A mozgásnak köztudottan több pozitív hatása is van egészségünkre: erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot, amire télen még nagyobb szükségünk van. A hidegben természetesen nem könnyű rávenni magunkat, hogy kimozduljunk a fűtött szobából, de van néhány praktika, amelyekkel vonzóbbá tehetjük a téli kirándulást, például, ha finom meleg itallal készülünk az útra. Tóth Barnabás, a soproni Fagus Hotel executive séfje ad néhány ötletet ahhoz, mit vihetünk magunkkal a termoszban, és egy csábító receptet is megoszt velünk.

Folyékony desszertek édesszájúaknak

A téli hidegben szívesen melegítjük magunkat forró teával vagy forralt borral. A Fagus séfje szerint azonban érdemes körülnézni a receptek között, mert mind az alkoholos, mind az alkoholmentes innivalókból szinte kifogyhatatlan a választék, amit a hideg időben nemcsak otthon fogyaszthatunk, hanem magunkkal is vihetünk.

Sokan még hozzávalóként sem szívesen isznak alkoholt, viszont édesszájúként bármikor kaphatók egy desszertre. A jó hír, hogy ők is sokféle receptet találhatnak a világhálón. Klasszikusnak számít a forró csoki, amelyet sokféleképpen tudunk megbolondítani: kifejezetten élénkítő hatású például a presszókávéval elkevert és borsmentával fűszerezett változat. Forró fahéjas karamellel a hátizsákban a kirándulás is könnyebben megy, úgy érezzük majd, az lesz a jutalom az út végén. Ehhez az italhoz először is karamellizálni kell a cukrot, vagy ha egészségesebb verziót szeretnénk, választhatunk barnacukrot vagy mézet is. A karamellt folyamatos kevergetés mellett felengedjük tejjel, majd tovább forraljuk, és kevés fahéjjal és vaníliás cukorral ízesítjük. Egzotikus ízvilágot idéz a kókuszos chai latte, amelyhez nemcsak teára lesz szükségünk, hanem fahéjra, csillagánizsra, kardamomra és kókusztejre is. Ha vízzel összeforraltuk a fűszereket, mehetnek bele a teafilterek, közben felmelegítjük a kókusztejet a cukorral, amit végül a fűszeres teához keverünk.

Melegítő italok, amelyektől a hangulat is derűsebb lesz

Ha a forralt bort szeretnénk pikánsabbá tenni, próbáljuk ki gyömbéres változatban – javasolja Tóth Barnabás. A fahéjon, szegfűszegen vagy a narancskarikákon kívül ekkor a legmeghatározóbb ízt a reszelt gyömbér adja. Sok forró vagy forralt italnak a rum az egyik fontos összetevője. Népszerű a rumpuncs, amelyhez szintén szükség van kevés borra, valamint citrom- és narancslére, illetve fekete teára. Főleg a síparadicsomok slágere a jägertee, amelynek több változata is létezik: mindben főszerepet játszik a fekete tea, a rum és a különféle fűszerek, amit néha még gyümölcspálinkával is gazdagítanak. Szintén rumból készül a forró vajas rum, ami gyakorlatilag felér egy tömős desszerttel, hiszen a fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót és cukrot vajjal keverjük ki, ehhez dolgozzuk hozzá a rumot és a forrásban lévő vizet.

Ennél is különlegesebben hangzik a forró cider és a forralt sör. Itt fontos megjegyezni, hogy egyik italt sem kell valójában felforralni, mert odalesz az alkoholtartalom. Így, ha forralt sört szeretnénk készíteni, csak melegítsük össze a sört, mézzel, rúd fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal, és ízlés szerint gyömbérrel, szerecsendióval vagy ánizzsal.

Virgin italok sofőröknek

A kirándulás során a sofőrök mindig nehezebb helyzetben vannak, hiszen nem csatlakozhatnak a társasághoz egy pohár italra. A Fagus séfje szerint nekik igazi aduász egy virgin ital, amely ízében és küllemében hasonlít az alkoholos változatra, mégis korlátlanul fogyasztható. Aki erre nyitott, nem fogja megbánni a forró almás bólét, amelyhez egy liter almalét kell összefőznünk egy almával, egy rúd fahéjjal, valamint ízlés szerint barnacukorral és gyömbérrel. Finom fűszeres alkoholmentes punccsal a rumpuncsot tudjuk kiváltani: ennek alapja leggyakrabban a fekete tea, amelyet különféle gyümölcslével, cukorral, fűszerrel vagy például mézeskalács fűszerkeverékkel forralunk össze. Sőt, olyan változat is létezik, amelyhez tojássárgáját keverünk habosra cukorral, és az alaphozzávalók mellett tejet is használunk.

Különleges téli forró ital haladóknak Tóth Barnabástól, a Fagus executive séfjétől

Forró szénsavas aromatea

Hozzávalók:

• 400 ml víz
• 4 g zöld tea
• 6 szál levendula

A 60 ml citromfüves sziruphoz:

• 70 ml víz
• 20 g cukor
• fekete rizs
• citromfű

Tegyük egy kancsóba a zöld teát és a levendulát, forrázzuk le a hozzávalókat 92 fokos vízzel, zárjuk le a kancsót, és hagyjuk állni egy órán át.

Ezalatt 70 ml vízhez adjuk hozzá a fekete rizst, a cukrot és a citromfüvet, kezdjük el melegíteni, majd forrás után takaréklángon főzzünk belőle sűrű szirupot. Ha kész, szűrjük át és tegyük félre.

Végül a levendulás zöld teát és a citromfűszirupot öntsük egy olyan szifonba, amit szabad melegíteni. Nyomjunk a szifonba 1 db patront, és helyezzük 1 órára 70 fokos vízbe.

Különleges italhoz különleges szervírozás dukál: öntsük pezsgőspohárba, és díszítsük fahéjjal.

**********
Reklámnak minősülő, de nem szponzorált tartalom.
Források: képek/Canva
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Persze sokan kérdezik most, hogy vajon miért kell ekkora figyelmet szentelni a terítésnek, nem az a lényeg, hogy az étel finom legyen? Nem, ugyanilyen fontos a szép, igényes terítéssel jelezni vendégeink számára, hogy fontosak számunkra és készültünk erre az alkalomra. A megfelelő teríték, a szép asztal emlékezetessé teheti az alkalmat, és még az étel is jobban esik majd.

Nézzük, hogy egyes alkalmak során milyen legyen a teríték!

Kép: Fyrklövern

Hétköznapi vacsora vagy egy hétvégi reggeli

Ilyenkor leginkább csak egy alapterítékre van szükségünk: tányérkészlet, kés, villa, kanál, vizespohár, szalvéta. Természetesen egy alátét is ilyenkor is ajánlott, akár az asztalt magát, vagy a terítőt védjük vele. Az alátét közepére kerül a tányér, bal oldalára a szalvéta, rá a villa. Jobbra helyezzük el a kést úgy, hogy a penge befelé mutasson, a kanálnak pedig a kés jobb oldalán van a helye.

Használhatunk kis tálkát a gabonapehelynek, müzlinek, zsemletányért a pirítóshoz, péksüteményhez. Csészét csészealjjal, vagy a bögrét a kávéhoz, teához, valamint a vizespoharat vízhez vagy gyümölcsléhez a tányér fölé helyezzük, nagyjából ott, ahol 1 óra lenne az óra számlapján. Kicsit elegánsabb lehet a terítés, ha a szalvétát a tányér tetején helyezzük el, esetleg valamilyen formára hajtogatva.

