Catherine Walker – Diana hercegnő kedvenc divattervezője

Női Szalon

Catherine Walker 1945 júniusában született Franciaországban. 1977-ben Londonban alapította meg a Chelsea Design Company Ltd. nevű cégét mindenféle divattervezői végzettség nélkül. Filozófia szakon tanult, majd a tanulmányai végeztével Maître es Lettres felsőfokú képesítést szerzett, amely nagyjából a doktori fokozatnak felel meg. Később szerette volna, ha a cég a saját nevét viseli, ami 1993-ig nem történt meg, tekintettel a divattervezéssel kapcsolatos szakmai tapasztalatának hiányára.

Azután döntött saját vállalkozás indítása mellett, hogy 1975-ben megözvegyült, és magára maradt két kisgyermekkel. Kezdetben gyermekruhákat varrt, majd elmondása szerint elég hamar áttért kismamaruhák készítésére, mivel a terhes nőknek szánt ruhák fazonja nem sokban különbözik az általában formátlan gyerekruhákétól. Catherine egy interjúban leszögezte, hogy ez még jóval azelőtt volt, hogy divattervezőként gondolt volna magára, és hogy kezdetben pusztán a ruhadarabok készítése iránti bizonyos szakmai jellegű érdeklődés hajtotta tovább ezen az úton.

A vállalkozás első tizenkét évében elmélyítette a szabásminta-készítéssel, szabással és varrással, valamint később a(z exkluzív, egyedi gyártású) couture-ruhák készítésével kapcsolatos ismereteit. Ahogy a hírneve a szakmájában egyre nőtt, mert az elégedett ügyfelek szájról szájra adták a nevét, magára vonta a sajtó figyelmét, végül a brit Vogue 1982. januári számába került be az egyik ruhájáról készült első kép. Annak ellenére, hogy a tervező munkái rendszeresen feltűntek neves magazinok divat-összeállításaiban, a nagy hírverés iránti ellenszenvéről volt híres, és soha nem is tartott divatbemutatót. Elmondása szerint a később kiforrott módszere alapján a ruhatervezés több szakaszból állt: először szegés, aztán szabás, majd hímzett mintával való díszítés, végül a próbabán való igazítás.

Pályafutása alatt két, az év tervezőjének járó díjat nyert el, elsőként 1991-ben a British Couture Awardot, majd 1992-ben a Glamour Awardot. Az évek alatt tapasztalt és virtuóz szabásszá és varrónővé vált.

Míg a cége elsősorban méretre szabott couture-kollekciók készítésével foglalkozott, De Luxe néven egy konfekcióruhákból álló kollekcióval is kijöttek, valamint Catherine a párizsi Mailson Michel által számára készített kalapokat is tervezett. Ezentúl mind finom-, mind divatékszereket is tervezett, az ékszerkollekció pedig a ruháival együtt volt hordható és azokhoz remekül passzoló fülbevalókból és karkötőkből állt. Emellett volt egy couture esküvői ruhákból álló kollekciója is, amelynek az első darabjait 1986-ban lehetett megvásárolni az abban az évben a londoni Fulham Roadon megnyitott második üzletében. Catherine is tagja volt annak a tervezői csapatnak, amely Lady Helen Windsor által az 1992. júliusi esküvőjén viselt ruha tervezéséért volt felelős.

Catherine Walker Diana walesi hercegnő egyik kedvenc tervezőjeként tett szert széles körű ismertségre. Gyümölcsöző együttműködésük Diana és Károly herceg 1981-es esküvője után három hónappal kezdődött, és egészen Diana 1997-ben, tizenhat évvel később bekövetkezett haláláig tartott.
A pályafutása elején járó Catherine Walkertől Diana hercegnő először kismamaruhákat rendelt még 1981-ben. Amikor rábukkant ezekre a darabokra, úgy érezte, végre megtalálta, amit keresett: egy olyan tervezőt, aki tényleg odafigyel az igényeire. Catherine készítette a legtöbb ruhát a hercegnő számára az elkövetkezendő tizenöt évben, és mindvégig nagy figyelmet fordított rá. Ő álmodta meg Diana hercegnő legtöbb ruháját, gyakran egy komplett ruhatárat állítva össze számára a külföldi útjaira.
Ez idő alatt Catherine számos ikonikussá vált ruhát tervezett a hercegnő számára, például az Elvis-ruhaként elhíresült darabot. Diana adta ezt az érdekes nevet e csodálatos ruhájának, mivel a boleró gallér része hasonlított Elvis Presley Las Vegas-i koncertjén viselt zakójára.

