrófájaként számon tartott földcsuszamlás következtében 221 ember vesztette életét. Köztük volt Kabir Bedi első felesége, Protima Gauri Bedi is.

„Egy pandzsábit kiszakíthatsz Pandzsábból, de Pandzsábot nem szakíthatod ki egy pandzsábiból.”

2020-ban, amikor a koronavírus miatti lezárások megkezdődtek, Kabir Bedi nekikezdett emlékiratának megírásába, amely Magyarországon is megjelent „Életem igaz története” címmel.

Könyvében őszintén és egyszerűen fogalmazva idézi fel élete rendkívül felemelő és boldog, valamint magánnyal és mély fájdalommal kísért időszakait egyaránt.

„Életem során több mint 30 évet töltöttem külföldön, távol a hazámtól, de mindig visszatértem, mert úgy éreztem, hogy az enyéim között kell lennem. Azokkal az emberekkel, akiknek a problémái engem is érintenek, akiknek az értékrendjét magam is osztom, és akiknek a sorsa összeforr az enyémmel.”

Kabir Bedi élete nagy részét Pandzsábon kívül töltötte, de lelkében sohasem szakadt el gyökereitől és szülőföldjétől. A 76 éves sztár jelenleg is Mumbaiban él, negyedik feleségével, Parveen Dusanj-dzsal.

**********
Források: képek: Kabir Bedi Instagram , innen, itt és itt valamint innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Ahogy az a Variety függőségből való kigyógyulásnak szentelt különszámában olvasható interjúból kiderül, volt olyan is, hogy együtt kábítószerezett az apjával, Tony Curtisszel.
A Varietynek adott interjúból az nem derül ki, hogy pontosan mikor kábítószereztek együtt az apjával, de ezzel kapcsolatban azt még elmondta, ez akkoriban történt, amikor Tony Curtis hat gyermeke közül ő volt az egyetlen, aki tartotta vele a kapcsolatot.

„Tudtam, hogy az apámnak problémái vannak, mert nekem is voltak, és együtt is drogoztunk” – mesélte a színésznő.

„Kokainoztam, és egyszer túladagoltam magam, amikor apám is ott volt – tette hozzá. – De ez csak egyszer fordult elő velem, és akkor ő is ott volt.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jamie Lee Curtis (@jamieleecurtis) által megosztott bejegyzés

Tony Curtisnek, aki olyan filmekben szerepelt, mint a Van, aki forrón szereti és A siker édes illata, első feleségétől, Janet Leigh-től – aki leghíresebb alakítását az 1960-as Psycho című Alfred Hitchcock-filmben nyújtotta – két lánya született, Jamie Lee és a nővére, Kelly. Anyja, Janet Leigh 2004-ben hunyt el, hetvenhét éves korában.

Tony Curtisnek még négy gyermeke született két feleségtől, és összesen hatszor házasodott meg 2010-ben, nyolcvanöt éves korában bekövetkezett haláláig.

Tony Curtis önéletrajzában azt írta, hogy az 1970-es évek közepén vált súlyos kokainfüggővé, amikor kezdett leáldozni a csillaga. 1984-ben kórházba került az alkoholizmusa és kokainfüggősége következtében kialakult előrehaladott májzsugorodása miatt. A Betty Ford Clinic nevű klinikára vonult be elvonóra.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jamie Lee Curtis (@jamieleecurtis) által megosztott bejegyzés

Egy 1985-ben Roger Ebert filmkritikus által készített interjúban mondta ezt: „Az évekig tartó drogozás és piálás szörnyen megviselt, és mire észbe kaptam, már túl voltam életem delén. Elvesztettem az irányítást az életem felett, elveszítettem az alkohol és drogok feletti uralmamat, az életem irányíthatatlanná vált, és megváltozott a személyiségem is, persze nem jó irányba. Végre felfogtam, hogy nagyon nagy a baj. Képtelen voltam dolgozni, nem tudtam elviselni saját magamat sem, nemhogy másokat.”

A Variety-interjúban Jamie Lee Curtis még szomorúan mesélt arról, hogy az egyik féltestvére, Nicholas 1994-ben, huszonegy éves korában herointúladagolásban halt meg.
Tony Curtis ezzel kapcsolatban egy 2003-as interjúban ezt mondta: „Borzalmas, amikor egy apa elveszíti a fiát.”

Jamie Lee Curtis kétségbe vonta szintén a Varietynek adott interjújában, hogy az apjának sikerült-e teljesen felépülnie: „Valóban sikerült leszoknia, nem nyúlt a szerekhez egy ideig, úgy három évig, és tényleg komolyan is gondolta. De ez nem tartott sokáig. Viszont egy kis időre sikerült talpra állnia.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jamie Lee Curtis (@jamieleecurtis) által megosztott bejegyzés

Ám Jamie Lee Curtis, saját elmondása szerint, egészen 1999-ig nem ment elvonóra.

A saját felépüléséhez vezető útra az azt megelőző évben lépett. Ekkor Jamie boldog házasságban élt rendező férjével, Christopher Guesttel, akivel két, akkor tizenkét és kétéves gyermeket neveltek. Egyik este az egyik barátja rajtakapta, hogy vacsora előtt egy pohár borral éppen bevesz öt Vicodin tablettát.

„Arra gondoltam, hogy most vége a dalnak – mondta. – Tudtam, hogy most már valaki más is tudja. Ekkor már nagyon hosszú ideje, több mint tíz éve küzdöttem a Vicodin-függőséggel mások tudta nélkül.”

Jamie ezzel kapcsolatban még elmesélte, hogy a függősége akkor kezdődött, amikor egy szépészeti rutinműtét után fájdalomcsillapítókat írtak fel neki.

„Teljes mértékben kontroll alatt tartottam a függőségemet és az alkoholizmusomat – magyarázta tovább a színésznő. – Sosem ittam vagy vettem be gyógyszert, amikor dolgoztam, sosem drogoztam délután öt előtt, és soha, egyetlenegyszer sem vettem be fájdalomcsillapítót reggel tízkor, kizárólag késő délután vagy kora este; az opiátok olyan érzést keltettek bennem, mintha elmerülnék egy forró fürdőben.”