Laza vacsoraparti vagy kötetlen összejövetel

A teríték esetében ilyenkor nagyjából hasonló módon járunk el, mint az előző esetben, a menühöz igazítva teszünk ki előételes, leveses vagy desszerttányért is. A salátástányért a tányér tetejére helyezzük, ha van leves is, a leveses tányért legfelülre. Fontos szabály, hogy az étkészletből csak az kerüljön az asztalra, amit tényleg használni fogunk. Például, ha nincs leves, nincs szükség levesestálra és kanálra, a salátához viszont kínáljunk másik villát, mint a főételhez és készüljünk salátáskanállal is.

Ha steaket vagy egyéb nagyobb darab húst szervírozunk, gondoskodjunk megfelelő késekről, akár speciális steak-késről. Ha csak fehérbort kínálunk, nem kell kitennünk az asztalra a vörösboros poharakat. Sajttál mellé tegyünk sajtkéseket, fagylalthoz fagyiskanalakat. Kerüljön az asztalra só- és borsszóró, ha hosszúkás asztalunk van, mindkét végére, hogy mindenki elérje, kerek asztalnál középre.

Elegáns díszvacsora

Ilyenkor kerülnek elő az úgynevezett „töltő” vagy alátéttányérok, ezek különböztetik meg a hétköznapi asztalt az elegáns asztaltól. Ettől függetlenül használhatunk még kerek alátétet is pluszban, a szép asztalterítő pedig értelemszerűen elengedhetetlen. A formális, elegáns terítés sok elemből áll az előbbieken kívül is: természetesen kell hozzá egy szép étkészlet, tányérok, leveses tálak, salátástányérok, zsemletányérok, szalvéták, salátásvillák, vacsoravillák, kések, leveses kanalak, vajkések, desszertkanalak, vizespoharak, vörösboros poharak, és fehérboros poharak.

Az evőeszközöket minden esetben az ételek elfogyasztásának sorrendjében helyezzük el, ügyelve arra, hogy a kés pengéje mindig befelé forduljon. A kés hegyénél álljon a vizespohár, tőle 2 ujjnyira jobbra a fehérboros, utána ismét 2 ujjnyira a vörösboros pohár. Bár ez elsőre kicsit bonyolultan hangzik, de ha tudjuk, hogyan terítünk meg egy hétköznapi asztalt, ezt tovább cizellálni már egyszerű lesz. Egy díszvacsorán is nyilván az ételek minősége, íze a legfontosabb, de az elegáns terítés már önmagában fél siker.

Természetesen az asztalt minden esetben dekorálhatjuk is, virágvázát, gyertyatartót, évszaknak megfelelő kompozíciót elhelyezve középen. Arra mindig ügyeljünk, hogy a vendégek jól lássák egymást, senkit ne takarjon ki a dekoráció, illetve akkor tegyük az asztalra, ha egyébként az ételes edények, tálalótálak kényelmesen elférnek rajta.

Miért fontos a teríték az asztali etikettben?

Az asztal terítésekor az asztali etikettnek megfelelően elhelyezett evőeszközök és a gondosan megválasztott dekoráció hozzájárulnak az étkezés emlékezetes élményéhez. Az evőeszközök etikett szerinti helyes elrendezése, az éttermi etikett betartása és az általános étkezési etikett figyelembevétele mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az asztalnál töltött idő elegáns és zavartalan legyen. Az asztal terítése így nem csupán a finom ételekről és italokról szól, hanem egy olyan tapintatos és kulturált légkör kialakításában is segít, amely minden vendég számára kellemes. Inspirálódjunk bátran!

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

**********
Reklámnak minősülő, de nem szponzorált tartalom
Képek forrása: Fyrklövern
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A jeles alkalmat szokás valamilyen ajándékkal emlékezetessé tenni. Házavatóra vagy lakásavatóra többnyire olyan ajándékot ajánlott vinni, amelynek segítségével még inkább otthonossá válhat a ház vagy a lakás. Persze sokan vannak úgy vele, hogy a lakberendezési tárgyaikat, például egy étkészletet inkább maguk szeretik kiválasztani, így gyakran nem is egyszerű ez a helyzet. A tökéletes házavató ajándék semmiképpen sem személyre szabott, nem a ház urának vagy úrnőjének szól, hanem inkább semleges, az otthont díszítő, vagy annak funkcióit szolgáló tárgy legyen.

Szerencsére vannak olyan hagyományos apró ajándékok is, amelyek évszázadok óta elterjedtek, ha új házba költözésről van szó. A házavató bulik divatja amúgy egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor szó szerint felmelegítették a vendégek a házat, amikor az új tulajdonosok beköltöztek. A szomszédok ilyenkor tűzifával érkeztek, és nem elsősorban a meleg miatt gyújtották be a kályhát, kemencét, kandallót, hanem azért, hogy elűzzék a házban esetleg még ott leselkedő gonosz szellemeket. Természetesen ma már inkább szép tárgyakat szeretünk adni és kapni egyaránt, de nézzük, milyen jelképek lehetnek hagyományosan házavató ajándékok.

Kép: Fyrklövern

Régi klasszikusok házavatóra, lakásavatóra

• Kenyér – hagyomány szerint nagyon gyakran adott házavató ajándék. „Házad ne ismerje meg a szegénységet” – áldással adják, de mindez különleges gesztussá tehető, ha saját sütésű kenyeret viszünk, valamilyen szép, egyedi, akár névvel ellátott konyharuhába csomagolva. Modern változatban adhatunk kenyérsütő gépet is, hozzá néhány jól bevált recepttel.
• Olívaolaj – a mediterrán vidék eme kincse megáldja az otthont és a családot, egészséget és jólétet ígér. Egy minőségi olívaolaj-kóstoló szett, kiegészítve balzsamecettel szintén remek házavató ajándék lehet, egyben pedig szép konyhai dekoráció.
• Méz – „Élvezd mindig az élet édességét!” – ezt sugallja egy csupor különleges méz, esetleg egy személyre szabott üvegbe csomagolva.
• Cukor – ugyancsak az édes élet ígéretét ajándékozza a ház új lakóinak a cukor, mint ajándék, akár névvel ellátott bögrékkel együtt csomagolva.
• Szobanövény – egy csipetnyi természet, egy kis zöld az új otthon számára azt jelenti: „Legyen otthonod mindig élettel teli”. A szobanövények szép díszei lehetnek az otthonnak, hozzájárulnak annak stílusához, ráadásul szabályozzák a beltéri klímát, így egész évben kényelmesen érezhetjük magunkat.
• Kés – manapság kevésbé szokás kést ajándékozni, régi mondás szerint egy ajándék kés megvédi a ház lakóit a betolakodóktól. Más kultúrák viszont rossz jelnek tekintik a „magányos kést”, így legfeljebb vágódeszkával, vagy köténnyel együtt javasolják lakásavatóra ajándékba vinni.
• Rizs – „Sokasodjon meg a szeretet otthonotokban” – ezt jelenti egy nagy adag rizst ajándékba adni. Stílusosan pedig egy szép, személyre szabott üvegedényben lehet ajándékozni.
• Házavató bor – ez még mindig az egyik legnagyobb klasszikus. Egy üveg borral nem lehet melléfogni, de ha házavatóra visszük, gondoskodjunk egy különleges címkéről, vagy vigyünk mellé egy szép borospohárkészletet, hiszen a bor gyorsan elfogy, a poharak viszont később is megmaradnak.
• Fa – fából készült ajándékot vinni azt jelenti, hogy azt kívánjuk, az új otthonban legyen stabilitás és béke. Lehetnek konyhai kellékek, fa kosarak vagy tálak, vagy ha kreatív, saját kezűleg készített, személyre szabott házavató ajándékot szeretnénk, fából készült festményt, fafaragást, egyéb dekorációt is választhatunk.
• Só – furcsán hangzik, de a só is hagyományos házavató ajándék. Ráadásul minden háztartásban hasznos. „Legyen mindig íz és fűszer az életedben” – ez az üzenete annak, ha sót ajándékozunk, természetesen egy szép sótartó edénnyel együtt. Ez a mottó amúgy egyéb fűszerek vagy fűszernövények esetén is érvényes lehet.
• Érme – szerencsét és gazdagságot sugall, ha érmét, vagy érméket ajándékozunk, például valamilyen praktikus vagy személyes hangulatú díszdobozban.
• Ananász – elsőre talán vicces ötletnek tűnhet, de házavatóra ananászt ajándékozni a gyarmati időkre vezethető vissza, jókedvet, melegséget és ünnepi hangulatot ígér. Egy szép kosárral, vagy egyéb konyhai kellékekkel együtt remek ajándék.
• Seprű – ez is egy a legősibb hagyományok közül. A házavató ajándékként adott seprű segít kiűzni a gonoszt az új otthonból, jelképesen és ténylegesen is segít tisztántartani azt.
• Gyertya – „Legyen világosság a legsötétebb időkben is” – üzeni az ajándékba vitt gyertya. Ha pedig személyre szabott, névre szóló gyertyakészletet viszünk, igazán stílusos ajándékkal készültünk.

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

És ha mégis mást szeretnénk vinni házavató vagy lakásavató ajándékként?

Természetesen dönthetünk úgy is, hogy mégis inkább klasszikus ajándékot viszünk az új otthonba költözőknek. Egy szép dísztárgy is jó ötlet lehet, de még kevésbé foghatunk mellé egy elegáns étkészlettel. Az évszaknak megfelelően is választhatunk virágmintás tavaszi, nyári (Magic Garden, Bella) vagy éppen télies hangulatú, karácsonyi mintás porcelán étkészletet is, de lehet semlegesebb, elegáns, letisztult kollekció is, mint például a Diamond vagy a Celebration. 8, 10 vagy 12 személyes tányérkészlet esetén már az aktuális vendégség terítési kérdése is meg van oldva, később pedig bármikor választhatunk az aktuális kollekciót bővítő, gazdagító kiegészítőket is a Fyrklövern kínálatából.

**********
Reklámnak minősülő, de nem szponzorált tartalom
Képek forrása: Fyrklövern
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Svájc azon országok közé sorolható, melynek a gazdasága, ipara, szociális biztonsága és egészségügye, valamint a mezőgazdasága is magasan fejlett. Nem csak világviszonylatban kimagasló életszínvonala miatt kelti fel sokak érdeklődését, hanem földrajzi jellemzőinek köszönhetően is. Ennek a lenyűgöző közép-európai államnak majdhogynem kétharmadát hegységek borítják. Svájc egyik legnagyobb természetvédelmi területe: Lauterbrunnental, az Alpok magasba nyújtózkodó sziklafalai és hegycsúcsai között elterülő völgy sokak turisztikai bakancslistájára méltán felkerült. Mindez a legkevésbé sem meglepő, ha egy pillantást vetünk természet adta jellemvonásaira: színpompás alpesi tisztásaira, stílusos kisvendéglőire, több mint 70 vízesésére – köztük a leghíresebbre: a Staubbach-vízesésre. A völgy beszélőnevét – „Lauter Brunnen”, azaz „hangos kút” – éppen vízesésekben gazdag, csobogásuktól hangos mibenlétének köszönheti. Kiváló úticélnak bizonyul mindazok számára, akik előnyben részesítik a természetjárást, hegymászást. A lélegzetelállító, festői tájak többek képzeletvilágát megmozgatták, köztük például J. R. R. Tolkienét, a Gyűrűk Ura szerzőjét is. A különleges atmoszférájú települések, az idilli svájci vidékek (Mürren, Lauterbrunnen, Wengen, Gimmelwald stb.), emlékezetes túraútvonalak (Kleine Scheidegg –hágó, Sefinenfurgge-hágó), és a természetes környezetben kivitelezhető szabadtéri sportok minden idelátogató útját mesés-feledhetetlenné varázsolják.

Giethoorn – Hollandia Kis Velencéje, az „utak nélküli” kistelepülés

Hollandia fontos ipari központjai, fejlett ipari és mezőgazdasági szerepvállalása mellett a világlátó-világjárókat is számos figyelemre méltó, látogatnivaló hellyel megörvendezteti. Ezek között a települések között kiemelkedik az Overijssel tartományban található kis holland falu: Giethoorn is, melyet Amszterdamtól autóval indulva körülbelül másfél óra alatt közelíthetünk meg. A számos csatornával, tavacskával és több mint 180 híddal rendelkező kistelepülés zöme kizárólag gyalogosan vagy hajóval érhető el. Az elbűvölő, mesés hangulatot idéző nádtetős fogadók, a gyalogösvények, valamint a csatornaparton elterülő kávézók és éttermek természetes ékekként növelik a hangulatot és a látványt egyaránt. Az „utak nélküli” holland helységként elhíresült Giethoornban a beszámolók szerint vannak kisebb utak, sőt parkolóhelyek is az autók számára, mely helyek a csatornák mentén gyalogosan haladva, vagy kerékpárral járhatók be. Azonban a falu nagyobb része csak a vízen, hajókkal haladva fedezhető fel. Ezért nem véletlen, hogy „Hollandia Kis Velencéjének” is becézik ezt az utóbbi időkben egyre népszerűbb úticéllá formálódott települést. Az ideutazók szerint ebbe a bájos holland faluba a közutakon és tömegközlekedéssel is könnyű eljutni, ahol igénybe lehet venni akár a vezetett túrákat is. Ha viszont a privát, személyre szabott túra mellett voksolunk, javasolják például a következő megállókat is: Muiderslot, De Orchideeën Hoeve, Tulpenroute.

Gordes – a sziklába gyökerezett kőkunyhók földje

Franciaország egy sor turisztikai látványossággal büszkélkedő ország. Párizs és nevezetességei (pl. A Notre Dame-katedrális, a La Défence-negyedben található Grand Arche), a római korból származó Pont du Gard, a Rousillon természetvédelmi terület, a Provance-ban fellelhető levendulaföldek, az Avignon, a régi korokat idéző Mont St. Michele, vagy a Korzika-szigeteken megcsodálható Sziklaszirtek már sokak szívébe és emléktárába belopták magukat. Most azonban egy kis dombtetői falucskát emelünk ki ebből a francia természetes szépségrengetegből, mégpedig a Monts de Vaucluse (a Vaucluse-hegység) lábánál elterülő Gordes-t. Az ország egyik legfestőibb falvai közé rangsorolt helység nem csak a turistákat ejtette ámulatba, hanem a művészek leglátogatottabb úticéljává (egyesek otthonává) is lett. A jellegzetes, sziklába gyökerező kőépítmények (a borie-k), a szikla legtetejének templommal és kastéllyal való „megkoronázottsága”, az innen fürkészhető Luberon-dombok panorámája szinte egy elvarázsolt hely benyomását keltik a szemlélőkben. Aki idelátogat, annak mindenképpen érdemes felkeresnie a zöld völgyben „rejtőző” fenséges Senanque apátságot, melyben ma is laknak levendulaesszenciát készítő, méztermelő szerzetesek. A programok közül nem maradhatnak ki: a kedd délelőtti piacozás, a hegyi kerékpártúrázás, a kulturális és művészeti rendezvényeken való részvétel, a galérialátogatások, színházak, koncertek, operák sem. A gyalogos helyfeltérképezések közepette betérhetünk a kis butikokba, bájos kávézókba, vagy ellátogathatunk a híres levendulamezőkre.

Castle Combe – ahol már közel félévezrede nem épültek új házak

A délnyugat angliai Castle Combe sokak „ismeretlen ismerőseként” tartható számon, ha azt vesszük figyelembe, hogy jó néhány film helyszíneként (pl. az eredeti Dr. Dolittle, vagy a legutóbbi A farkasember c. filmekben) már találkozhattunk ezzel a különleges, mézszínű kőházakkal rendelkező, romantikus angol falucskával. Idelátogatásunk során elbűvölő hagyományos angol teaházakkal, különleges múltidéző műemlékekkel, színpompás növényvilággal találkozhatunk. A falu egyik különlegessége az, hogy a 17. század óta egyáltalán nem építettek új házakat. Sétáink során érdemes ellátogatnunk a St Andrew’s Church (Szent András-templom) környékére és megtekinteni az itt található középkori műemléket, ám ne feledkezzünk meg a szigetország egyik legrégebben működő órájáról sem. Filmrajongóként ellátogathatunk az 1967-es filmből ismeretes Dr. Dolittle-házba. Ám a történelem szerelmesei és az ínyencfalatok kedvelői sem maradnak élmények nélkül, akik a helyi csemegék (sütemények, lekvárok stb.) közül válogathatnak kedvükre. A falu szívén áthömpölygő Bybrook-folyó, ahol sem utcai lámpák, sem tévé-antennák nem találhatók különleges atmoszférát kölcsönöznek az „Anglia legszebb faluja” címet elnyert településnek. A középkor itt nem sötét oldalával rukkolt elő, hiszen ekkor épült fel a falu ma is látható nagy része, ugyanakkor a helyi ruhaiparnak köszönhetően hosszú ideig virágzott a gazdasága is.

Gy. Linda
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A kíváncsiság, a tudásszomj, a megismerni akarás már a tántoríthatatlan kisgyermekkori érdeklődésekben tetten érhető.  Ki ne találta volna szembe magát a gyermekek fürkésző tekintetével, szívós kíváncsiságaival, melyek olyan kérdésekbe burkolva lépnek színre, mint például a „miért kék az ég, zöld a fű, színes a szivárvány, esik az eső?” A makacsul halmozódó de miért?-ekben térdig gázolva talán magunk is visszanyerjük lelkes gyermeki kutatóvágyunk szikráit, melyek mint valamely ős-mozgatórugók újra aktiválódni látszanak e friss kérdészáporok közepette.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a felfedezők és utazók csupáncsak önnön folyton szomjúhozó kíváncsiságukat indultak el csillapítani a világjárás, és -feltérképezés kalandjára. Ám, mivel az ember társas lény, mibenlétének egyik alapeleme az élmények megosztása, a tudás átadása, ezért már a korai utazók is gondoskodtak arról, hogy tapasztalataik ne heverjenek magányos fiókok porlepte rejtekében. Útinaplók, útleírások, visszaemlékezések és beszámolók formájában adták át mind a kortársaknak, mind pedig az utókornak élményeiket. (A fogadtatások igen széles skálán mozogtak.) Mindaz, amit ma evidenciaként, vagy műveltségünk részeként kezelünk, a felfedező- és utazóelődök „kincsgyűjtögető” szorgalmának köszönhető.  Az alábbiakban három olyan bátor felfedező- és utazónőt mutatunk be, akik ma is példaként állhatnak előttünk.

Jeanne Baret – az első nő, aki körbeutazta kerek e világot

Jeanne Baret

A 18. század Franciaországának Poil nevű vidékén született Jeanne Baret életkörülményeit tekintetbe véve nem az lett volna az első gondolatkipattanásunk, hogy: valószínűleg ő lesz az első női világjáró, aki örökre beírja magát az emberiség történelmébe. Mit is remélhetett egy Loire-völgyi szegény család sarja, a merev szemléletű 1700-as évek közepén, főként lányként? Szűkölködő kisfalujából egy közeli városba, Toulon-aux-Arroix-ba menekült, ahol egy Philibert Commerson nevű botanikus és természettudós házvezetőnőjeként jutott munkához. Munkaadója rövid idő alatt bevonta a fiatal, ambiciózus Jeanne-t a botanikai munkáiba. Jeanne minden alkalmat megragadva autodidakta módon botanikussá érlelte magát, így nemsokára a Commerson házvezetőnője szerepet felcserélhette botanikai asszisztensire, és ezzel elindult példaértékű pályafutása.

Commerson betegeskedései miatt nélkülözhetetlenné vált Jeanne munkája, így amikor a természettudóst felkérték, hogy csatlakozzon a Bougainville-i expedícióhoz, eltökélt szándéka volt Jeanne-t is magával vinni az útra. A rendkívül intelligens és megingathatatlan fiatal (27 éves) nő elvarázsolta (a 40 éves) Commercont. Olyannyira, hogy az immár mind a szakmában, mind a magánéletben egymásra talált botanikus-pár, mintegy dacolva a francia haditengerészet azon rendeletével, mely megtiltotta a nők itteni részvételét kidolgozott egy merész tervet.  A terv úgy festett, hogy Commercon állandósult betegségére hivatkozva asszisztense nélkül nem kívánta elvállalni a felfedezőutat. Jeanne így férfiruhát öltve magára 1766 decemberében szállt végül a felfedezők Etoile névre keresztelt hajójára (ahol Jean-ként mutatkozott be). Az expedíció során a Commercon és Jeanne alkotta felfedezőpáros két év alatt több mint hatezer növényt gyűjtött és azonosított.

Harriet Chalmers Adams – az amerikai Mrs. Marco Polo

Harriet Chalmers Adams

Az 1875-ben napvilágot látott Harriet Chalmers Adams felfedezővé válását nagymértékben befolyásolták a gyermekkori impressziók. A kíváncsi természetű apjával töltött idő, a magánoktatás és a rengeteg olvasás ugrókötelező, kézimunkázó kislányból világot látni és érteni kívánó utazóvá formálták. A vágymegvalósítás érdekében kész volt lépéseket tenni, ezért megtanulta a spanyol, francia, portugál, olasz és német nyelveket.

Geográfusként, újságíróként, felfedezőként több mint 160 ezer km dél-amerikai utat tett meg. Két évtizedet felölelő Latin-Amerikával kapcsolatos tudását és szakértelmét több területen is gyümölcsöztetni tudta (köztük a tudomány és a magánipar). Akár egy 21. századi világjáró blogger is büszkélkedhetne a földrajzi társaság berkeiben Mrs. Marco Poloként, és a megtisztelő „a világ legnagyobb felfedezőnőjeként” is emlegetett Harriet eredményeivel. Az 1900-as évek elején Franklin Pierce Adams feleségeként egy gőzhajóra szálltak és a San Francisco-öbölből Dél-Amerika országainak bebarangolására utaztak.  Útjairól naplót vezetett, előadásokat tartott és megosztó cikkeket írt – a kulturális hasonlóságokról és különbözőségekről – a National Geographicnál. Az első világháború alatt a Harper Magazine egyetlen női haditudósítójaként csatajeleneteket fotózott. Halála előtt azt nyilatkozta, hogy egy a különös, a titokzatos felfedezésére vágyó nőt nem lehet otthon marasztalni, hiszen ugyanúgy elmegy felfedezni, kíváncsiságát csillapítani bárhová, ahogy férfitársai teszik.

Sarah Marquis – az apostolok lován világutazó

Sarah Marquis

A gyalogosan megtett felfedezőutaknak ma is rendkívüli erejük van. Különlegessé, személyessé, életízűbbé teszik az utazást. Erről tanúskodik Sarah Marquis, az 1972-ben Svájcban született  rettenthetetlen gyalogkalandor is, aki 2010 és 2013 között  Oroszországból Ausztráliába sétált. Útját a test fájdalmának és kényelemvágyával való harcolás, a veszélyes vadállatokkal, drogcsempészekkel és trópusi betegségekkel való folyamatos farkasszemnézés kísérte. 2014-ben a National Geographic az év kalandorai közé sorolta. Útjairól beszámolókat, könyveket ír – többek között a Wild by Nature címűt. Az internetszerte fellelhető több mint 300 inspiráló előadását magunk is megtekinthetjük. Többek között ezt a 2015-ben, Genfben készült TED talk ( https://www.youtube.com/watch?v=caA5YRF6S9Q ) élménybeszámolójából is erőt, ihletet meríthetünk. Beszédében többek között az is elhangzik, hogy nem vált felfedezővé, hanem annak született. Ahogy minden emberben kisgyerekként még ott virul a felfedezés, a mindent tudni akarás vágya. Éppen ezért mindig is rajongott azért a saját belső gyermeki énjéért, akinek a szavára, ösztönzésére hallgatva végül világutazóvá válhatott.

 Gy. Linda
**********
Képek forrása: Canva valamint itt, itt és innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Csontváry Kosztka Tivadar 1853. július 5-én született a Szlovákiában található Kisszebenben. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész volt, mellette pedig rendőrkapitányi és postai feladatokat is ellátott. A kis Tivadart már gyerekkorában hatalmas tragédia érte. A várost sújtó 1863-as tűzvész során, amíg édesapja épp a tűzoltás megszervezésével foglalkozott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Sokak szerint őt ábrázolja a rejtélyes, Pirosruhás gyermek c. festmény.

Később apja nyomdokai lépve, Budapesten járt egyetemre, hogy gyógyszerésznek tanuljon. Sikeresen meg is valósította a célját, és patikusként kezdett dolgozni az iskola után.

Patikusból világjáró festő lett

1880-ban egy őszi délutánon leült a patika elé, és lerajzolta egy vénycédula hátuljára a szemközti ökrös szekeret. A patikavezetőt teljesen ámulatba ejtette, és ahogy az Csontváry önéletrajzban olvasható, azt mondta: „Mit csinál: hisz maga festőnek született.” Ezután pedig egy hangot hallott, ami azt mondta: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.”

„Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.”

Egy évvel később már Rómában is találta magát, ahol a Vatikán képtáraiban a legnagyobb festőktől inspirálódott, köztük természetesen Raffaellotól. Ezután megjárta Párizst, ahol találkozott Munkácsy-val, majd visszatért Szentesre a patikába. Az volt az álma, hogy saját gyógyszertárat nyit Gácson, amihez meg is kapta az engedélyt. Még évekig dolgozott patikusként, hogy elegendő pénze legyen a további utazásokra, és elmerülhessen a festészetben, amit 41 éves korától kezdve meg is tett. Habár rövid ideig, de eleinte olyanok keze alatt tanult, mint Hollósy Simon és Friedrich Kallmorgen, majd Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát autodidakta módon. Megjárta Dalmáciát, Olaszországot, Németországot, később Egyiptomban, Palesztinában, és Athénban is járt. Időközben, 1902-ben megfestette a Selmecbánya látképe című művét. Az athéni útjáról a Kocsizás újholdnál Athénban, valamint a Jupiter-templom romjai Athénban című képei tanúskodnak. Minden egyes utazása inspiráló hatással volt rá, és néha akár több négyzetméteres vásznon örökítette meg a világ kis darabkáit, mint amilyen a Nagy-Tarpatak a Tátrában vagy A taorminai görög színház romjai.1906-ban festette meg a fő művének érzett legnagyobb képét, a Naptemplom Baalbekbent. A libanoni hegyekben töltött ideje ihlette másik két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához. Egy évvel később, 1908-ban festette meg a Mária kútja és a Marokkói tanító képeket. 1909-ben Nápolyban készült az utolsó befejezett festménye, a Sétalovaglás a tengerparton. Utána már főleg az írásnak szentelte az idejét, és filozófiai műveket, röpiratokat jelentetett meg, valamint előadásokat is tartott.

„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.”

A mai napig találgatják, hogy őrült volt-e

A kritikusok szerint az 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című képen már láthatók voltak a skizofrénia jelei. Ám a festőt sosem kezelték hivatalosan a nevezett betegség miatt. Czeizel Endre is tanulmányozta, és a boncolási jegyzőkönyv, valamint a kiterjedt kutatómunka végén arra a következtetésre jutott: Csontváry nem volt őrült. De az igaz, hogy 1915-től folyamatosan romlott az egészségi állapota. Két évvel később eladta patikáját, és 1919. június 20-án jobblétre szenderült a budapesti Új Szent János Kórházban. Az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nem olajfestéket használt

Tévesen olajfestményekként határozzák meg képeit, holott a saját maga által kevert festékkel alkotott, de mivel nem tudni pontosan miket használt, így az olajfesték maradt meg a köztudatban.  A Magyar Nemzeti Galéria két kutatást is támogatott a hatvanas években, és sikerült megállapítani, hogy egy temperához hasonlító festékkel dolgozott. Évtizedekkel később, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képeket is megvizsgálták és bebizonyosodott: olajmentes festékkel dolgozott.

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük.”

Saját maga nevezte el a stílusát

Kétség sem fér ahhoz, hogy mennyire egyedi, sajátos volt Csontváry stílusa, aki nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem. De lehet találni a képeiben egy kis szimbolizmust, realizmust, szürrealizmust, expresszionizmust, posztimpresszionizmust, ám ő „napút” festőként jellemezte önmagát. Szenvedélye volt a fény és a levegő együttesének megjelenítése, ugyanis kutatta a különböző napszakok színvilágát, és természetét. Ezek pedig mind-mind visszaköszönnek képei színvilágánál a ragyogó sárgától kezdve a tüzes pirosig. Sok esetben a harsány színeket a motívum felerősítésére használta, és gyakran a festékréteg vastagsága, a kidomborítás is ezt a célt szolgálta. De nemcsak a nap és a fények szerelmese volt, hanem gyerekkora óta az egész természeté, ami valamilyen formában minden képéről visszaköszön.

Tisztelgés a zseni előtt

Közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum a születésének 170 éves évfordulóját. A Szépművészetiben egyesült a két  gyűjtemény, ahol a zseniális festő 45 művét tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás 2023. július 16-ig látogatható, utána augusztusban Pécsre költözik, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. Legendássá vált, híres képei mellett helyet kapott az első figurális festménye, az 1894-es Almát hámozó öregasszony című alkotása is.

„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: Kiemelt kép/Wikipédia (Csontváry: Önarckép) és Szépművészeti Múzeum Facebook oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél

Mutatunk 5 mesébe illő európai kastélyt, amely garantáltan magával ragad!

Lassan megjön a kedved az utazgatáshoz, vagy adottak lesznek a körülmények ahhoz, hogy útra kelj? Ha imádod a kastélyokat, és a történelmet, de elkerülnéd az olyan turisztikailag divatos helyeket, mint amilyen a németországi Neuschwanstein vagy az angliai Windsor, akkor mutatunk néhány kevésbé felkapott, de festői környezetben található európai kastélyt, ami minden megtett kilométert megér!

1. Vajdahunyadi vár

Vajdahunyadi vár – forrás: Wikipédia

A romániai Vajdahunyadon található várat Mikszáth Kálmán „a várak királyának” nevezte. Nem is csoda, hiszen elég, ha egy pillantást vetsz a vár tiszteletet parancsoló, erődítményszerű külsejére, mégis kecsesen az ég felé nyújtózkodó tornyaira. Még 1446-ban alakították ki, amikor Hunyadi János megrendelésére megkezdődött az építkezés, aki az I. Károly által épített korábbi várat akarta átalakítani. A kastélyt eredetileg Hunyadi János apjának, Vajknak adta Zsigmond magyar király. Az alsó szintjén található a lovagterem, a felső szinten található az ún. Országház, amelynek elnevezése arra utal, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a jelentősebb tárgyalások.

2. Hohenwerfen vár

Az Ausztriában található Hohenwerfen hatalmas kastélya több mint 900 éve magasodik a Salzachtal-völgy feletti 155 méter magas sziklatetőn. Az Alpok Tennen hegyvonulatai festői hátteret kölcsönöznek az erődnek, ami ködös időben olyan, mintha egy másik világ birodalma lenne. A 11. században építették, Gebhard salzburgi érsek megrendelésére a környék védelmére. Az évszázadok során számtalan támadást és ostromot láttak a falai, ahogy számos uralkodót is. Napjainkban kiterjedt fegyvergyűjteménnyel, interaktív fegyverkiállítással, madarász bemutatókkal és különböző izgalmas programokkal várják a kalandra vágyókat.

3. Hohenzollern-kastély

A németországi Hohenzollern-várra vonatkozó első utalás 1061-ből származik. Az eredeti kastély pontos mérete és külseje nem ismert, de feltehetően egy hatalmas és művészi komplexum lehetett. A korabeli források „Svábország összes kastélyának koronájának” és „Németország legerősebb házának” nevezték. Sajnos az eredeti kastély 1423-ban teljesen elpusztult egy tízhónapos ostromban, de néhány évvel később újraépítették, és azóta még méltóságteljesebben pöffeszkedik 855 méter magasan az erődítmény, mely karcsú tornyaival kalandra hívogatja a látogatókat, akik talán még az utolsó porosz koronaherceg, Vilmos és felesége, Cecília koronahercegnő szellemét is megpillanthatják, akik itt nyugszanak.

4. Chambord-i kastély

Ahogy Anglia, és Németország, úgy Franciaország is messze földön híres a fenséges kastélyairól. Épp ilyen gyöngyszem a reneszánsz stílusjegyeket magán viselő, a sologne-vidéken található Chambord-i kastély, ami a Loire menti kastélyok közül a legnagyobb. A hagyományos középkori francia kastély lágyan terpeszkedik a folyópart mentén, és az ember szinte hallani véli a letűnt korok fényűző mulatságait. Építését I. Ferenc király rendelte el, aki általában csak néhány hetet töltött ebben a pazar ékszerdobozban, ami 1981 óta a Loire-völgy többi építészeti emlékével az UNESCO Világörökség része.

5. Ravadinovo kastély

Ravadinovo kastély – forrás: circlephoto

Ha feldobnád valamivel a tengerparti üdülésedet Bulgáriában, akkor látogasd meg a Ravadinovo falucskájában található, mindössze 20 éves építményt, a ’balkáni Disney kastélyt’. A varázslatos vár a tehetséges építész és álmodozó, Georgi Tumpalov elméjéből pattant ki, aki úgy döntött: valóra váltja gyermekkori álmát, és egy olyan kastélyt épít, amely nem csak a mesékben létezik. Éjjel-nappal dolgozott családjával és szomszédjaival, hogy megépítse ezt az építészeti remekművet. Végül sikerült is életre keltenie egy tündérmese helyszínét a tenger közelében, és ettől olyan egyedülálló jelenség. A kapuhoz vezető utat virágmotívumok díszítik, és amint belépsz a kastély kertjébe, az összes addigi problémád megszűnik egy csapásra, és csak a szépség és a béke marad!

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest

A sziklás félszigeten elterülő Cornwall, egy lenyűgöző vidék. A kelta kultúrát, a csempészekről szóló történeteket és a bányászat örökségét elegyítő, ütős koktél. Durván barázdált, markáns földfelszíne teszi oly közkedveltté az angliai nyaralásra vágyók körében. A Golf-áramlat meleg, szubtrópusi időjárást hoz Cornwallba, amely a virágok és növények csodálatos édenkertjévé varázsolja a vidéket. Csodálhatjuk ámulatba ejtő tájait, élvezhetjük fenséges tengerpartjait vagy figyelhetjük a vad pónik vágtáját Dartmoor hatalmas kiterjedésű pusztáin.

’Myttin da! – Dydh da!’ , azaz így köszönj reggel és napközben, ha Cornwallban jársz

Annak ellenére, hogy Cornwall, félmillió lakosával, csupán egy, Anglia számos megyéi között, a tősgyökeres helyiek elsősorban mégis cornwallinak, jobban mondva korninak tartják magukat, és csak másodsorban angolnak. Ennek az ősi kelta gyökerekkel rendelkező településnek a lakói közül jó néhányan ma is, évszázadok óta virágzó, cornwalli nyelvüket (korniul: Kernewek) beszélik.

Saját nyelvhez saját zászló

A helyiek imádják saját zászlójukat, amely fekete színű, egy fehér kereszttel a közepén. Néhányan büszkén lobogtatják a kertjükben felállított zászlórúd tetején vagy éppen felragasztják az autójukra a korni zászlót ábrázoló matricát.
A korni emberek függetlenségét hirdető szimbólum, Cornwall védőszentjének és az ónbányászok patrónusának, az 5. században élt, ír származású apátnak, Szent Pirannak zászlajaként ismert.

Ínyenc batyu – Cornwall-módra

Amikor még a helyi bányászat fénykorát élte, százszámra működtek ónbányák ezen a vidéken. Az ónbányászat dübörgött, Anglia egyik leggazdagabb megyéjévé téve ezzel Cornwallt. Azonban Cornwall ónbányászaton  alapuló dicsőséges napjai mostanra leáldoztak, és a valaha virágzó iparág örökségeként, nem maradt ránk más, csak omladozó kémények és az ónbányászok egyszerű ebédje: a Cornish pasty, azaz a korni batyu.

Ennek a helyi specialitásnak az elkészítéséhez az adta az ötletet, hogy az ónbányászok kezei munka közben mérgező anyaggal szennyeződtek, és mivel kézmosásra nem volt lehetőségük, ezt az ételt a behajtogatott szélénél tudták megfogni, így az arzén a tészta kérgén maradt, amit aztán kidobtak. És hogy mivel is töltötték meg általában ezt a tésztát? Marhasülttel, hagymával, krumplival és fehérrépával , amely meglehetősen kiadós és tápláló falatokat nyújtott számukra, így biztosítva kellő energiát az egész napos, kemény munkához.

Cornwall eme kulináris különlegessége még napjainkban is praktikusnak bizonyul, ha turistaként ebédünket a városkák utcáin járkálva kívánjuk elfogyasztani.

Ne csak egyél, igyál is!

A cornwalli tejszínes tea nagyon hasonló a szigetországra jellemző délutáni teához. Ezt azonban szigorúan házi készítésű süteményekkel és sűrű, korni tejszínnel tálalják fel, amelynek frissessége és ízletessége össze sem hasonlítható az Anglia szerte fogyasztott változattal.

A leghosszabb, a legmagasabb, a legnagyobb, a legközkedveltebb és a leghíresebb

Kevesen tudják, hogy Cornwallnak van a leghosszabb partszakasza az egész országban, ahol több mint 300 strand található. Az amúgy zordan barázdált partvidék egyik rejtett csodája Porthcurno elbűvölő strandja. A partot borító aranyló homokot mintha egy messzi, trópusi paradicsomból szállították volna ide, vagy akár úgy érezheted magad, mintha a francia Riviérán lennél.

