Az alábbiak során betekintünk négy olyan figyelemre méltó nő történetébe, akik a maguk korában és közegében nem ódzkodtak kulturális mítoszokat, avítt társadalmi normákat feszegetni, és az őket körbeszövő sztereotípiákat levetkőzve irányt mutatni egy méltóbb életforma és lehetőség felé. Példájuk, tetteik ma is sokakra ösztönzőleg hat. De kikről is beszélünk? Lássuk!

1. Ada Lovelace

12 évesen sok gyerek álmát dédelgetve: repülni vágyott, így vizsgálódni, kutatni kezdett. Módszeresen megfigyelte a madarakat, és szemügyre vett minden olyan anyagot, mely a tervezett repülési vágy beteljesítéséhez szükséges potenciális segédeszközként szolgálhatott (pl. tollakat, vásznat, papírt). Minderről illusztrációkkal ellátott precíz feljegyzéseket, útmutatásokat készített, és a művet „Flyology” (Repüléstan) címmel látta el. E kezdeti izgalmas projektjét azonban közvetlen környezete nem fogadta lelkesen, mi több: édesanyja felhívta a figyelmét arra, hogy emiatt elhanyagolja fontos matematikai tanulmányait, és félő, hogy a tőle elvárt racionális útról a fantazmagóriák világába téved.
Nem elhanyagolható tény és érdekesség, hogy Augusta Ada Lovelace a neves angol költő, Lord Byron, és a matematikáért kiskorától fogva szenvedélyesen rajongó Anne Izabella Milbanke gyermekeként látta meg a napvilágot. Ada Lovelace érdeklődését már 1833-ban felkeltették Charles Babbage gépei. Később a fiatal Miss Byron felkereste a mechanikus összeadó- és kivonógép atyjának műhelyét, ahol rövidesen tanújelét adta matematikai hozzáértésének, éleselméjűségének azáltal, hogy kiismerte az „ősszámítógép” működési elvét. Babbage felismerve Ada géniuszát, jónak tartotta végigkísérni a lány tudományokban való fejlődését, mindeközben pedig a haladását elősegítő írásokat is küldött neki.
Később, immár Lovelace grófnőként, egy Babbage-nak címzett levelében azt nyilatkozta, hogy: úgy véli, az agy(a) jóval több, mint egy haldoklásra ítélt szubsztancia, továbbá, hogy lényében rettentő kiaknázatlan erő szunnyad. Végül sikerült felszínre hoznia a benne nyugvó tehetség egy részét, azáltal, hogy Babbage analitikai gépéhez segített megírni egy programot. A nem hétköznapi képességekkel felvértezett Ada Lovelace többek között eltöprengett olyan potenciális intelligens eszközök megalkotásán is, melyeknek működése akár az emberi gondolkodáséhoz is hasonlóvá válhat. Meglehet, hogy váteszként, kora tudományos berkekbeli prófétájaként előrevetítette a korunkban realizálódó mesterséges intelligenciát. Ámbár elvetette annak a lehetőségét, hogy ezek az emberkéz alkotta apparátusok egykor önálló tudatra ébredjenek. Elképzelése szerint ugyanis megmaradnak rendeltetésük útján, azaz nem lépik át a parancsteljesítő, beprogramozható eszközök szintjét.

2. Rosa Parks

Különlegesen bátor története meglepően sok hasonlóságot mutat a hindu erőszakmentes mozgalom megalapozójáéhoz (Ghandi). Rosa Parks egyszerű alabamai varrónőként élte mindennapjait, ám 1955 decemberében örökre beírta magát az emberiség történelmébe. Minderre Montgomeryben egy tömegközlekedési eszközön került sor, amikor felszólításra sem volt szándékában átadni a helyét a vele utazó fehérbőrű embernek, miközben megjegyezte: fekete bőrű amerikaiként nem tűri tovább, hogy úgy tekintsenek rá, és úgy kezeljék őt, mint egy másodrendű embert és állampolgárt. A hivatalos közeg válaszképpen nemes egyszerűséggel letartóztatta és pénzbüntetésre ítélte.
A sorsfordító vélemény-kinyilvánítást megelőzően, férjével együtt, már több éve volt tagja egy szegregációs törvények ellen fellépő mozgalomnak. Mindez arról tanúskodik, hogy több sorstársára hatást gyakorolt ez a fajta ellenszenves, faji megkülönböztető bánásmód. Bár Parks felszólalása cseppnek tűnt a tengerben, mégis ennek hatására vette kezdetét az a nagy visszhangot keltő erőszakmentes afro-amerikai polgári engedetlenségi mozgalom, mely több mint egy évig tartott. Végül az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága meghozta a várva várt döntést, mely szerint a tömegközlekedésen korábban megvalósuló szegregációs törvény alkotmányellenesnek bizonyul. A 2005 októberében (92 évesen) elhunyt Rosa Parks élete végéig aktívan kiállt a minden embert egyenlően megillető jogokért, és az igazságosságért. Önéletrajza (Rosa Parks: My Story) 1992-ben jelent meg.

