Főoldal UTAZÁS ÉS KULTÚRA Nekünk tényleg a Balaton volt a Riviéra!

Nekünk tényleg a Balaton volt a Riviéra!

Női Szalon

Az a szőke, hosszú hajú, lófarkas kislány a fenti képen, az én vagyok. A fotó 1972-ben készült Balatonakarattyán. Előtérben a szőke, mosolygós Anyukámat, a kissé elmerengő Apukámat és vidám nagynénémet láthatjátok.

Nekünk a nyári utazások, szabadságok leginkább a Balatonról szóltak, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A mi korosztályunk gyermek-és ifjúkorának meghatározó élményei közé tartoztak a balatoni nyaralások.
Legtöbbször IBUSZ fizetővendég szobát vagy apartmant béreltünk ilyenkor. Otthon bepakoltunk a Zsigulinkba, és irány a Balcsi, adtuk ki Apukámnak a „parancsot”. Az az 1-2 hét balatoni vakáció mindig hamar elrepült.

Sokszor nagybátyáimmal és családjukkal nyaraltunk. Visszagondolva ezekre az üdülésekre mindig eszembe jut, hogy soha nem unatkoztam, rengeteg szép, vidám élményben volt részem. Van olyan emlék, amit a mai napig emlegetnek a szüleim. Így esetemet a paradicsomos káposztával és a palacsintával. A balatoni szabadság alatt néha elmentünk egy akkor igen közkedvelt önkiszolgáló étterembe ebédelni. Teljesen mindegy volt mi volt az aznapi ételválaszték, ha volt paradicsomos káposzta és palacsinta, akkor én csak azt voltam hajlandó megenni…szüleim nagy örömére. „Zsuzsika, biztos nem kérsz mást?” „Nem”. Imádtam mindkettőt. Mondjuk a mai napig a gyengém mindkét étel, főleg a palacsinta.

Persze voltak nagy főzőcskézések, bográcsozások, szalonna sütés. Lecsó, paprikás krumpli, pörkölt, lángos, fehér kenyér, cukros- és zsíros dolgok. Ma már sok ételt ezek közül nem egészséges kategóriába sorolnak…nem is tudom, hogyan maradtunk életben…

Televíziót nem néztünk. Strandoltunk, sétáltunk, kirándultunk. Voltak nagy „vérre menő” kártyacsaták, társasjátékozások, meg beszélgetések, nagy röhögések, és persze sörözések (természetesen nem nekem).

A vízből engem sem lehetett kiimádkozni. Már lila volt a szám, úszóhártyák nőttek az ujjaim közé, de akkor sem jöttem ki a Balatonból. A naptejjel való kenegetés még nem volt ennyire fontos, mint most. Szőke hajú, világos bőrű voltam/vagyok, de akkor olyan barna voltam, mint egy olasz leányzó.
Nem voltak ezek luxus nyaralások, nagyon nem, de akkor sem, és most se jut eszembe, hogy bármi is hiányzott volna, hogy nem lett volna teljes számomra az az 1-2 hét, amit ott töltöttünk együtt a családommal.

Ami fontos, azt nem felejted el soha.

Márai Sándor szavaival mélyen egyetértek. Így vagyok én ezekkel a gyerekkori balatoni nyaralásokkal. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a vakációkat. Nagyon jó visszagondolni rájuk, és melegséggel tölti el szívemet a sok-sok szép emlék.

A rövid, személyes visszaemlékezés után tegyünk egy kis fényképes időutazást a Balatonra a Fortepan segítségével!
Trabant, trapéz nadrág, mintás ruhák, elképesztő frizurák, Utasellátó, Pálma matrac, úttörőtáborok, munkahelyi üdülők.
Az alábbi galériában lévő régi fényképek garantáltan nosztalgikus és „oh, tényleg” hangulatba repítenek mindannyiunkat:

 

Források: kiemelt kép saját valamint Fortepan

**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Női Szalon Pinterest
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

ez is érdekelhet