A hullámok lélegzetelállító magasságokba törnek. Gyakran meghaladják a 9 métert is, amely néhányunkat talán félelemmel töltenek el, a szörfösök számára azonban a megálmodott kihívást jelentik.

Az Egyesült Királyság területén, Cornwallban található a növényfajok legnagyobb gyűjteménye, amelyet az „Éden Projekt” keretében hoztak létre. A világ minden tájáról válogatott példányokat, a mediterrán éghajlatot és az esőerdők klímáját előidézve, még a hűvösebb hónapokban is 28 °C felett tartják, így biztosítva a megfelelő hőmérsékletet a növények életben maradásához.

Anglia talán legkedveltebb nemzeti parkja Dartmoor, amely egyike azon érintetlen vadonnak, amely fennmaradt ebben a gyéren lakott országrészben. Egy hatalmas kiterjedésű, bozótos növényzettel borított lápvidék, amelyet dombok és legelők tesznek változatossá, teret adva a vad póni csordák féktelen száguldásának.

A dartmoori tájképet több száz neolitikus rom tarkítja, köztük a Scorhill Stone Circle. Ezeket a nyugalmat sugárzó, robusztus és szinte már a feledés homályába merülő kőtömböket mintegy 4000 évvel ezelőtt emelték, titokzatos emberek, valamilyen titokzatos okból, amelynek megfejtéséhez csak a képzeletünk szab határt.

Vélhetően a leghíresebb ember, aki Cornwallhoz fűződik nem más, mint Roger Taylor, a világ egyik legkiemelkedőbb zenekarának, a Queen együttesnek a dobosa. Roger Cornwallban született, Truro városában, ahol ma is rendelkezik egy hétvégi házzal, a Helford folyó partján.

Legendák és boszorkányok

Bár Cornwall-t megannyi történelmi esemény övezi, mégsem igazán köztudott, hogy az északi partvidékén található Artúr király szülőhelye és legendás otthona, a Tintagel Kastély, egy elhagyatott, bár kétségtelenül jól védhető erődítmény, amely egy kimagasló sziklacsúcsra épült. A közelében fekvő Dozmary pool-ról pedig az a hír járja, hogy itt nyugszik Artúr nevezetes kardja, az Excalibur.

Ugyancsak ennek a partszakasznak egy másik elhíresült települése, egy aprócska halászfalu, Boscastle, ahol ellátogathatunk a boszorkányság és varázslat múzeumába (Museum of Witchcraft and Magic). Az 1960-ban megnyitott épület a boszorkányság gyakorlásához elengedhetetlen, mágikus tárgyak legnagyobb gyűjteményének ad otthont Britanniában.

Cornwall-ban játszódó filmek és TV sorozatok

A varázslatos és ámulatba ejtő Cornwall-nak rendszeres látogatói a filmrendezők és a TV stábok, akik előszeretettel használják fel a kobaltkék tenger, a türkiz színben pompázó öblök, a szemet gyönyörködtető lápvidék és a jellegzetes városok és falvak által nyújtott látványelemeket.

Íme, egy rövid válogatás a filmek és TV sorozatok világából, melyek cornwalli kapcsolódása talán kevésbé ismert.

Rosamund Pilcher – A brit írónő szerelmes regényeiből készített TV sorozat az egész világon közkedvelt, melyekben a lenyűgöző táj mellett rivaldafénybe kerül a Lanhydrock és a Trewithen birtok vagy éppen az erzsébetkori Prideaux Place, a Prideaux család otthona is.

Doc Martin – 2004 óta kitüntető helyet foglal el Dr. Martin Ellingham szerepében Martin Clunes a TV képernyőkön ebben az angol sorozatban, amely a Portwenn-ként emlegetett, cornwalli Port Isaac-ban játszódik.

Kincses sziget – Az 1950-ben forgatott kalandfilm, az örök klasszikus, Byron Haskin rendezésében, amelynek hőse egy mindenre elszánt kamasz fiú, Jim Hawkins, aki Flint kapitány elásott kincsei után kutat a Karib-tenger eldugott szigetén.

Poldark – Winston Graham történelmi regénye nyomán a BBC által adaptált sorozat, tagadhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy sokan megjegyezzék Cornwall nevét, és megismerjék Charlestown, Kynance Cove (Búvóöböl), Botallack és Bodmin Moor vadregényes tájait, valamint a cornwalli bányászok és farmerek sokszor küszködéssel teli életét.

Alice Csodaországban – A 2010-ben forgatott amerikai fantasyfilm, Jim Burton rendezésében, amelyben a Golden Globe-díjas Johnny Depp játssza Kalapos szerepét, a Torpoint városában található Anthony House-ba kalauzol el bennünket.

Halj meg máskor (Die Another Day) – Talán a leghíresebb film, amelyet Cornwallban – pontosabban az Éden Projekt keretében létrehozott ökopark területén, Newquay-ben – vettek fel, a James Bond filmek egyike, Pierce Brosnan, Halle Berry és Judi Dench főszereplésével.

***********
Forrás:  Canva (képek)
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Brad és Joy Ryan szívmelengető története

Brad Ryan és a nagymamája, Joy Ryan, ugyanabban a kis ohiói városkában éltek, Duncan Falls-ban. Szinte sohasem tették ki a lábukat erről az aprócska településről. Brad legelőször 20 éves korában vetett véget ennek a hagyománynak, akkor is csak azért, hogy állatorvosi tanulmányait megkezdje, Joy pedig továbbra is évente kizárólag egyszer hagyta el a várost, amikor a férjével horgásztúrára indult Floridába.

Brad gyerekkorában, ők ketten, nagyon közel álltak egymáshoz, de a fiú szüleinek válása éket vert a kapcsolatukba. Az unoka tíz éven keresztül nem is beszélt apai nagymamájával, ugyanis a válást követően édesanyjánál maradt.

Brad Ryan az Ohiói Állami Egyetem állatorvosi karának másodéves hallgatója volt, amikor 2015-ben az egyik osztálytársa öngyilkosságot követett el. A hír mélyen lesújtotta Brad-et, mivel ő maga is depresszióval küzdött és gyakran foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata.

Brad számára az egyetlen helyet, ahol a lelke gyógyírra találhatott, a természet jelentette.

Emlékezett, hogy nagymamája egyszer szomorúan megjegyezte, még sohasem látta a hegyeket és az óceánt, csak a TV-ben. Úgy érezte, hogy meg akarja adni neki ezt az élményt, felhívta őt, és megkérdezte, van-e kedve vele tartani egy hétvégi kirándulásra a Great Smokey Mountain Nemzeti Parkba.

A nagymama, Joy Ryan már 20 éve özvegyen élte szerény életét. Három fia közül kettő még csak a 40-es éveiben járt, amikor elveszítette őket. Sikerült legyőznie a leukémiát és felépülnie a visszatérő tüdőgyulladásokból, és bár félretett pénze nem volt, amiből akárcsak egyetlen kirándulást is megengedhetett volna magának, mégis örömmel igent mondott unokájának.

Hajnali 1 órakor, szakadó esőben érkeztek meg a nemzeti park területén fekvő táborhelyre, a lelkes nagymama pedig esernyőt tartott Brad feje fölé, miközben a harmincas éveiben járó unoka a sátruk felállításán munkálkodott. Az akkor 85 éves Joy Ryan, élete első éjszakáját töltötte a szabad ég alatt, egy sátorban.

Az első kirándulásuk annyira jól sikerült, hogy elhatározták, együtt fognak ellátogatni az Egyesült Államok mind a 62 nemzeti parkjába.

Hirtelen jött ötlettől vezérelt, közösen megálmodott és megtervezett kiruccanásaikról, amelyek bővelkedtek fárasztó, örömteli, mulatságos és veszélyes helyzetekben egyaránt, Joy nagymama a következőképpen vélekedett:

„Persze, néha azért elfáradtam, de mi lett volna a másik lehetőség? Hogy otthon maradjak? Azt már nem! Várakozással tekintek az életemre. Elvesztettem a fiaimat és a férjemet, aztán lépésről lépésre haladtam és egy nap, amikor körbenéztem, ráébredtem, hogy mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint én. Azóta minden reggel, amikor felébredek, hálát adok Istennek, hogy egy újabb nappal ajándékoz meg, majd szép lassan továbbvánszorgok.” – fejtette ki életfilozófiáját a jelenleg 91 éves Joy Ryan.

Brad Ryan és nagymamája, Joy, jelenleg is életük legcsodálatosabb, kalandokkal teli utazásán vesznek részt, amely már hatodik éve tart. Elszántságukat nem volt képes megtörni sem a világjárvány, sem a térdműtét, amelyen Joy nagyinak át kellett esnie. Azóta botjára támaszkodva mássza meg a hegyeket, ügyelve arra, hogy a fájdalomcsillapító krém mindig a keze ügyében legyen.

„Az emberek talán azt mondhatják, ’Te már túl öreg vagy ehhez!’ Én pedig azt válaszolom: ’Felejtsd el! Mindenképpen meg kell próbálni. Tedd meg ma, vagy holnap már bánni fogod. Senkinek sem ártasz vele, ha legalább egyszer megpróbálod, és ha nincs kedvedre, akkor nem kell megtenned többé. De ha meg sem próbálod, akkor sohasem fogod megtudni, hogy élvezted volna, vagy sem.” – mondogatja Joy nagyi.

Grandma Joy’s Road Trip

Az országjáráshoz szükséges pénz előteremtése érdekében Brad elkezdett könyvet írni kalandjaikról és a csodálatos tájakról, amelyeket láthattak, létrehozta a „Grandma Joy’s Road Trip” közösségi finanszírozáson alapuló, GoFundMe oldalát és folyamatosan dokumentálja utazásaikat az Instagramon “Grandma Joy’s Road Trip” címmel, amelynek jelenleg több mint 57 000 követője van.

„Láttunk grizzliket és egyszer megkergetett minket egy jávorszarvas is… nagyon gázos helyzet volt!…és nagymama sajnálatos módon belefutott egy meztelen fürdőzőbe a Yellowstone Park egyik tavának partján,  nem messze onnan pedig egy bölénycsorda állta az utunkat, emiatt négy órán át szinte moccanni sem mertünk. De sétáltunk vörösfenyőerdőkben és megnéztük a naplementét a Grand Kanyonnál. A Channel Islands Nemzeti Parkban hosszúszárnyú bálnákkal és delfinekkel, az Everglades Nemzeti Parkban pedig aligátorokkal és lamantinokkal találkoztunk. És kiderült, hogy a nagyi kedvenc állata, mindazok közül, amiket eddig látott, a prérikutya, ami azért egy kicsit mulatságos.” – mesélte Brad.

A közösen eltöltött idő legértékesebb ajándékára azonban nem csupán a kalandozás és a rekordnak számító célkitűzés megvalósításában találtak rá. A nyílt és őszinte beszélgetések – amelyek sokszor nem voltak felhőtlennek mondhatók -, segítették őket ahhoz, hogy ismét egymásra találjanak, és lassan visszaépítsék egymás között azt a bizalmat, amely mára elválaszthatatlanná teszi őket.

„A parkok csak a hátterét adják azoknak a dolgoknak, amelyek a felszínre törtek az autóban eltöltött,  hosszú órák során. Előtörtek az emlékek, és a nagymamám olyan történeteket mesélt, például arról, hogyan ismerkedtek meg a nagyapámmal, amikről én nem is tudtam. Egy kész aranybánya van a nagyszülők fejében, tele családi sztorikkal. Végre szilárd talaj érzek a lábam alatt úgy, ahogyan korábban még soha. Ez az érzés, ez az öröm volt az, ami tényleg hiányzott az életemből. ” – magyarázta el Brad.

Egy idő után, ahogyan újabb és újabb meglátogatott parkot húztak ki a bakancslistájukról, Brad elkezdte a nagymamája szemén keresztül látni a környező világot. A nagymama tudatában volt, hogy minden egyes pillanatban először és valószínűleg utoljára látja a természetnek ezen csodáit, és ez teljesen megváltoztatta Brad természethez fűződő látásmódját is. A világot immár egy, a nyolcvanas-kilencvenes éveit taposó, kissé már lelassult tempót diktáló ember ütemében szemlélhette, így amikor Joy nagymama megállt, hogy megcsodálja a pókhálón szikrázó napsugarakat, akkor ő is így tett.

„Korábban a kapcsolatom a természettel kimerült abban. hogy ’hány hegyet és milyen gyorsan tudok megmászni, mondjuk öt nap alatt?’ Az ilyen és ehhez hasonló teljesítmények kitűzésével próbáltam kitölteni az űrt, ami akkoriban az életemben tátongott. Ahogy azonban lelassultam arra a tempóra, ami a nagymamámnak kényelmes volt, és közösen megvitattuk azokat a dolgokat, amelyeket az utunk során láttunk, a természet egy olyan világa nyílt meg számomra, ami mellett amúgy elszáguldottam volna.” – emlékezett vissza Brad.

Ez az intergenerációs páros eddig több mint 60 000 kilométert tett meg. Tavaly meglátogatták Alaszka nemzeti parkjait, és ahhoz, hogy megvalósítsák közös céljukat, most már csak egyetlen helyszín van hátra, az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó Amerikai Szamoa, valahol félúton Hawaii és Új-Zéland között.

**********
Képek forrása: innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Kopcsik Lajos 1955-ben kezdte meg cukrászati tanulmányait. Elmondása szerint közel 40 évet a süteményes cukrászatban töltött. 1995-ben szomorú fordulatot vett élete. El kellett hagynia munkahelyét, és félbehagyni kényszerült imádott szakmáját. Ez a váratlan esemény amilyen megrázó volt számára, olyan lehetőségeket is rejtett magában. 50 év felettiként vágott bele egy számára új irányzatba a cukrászaton belül. Marcipánt, cukrot, tojást vásárolt és elkezdett kísérletezgetni anyagokkal, színekkel. A cukrász szakmában ismert cukortészta (tragant) volt az alap és Kopcsik Lajos ezt fejlesztette tovább. Szerette volna, ha alkotásai hosszú ideig fennmaradnak.

A sok befektetett munka egy év múlva hozta meg gyümölcsét. Az 1996-os berlini gasztronómiai olimpián  tíz aranyérmet nyert alkotásaival. Ebből később Guinness-rekord lett. E siker után sem tétlenkedett. Keményen, kitartóan dolgozott és sorra jöttek az elismerések.

2005-ben régóta megálmodott vágyát is sikerült beteljesítenie, amikor megnyitotta kapuit a Kopcsik Marcipánia.
A marcipán múzeum Kopcsik Lajos és tanítványainak munkásságát mutatja be.  A mintegy 120 kiállított  tárgy cukormasszából és marcipánból készült. Külön figyelemreméltó a 2008-ban átadott csodálatos barokk szoba.

Ha szobrász lennék, kőből faragnám a figurákat. Ha festő lennék, vászonra pingálnám azokat. De én cukrász vagyok…
…legyen Marcipánia a neve, ami annyit tesz, az én világom, az én »országom«, ahol minden cukorból van. – Kopcsik Lajos

Kopcsik Lajos mestercukrász

Barokk szoba

Barokk szoba

Barokk szoba

**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon