Kathrine Switzer futólegenda, aki lefutotta a Boston maratont akkor, amikor nők még nem indulhattak

Női Szalon

Kicsivel több mint ötven évvel ezelőtt Kathrine Switzer merész lépésre szánta el magát, amikor benyújtotta a bostoni maratonra a nevezési lapját, amelyet K. V. Switzerként írt alá (korábban is gyakran írta alá így a nevét), így a valódi kiléte homályban maradt egészen a verseny napjáig. Az ezt megelőző hetven évben a Boston-maratonon kizárólag férfiak vettek részt, így Kathrine elég nagy feltűnést keltett a rajtvonalnál. Annak ellenére, hogy akkoriban a női sportolókat számos korlátozással sújtották, és állandó gúnyolódás céltáblái voltak, Kathrine nem riadt vissza a kihívástól. Bár nem ő volt az első női résztvevő a futóverseny történetében (az előző évben Roberta Gibb titokban indult a maratonon, ám ő nem adott le jelentkezési lapot, és egy bő kapucnis tréningfelsőben futotta le a távot), Kathrine nyíltan vállalta női mivoltát, és kihívóan dacos kifejezéssel az arcán várta a rajtot.

Akkor még sokan úgy tartották, hogy egy sportoló nő egyáltalán nem nyújt vonzó látványt, vagy Kathrine szavaival élve: „Azt, hogy egy nő egyáltalán képes lefutni egy hosszabb távot, mindig is megkérdőjelezték, ugyanis egy ilyen megerőltető tevékenységhez elengedhetetlennek tartották a nagy lábak és a bajusz meglétét, valamint arról is meg voltak győződve, hogy egy nő esetében ez a méh testből való kilökődését okozná.” Abbéli igyekezetében, hogy megcáfolja ezeket az abszurd feltételezéseket, fülbevalót viselt, és ki is rúzsozta magát.

kép forrása: Runner’s World

Még jóval a verseny előtt Kathrine edzője, Arnie Briggs úgy gondolta, hogy a maraton lefutása túl sok lenne egy „törékeny nőnek”, így Kathrine-nek előbb be kellett neki bizonyítania, hogy megállná a helyét. Kathrine pontosan így is tett, ezért elkísérhette akkori párját, Tom Millert és Arnie-t a versenyre. Amikor Kathrine odaért, a 261-es rajtszámot kapta, majd egyenletes és feszes tempóban kezdte meg a versenyt. Míg a nő indulása az izgalom és a csodálat érzését keltette a többi versenyzőben, a versenyigazgató, Jock Semple, enyhén szólva, közel sem így érzett: dühösen Kathrine nyomába eredt, és erőnek erejével akarta megakadályozni, hogy folytassa a versenyt. Kathrine az emlékirataiban részletesen beszámolt az ezutáni felejthetetlen pillanatokról: „Ösztönösen egy gyors mozdulattal felé fordultam, és egyenesen a szemébe néztem; ilyen ádáz kifejezést nem láttam még soha senki arcán korábban. Egy nagydarab, behemót férfi vicsorogva éppen rám akarta vetni magát, és mielőtt reagálhattam volna, megragadta a vállamat, és hátralökött, ezt ordítva: »Takarodj a versenyemről, és add ide a rajtszámodat!«”

Az összes akkoriban számító médiaorgánum megörökítette a jelenetet és a felfordulást, ahogy az ezt követő történéseket is. A versenyigazgató ezután a földre rántotta Kathrine edzőjét, Arnie-t, de emberére akadt, amikor a lány barátjával, a több mint százkilós volt amerikaifutball-játékossal és kalapácsvetővel találta szemben magát, a közjátéknak így hamar vége szakadt. A felfordulást követően Kathrine mind érzelmileg, mind fizikailag padlót fogott, de szerencsére igyekezett rendezni a gondolatait, és eszébe jutott, hogy mi forog kockán. „Tudtam, ha feladom, senki sem fogja elhinni, hogy egy nő is képes lefutni a maratoni távot – idézte fel. – Tudtam, ha feladom, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy csak szenzációhajhászásból indultam, akkor a női sport ügyét csak visszavetem ahelyett, hogy előrelépést érnék el, akkor soha többé nem lesz lehetőségem lefutni a Boston-maratont, akkor Jock Semple és a hozzá hasonlók nyernének. Miután ezt átgondoltam, a félelmem és a megaláztatásom haragba csapott át.” Kathrine négy óra húsz perc alatt teljesítette a távot.

Kathrine Switzer a 2017-es bostoni maratonon
kép forrása. Los Angeles Times

Később megnyerte az 1974-es New York-i maratoni versenyt, és a Runner’s World Magazine az évtized női futójának kiáltotta ki. 2011-ben felvették a National Women’s Hall of Fame-be (Női hírességek nemzeti csarnoka).

2017-ben Kathrine ismét lefutotta a bostoni maratont, immár hetvenéves korában. Ugyanazt a rajtszámot, a 261-eset viselte, és mindössze tíz percet rontott az 1967-es idejéhez képest. Kathrine, kitartásának és elhivatottságának köszönhetően, a jövő női futói előtt taposta ki az utat, aki továbbra is követendő példaként áll előttünk, az eljövendő generációknak is reményt nyújtva.

forrás: kiemelt kép: Time Magazin valamint itt

***********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Női Szalon ajánló