3. Betty Friedan

Amerikai újságíró és nőjogi aktivista, a Nők Országos Szervezetének (National Organization for Women) egyik alapítója; aki az 1963-ban megjelent The Feminine Mystique című bestsellerré vált művében amerikai nők millióinak hangját képviselte, és hívta fel a társadalom figyelmét nemi szerepükből adódó csalódottságukra. Friedan a nőjogi mozgalom vezetőjeként harcolt a nemek közötti egyenlőtlenségek eltörlése érdekében.
A leendő neves újságírónő az 1942-ben megszerzett pszichológia diplomát követően New Yorkba költözött és riporterként kezdett el dolgozni. Később az UE News újságírójaként figyelme egyre inkább a nőket érintő jogok felé irányult. Nemsokára feleségül ment a színházi producer Carl Friedanhoz, és nagyvárosi nőből külvárosi háziasszonnyá lett, miközben a család bevételét szabadúszó íróként készített cikkeivel igyekezett kiegészíteni.
Ekkor kezdte meg kutatásait a könyvéhez, melynek fókuszában a modern amerikai nőt vastagon övező „háziasszony-ideál” kérdését, valamint az ezzel szorosan egybefonódó „háziasszony-szindróma” jelenséget járta körül. A szerző ebben a művében egy sor kényes témára rávilágítva úgy véli, hogy a nők életformáját egy listányi láthatatlan és gyakran még önmaguk előtt is titkolt kulturális norma és hatás köti gúzsba. Meglátása szerint a(z amerikai) nők többsége nem minden esetben éri be a háziasszony-lét kizárólagosságával, így jelentős részük érthetően nem érzi jól magát a kultúra által rászabott szerepben.
A Friedan által gyűjtött adatokból kiderül, hogy azok a nők, akik a háztartási tevékenységek mellett szabadon választanak maguknak egy munkát, hivatást, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak társaiknál. A The Feminine Mistique hatása nem hevert parlagon, hiszen megjelenését követően a New York-i újságok négy hónapot felölelő munkasztrájkba kezdtek, és végre kezdetét vette egy a női jogokat középpontba helyező nemzeti párbeszéd.

4. Sally Ride

Ő volt az első amerikai nő, aki kijutott az űrbe, és akiről úgy emlékeznek, mint a Neil A. Armstrong utáni leghíresebb amerikai asztronautára. A Los Angeles-i Sally Ride kislányként és lelkes Dodgers-rajongóként arról álmodozott, hogy egyszer majd belőle is baseballsztár válik. Erről az álmáról az édesanyja rögtön igyekezett lebeszélni, mondván, hogy nem lányhoz illő elfoglaltság ez, és azt javasolta, hogy próbálja ki inkább a teniszt. Szülei hasonlóképpen vélekedtek a tudomány iránti érdeklődéséről is, ugyanakkor lányuk elszántságát látva biztosították bátorításukról és támogatásukról egyaránt – például kémia kísérleti készletet és távcsövet ajándékoztak neki, valamint előfizettek a Scientific American nevű népszerű tudományos magazinra is.
1977-ben doktori címet szerzett fizikából, és azt tervezte, hogy egyetemi tanárrá lesz. Azonban ezen döntését – egyelőre – fenekestül felborította egy újsághirdetés, melyet reggelizés közben egy kávézóban szúrt ki. A hirdetés arról szólt, hogy a NASA új űrhajósokat keres, és most először nem akadályozzák meg, ha a jelentkezők között nő is akad. Ride úgy érezte, hogy ez a felhívás neki szól, és tüstént jelentkező levelet írt a NASA-nak. 1978-ban a Ride család két lánya életében is nagy változás következett be, ugyanis Sally űrhajóssá lett, míg húgát, Bear-t, pappá szentelték, melyet anyjuk a következő szellemes megjegyzéssel summázott: „Meglátjuk, melyikük jut előbb a mennybe.”
Sally Ride asztronauta 1983 júniusában egy űrsikló-küldetés során repült az űrbe, és a NASA elhagyása után tanítani kezdett. Tanítása során arra törekedett, hogy segítse a természettudomány és matematika iránt érdeklődést mutató lányok és nők tanulási lehetőségeit. Ezen elhatározása mellett egészen 2012. július 23-án bekövetkezett haláláig kitartott.

Szerző: Gy. Linda
**********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
További érdekes, tartalmas cikkekért görgess tovább!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről?
Kérd hírlevelünket, amelyre ezen a linken tudsz feliratkozni: Női Szalon hírlevél
Köszönjük, hogy itt vagy és olvasod a Női Szalon magazint!