A Halloween – A rémület éjszakája sztárja, aki legutóbb a Tőrbe ejtve című misztikus fekete komédiában tűnt fel, elmondta, hogy már több mint húsz éve tiszta, miután sikerült legyőznie alkohol- és vénykötelesfájdalomcsillapító-függőségét.

A színésznő arról is beszámolt a Varietynek, hogy azóta már a világ minden táján részt vett a függőségről való leszokást célzó összejöveteleken, amelyek nélkül már nem is tud meglenni.

„Ha dolgozom, és ott nem tartanak ilyen összejöveteleket, akkor én magam rendezek egyet. Ilyenkor a büfékocsira kirakok egy táblát, hogy mikor kezdődik a gyűlés a lakókocsimban.”

**********

Források:  Jamie Lee Curtis Instagram, itt, innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Toto Cutugno, aki az „igazi olasz”-ként vonult be a könnyűzenei világ történelmébe, Salvatore Cutugno-ként látta meg a napvilágot 1943. július 7-én Fosdinovoban, Toszkána északi részén. A laza és közvetlen stílusú énekes azonban keresztnevének mindig is a rövidített változatát, becéző formáját használta, így a világ valamennyi táján Toto Cutugno-ként vált milliónyi rajongója kedvencévé.

Édesanyja főállású anyaként gondoskodott arról, hogy Toto és három testvére számára nap, mint nap megteremtse az otthon melegét. Szicíliai származású apja az olasz haditengerészet tisztje volt, aki trombitán játszott, ezért a világhírű énekes már kora gyerekkorától közel került a zenéhez.
Nem sokkal születését követően a család La Spezia-ba költözött. Itt kezdett el a kis Toto zeneiskolába járni, 9 évesen megtanult trombitán játszani, majd tangóharmonikán és ütőhangszereken is.
Első alkalommal 13 évesen lépett színpadra, amikor is ebben a liguriai városkában fellépést szerveztek a helyi, fiatal tehetségek számára. A szakmai zsűri nagyra értékelte Cutugno hangképzési adottságait, de ennek ellenére mégis a harmadik helyre szorult. Így hát tovább fejlesztette tehetségét, különböző együttesek dobosaként lépett fel, majd 18 éves korától komoly érdeklődést kezdett mutatni a jazz iránt.

Dobfelszereléséről szinte teljesen megfeledkezve, egyre több időt töltött a zongora mellett. 19 évesen kezdett el együtt dolgozni az olasz dzsessz zongoristával, Guido Manuzardi-val, majd a G-Unit együttes tagjaként hat hónapon át turnézott Finnországban. Olaszországba visszatérve 1965-ben megalapította saját zenekarát a „Toto e i Tati”-t (vagyis „Toto és a bátyuskák”-at), amelyben ismét dobon játszott. Ez a zenei formáció éveken át járta Olaszországot, klubokban, éttermekben, bárokban és diszkókban léptek fel. 1975-ben létrehozta saját zenekarát, az Albatros együttest, amelyben ismét a dobok mellett láthattuk viszont. Egy-két évvel ezt követően, szólókarriere kezdetén, igen rövid idő alatt jó pár tucat vadonatúj számmal rukkolt elő. Saját dalokat komponált olyan híres előadók számára is, mint például a francia-amerikai Joe Dassin (L’été indien – Indián nyár), Dalida, Mireille Mathieu,  Johnny Hallyday és Gigliola Cinquetti.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Toto Cutugno (@totocutugno_official) által megosztott bejegyzés

„Az örök második”

Első alkalommal 1976-ban szerepelt a Sanremo-i Dalfesztiválon, saját zenekarával, az Albatros-szal, ahol a „Volo AZ 504” című dalukat adták elő és harmadik helyezést értek el.
Bár Toto Cutugno összesen tizenháromszor vett részt ezen a világhírű könnyűzenei fesztiválon, hat alkalommal csúszott a második helyre, és csak egyetlen egyszer nyert az olaszok által szervezett nemes eseményen, 1980-ban „Solo noi” című dalával.
A fesztiválon aratott sikere után karrierje elkezdett felfelé ívelni. Producerek és koncertigazgatók szó szerint elárasztották őt rendkívüli ajánlataikkal, tehetsége azonban valahogy mindig alulértékelt maradt.
Ikonikus dalát, a „L’italiano”-t eredetileg Adriano Celentano-nak írta, de ő egyszerűen visszautasította, hogy ezt a dalt elénekelje. Bár ez a dal világsláger és Cutugno leghíresebb dala lett, a San Remo-i zsűri 1983-ban ezért a szerzeményéért az ötödik hellyel jutalmazta az énekest, amivel a hallgatóság természetesen messze nem értett egyet.

1990-ben pedig ugyancsak Sanremo-ban énekelte el, Ray Charles-szal közösen, a „Gli amori” (Good Love Gone Bad) című dalát.

„Hagyjatok énekelni” – „Lasciatemi cantare”

Az AC Milan drukker, „igazi olaszt”, mindig is elbűvölte a női szépség. 1971-ben vette feleségül Carla-t, akivel már több mint 50 éve él együtt. Egyetlen, házasságon kívüli gyermeke van, Nico, aki 1989-ben született.
Cutugno az 1980-as évek végén ismerkedett meg Cristina-val, a stewardess-szel, akitől a repülőgépen töltött rövidke időt kellemesen eltöltve, elkérte a telefonszámát, majd a turnéról hazafelé utazva fel is hívta őt. Bár Toto nagyon szerette és szereti a mai napig is feleségét, többször is találkozott Cristina-val, aki 1989-ben egy fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. A fiút Nico-nak nevezték el. Toto nem akarta elhagyni feleségét. Mindent őszintén bevallott Carla-nak a kapcsolatáról Cristina-val és természetesen a gyermekükről is, de a Rák jegyében született énekesnek a válás gondolata meg sem fordult a fejében. Carla, bölcs feleségként megbocsátott neki. Nico kisgyermekként sok időt töltött el Carla-val és Toto-val az otthonukban. Mivel nem volt közös gyermekük, Carla elhalmozta mindenféle finomságokkal a kisfiút és arra kérte Toto-t, hogy Nico-t vegye a nevére. Nico azóta felnőtt, egyetemet végzett, gitáron játszik és nagyon jól énekel. Jelenleg görög származású kedvesével él együtt, Toto pedig megígérte, hogy ha házasságra kerül a sor, akkor a családi esemény mindennemű költségét nagy örömmel vállalja. Ha ez bekövetkezik, akkor arról biztosan beszámol majd a média is.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Toto Cutugno (@totocutugno_official) által megosztott bejegyzés

Cutugno mindig is egészséges és energikus személynek tartotta magát, orvost alig látott élete során, bár láncdohányos volt, úgy füstölt, mint egy gyárkémény. 2007-ben azonban prosztatarákot diagnosztizáltak nála az orvosok, sebészi beavatkozásra, majd kemoterápiára volt szükség. A helyzet elég súlyos volt, és a rajongók a felépüléséért könyörögtek világszerte. Imáik meghallgatásra találtak. Az énekes letette a cigarettát, elkezdett rendszeresen futni és úszni, és azóta is gondot fordít az egészséges életmódra, miközben persze rengeteget dolgozik.

De nem ez volt az egyetlen megpróbáltatás, ami életében érte. Nem mindennapi életét végigkísérte a fény és az árnyék. Évtizedek elteltével is fájdalmasan idézi vissza nővérének, Annának a halálát, amelyet még tragikusabbá tesz, hogy Toto akkor mindössze öt éves volt, Anna pedig éppen a hetedik életévét töltötte be. Egy teljesen hétköznapi ebéd elfogyasztása közben történt meg a tragédia. A gyerekek, Toto, Roberto, Rosanna és Anna – mint ahogyan talán sok más gyerek is teszi -, ebéd közben a kenyérrel játszadoztak, azonban az egyik kenyérgalacsin megakadt Anna torkán. Nővére a szeme láttára fulladt meg ebéd közben, amely örök életére kínzó emlékként égett bele az énekes szívébe és lelkébe. Sikeréhez talán az is hozzájárult, hogy minden egyes dalából őszintén törtek elő életének örömökkel és fájdalmakkal teli élményei.

Senki sem lehet próféta a saját hazájában

Toto Cutugno szakmai múltjára visszagondolva, mindig is úgy érezte, hogy hazája sohasem szerette őt igazán, ezért is döntött úgy, hogy dalait Olaszország határain kívülre viszi.

„Olaszországban nem éreztem úgy, hogy szeretnének, és sohasem ismertek el igazi dalszerző énekesként.”

Legnagyobb sikereit talán Oroszországban érte el, ahol 1985-ben lépett fel első alkalommal. A közönség hatalmas ovációval fogadta, amikor az énekes olaszul beszélt. Az orosz nők férfiideálja vált valóra a jóképű és igen tehetséges énekes láttán, és jó néhányan közülük a koncert alatt a színpadra bekiabálva vallottak szerelmet neki.

Az énekes, zeneszerző és dalszövegíró Cutugno tehetségével megváltoztatta az olasz zenei világot. A pályafutása során kiadott 17 zenei album és számos önálló zeneszám, több mint 100 millió eladott példányszámával, a legsikeresebb olasz művészek között jegyzik a világban.

**********
Forrás:  Toto Cutugno Instagram (videók), kiemelt kép: Canva
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

The Film Goddess (@the.filmgoddess) által megosztott bejegyzés

Szerelem második látásra

Vanessa Redgrave és Franco Nero a szépséges Guinevere és a hős lovag, Lancelot romantikus szerelmi történetét feldolgozó „Camelot” (1967) című hollywoodi musical forgatásán találkoztak először. Franco Nero nevetve így emlékezett vissza arra a néhány pillanatra, amikor a Warner Bros. pazar díszletei között első ízben vetődött tekintete Vanessa-ra, az akkor 29 éves, elvált, két gyermekes családanyára:

„Szörnyű volt! Megláttam ezt a nőt, egy szakadt kék farmerben, smink nélkül, napszemüvegben. Teljesen elhűltem és meg is kérdeztem a rendezőtől, ’Biztos vagy benne, hogy ő a legjobb választás a szerepre?’ Akkoriban még csak egy olasz fiúcska voltam, aki azt gondolta, hogy minden igazi nő sötét hajú és kreol bőrű, mint Sophia Loren.”

Miután Josh Logan, a rendező bemutatta őket egymásnak, Nero visszatért az öltözőbe, ahol egy olasz nyelven megírt levelet talált. A levelet az olaszul folyékonyan beszélő Redgrave hagyta ott számára, amelyben meghívta őt aznap estére vacsorára, Los Angeles tehetős lakónegyedében, a Pacific Palisades-ben fenntartott otthonába. „Bekopogtam és egy hölgy nyitott ajtót.” – mesélte Nero. – „Egy gyönyörű nő volt. Fantasztikus. Azt mondtam neki, hogy Vanessa Redgrave hívott meg ide vacsorára, mire ő azt válaszolta, ’Ő, én vagyok. Én vagyok Vanessa Redgrave.”

Így kezdtek el randevúzgatni egymással, majd 1969-ben megszületett fiúk, Carlo, – aki ma sikeres rendező és forgatókönyvíró -, azonban nem sokkal első gyermekük megszületése után, 1971-ben a folyamatos filmezés okozta leterheltség következtében, negyedik terhessége során Redgrave elvetélt. A vetélés okozta fájdalom közös átélése után útjaik elváltak. Viharos kapcsolatuk véget érni látszott és az ezt követő három évtizedben különéltek egymástól – Nero Olaszországban maradt, számtalan olasz és amerikai filmben játszott főszerepet, miközben Redgrave Hollywood felejthetetlen filmcsillagainak egyikévé vált.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

The Country Corner (@countrycornerconsciousluxury) által megosztott bejegyzés

Redgrave – „korunk legnagyobb színésznője”

Ahogyan Tennessee Williams fogalmazott, „korunk legnagyobb színésznője”, Vanessa Redgrave, több mint hat évtizede van jelen a filmiparban. Többször is kiemelkedő elismerésben részesült: nyert már többek között Oscar-díjat, kétszeres Emmy- és kétszeres Golden Globe-díjas. Cannes-ban ugyancsak kétszer nyerte el a Legjobb Színésznőnek járó díjat, és a Broadway-en nyújtott alakításáért Tony-díjat kapott.

Vanessa Redgrave-nek nemcsak Franco Nero-hoz fűződő szerelmi viszonya volt egyedülálló. Mind a fogadtatás, amelyben születésekor részesült, mind a híres, gazdag és tehetségektől hemzsegő család, amelynek nevét ettől kezdve viselte, rendkívülinek mondható.

84 évvel ezelőtt, 1937. január 30-án amikor a Hamlet egyik londoni előadása után a színészeket visszatapsolták, a dán királyfit alakító Laurence Olivier kilépett a függöny elé, és így szólt a közönséghez: „Ma este egy nagyszerű színésznő született!” – ezzel adta hírül a világnak, hogy színésztársának, Michael Redgrave-nek, megszületett első gyermeke, Vanessa.

Bár Vanessa Redgrave kezdetben a táncművészet iránt érdeklődött és későbbi hivatásaként a balettet képzelte el, a 60-as években mégis azon vette észre magát, hogy az angol színházi világ és a filmipar ígéretes fiatal csillagaként tartják számon. 1966-ban egy fura angol vígjátékban, a „Morgan: A Suitable Case for Treatment” című filmben debütált a filmvásznon, majd az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb és legtöbbet vitatott alkotásában, a Michelangelo Antonioni által rendezett és 1967-ben a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma díjat nyert, „Nagyítás” (1966.) című film egyik főszerepét játszhatta el.

A filmiparban egyre csak felfelé ívelő népszerűsége egybeesett a közéletben betöltött politikai szerepvállalásaival. A vietnami háború elleni tiltakozások és az emberi jogok élharcosaként többször is részt vett tüntetéseken, és kétszer is próbálkozott azzal, hogy képviselőként bejusson a parlamentbe, de igen csekély mennyiségű szavazatot kapott. Saját vagyonából jelentős pénzösszegeket adományozott a meggyőződése szerint nemesnek tartott célokra, így például az AIDS gyógyítására irányuló kutatásokra, nyilvánosan ellenezte az iraki háborút, kampányolt a guantánamói fogolytábor bezárása mellett, és támogatta a homoszexuálisok jogait. 1995-ben az UNICEF Jótékonysági Nagykövetének választották meg.

Sokaknak a fejében megfordult, hogy Redgrave karrierje vajon milyen magasságokig juthatott volna még el, ha nyíltan hangoztatott politikai nézetei kimondatlanok maradtak volna. Ez a gondolat talán csak Redgrave-t nem foglalkoztatta, mivel az ünnepelt sztárság és az ehhez kapcsolódó mesterséges életstílus a legkevésbé sem érdekelte őt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Men of Fashion (@fashionable_classy_men) által megosztott bejegyzés

Francesco – „az olasz fiúcska”

Francesco Clemente Giuseppe Sparanero Észak-Olaszországban, Pármában látta meg a napvilágot, egy szigorú rendőrőrmester fiaként. A színészet iránti késztetése már tinédzser korában is nyilvánvaló volt, amikor is diáktársaival együtt kisebb színházi darabokban kezdett el játszani. Miután egy rövidebb időt eltöltött a helyi színiiskolában, Rómába költözött, ahol egy kisebb baráti társasághoz csatlakozott azzal a céllal, hogy dokumentumfilmeket készítsenek. Mivel még ekkor sem volt teljesen biztos jövőbeni hivatását illetően, ezzel párhuzamosan tanulmányokat folytatott a Milánói Egyetem közgazdasági és kereskedelmi szakán.

Egy évvel később az amerikai rendező, forgatókönyvíró és színész John Huston figyelt fel a kékszemű, jó kiállású, 181 cm magas olasz ifjúra, és kiválasztotta őt Ábel szerepére „A Biblia” (1966) című filmhez. A sikert azonban az hozta meg „Francesco” számára, amikor ugyancsak 1966-ban eljátszotta a Sergio Corbucci által rendezett „Django” című film főszerepét. Az olasz-spanyol „spagettiwestern”-ben alakított magányos, maga után egy koporsót vonszoló revolverhős, már Franco Nero néven tűnt fel a filmvásznon, akit azóta a becenevén, Django-ként is gyakran emlegetnek.

Ezt követően Nero több hasonló stílusú westernfilm főszerepében is megjelent, ilyen volt például az „Agyő, Texas” (1966), majd 1967-ben Joshua Logan kiválasztotta őt Lancelot szerepére a „Camelot” című musicalhez, Vanessa Redgrave partnerének. A musicalban nyújtott alakításáért Golden Globe-díjra is jelölték Nero-t.

Később játszott háborús drámában („A neretvai csata” – 1969) is, de a 70-es években leginkább az olasz igazságszolgáltatást bíráló, politikai hangvételű, bűnügyi filmekben láthattuk őt, különböző szerepekben. A 80-as évek elején felkérték a fehér nindzsa, „Cole” szerepére „A nindzsa színre lép” (1981) című filmben, majd 1990-ben Esperanza tábornokként együtt játszott Bruce Willis-szel a „Még drágább az életed!” című amerikai akciófilmben. Többször is megszemélyesített neves nemzeti hősöket, – ő játszotta Árpád fejedelmet, Koltay Gábor „Honfoglalás” című filmében (1996) vagy éppen az olasz Garibaldi-t keltette életre -, az Egyesült Államokban pedig számos minisorozatban – mint például a „Pompeji utolsó napjai”, „A kalóz” és a „Versace-gyilkosság” – láthattuk viszont a képernyőn.

Amellett, hogy a filmes világban producerként, rendezőként és forgatókönyvíróként is hallatott magáról, néhány jótékonysági szervezet munkájában is szerepet vállalt.

Az elmúlt 45 évben ő a Tivoliban működő Don Bosco Gyermekotthon jótevője és pártfogója, emellett művészi érdemei elismeréseként 1992-ben az Olasz Köztársaság Lovagrendjét adományozták neki, melyet Olaszország elnöke adott át Nero-nak. 2011-ben pedig Kanadában, Torontó „Kis Itália” negyedében megkapta csillagát az olasz Hírességek Sétányán.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

@_everyday.natasharichardson_ által megosztott bejegyzés

Dicsőség és szerelem a fájdalom árnyékában

Bár Redgrave karrierje több volt, mint lenyűgöző, szerelmi élete is sokak figyelmét magára vonta, különösképpen a filmrendezővel, Tony Richardsonnal kötött házassága, és a James Bond-ként is felbukkanó, walesi származású brit színésszel, Timothy Daltonnal folytatott, amolyan hol-vele, hol-nélküle hullámzó kapcsolata okán.

Richardson, aki biszexuális volt és 1991-ben AIDS-ben halt meg, 1962-ben vette el Redgrave-et. Öt éven át tartó házasságuk alatt két lányuk született, Natasha és Joely Richardson. Szüleik nyomdokaiba lépve mindketten hírességekké váltak, Natasha az 1990-ben bemutatott, „A szolgálólány meséje” című  filmben aratott sikert, Joely pedig az ifjú I. Erzsébet királynő életét felelevenítő „Anonymus”, valamint a „101 kiskutya” (1996) című filmekben alakított főszerepet.

Kétségkívül kihívásokkal teli időszakot jelentett Redgrave-nek, amikor olyan hosszú éveket kellett szerelme, Franco Nero nélkül eltöltenie, de élete során nem ez volt a legnagyobb próbatétel, amellyel szembe kellett néznie.

Nem sokkal azután, hogy Vanessa Redgrave és Franco Nero hivatalosan is összekötötték életüket, mindössze alig több mint egy év leforgása alatt, sorozatos csapások érték Redgrave-t. 2009 márciusában egy síbaleset következtében elvesztette az akkor 45 éves lányát, Natasha-t, aki 1994 óta volt az ír származású Liam Neeson felesége és két fiúgyermekük édesanyja. 2010 áprilisában 70 évesen prosztatarákban meghalt Vanessa öccse, Corin, aki ugyancsak színész és aktivista volt, majd alig egy hónappal később, hét éven át tartó betegsége után, mellrákban elhunyt a húga, a kétszeres Golden Globe-díjas Lynn Redgrave is.

A romantika 80 felett is tartós

Koruk előrehaladtával Vanessa Redgrave (84) és Franco Nero (80) egykor viaskodással és érzelmi kitörésekkel teli életéből a bölcsesség egy halhatatlan szerelmet formált.
Napjaikat hol olaszországi, hol pedig angliai otthonukban töltik, egymás mondatait néha angolul, néha olaszul fejezik be. Bár még ma is többször civakodnak egymással, mondjuk azért, mert Vanessa imádja az „Avatar” című filmet, Franco viszont utálja, de nem telik bele sok idő, hogy újra és újra szerelmes pillantásokat váltsanak, mosolygó arccal emlékezve vissza a kapcsolatuk kezdetén együtt eltöltött időkre.

**********
Források: Canva/kiemelt kép, itt, innen, és itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

„Amikor megszületett, Isten megcsókolta a hangszálait”

Mondta róla Herbert von Karajan világhírű osztrák karmester.

Azt hiszem, ennél szebben nem lehet megfogalmazni, mit is érzünk, amikor Luciano Pavarottit halljuk énekelni.
Nem tudom pontosan felidézni, mikor hallottam őt először. Arra viszont emlékszem, hogy ámulattal néztem egy VHS kazettán a csodálatos, világszerte nagy sikert aratott római koncertet, amelyen a világ talán 3 leghíresebb, legnépszerűbb tenorja Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, José Carreras énekelt. A koncerten Zubin Mehta volt a karmester és a Maggio Musicale Fiorentino, valamint a Teatro dell’Opera di Roma kísérte a művészeket.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Luciano Pavarotti (@lucianopavarotti) által megosztott bejegyzés

Már ott éreztem, hogy a három tenor közül számomra Pavarotti a non plus ultra, nem kisebbítve ezzel Domingo és Carreras érdemeit.
Nem vagyok szakértő, nem értek a komoly zenéhez, az operához…egy hétköznapi „hallgató” vagyok, akit megérint, rabul ejt egy magával ragadó dallam, egy bámulatos hang. Ilyen hang Pavarottié.  Nem tudom megmagyarázni miért Ő, de úgy gondolom nem is kell, és nem is lehet. Fogalmam sincs milyen technikával énekel, mikor jó vagy éppen rosszabb egy előadása. A lényeg az, amit kivált belőlem, a felszabaduló érzések, hangulatok, gondolatok, könnycseppek…és a libabőr.

Sajnos nem volt alkalmam őt élőben látni és hallani, de itt maradtak a felvételek, amelyekkel felidézhetjük e nagyszerű operaénekes művészetét. Ezekből válogattam most ötöt, amelyek személyes kedvenceim.

Végül, e felvállaltan elfogult sorok után álljanak itt Franco Zefirelli szavai:

Voltak tenorok – és volt Pavarotti.

1. Giacomo Puccini: Turandot – Nessun Dorma/Kalaf herceg áriája

1994 A három tenor koncertje Los Angelesben.
Amikor egy arc, a szemek és a HANG (így csupa nagy betűvel) elmond mindent. Gyönyörű!

2. Giacomo Puccini: Tosca – E lucevan le stelle” – Levél-ária

1991-es londoni fellépés, ahol ismételten elvarázsol minket Pavarotti.
Az ária szövege magyarul:
„És ragyogtak a csillagok,
És illatozott a föld.
Megnyikordult a kertkapu.
És egy lépés súrolta a homokot.
Belépett ő illatosan,
A karomba hullt.
Ó, édes csókok, ó vágyakozó simogatások.
Amíg remegve a szép formákat kibontottam a fátylakból!
Eltűnt mindörökre az én szerelmi álmom.
Az óra elszállt, s én meghalok kétségbeesetten!
És meghalok kétségbeesetten!
És (még) nem szerettem soha ennyire az életet!
Ilyen nagyon az életet.”

3. Giovanni Capurro, Eduardo di Capua, Alfredo Mazzucchi: O Sole Mio

Pavarotti és Bryan Adams közös fellépése 1994 szeptemberében Modenában. Ez volt az egyik különleges előadás a Pavarotti által életre keltett jótékonysági koncertsorozatnak a Pavarotti és barátainak. Ezeken az előadásokon olyan ismert, népszerű rock- és pop sztárokkal lépett fel, mint Bryan Adams, Celine Dion, Bonó, James Brown, Sting, Joe Cocker, Mariah Carey és még sorolhatnánk a nagy neveket.
Pavarotti ezzel a nagyon sikeres koncertsorozattal bebizonyította, hogy a zene nem ismer határokat, műfaji megkötöttségeket, és a gálaestek bevételéből komoly anyagi segítséget is tudott nyújtani több háborúban álló országnak (Bosznia, Afganisztán).
Csupa öröm ez az előadás, szüntelen mosolyt csal az arcunkra! A dal pedig méltán örökzöld siker. Ki ne ismerné!

4. Giuseppe Verdi: Rigoletto – La donna é mobile/A mantovai herceg áriája

1994 Los Angeles „A három tenor” koncertje. „Az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád” – ezt az operarészletet úgy dúdoljuk, fütyüljük, mint egy popdalt. Nem véletlenül, hiszen olyan fülbemászó, dallamos. A három tenor káprázatos, bármeddig el tudnám őket nézni, hallgatni.

5. Ernesto & Giambattista De Curtis: Torna a Surriento

1894-ben íródott romantikus nápolyi dal, tele érzelemmel, szenvedéllyel Luciano Pavarotti lenyűgöző előadásában.

***********
források: levél-ária magyar fordítása: innen és youtube.com,  valamint kiemelt kép/Canva, Pavarotti Instagram
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Természetesen ezek a nők minden bizonnyal nem repesnének az örömtől, ha tudnák, hogy egy festőnőket felsoroló lista kapcsán került elő a nevük, hiszen sokkal többre tartanák, ha a nemüktől függetlenül művészként tartanák számon őket. Azonban sajnos, miközben a nők tovább küzdenek az egyenlőségért az élet minden területén, ezeket a kivételes tehetségű művészeket továbbra is legtöbbször csak a nemük miatt említik meg. Szerencsére ezeket az elismerést érdemlő nőket ma sokkal inkább kezelik egy szinten a férfi társaikkal, és kezdik elismerni a festészetben játszott szerepüket, mint korábban bármikor. Az Advancing Women Artists Foundationhöz hasonló szervezetek azért dolgoznak, hogy a múltban alkotó női tehetségeket ne hagyják ki a művészettörténeti könyvekből.

A korábban tevékenykedő nagy női művészek felsorolása a művészettörténet idővonalát is kirajzolja, ugyanis az olasz reneszánsztól az amerikai modernizmusig valamennyi művészeti mozgalomban találunk vezető szerepet betöltő nőket. Miközben végigvesszük a művészettörténet nagy alakjait – a 16. században uralkodó II. Fülöp király udvari festőjétől a világszerte ismert 20. századi ikonig, Frida Kahlóig –, nem mehetünk el szó nélkül e kivételes nők kitartása, nem mindennapi jelleme és tehetsége mellett sem.

Tehát minden művészetkedvelő olvasó számára álljon itt tizenkét híres női művész neve, akiket illik ismerni.

SOFONISBA ANGUISSOLA (1532–1625)

Sofonisba Anguissola festőnő úttörő szerepet töltött be az olasz reneszánszban. Egy viszonylag szegény nemesi származású családba született, így az apja gondoskodott arról, hogy ő és lánytestvérei mindenre kiterjedő oktatásban részesüljenek, amely magában foglalta a képzőművészeti képzést is. Ebbe pedig beletartozott az elismert helyi festők melletti tanonckodás. Ez mintául szolgált a későbbi női művészek számára, akik addig csak akkor tanonckodtak, ha az egyik családtagjuknak volt műhelye. Sofonisba tehetsége felkeltette Michelangelo figyelmét, aki nem hivatalos keretek között mentorálta úgy, hogy elküldték egymásnak a rajzaikat.

Ennek ellenére, mivel nő volt, nem vehetett részt művészeti anatómia oktatáson, és nem gyakorolhatta a modell utáni rajzolást az akkori erkölcsök szerint annak megbotránkoztató volta miatt. E nehézségek ellenére mégis sikeres pályafutást tudhatott magáénak. A sikerét nagyrészt annak köszönhette, hogy II. Fülöp spanyol király udvari festője lett. Tizennégy év alatt a királyi család hivatalos és a nemes főurak személyesebb hangvételű portréinak megfestésére specializálódott. A festményei leginkább arról ismertek, hogy remekül megragadják a modellek egyéniségét és kisugárzását. A munkái ma világszerte számos gyűjteményben megtalálhatóak.

ARTEMISIA GENTILESCHI (1593–1653)

Egy kiváló festő lányaként Artemisia Gentileschi már igen fiatalon kapcsolatba került a művészet világával. Már korán reggel az édesapja műhelyében tüsténkedett, festékeket keverve. Az apja támogatta lánya festői ambícióit, miután egyértelművé vált számára kivételes tehetsége. Az olasz barokk híres festőjeként Artemisia nem hagyta, hogy a neme visszatartsa a hivatása gyakorlásától. Nagy méretű bibliai és mitológiai témájú festményeket festett, ahogy férfi társai is, és ő volt az első nő, akit felvettek a nagynevű firenzei Szépművészeti Akadémiára.

JUDITH LEYSTER (1609–1660)

A haarlemi születésű Judith Leyster a holland aranykor egyik kiemelkedő művésze volt. Az ebben az időszakban alkotó holland művészekhez hasonlóan Judith is életképekre, csendéletekre és portrékra specializálódott. Művészeti képzéséről nem tudunk sokat, de az első nők egyike volt, akit felvettek a harleemi festőcéhbe. Később egy sikeres műhelyt vezetett, ahol számos férfi tanonc is tanult. A festőnő az oldott és fesztelen hangulatú portréiről volt híres.

Bár életében meglehetősen sikeresen festőként tartották számon, halála után szerencsétlen körülmények összejátszása folytán csorbát szenvedett a hírneve. A teljes életműve a feledés homályába merült, és a műveit vagy egyik kortársának, Frans Halsnak, vagy a férjének tulajdonították. A gyűjtők sok esetben eltüntették a festményeiről az aláírását, hogy azokat a műtárgypiacon nagyra értékelt Frans Hals munkáiként eladva nagyobb haszonra tegyenek szert. Arra, hogy sok művét másnak tulajdonítottak, csak a 19. század végén derült fény, és a tudósoknak köszönhetően Judith tehetségét és munkásságát ismét kezdték elismerni.

ÉLISABETH VIGÉE LE BRUN (1755–1842)

A francia arcképfestő Élisabeth Vigée Le Brun lenyűgöző méretű életművet hagyott maga után, összesen közel ezer portrét és tájképet. Minthogy egy festő lányaként látta meg a napvilágot, apja korán elkezdte okítani, így tizenéves korában már szakmai szempontból is kifogástalan portrékat festett. Pályafutásában a nagy áttörést az hozta meg, hogy Marie Antoinette arcképfestőjének nevezték ki, aminek köszönhetően később számos művészeti akadémiára is felvételt nyert.

A festményei a rokokó stílus drámaiságát és a neoklasszicizmus visszafogottságát egyesítik magukban. Festői pályafutása töretlen volt a francia forradalom utáni száműzetése ellenére is, mivel az európai arisztokrácia egyik kedvenc festőjeként tartották számon. A modelljei nagyra tartották azon képességét, hogy nyugodt légkört teremtett munka közben, így az általa festett arcképek élettel teliek, azokra a merevség teljes hiánya a jellemző. A portréiből áradó nyugodt és fesztelen hangulatot forradalmi újításnak tekintették egy olyan korban, amikor a portréfestés egyet jelentett a felsőbb osztályokba tartozók hivatalos stílusú megfestésével.

ROSA BONHEUR (1822–1899)

Ahogy sok más női művész esetében, úgy Rosa Bonheur apja is festő volt. A francia realista festőnőt a 19. század egyik leghíresebb művészének tekintik, aki az állatokat ábrázoló nagy méretű festményeiről volt ismert. Rendszeresen kiállította munkáit az elismert párizsi Salonban, és külföldön, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is sikereket ért el. Rosa sok időt töltött mozgásban lévő élő állatok lerajzolásával, ami magyarázatul szolgál arra, hogy a vásznon milyen elképesztően élethűnek tűnnek a megfestett állatok.

A festőnő nemcsak a tehetségével emelkedett ki a tömegből, hanem azzal is, hogy leküzdötte a nemi sztereotípiákat. Az 1850-es évek közepétől kezdve férfiruhákat hordott, sőt erre a rendőrségtől is kapott engedélyt. Annak ellenére, hogy sokan bírálták, mert nadrágot és bő szabású blúzt hordott, egész hátralévő életében így öltözködött, azzal érvelve, hogy az állatokkal kapcsolatos munkája megköveteli a praktikus ruhadarabok viselését. Emellett nyíltan vállalta leszbikusságát; Nathalie Micasszal több mint negyven évig élt együtt, és Nathalie halála után Anna Elizabeth Klumpke amerikai festőnővel folytatott viszonyt. Az, hogy nyíltan vállalta önmagát egy olyan korban, amikor a leszbikusság megvetendő volt, Rosa kétségtelenül úttörőnek számított mind a pályafutását, mind a magánéletét tekintve.

BERTHE MORISOT (1841–1895)

Berthe Morisot-t nagyszerű impresszionista festőnőként tartják számon, akinek a vérében volt a művészet. Berthe egy francia arisztokrata családba született Jean-Honoré Fragonard ünnepelt rokokó stílusú festő unokahúgaként. Kezdetben a neves párizsi Salonban állította ki munkáit, majd részt vett az első impresszionista kiállításon Monet, Cézanne, Renoir és Degas mellett. Berthe kimondottan szoros kapcsolatot ápolt Édouard Manet-val, aki több portrét is festett róla, végül a festőnő Manet öccséhez ment feleségül.

Gyakran festett életképeket és családi jeleneteket; szeretett szénnel dolgozni, legtöbbször pasztellt és akvarellt készített. Miután a festményei főként kis méretűek, azokra a légies könnyedség és üdeség jellemző; gyakran vetették a szemére túlságosan „nőies” stílusát. Azzal kapcsolatos küzdelmeiről írt naplójában, hogy mennyire nem veszik komolyan női művészként: „Szerintem még nem született olyan férfi, aki egyenlő félként tudna tekinteni egy nőre. Én márpedig mindössze csak ennyit kérek, mivel tisztában vagyok azzal, hogy igenis érek annyit, mint ők.”

MARY CASSATT (1844–1926)

Mary Cassatt amerikai festőnő a felnőtt életét Franciaországban töltötte, ahol az impresszionista festők csoportjának oszlopos tagja lett. Mary családja tehetősnek számított, ám kezdetben ellenezték művészi törekvéseit. Végül otthagyta a művészeti iskolát, miután elege lett abból, hogy a lánytanulók más bánásmódban részesülnek: nem rajzolhattak élő modell után, és csak gipszöntvényeket használhattak erre a célra.

Miután huszonkét évesen Párizsba költözött, saját mentort keresett magának, szabadidejében pedig a régi nagy mesterek Louvre-ban kiállított festményeit másolta. Mary pályafutása már felfelé ívelt, amikor csatlakozott az impresszionistákhoz, és életre szóló barátságot kötött Degas-val. Ugyanakkor nem tett lakatot a szájára abbéli csalódottságában, hogy meglátása szerint a formális művészeti rendszer megkövetelte a női művészektől, hogy flörtöljenek vagy barátkozzanak össze férfi pártfogókkal előrejutásuk érdekében. Mary önerejéből lett sikeres impresszionista festő, aki tökélyre fejlesztette a pasztellfestést légies és könnyed festményeivel, amelyek gyakran gondoskodó szerepben ábrázolják a nőket. Egész életében következetesen kiállt a nők egyenjogúságáért, sőt részt vett egy, a szüfrazsettmozgalom ügyét támogató kiállításon is.

GEORGIA O’KEEFFE (1887–1986)

Az amerikai modernizmus élvonalához tartozó művészként Georgia O’Keeffe a művészettörténet egyik legünnepeltebb női művésze volt. Korai rajzai és festményei elkészítését követően merész kísérletezésbe kezdett az absztrakció terén, ennek kapcsán a saját érzései vásznon való megfestésére összpontosított, ezzel megnyitva az utat a művészet öncélúságát valló, l’art pour l’art („művészet a művészetért”) korszaka előtt. Élete során pályafutása szorosan összefonódott a férjéével, Alfred Stieglitzével. Míg a neves fotós azt vallotta, hogy az amerikai művészet egyenrangúvá válhat az európaival, és hogy a festőnők ugyanolyan lenyűgöző művészeti alkotások létrehozására képesek, mint a férfi festők, hátráltatta a felesége munkásságának értelmezését.

Georgia majdnem egész pályafutása során az ellen küzdött, hogy művészetét kizárólag női mivoltának kontextusában értelmezzék. Egész életében egyszer sem volt hajlandó részt venni kizárólag női művészek munkáiból álló kiállításon, mivel inkább azt szerette volna, ha egyszerűen csak művészként tekintenének rá a nemétől függetlenül.

TAMARA DE LEMPICKA (1898–1980)

A lengyel művész Tamara de Lempicka az erősen stilizált portréiról és aktjairól híres, amelyek tipikusan az art deco szellemiségét tükrözik. Tamara pályafutása legnagyobb részét Franciaországban és az Egyesült Államokban töltötte, ahol az arisztrokrácia tagjai nagyra értékelték a munkáit. Egyik leghíresebb festménye, az Önarckép zöld Bugattiban című, remek példa a festőnő hűvös és kimért távolságtartással kezelt alakjaira. Az egyik német divatlap címlapjára készített képen Tamara egy független és megközelíthetetlen szépségként tűnik fel.

A festményei gyakran jelenítenek meg vággyal, csábítással és modern érzékiséggel teli jeleneteket, ami abban az időben teljes mértékben formabontónak számított. A festőnő pályafutása töretlenül ívelt felfelé egészen a második világháború kitöréséig, de újra megélénkült az érdeklődés festményei iránt, miután az 1960-as években ismét népszerű lett az art deco. Az azonnal felismerhető stílusa miatt különös népszerűségnek örvend az art deco festők rajongói között, és manapság a képei népszerűbbek, mint valaha; például közismert, hogy Madonna gyűjti a festményeit.

FRIDA KAHLO (1907–1954)

Jelenleg nincs Frida Kahlónál ismertebb 20. századi női művész. Bár a fiatal korában elszenvedett tragikus balesete és a férjével, Diego Riverával való viharos kapcsolata néha háttérbe szorítja művészi képességeit, tagadhatatlan a festményeiből áradó elemi erő. Főként az önarcképei ismertek, amelyek az önazonosság, a szenvedés és az emberi test témáit dolgozzák fel.

Bár élete során néha csak Diego Rivera feleségeként hivatkoztak rá, a halála óta egyre népszerűbbek a művei. A leghíresebb festményei a világ nagy művészeti múzeumaiban tekinthetőek meg.

HELEN FRANKENTHALER (1928–2011)

Helen Frankenthaler Manhattanben nőtt fel; a Dalton Schoolban és a Bennington College-on tanult festészetet. Már életében is számos kiállításon bemutatták a képeit, elsőként 1952-ben a Hegyek és tenger című festményét. Hans Hoffman festőművész tanítványaként már fiatalon az absztrakt expresszionizmus művészeti mozgalom központi alakja lett. A festményei színes és organikus formákat ábrázolnak. Pályafutása kezdeti éveire főként a középpontos kompozíció volt a jellemző. Az 1960-as években a formák már gyakran kitöltik az egész vásznat. A hat évtizedet felölelő festményei átfogó stílusbeli fejlődési utat rajzolnak ki.

Ma a festőnőt a színmezőfestészet – az ezen a néven ismert stílus nagy színsávokat használ a festmény „témájaként” – egyik úttörő művészeként tartják számon. Azért, hogy a ragyogó színek áttetsző hatást keltsenek, az alapozatlan vászonra való felvitel előtt terpentinnel hígította a festékeket. Ezen „áztatófolt-technika” majdhogynem vízfestékszerű foltokat eredményezett, amelyeknek a színe különböző rétegekből áll. A Posztfestői absztrakció címmel 1964-ben megrendezett híres kiállítás – melynek a kurátora Clement Greenberg műkritikus volt – Helen és számos festőtársa műveit mutatta be. Ma a festményei a legtöbb nagyobb amerikai művészeti múzeumban megtalálhatóak.

JUNE LEAF (1929–PRESENT)

A Chicagóban született és felnőtt June Leaf rövid ideig az IIT Institute of Design intézményben tanult, majd fiatalon, tizennyolc éves korában úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi önmaga képzését, ezúttal már Párizsban. 1954-ben visszatért Illinois-ba, hogy elvégezze az alap- és mesterképzést művészeti oktatás szakon. 1958-ban azonban mégis visszament Párizsba, immár Fulbright-ösztöndíjasként. Az évek során kialakította saját allegorikus stílusát számos művészi anyag használata révén. Legyen szó akár toll- vagy tusrajzról, vászonfestményről vagy kinetikus szoborról, June valamennyi műve kivétel nélkül absztrakt és szokatlan. A munkái általában az emberi testet ábrázolják, amelyekbe gyakran belekomponálta a saját odaképzelt kezeit.

June és a férje, Robert Frank rendező és fényképész, az idejük nagy részét a New Yorkban található Bleeker Street-i lakásukban és a Nova Scotia-i halászkunyhójukban töltik. 2016-ban a Whitney Museum of American Art egy retrospektív kiállítást rendezett a műveiből June Leaf: A gondolat végtelen címmel. Bár férje 2019-ben elhunyt, June a mai napig alkot. Egy 2016-os, a Women’s Wear Daily divatlapnak készült interjúban a művészetét kutatási folyamatként írta le: „Talán nincs is szükségem a nagyközönség elismerésére. Mindenféleképpen meg szeretném őrizni az integritásomat, amely rendkívül fontos számomra. Az, hogy képes voltam annak a rajznak [egy festőállvány féle mutat] az elkészítésére, elgondolkodtatott: »Nagyszerű, még mindig egy tudós vagy, aki fel tud találni valami olyat, ami együtt jár az életével.«”

***********
Forrás: itt
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon