A mozgásnak köztudottan több pozitív hatása is van egészségünkre: erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot, amire télen még nagyobb szükségünk van. A hidegben természetesen nem könnyű rávenni magunkat, hogy kimozduljunk a fűtött szobából, de van néhány praktika, amelyekkel vonzóbbá tehetjük a téli kirándulást, például, ha finom meleg itallal készülünk az útra. Tóth Barnabás, a soproni Fagus Hotel executive séfje ad néhány ötletet ahhoz, mit vihetünk magunkkal a termoszban, és egy csábító receptet is megoszt velünk.

Folyékony desszertek édesszájúaknak

A téli hidegben szívesen melegítjük magunkat forró teával vagy forralt borral. A Fagus séfje szerint azonban érdemes körülnézni a receptek között, mert mind az alkoholos, mind az alkoholmentes innivalókból szinte kifogyhatatlan a választék, amit a hideg időben nemcsak otthon fogyaszthatunk, hanem magunkkal is vihetünk.

Sokan még hozzávalóként sem szívesen isznak alkoholt, viszont édesszájúként bármikor kaphatók egy desszertre. A jó hír, hogy ők is sokféle receptet találhatnak a világhálón. Klasszikusnak számít a forró csoki, amelyet sokféleképpen tudunk megbolondítani: kifejezetten élénkítő hatású például a presszókávéval elkevert és borsmentával fűszerezett változat. Forró fahéjas karamellel a hátizsákban a kirándulás is könnyebben megy, úgy érezzük majd, az lesz a jutalom az út végén. Ehhez az italhoz először is karamellizálni kell a cukrot, vagy ha egészségesebb verziót szeretnénk, választhatunk barnacukrot vagy mézet is. A karamellt folyamatos kevergetés mellett felengedjük tejjel, majd tovább forraljuk, és kevés fahéjjal és vaníliás cukorral ízesítjük. Egzotikus ízvilágot idéz a kókuszos chai latte, amelyhez nemcsak teára lesz szükségünk, hanem fahéjra, csillagánizsra, kardamomra és kókusztejre is. Ha vízzel összeforraltuk a fűszereket, mehetnek bele a teafilterek, közben felmelegítjük a kókusztejet a cukorral, amit végül a fűszeres teához keverünk.

Melegítő italok, amelyektől a hangulat is derűsebb lesz

Ha a forralt bort szeretnénk pikánsabbá tenni, próbáljuk ki gyömbéres változatban – javasolja Tóth Barnabás. A fahéjon, szegfűszegen vagy a narancskarikákon kívül ekkor a legmeghatározóbb ízt a reszelt gyömbér adja. Sok forró vagy forralt italnak a rum az egyik fontos összetevője. Népszerű a rumpuncs, amelyhez szintén szükség van kevés borra, valamint citrom- és narancslére, illetve fekete teára. Főleg a síparadicsomok slágere a jägertee, amelynek több változata is létezik: mindben főszerepet játszik a fekete tea, a rum és a különféle fűszerek, amit néha még gyümölcspálinkával is gazdagítanak. Szintén rumból készül a forró vajas rum, ami gyakorlatilag felér egy tömős desszerttel, hiszen a fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót és cukrot vajjal keverjük ki, ehhez dolgozzuk hozzá a rumot és a forrásban lévő vizet.

Ennél is különlegesebben hangzik a forró cider és a forralt sör. Itt fontos megjegyezni, hogy egyik italt sem kell valójában felforralni, mert odalesz az alkoholtartalom. Így, ha forralt sört szeretnénk készíteni, csak melegítsük össze a sört, mézzel, rúd fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal, és ízlés szerint gyömbérrel, szerecsendióval vagy ánizzsal.

Virgin italok sofőröknek

A kirándulás során a sofőrök mindig nehezebb helyzetben vannak, hiszen nem csatlakozhatnak a társasághoz egy pohár italra. A Fagus séfje szerint nekik igazi aduász egy virgin ital, amely ízében és küllemében hasonlít az alkoholos változatra, mégis korlátlanul fogyasztható. Aki erre nyitott, nem fogja megbánni a forró almás bólét, amelyhez egy liter almalét kell összefőznünk egy almával, egy rúd fahéjjal, valamint ízlés szerint barnacukorral és gyömbérrel. Finom fűszeres alkoholmentes punccsal a rumpuncsot tudjuk kiváltani: ennek alapja leggyakrabban a fekete tea, amelyet különféle gyümölcslével, cukorral, fűszerrel vagy például mézeskalács fűszerkeverékkel forralunk össze. Sőt, olyan változat is létezik, amelyhez tojássárgáját keverünk habosra cukorral, és az alaphozzávalók mellett tejet is használunk.

Különleges téli forró ital haladóknak Tóth Barnabástól, a Fagus executive séfjétől

Forró szénsavas aromatea

Hozzávalók:

• 400 ml víz
• 4 g zöld tea
• 6 szál levendula

A 60 ml citromfüves sziruphoz:

• 70 ml víz
• 20 g cukor
• fekete rizs
• citromfű

Tegyük egy kancsóba a zöld teát és a levendulát, forrázzuk le a hozzávalókat 92 fokos vízzel, zárjuk le a kancsót, és hagyjuk állni egy órán át.

Ezalatt 70 ml vízhez adjuk hozzá a fekete rizst, a cukrot és a citromfüvet, kezdjük el melegíteni, majd forrás után takaréklángon főzzünk belőle sűrű szirupot. Ha kész, szűrjük át és tegyük félre.

Végül a levendulás zöld teát és a citromfűszirupot öntsük egy olyan szifonba, amit szabad melegíteni. Nyomjunk a szifonba 1 db patront, és helyezzük 1 órára 70 fokos vízbe.

Különleges italhoz különleges szervírozás dukál: öntsük pezsgőspohárba, és díszítsük fahéjjal.

**********
Reklámnak minősülő, de nem szponzorált tartalom.
Források: képek/Canva
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Persze sokan kérdezik most, hogy vajon miért kell ekkora figyelmet szentelni a terítésnek, nem az a lényeg, hogy az étel finom legyen? Nem, ugyanilyen fontos a szép, igényes terítéssel jelezni vendégeink számára, hogy fontosak számunkra és készültünk erre az alkalomra. A megfelelő teríték, a szép asztal emlékezetessé teheti az alkalmat, és még az étel is jobban esik majd.

Nézzük, hogy egyes alkalmak során milyen legyen a teríték!

Kép: Fyrklövern

Hétköznapi vacsora vagy egy hétvégi reggeli

Ilyenkor leginkább csak egy alapterítékre van szükségünk: tányérkészlet, kés, villa, kanál, vizespohár, szalvéta. Természetesen egy alátét is ilyenkor is ajánlott, akár az asztalt magát, vagy a terítőt védjük vele. Az alátét közepére kerül a tányér, bal oldalára a szalvéta, rá a villa. Jobbra helyezzük el a kést úgy, hogy a penge befelé mutasson, a kanálnak pedig a kés jobb oldalán van a helye.

Használhatunk kis tálkát a gabonapehelynek, müzlinek, zsemletányért a pirítóshoz, péksüteményhez. Csészét csészealjjal, vagy a bögrét a kávéhoz, teához, valamint a vizespoharat vízhez vagy gyümölcsléhez a tányér fölé helyezzük, nagyjából ott, ahol 1 óra lenne az óra számlapján. Kicsit elegánsabb lehet a terítés, ha a szalvétát a tányér tetején helyezzük el, esetleg valamilyen formára hajtogatva.

Laza vacsoraparti vagy kötetlen összejövetel

A teríték esetében ilyenkor nagyjából hasonló módon járunk el, mint az előző esetben, a menühöz igazítva teszünk ki előételes, leveses vagy desszerttányért is. A salátástányért a tányér tetejére helyezzük, ha van leves is, a leveses tányért legfelülre. Fontos szabály, hogy az étkészletből csak az kerüljön az asztalra, amit tényleg használni fogunk. Például, ha nincs leves, nincs szükség levesestálra és kanálra, a salátához viszont kínáljunk másik villát, mint a főételhez és készüljünk salátáskanállal is.

Ha steaket vagy egyéb nagyobb darab húst szervírozunk, gondoskodjunk megfelelő késekről, akár speciális steak-késről. Ha csak fehérbort kínálunk, nem kell kitennünk az asztalra a vörösboros poharakat. Sajttál mellé tegyünk sajtkéseket, fagylalthoz fagyiskanalakat. Kerüljön az asztalra só- és borsszóró, ha hosszúkás asztalunk van, mindkét végére, hogy mindenki elérje, kerek asztalnál középre.

Elegáns díszvacsora

Ilyenkor kerülnek elő az úgynevezett „töltő” vagy alátéttányérok, ezek különböztetik meg a hétköznapi asztalt az elegáns asztaltól. Ettől függetlenül használhatunk még kerek alátétet is pluszban, a szép asztalterítő pedig értelemszerűen elengedhetetlen. A formális, elegáns terítés sok elemből áll az előbbieken kívül is: természetesen kell hozzá egy szép étkészlet, tányérok, leveses tálak, salátástányérok, zsemletányérok, szalvéták, salátásvillák, vacsoravillák, kések, leveses kanalak, vajkések, desszertkanalak, vizespoharak, vörösboros poharak, és fehérboros poharak.

Az evőeszközöket minden esetben az ételek elfogyasztásának sorrendjében helyezzük el, ügyelve arra, hogy a kés pengéje mindig befelé forduljon. A kés hegyénél álljon a vizespohár, tőle 2 ujjnyira jobbra a fehérboros, utána ismét 2 ujjnyira a vörösboros pohár. Bár ez elsőre kicsit bonyolultan hangzik, de ha tudjuk, hogyan terítünk meg egy hétköznapi asztalt, ezt tovább cizellálni már egyszerű lesz. Egy díszvacsorán is nyilván az ételek minősége, íze a legfontosabb, de az elegáns terítés már önmagában fél siker.

Természetesen az asztalt minden esetben dekorálhatjuk is, virágvázát, gyertyatartót, évszaknak megfelelő kompozíciót elhelyezve középen. Arra mindig ügyeljünk, hogy a vendégek jól lássák egymást, senkit ne takarjon ki a dekoráció, illetve akkor tegyük az asztalra, ha egyébként az ételes edények, tálalótálak kényelmesen elférnek rajta.

Miért fontos a teríték az asztali etikettben?

Az asztal terítésekor az asztali etikettnek megfelelően elhelyezett evőeszközök és a gondosan megválasztott dekoráció hozzájárulnak az étkezés emlékezetes élményéhez. Az evőeszközök etikett szerinti helyes elrendezése, az éttermi etikett betartása és az általános étkezési etikett figyelembevétele mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az asztalnál töltött idő elegáns és zavartalan legyen. Az asztal terítése így nem csupán a finom ételekről és italokról szól, hanem egy olyan tapintatos és kulturált légkör kialakításában is segít, amely minden vendég számára kellemes. Inspirálódjunk bátran!

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

**********
Reklámnak minősülő, de nem szponzorált tartalom
Képek forrása: Fyrklövern
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

A jeles alkalmat szokás valamilyen ajándékkal emlékezetessé tenni. Házavatóra vagy lakásavatóra többnyire olyan ajándékot ajánlott vinni, amelynek segítségével még inkább otthonossá válhat a ház vagy a lakás. Persze sokan vannak úgy vele, hogy a lakberendezési tárgyaikat, például egy étkészletet inkább maguk szeretik kiválasztani, így gyakran nem is egyszerű ez a helyzet. A tökéletes házavató ajándék semmiképpen sem személyre szabott, nem a ház urának vagy úrnőjének szól, hanem inkább semleges, az otthont díszítő, vagy annak funkcióit szolgáló tárgy legyen.

Szerencsére vannak olyan hagyományos apró ajándékok is, amelyek évszázadok óta elterjedtek, ha új házba költözésről van szó. A házavató bulik divatja amúgy egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor szó szerint felmelegítették a vendégek a házat, amikor az új tulajdonosok beköltöztek. A szomszédok ilyenkor tűzifával érkeztek, és nem elsősorban a meleg miatt gyújtották be a kályhát, kemencét, kandallót, hanem azért, hogy elűzzék a házban esetleg még ott leselkedő gonosz szellemeket. Természetesen ma már inkább szép tárgyakat szeretünk adni és kapni egyaránt, de nézzük, milyen jelképek lehetnek hagyományosan házavató ajándékok.

Kép: Fyrklövern

Régi klasszikusok házavatóra, lakásavatóra

• Kenyér – hagyomány szerint nagyon gyakran adott házavató ajándék. „Házad ne ismerje meg a szegénységet” – áldással adják, de mindez különleges gesztussá tehető, ha saját sütésű kenyeret viszünk, valamilyen szép, egyedi, akár névvel ellátott konyharuhába csomagolva. Modern változatban adhatunk kenyérsütő gépet is, hozzá néhány jól bevált recepttel.
• Olívaolaj – a mediterrán vidék eme kincse megáldja az otthont és a családot, egészséget és jólétet ígér. Egy minőségi olívaolaj-kóstoló szett, kiegészítve balzsamecettel szintén remek házavató ajándék lehet, egyben pedig szép konyhai dekoráció.
• Méz – „Élvezd mindig az élet édességét!” – ezt sugallja egy csupor különleges méz, esetleg egy személyre szabott üvegbe csomagolva.
• Cukor – ugyancsak az édes élet ígéretét ajándékozza a ház új lakóinak a cukor, mint ajándék, akár névvel ellátott bögrékkel együtt csomagolva.
• Szobanövény – egy csipetnyi természet, egy kis zöld az új otthon számára azt jelenti: „Legyen otthonod mindig élettel teli”. A szobanövények szép díszei lehetnek az otthonnak, hozzájárulnak annak stílusához, ráadásul szabályozzák a beltéri klímát, így egész évben kényelmesen érezhetjük magunkat.
• Kés – manapság kevésbé szokás kést ajándékozni, régi mondás szerint egy ajándék kés megvédi a ház lakóit a betolakodóktól. Más kultúrák viszont rossz jelnek tekintik a „magányos kést”, így legfeljebb vágódeszkával, vagy köténnyel együtt javasolják lakásavatóra ajándékba vinni.
• Rizs – „Sokasodjon meg a szeretet otthonotokban” – ezt jelenti egy nagy adag rizst ajándékba adni. Stílusosan pedig egy szép, személyre szabott üvegedényben lehet ajándékozni.
• Házavató bor – ez még mindig az egyik legnagyobb klasszikus. Egy üveg borral nem lehet melléfogni, de ha házavatóra visszük, gondoskodjunk egy különleges címkéről, vagy vigyünk mellé egy szép borospohárkészletet, hiszen a bor gyorsan elfogy, a poharak viszont később is megmaradnak.
• Fa – fából készült ajándékot vinni azt jelenti, hogy azt kívánjuk, az új otthonban legyen stabilitás és béke. Lehetnek konyhai kellékek, fa kosarak vagy tálak, vagy ha kreatív, saját kezűleg készített, személyre szabott házavató ajándékot szeretnénk, fából készült festményt, fafaragást, egyéb dekorációt is választhatunk.
• Só – furcsán hangzik, de a só is hagyományos házavató ajándék. Ráadásul minden háztartásban hasznos. „Legyen mindig íz és fűszer az életedben” – ez az üzenete annak, ha sót ajándékozunk, természetesen egy szép sótartó edénnyel együtt. Ez a mottó amúgy egyéb fűszerek vagy fűszernövények esetén is érvényes lehet.
• Érme – szerencsét és gazdagságot sugall, ha érmét, vagy érméket ajándékozunk, például valamilyen praktikus vagy személyes hangulatú díszdobozban.
• Ananász – elsőre talán vicces ötletnek tűnhet, de házavatóra ananászt ajándékozni a gyarmati időkre vezethető vissza, jókedvet, melegséget és ünnepi hangulatot ígér. Egy szép kosárral, vagy egyéb konyhai kellékekkel együtt remek ajándék.
• Seprű – ez is egy a legősibb hagyományok közül. A házavató ajándékként adott seprű segít kiűzni a gonoszt az új otthonból, jelképesen és ténylegesen is segít tisztántartani azt.
• Gyertya – „Legyen világosság a legsötétebb időkben is” – üzeni az ajándékba vitt gyertya. Ha pedig személyre szabott, névre szóló gyertyakészletet viszünk, igazán stílusos ajándékkal készültünk.

Kép: Fyrklövern

Kép: Fyrklövern

És ha mégis mást szeretnénk vinni házavató vagy lakásavató ajándékként?

Természetesen dönthetünk úgy is, hogy mégis inkább klasszikus ajándékot viszünk az új otthonba költözőknek. Egy szép dísztárgy is jó ötlet lehet, de még kevésbé foghatunk mellé egy elegáns étkészlettel. Az évszaknak megfelelően is választhatunk virágmintás tavaszi, nyári (Magic Garden, Bella) vagy éppen télies hangulatú, karácsonyi mintás porcelán étkészletet is, de lehet semlegesebb, elegáns, letisztult kollekció is, mint például a Diamond vagy a Celebration. 8, 10 vagy 12 személyes tányérkészlet esetén már az aktuális vendégség terítési kérdése is meg van oldva, később pedig bármikor választhatunk az aktuális kollekciót bővítő, gazdagító kiegészítőket is a Fyrklövern kínálatából.

**********
Reklámnak minősülő, de nem szponzorált tartalom
Képek forrása: Fyrklövern
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!

Csontváry Kosztka Tivadar 1853. július 5-én született a Szlovákiában található Kisszebenben. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész volt, mellette pedig rendőrkapitányi és postai feladatokat is ellátott. A kis Tivadart már gyerekkorában hatalmas tragédia érte. A várost sújtó 1863-as tűzvész során, amíg édesapja épp a tűzoltás megszervezésével foglalkozott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Sokak szerint őt ábrázolja a rejtélyes, Pirosruhás gyermek c. festmény.

Később apja nyomdokai lépve, Budapesten járt egyetemre, hogy gyógyszerésznek tanuljon. Sikeresen meg is valósította a célját, és patikusként kezdett dolgozni az iskola után.

Patikusból világjáró festő lett

1880-ban egy őszi délutánon leült a patika elé, és lerajzolta egy vénycédula hátuljára a szemközti ökrös szekeret. A patikavezetőt teljesen ámulatba ejtette, és ahogy az Csontváry önéletrajzban olvasható, azt mondta: „Mit csinál: hisz maga festőnek született.” Ezután pedig egy hangot hallott, ami azt mondta: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.”

„Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.”

Egy évvel később már Rómában is találta magát, ahol a Vatikán képtáraiban a legnagyobb festőktől inspirálódott, köztük természetesen Raffaellotól. Ezután megjárta Párizst, ahol találkozott Munkácsy-val, majd visszatért Szentesre a patikába. Az volt az álma, hogy saját gyógyszertárat nyit Gácson, amihez meg is kapta az engedélyt. Még évekig dolgozott patikusként, hogy elegendő pénze legyen a további utazásokra, és elmerülhessen a festészetben, amit 41 éves korától kezdve meg is tett. Habár rövid ideig, de eleinte olyanok keze alatt tanult, mint Hollósy Simon és Friedrich Kallmorgen, majd Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát autodidakta módon. Megjárta Dalmáciát, Olaszországot, Németországot, később Egyiptomban, Palesztinában, és Athénban is járt. Időközben, 1902-ben megfestette a Selmecbánya látképe című művét. Az athéni útjáról a Kocsizás újholdnál Athénban, valamint a Jupiter-templom romjai Athénban című képei tanúskodnak. Minden egyes utazása inspiráló hatással volt rá, és néha akár több négyzetméteres vásznon örökítette meg a világ kis darabkáit, mint amilyen a Nagy-Tarpatak a Tátrában vagy A taorminai görög színház romjai.1906-ban festette meg a fő művének érzett legnagyobb képét, a Naptemplom Baalbekbent. A libanoni hegyekben töltött ideje ihlette másik két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához. Egy évvel később, 1908-ban festette meg a Mária kútja és a Marokkói tanító képeket. 1909-ben Nápolyban készült az utolsó befejezett festménye, a Sétalovaglás a tengerparton. Utána már főleg az írásnak szentelte az idejét, és filozófiai műveket, röpiratokat jelentetett meg, valamint előadásokat is tartott.

„Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre. Ezt elérheti, ha tisztán vannak tartva az érzései, ha szerényebben, kevesebb munkával megél s ráér a pihenésre s a pihenésben a bölcseletre, az isteni természet ismeretére.”

A mai napig találgatják, hogy őrült volt-e

A kritikusok szerint az 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című képen már láthatók voltak a skizofrénia jelei. Ám a festőt sosem kezelték hivatalosan a nevezett betegség miatt. Czeizel Endre is tanulmányozta, és a boncolási jegyzőkönyv, valamint a kiterjedt kutatómunka végén arra a következtetésre jutott: Csontváry nem volt őrült. De az igaz, hogy 1915-től folyamatosan romlott az egészségi állapota. Két évvel később eladta patikáját, és 1919. június 20-án jobblétre szenderült a budapesti Új Szent János Kórházban. Az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Nem olajfestéket használt

Tévesen olajfestményekként határozzák meg képeit, holott a saját maga által kevert festékkel alkotott, de mivel nem tudni pontosan miket használt, így az olajfesték maradt meg a köztudatban.  A Magyar Nemzeti Galéria két kutatást is támogatott a hatvanas években, és sikerült megállapítani, hogy egy temperához hasonlító festékkel dolgozott. Évtizedekkel később, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képeket is megvizsgálták és bebizonyosodott: olajmentes festékkel dolgozott.

„Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük.”

Saját maga nevezte el a stílusát

Kétség sem fér ahhoz, hogy mennyire egyedi, sajátos volt Csontváry stílusa, aki nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem. De lehet találni a képeiben egy kis szimbolizmust, realizmust, szürrealizmust, expresszionizmust, posztimpresszionizmust, ám ő „napút” festőként jellemezte önmagát. Szenvedélye volt a fény és a levegő együttesének megjelenítése, ugyanis kutatta a különböző napszakok színvilágát, és természetét. Ezek pedig mind-mind visszaköszönnek képei színvilágánál a ragyogó sárgától kezdve a tüzes pirosig. Sok esetben a harsány színeket a motívum felerősítésére használta, és gyakran a festékréteg vastagsága, a kidomborítás is ezt a célt szolgálta. De nemcsak a nap és a fények szerelmese volt, hanem gyerekkora óta az egész természeté, ami valamilyen formában minden képéről visszaköszön.

Tisztelgés a zseni előtt

Közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum a születésének 170 éves évfordulóját. A Szépművészetiben egyesült a két  gyűjtemény, ahol a zseniális festő 45 művét tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás 2023. július 16-ig látogatható, utána augusztusban Pécsre költözik, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. Legendássá vált, híres képei mellett helyet kapott az első figurális festménye, az 1894-es Almát hámozó öregasszony című alkotása is.

„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

**********
Képek forrása: Kiemelt kép/Wikipédia (Csontváry: Önarckép) és Szépművészeti Múzeum Facebook oldala
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél

Brad és Joy Ryan szívmelengető története

Brad Ryan és a nagymamája, Joy Ryan, ugyanabban a kis ohiói városkában éltek, Duncan Falls-ban. Szinte sohasem tették ki a lábukat erről az aprócska településről. Brad legelőször 20 éves korában vetett véget ennek a hagyománynak, akkor is csak azért, hogy állatorvosi tanulmányait megkezdje, Joy pedig továbbra is évente kizárólag egyszer hagyta el a várost, amikor a férjével horgásztúrára indult Floridába.

Brad gyerekkorában, ők ketten, nagyon közel álltak egymáshoz, de a fiú szüleinek válása éket vert a kapcsolatukba. Az unoka tíz éven keresztül nem is beszélt apai nagymamájával, ugyanis a válást követően édesanyjánál maradt.

Brad Ryan az Ohiói Állami Egyetem állatorvosi karának másodéves hallgatója volt, amikor 2015-ben az egyik osztálytársa öngyilkosságot követett el. A hír mélyen lesújtotta Brad-et, mivel ő maga is depresszióval küzdött és gyakran foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata.

Brad számára az egyetlen helyet, ahol a lelke gyógyírra találhatott, a természet jelentette.

Emlékezett, hogy nagymamája egyszer szomorúan megjegyezte, még sohasem látta a hegyeket és az óceánt, csak a TV-ben. Úgy érezte, hogy meg akarja adni neki ezt az élményt, felhívta őt, és megkérdezte, van-e kedve vele tartani egy hétvégi kirándulásra a Great Smokey Mountain Nemzeti Parkba.

A nagymama, Joy Ryan már 20 éve özvegyen élte szerény életét. Három fia közül kettő még csak a 40-es éveiben járt, amikor elveszítette őket. Sikerült legyőznie a leukémiát és felépülnie a visszatérő tüdőgyulladásokból, és bár félretett pénze nem volt, amiből akárcsak egyetlen kirándulást is megengedhetett volna magának, mégis örömmel igent mondott unokájának.

Hajnali 1 órakor, szakadó esőben érkeztek meg a nemzeti park területén fekvő táborhelyre, a lelkes nagymama pedig esernyőt tartott Brad feje fölé, miközben a harmincas éveiben járó unoka a sátruk felállításán munkálkodott. Az akkor 85 éves Joy Ryan, élete első éjszakáját töltötte a szabad ég alatt, egy sátorban.

Az első kirándulásuk annyira jól sikerült, hogy elhatározták, együtt fognak ellátogatni az Egyesült Államok mind a 62 nemzeti parkjába.

Hirtelen jött ötlettől vezérelt, közösen megálmodott és megtervezett kiruccanásaikról, amelyek bővelkedtek fárasztó, örömteli, mulatságos és veszélyes helyzetekben egyaránt, Joy nagymama a következőképpen vélekedett:

„Persze, néha azért elfáradtam, de mi lett volna a másik lehetőség? Hogy otthon maradjak? Azt már nem! Várakozással tekintek az életemre. Elvesztettem a fiaimat és a férjemet, aztán lépésről lépésre haladtam és egy nap, amikor körbenéztem, ráébredtem, hogy mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint én. Azóta minden reggel, amikor felébredek, hálát adok Istennek, hogy egy újabb nappal ajándékoz meg, majd szép lassan továbbvánszorgok.” – fejtette ki életfilozófiáját a jelenleg 91 éves Joy Ryan.

Brad Ryan és nagymamája, Joy, jelenleg is életük legcsodálatosabb, kalandokkal teli utazásán vesznek részt, amely már hatodik éve tart. Elszántságukat nem volt képes megtörni sem a világjárvány, sem a térdműtét, amelyen Joy nagyinak át kellett esnie. Azóta botjára támaszkodva mássza meg a hegyeket, ügyelve arra, hogy a fájdalomcsillapító krém mindig a keze ügyében legyen.

„Az emberek talán azt mondhatják, ’Te már túl öreg vagy ehhez!’ Én pedig azt válaszolom: ’Felejtsd el! Mindenképpen meg kell próbálni. Tedd meg ma, vagy holnap már bánni fogod. Senkinek sem ártasz vele, ha legalább egyszer megpróbálod, és ha nincs kedvedre, akkor nem kell megtenned többé. De ha meg sem próbálod, akkor sohasem fogod megtudni, hogy élvezted volna, vagy sem.” – mondogatja Joy nagyi.

Grandma Joy’s Road Trip

Az országjáráshoz szükséges pénz előteremtése érdekében Brad elkezdett könyvet írni kalandjaikról és a csodálatos tájakról, amelyeket láthattak, létrehozta a „Grandma Joy’s Road Trip” közösségi finanszírozáson alapuló, GoFundMe oldalát és folyamatosan dokumentálja utazásaikat az Instagramon “Grandma Joy’s Road Trip” címmel, amelynek jelenleg több mint 57 000 követője van.

„Láttunk grizzliket és egyszer megkergetett minket egy jávorszarvas is… nagyon gázos helyzet volt!…és nagymama sajnálatos módon belefutott egy meztelen fürdőzőbe a Yellowstone Park egyik tavának partján,  nem messze onnan pedig egy bölénycsorda állta az utunkat, emiatt négy órán át szinte moccanni sem mertünk. De sétáltunk vörösfenyőerdőkben és megnéztük a naplementét a Grand Kanyonnál. A Channel Islands Nemzeti Parkban hosszúszárnyú bálnákkal és delfinekkel, az Everglades Nemzeti Parkban pedig aligátorokkal és lamantinokkal találkoztunk. És kiderült, hogy a nagyi kedvenc állata, mindazok közül, amiket eddig látott, a prérikutya, ami azért egy kicsit mulatságos.” – mesélte Brad.