Ő tervezte Diana estélyi viseleteinek túlnyomó többségét is, ami a Christie’s 1997-es New York-i jótékonysági aukciójának keretében elárverezett Catherine Walker-ruhák igen magas számából is egyértelműen látszott.
Úgy tartják, hogy a divattervező több mint ezer öltözetet tervezett Diana hercegnőnek, akit egy Catherine Walker által készített fekete ruhában temettek el.
Catherine (akinek a nevét Catreennek kell ejteni) erős egyéniséggel bíró, kimondottan visszahúzódó francia nő volt, aki esztétika szakon szerzett doktori fokozatot, emellett mélyen foglalkoztatta a társadalomtörténet és a művészetek is. A divattervező nagyon is tisztában volt azzal, hogy milyen óriási felelősséggel jár a hercegnő öltöztetése, mivel Diana fontos üzenetet közvetített a divat segítségével. Catherine új módot talált arra, hogy a hercegnő megszerezze a közvélemény támogatását, és a 80-as években az általa tervezett ruhák sugárzó megjelenést és titokzatos kisugárzást is kölcsönöztek Dianának. Londonban élő franciaként a tervezőnő távol tartotta magát a divattervezők között megszokott rivalizálástól és a divatpolitikától, így a hercegnő tökéletes partnerre lelt személyében a Diana-imidzs kialakításához.

 

Diana halála után, 1999-ben Catherine sértődötten vette tudomásul, hogy a Victoria and Albert Museum nem hajlandó kiállítani a hercegnő ruháit és alkalmi öltözeteit, amelyeket nagyrészt ő tervezett. Sokan ezt Diana emlékének megsértéseként értékelték, különösen azután, hogy a londoni múzeum ki kívánta állítani a Spice Girls nevű brit popzenekar egyik tagja, Posh Spice által viselt egyik ruhát, ahogy Zsófia wessexi grófné egyik, a múzeum által akkor már megszerzett ruhájával is ugyanez volt a szándéka. Ez a közfelháborodást kiváltó ügy a divattervező önéletrajzi művének megjelenése után egy évvel történt, amelyben a Diana hercegnő öltöztetésével kapcsolatos tapasztalatairól is beszámolt.

Catherine Walker impozáns ügyfélköre, amelyhez nemcsak a brit, hanem külföldi királyi családok is tartoztak, is a kivételes tehetségéről tanúskodott, annak ellenére, hogy nem tekintett divattervezőként magára pályafutása és sikeres vállalkozása kezdeti éveiben.

A Catherine Walker-ruhaköltemények legfőbb ismertetőjegye a finom kidolgozás és a bonyolult gyöngydíszítés. Az általa tervezett ruhák derékrésze mindig hangsúlyos, testkövető fazonú volt, amit a tervező a francia származásával magyarázott. A nem szorosan a testhez tapadó, ám az alakot optikailag megnyújtó ruhák strukturált hatása a derék körül nemcsak a jól szabott kosztümkabátjain, hanem a hétköznapokon viselhető és estélyi ruháin is tetten érhető volt.
Lisa Armstrong brit újságíró azt írta az Independent 1992. július 16-i számában, hogy meglátása szerint Catherine divattervezői nagysága abban rejlett, hogy olyan ruhákat álmodott meg, amelyek a finom és könnyed szabásvonalaknak köszönhetően látványosan nem formálják az alakot, de a problémás területeket mégis jótékonyan elrejtik, és nőies vonalakat varázsolnak viselőiknek. A tervezőnő által megálmodott ruhák másik jellemzője volt az egyszínű, például fekete, sötétkék, krémszínű és piros anyagok használata, amit csak még inkább kiemelnek a nyomott mintás anyagok és a rádolgozott díszítés (például kézi hímzés, gazdag gyöngydíszítés és sujtás). Híres volt arról is, hogy mindig odafigyelt a legapróbb részletekre is; a divattervezőről szóló cikkek több helyen is megemlítik, hogy egyszer állítólag Párizsba repült azért, hogy találjon három gombot egy zakóhoz.

Catherine Walkert 1995-ben mellrákkal diagnosztizálták. Betegsége alatt Breast Cancer Heaven néven jótékonysági szervezetet alapított mellrákban szenvedő nők számára. Sajnos a harcot elveszítette a betegségével szemben, és 2010. szeptember 23-án egy kórházban hunyt el, miután az egyik szomszédja eszméletlenül talált rá sussexi otthonában.

Catherine halála után a férje, Cyrus vette át a cég vezetését, és vitte sikerre a márkát.
Egy interjúban Cyrus ezt mondta:

„A Catherine Walker & Co. női szabóság nagymértékben támaszkodik az általában kizárólag a férfiszabászatban alkalmazott technikákra. Ezt leginkább a lágyabb, nőies sziluettbe átváltó szögletes, már-már katonai stílusú vállrészen lehet tetten érni, amely nemcsak felvéve, hanem képeken is remekül mutat.

A ruháinkat díszítő hímzés az angol motívumokból merít, és döntően a chelsea-i műhelyünkben dolgozó saját hímzőink keze munkáját dicséri.  Úgy gondoljuk, hogy ennek köszönhetően a kezünk alól kikerülő darabok valamiféle egyedi angolságot sugároznak magukból.

A feleségem és én rengeteg időt töltöttünk annak kitalálásával, hogy mit viseljen Diana hercegnő a hivatalos látogatásain, volt, hogy az adott országba is ellátogattunk előzetesen annak érdekében, hogy biztosan ne hibázzunk. Elszántan dolgoztunk azon, hogy az általunk megálmodott ruhák tükrözzék a hercegnőnek a hazája szolgálatában betöltött diplomataszerepét, de egyúttal tisztelettel adózzanak a fogadó ország kultúrája előtt is.

Nem szabad elfelejteni, hogy ezek az öltözetek nem úgy kerültek kiválasztásra, mint ahogy általában az emberek kiválasztják a ruháikat a mindennapokban. Ezek munkaruhák voltak, amelyeknek meg kellett állniuk a helyüket Diana hivatalos külföldi látogatásai alkalmával is. A saját szerepünket ezzel kapcsolatban abban láttuk, hogy e fontos szerepe betöltéséhez szükséges eszközökkel ruháztuk fel.”

Feleségének Diana hercegnőhöz fűződő kapcsolatáról így nyilatkozott: „Diana az Egyesült Királyság utánozhatatlan stílusnagykövete volt, aki mindig remek érzékkel választotta ki az alkalomhoz leginkább illő öltözetet.  Örökké emlékezni fognak rá az általa végzett humanitárius munka miatt. Végül is arra használta a ruháit, hogy életeket mentsen.”

források: kiemelt kép/Getty Images itt és itt

***********
Tetszett a bejegyzés? Ne felejtsd el kedvelni, megosztani!
Nem szeretnél lemaradni a legfrissebb történésekről? Kérd hírlevelemet: itt
Kérdésed van vagy együttműködés érdekel? Vedd fel velem a kapcsolatot: itt
A közösségi oldalakon is megtalálsz:
Női Szalon Facebook
Női Szalon Instagram
Köszönöm szépen!
Zsuzsa/Női Szalon

Női Szalon ajánló