A közösen eltöltött idő legértékesebb ajándékára azonban nem csupán a kalandozás és a rekordnak számító célkitűzés megvalósításában találtak rá. A nyílt és őszinte beszélgetések – amelyek sokszor nem voltak felhőtlennek mondhatók -, segítették őket ahhoz, hogy ismét egymásra találjanak, és lassan visszaépítsék egymás között azt a bizalmat, amely mára elválaszthatatlanná teszi őket.

„A parkok csak a hátterét adják azoknak a dolgoknak, amelyek a felszínre törtek az autóban eltöltött,  hosszú órák során. Előtörtek az emlékek, és a nagymamám olyan történeteket mesélt, például arról, hogyan ismerkedtek meg a nagyapámmal, amikről én nem is tudtam. Egy kész aranybánya van a nagyszülők fejében, tele családi sztorikkal. Végre szilárd talaj érzek a lábam alatt úgy, ahogyan korábban még soha. Ez az érzés, ez az öröm volt az, ami tényleg hiányzott az életemből. ” – magyarázta el Brad.

Egy idő után, ahogyan újabb és újabb meglátogatott parkot húztak ki a bakancslistájukról, Brad elkezdte a nagymamája szemén keresztül látni a környező világot. A nagymama tudatában volt, hogy minden egyes pillanatban először és valószínűleg utoljára látja a természetnek ezen csodáit, és ez teljesen megváltoztatta Brad természethez fűződő látásmódját is. A világot immár egy, a nyolcvanas-kilencvenes éveit taposó, kissé már lelassult tempót diktáló ember ütemében szemlélhette, így amikor Joy nagymama megállt, hogy megcsodálja a pókhálón szikrázó napsugarakat, akkor ő is így tett.

„Korábban a kapcsolatom a természettel kimerült abban. hogy ’hány hegyet és milyen gyorsan tudok megmászni, mondjuk öt nap alatt?’ Az ilyen és ehhez hasonló teljesítmények kitűzésével próbáltam kitölteni az űrt, ami akkoriban az életemben tátongott. Ahogy azonban lelassultam arra a tempóra, ami a nagymamámnak kényelmes volt, és közösen megvitattuk azokat a dolgokat, amelyeket az utunk során láttunk, a természet egy olyan világa nyílt meg számomra, ami mellett amúgy elszáguldottam volna.” – emlékezett vissza Brad.

Ez az intergenerációs páros eddig több mint 60 000 kilométert tett meg. Tavaly meglátogatták Alaszka nemzeti parkjait, és ahhoz, hogy megvalósítsák közös céljukat, most már csak egyetlen helyszín van hátra, az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó Amerikai Szamoa, valahol félúton Hawaii és Új-Zéland között.

**********
Képek forrása: innen
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

A darab az életközépi válságot vizsgálja a nők szemszögéből, és olyan témákkal, kérdésekkel foglalkozik, amely sokunkat érdekel és érint 40/50 év felett.

Vajon fel tudjuk fedezni az öregedés szépségét?
Hogyan tudunk szépen, méltósággal megöregedni?
Ráncok, ősz haj, megereszkedett bőr…mit érzünk, ha a tükörbe nézünk?
El tudjuk fogadni, hogy már nem vagyunk fiatal nők? Ha már nem vagyunk olyan vonzóak a férfiak szemében?
Mennyire fájó szembenézni az elkerülhetetlennel, a mulandóságunkkal?
Meg tudunk barátkozni a halandóság és a törékenység érzésével?
Vágyaink és lehetőségeink. Miről maradtunk le? Mi az, amit végleg szabadon tudunk ereszteni az álmainkból, és mi az, amit meg tudunk valósítani?
Milyen céljaink vannak még az életben?
El tudunk már engedni dolgokat?
Tudunk nevetni önmagunkon?
Tudunk hinni magunkban?
Mi dolgunk van még a világban? Mi várhat még ránk?
Feladjuk a vágyainkat és fásult beletörődéssel éljük tovább az életünket?
Megvan bennünk az újrakezdés, a változtatás képessége?
Mennyire határoznak meg a külvilág elvárásai?
El tudjuk fogadni e változásban önmagunkat?
Szeretjük a nőt, akik vagyunk?
A nőt, az embert, aki félelemmel telve, de azért bátran szembenéz az öregedés, a változókor nehézségeivel?

Az előadásban zenés, táncos dalbetétek és etűdök kapcsolódnak egymáshoz. A színdarab 5 különböző női alak, egy színésznő, egy pszichológus, egy könyvelő, egy háztartásbeli anya és egy szociális munkás élethelyzeteibe enged bepillantást. Ez az 5 női karakter életpályája keresztezi egymást a darabban. A mű középpontjában a jövőjüket nagyban meghatározó fel vagy éppen fel nem vállalt döntéseik állnak.

Az alkotás hangvétele intim és személyes, s noha az öregedés és az elmúlás sötét tónusú témák, az előadás mégis sok humorral, olykor szélsőségesen groteszk elemekkel átitatott.

Feuer Yvette, az előadás egyik szereplője, a Láthatáron Csoport művészeti vezetője így nyilatkozott:

Embert próbáló feladat szépen, bölcsen öregedni, elfogadással, elengedéssel. Hogy önmagunknak és másoknak is kicsit megkönnyítsük, hogy rálássunk és nevetni is tudjunk talán olykor-olykor, létrehoztuk ezt az előadást. Reméljük ad majd örömöt is és némi gondolati muníciót.

Az előadás alkotói

Szereplők: Álmosd Phaedra, Feuer Yvette, Manyasz Erika, Romankovics Edit, Szalontay Tünde
Rendező: Romankovics Edit
A színészek improvizációja alapján írta: Romankovics Edit és Zsigó Anna
Dramaturg: Zsigó Anna
Zeneszerző: Fűri Anna
Dalszövegek: Kiss Judit Ágnes
Koreográfus: Hód Adrienn
Látványterv: Horváth Jenny – Komesz Borbála

**********
forrás: fotók/Kállai-Tóth Anett és  Láthatáron Csoport
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Nekünk a nyári utazások, szabadságok leginkább a Balatonról szóltak, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A mi korosztályunk gyermek-és ifjúkorának meghatározó élményei közé tartoztak a balatoni nyaralások.
Legtöbbször IBUSZ fizetővendég szobát vagy apartmant béreltünk ilyenkor. Otthon bepakoltunk a Zsigulinkba, és irány a Balcsi, adtuk ki Apukámnak a „parancsot”. Az az 1-2 hét balatoni vakáció mindig hamar elrepült.

Sokszor nagybátyáimmal és családjukkal nyaraltunk. Visszagondolva ezekre az üdülésekre mindig eszembe jut, hogy soha nem unatkoztam, rengeteg szép, vidám élményben volt részem. Van olyan emlék, amit a mai napig emlegetnek a szüleim. Így esetemet a paradicsomos káposztával és a palacsintával. A balatoni szabadság alatt néha elmentünk egy akkor igen közkedvelt önkiszolgáló étterembe ebédelni. Teljesen mindegy volt mi volt az aznapi ételválaszték, ha volt paradicsomos káposzta és palacsinta, akkor én csak azt voltam hajlandó megenni…szüleim nagy örömére. „Zsuzsika, biztos nem kérsz mást?” „Nem”. Imádtam mindkettőt. Mondjuk a mai napig a gyengém mindkét étel, főleg a palacsinta.

Persze voltak nagy főzőcskézések, bográcsozások, szalonna sütés. Lecsó, paprikás krumpli, pörkölt, lángos, fehér kenyér, cukros- és zsíros dolgok. Ma már sok ételt ezek közül nem egészséges kategóriába sorolnak…nem is tudom, hogyan maradtunk életben…

Televíziót nem néztünk. Strandoltunk, sétáltunk, kirándultunk. Voltak nagy „vérre menő” kártyacsaták, társasjátékozások, meg beszélgetések, nagy röhögések, és persze sörözések (természetesen nem nekem).

A vízből engem sem lehetett kiimádkozni. Már lila volt a szám, úszóhártyák nőttek az ujjaim közé, de akkor sem jöttem ki a Balatonból. A naptejjel való kenegetés még nem volt ennyire fontos, mint most. Szőke hajú, világos bőrű voltam/vagyok, de akkor olyan barna voltam, mint egy olasz leányzó.
Nem voltak ezek luxus nyaralások, nagyon nem, de akkor sem, és most se jut eszembe, hogy bármi is hiányzott volna, hogy nem lett volna teljes számomra az az 1-2 hét, amit ott töltöttünk együtt a családommal.

Ami fontos, azt nem felejted el soha.

Márai Sándor szavaival mélyen egyetértek. Így vagyok én ezekkel a gyerekkori balatoni nyaralásokkal. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a vakációkat. Nagyon jó visszagondolni rájuk, és melegséggel tölti el szívemet a sok-sok szép emlék.

A rövid, személyes visszaemlékezés után tegyünk egy kis fényképes időutazást a Balatonra a Fortepan segítségével!
Trabant, trapéz nadrág, mintás ruhák, elképesztő frizurák, Utasellátó, Pálma matrac, úttörőtáborok, munkahelyi üdülők.
Az alábbi galériában lévő régi fényképek garantáltan nosztalgikus és „oh, tényleg” hangulatba repítenek mindannyiunkat:

Források: kiemelt kép saját valamint Fortepan

**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon